Csonkamagyarország, 1931. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)

1931-01-04 / 1. szám

1931. évi január hó 4. • Kiskunfélegyháza XI. évfolyam­­ 1. szám ZSONKAMAGYARORSZÁG A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth-párt hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap Egyes szám ára 12 fillér Előfizetés fél évre 3 pengő Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Horváth Zoltán Hirdetési dijak: millimétersoronként 8 fillér Magánhirdetések megegyezés szerint „Az óramutató nem szabályozza az k ő folyását, de jelzi: — az én nevem óramu­tató ; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek és annak a neve: szabad haza — Magyarország szabad polgárainak!“ Kossuth Lajos: Újévre való gondolatok, avagy szemelvények gróf Apponyi Albert karácsonyi cikkéből Sem kü!-, sem belpolitikáiig nem alkalmas a helyzet ünnepi hangulat­­keltésre és rossz vigasztalás, ha azt mondjuk magunknak, hogy a­ás országokban sem különb és jobb a­­helyzet. A gazdasági válságról azt mondják ugyan, hogy eljutott már a legmélyebb pontig és hogy ezután csak emelkedés következik. Hallom ezt, de a bizonyítást hiába várom.“ „ . . . nem folytathatjuk már soká a napról-napra élő, apró eredmé­nyekből táplálkozó politikát gazda­sági életünkben és államháztartá­sunkban“ „A számtaniak logikája mutat reá a császármetszés szükségességére állami kiadásaink terén; minél ké­sőbb szánjuk magunkat erre, annál­­súlyosabb és fájóbb lesz az operáció.“ „Scitovszky belügyminiszternek az a kategorikus kijelentése, hogy a kormány a választójogi törvény mó­dosításával egyáltalán nem foglalko­zik. A kormánypolitika eszerint az volna, hogy az alkotmányos élet alapjait meghagyjuk abban a hi­fe­­­­tetlen állapotban, amelynek jellem-­­­zését egy tételben lehet összefoglalni:­­ minden választási törvény, legyen az országgyűlési, vagy fővárosi, akkér van meg­konstruálva, hogy a haza polgárainak független aka­ratnyilvánítása elé akadá­lyokat gördítsen. Megengedem, hogy ekkér kormá­nyozni sokkal kényelmesebb, de én arra gondolok, hogy ez az ideig-óráig tartó kényelem hogyan fogja magát megbosszulni, ha a törvényes megnyilatkozásban gátolt és felgyülemlett keserűség egyszer kirobban. Nem is vagyok képes, különösen Bethlen miniszterelnök úrnál olyan rövidlátást feltételezni, hogy ő ezt a veszélyt ne lássa, vagy magát ezen valami „utánam a víz­­özön“-féle frivolitással túltegye. Az ő államférfiai belátására apellálok a most elhangzott belügyminiszteri szózattal kapcsolatban. Szoros összefüggést látok a baja­ink orvoslására irányuló politika komolysága és a nemzettel szemben fennálló kormányfelelőség ko­moly­­sága között. Talán nem jutunk ennyire, ha az a felelőség igazán érvényesülhetett volna.“ * * * A fenti idézetek Bethlennek és kormányzati rendszerének nemcsak a legsúlyosabb megbélyegzését tar­talmazza, hanem márványba kíván­kozó mementót is képeznek. Minden egyes szó, minden egyes gondolat, mint a kalapácsütés, úgy töri-zúzza pozdorjává Bethlen István gazdasági programmtalanságát, te­hetetlenségét és Potemkin alkotmá­nyosságát. Most gróf Apponyi Albert kimondja nyíltan, amit eddig burkoltan már számtalanszor elmondott, hogy gaz­dasági életünkben és államháztartá­sunkban a napról-napra élő, apró eredményekből táplálkozó politikát tovább nem folytathatjuk. Mi ez? Semmi egyéb, mint annak tiszta és világos megállapítása, hogy a kormánynak komoly, átfogó gaz­dasági programmja nincs. Az élete eddig is csak vándlizás volt. Miután pedig erre most már az ország apraja-nagyja egyaránt rájött, adja át a helyét olyanoknak, akik a gaz­dasági kérdésekhez jobban értenek. A választójogi kérdésben gróf Apponyi Albert a tőle megszokott és választékos kritika sáncaiból nemcsak, hogy kitépett, hanem való­sággal félreveri a harangokat, ami­dőn azt mondja: „ a törvényes megnyilatkozásában gátolt és fel­gyülemlett keserűség egyszer kirobban. Gróf Apponyi Albertnek elhihetik, hogy ő nem destruálási szándékból beszél. Nagy veszedelmet sejthet, ha olyan kitételeket, használt, ame­lyeket másoknál bizonyára demagó­giának bélyegeznének. Mégis a legnagyobb kalapácsütés, amelyet a mai kormányzati rend­szerre mért, amidőn azt mondja: „talán nem jutunk ennyire, ha a kormányfelelőség igazán érvényesül­hetett volna.“ Tehát szerinte a mai kormány­felelőség nem az, amely minden népképviseleti alkotmánynak elen­gedhetetlen alapfelételét képezi. Tökéletesen igaza van. Ma Beth­len, vagy a miniszterei kitől félje­nek ? Kinek tartoznak felelőséggel ? Ki kérheti tőlük tehetetlenségüket és mulasztásaikat számon? Hiszen az országgyűlés nem a nép akara­tából választott képviselőkből, hanem a hivatalos jelöltekből lett képvise­lőkből áll. * * * Reméljük, hogy gróf Apponyi Albert hatalmas cikkével minden gondolkozó polgárt felrázott. Fogjon össze minden önérzetes polgár és a legközelebbi választáson egyhangúlag adjuk tudtára Bethlen­nek, hogy sem ő, sem a kormány­zati rendszere tovább nem kell. Budapest székesfőváros választása Lezajlottak a budapesti törvény­­hatósági bizottsági­ tag választások. Miután országszerte az eljövendő országgyűlési képviselő választások erőpróbájának nézték ezt a válasz­tást, mi sem tekinthetjük egészen a főváros magán­ügyének és érdemes­nek tartjuk megállni mellette egy-két szóra. Mindennek előtt meg kell álla­pítanunk, hogy bár a szavazás tit­kos volt, a választás maga még­sem volt egészen titkos, mert a választók igen nagy részének a választási tör­vény rendelkezésének értelmében már az ajánlásnál nyíltan kellett megnyilatkozniok. A választás ered­ménye az egységes pártra egyenesen lesújtó. Bár a kerületi beosztás, mely a kormánypártnak kedvezett lehetővé tette, hogy egyes kerületek­ben már 700 szavazattal mandátum­hoz lehetett jutni, míg másik kerü­letekben csak 3500 szavazattal, még­is a 150 mandátum közül az egy­séges párt mindössze 22 mandátumot vagyis az összes mandátumok egy­­hetedét kapta. A kormányt támogató pártokkal együtt 73 mandátumot kaptak, míg az ellenzék 77 mandá­tumot nyert el. Még érdekesebb ha a leadott 265 ezer szavazat megoszlását figyeljük és látjuk, hogy 106000 kormány­­párti és kormányt támogató párti szavazattal szemben 159000 ellenzé­ki szavazatot adtak le, vagyis Buda­pest szavazó polgárainak háromötöde a mai kormányzat ellen foglalt állást. Budapest választó­polgá­rainak akarata mindazonáltal a tör­vényhatósági bizottságban nem fog nyilvánulhatni leadott szavazatainak arányában, mert a 250 választott ta­gon kívül 90 kinevezett, örökös és tisztviselő tagja is van a bizottság­nak, akkik a választó­polgárok aka­rata és szavazata ellenére is bizto­sítják a kormány töbségét. Minden mesterkedés ellenére is azonban a számok beszélnek és jel­zik előre az országgyűlési választá­sok eljövendő eredményét. Vájjon megkapja-e az egységespárt az or­szággyűlési választásokon a mandá­tumok egyhetedét? Vagy lesz-e még egyáltalán akkor egységespárt ? Vagy eltűnik, úgy, mint ahogy eltűnt a munkapárt egykoron. Az országgyűlésnek nincsenek kinevezett tagjai! Legalább ed­dig még nincsenek törvényben rend­szeresítve! Politikai szélkakasok jó lesz résen lenni és idejében fordulni. A nemzet úgy látszik a lethargiájá­­ból ébredezni kezd.

Next