Csonkamagyarország, 1931. július-december (11. évfolyam, 29-53. szám)
1931-07-05 / 29. szám
m az elnöki székben nem a törvénynek hanem a kormány pártjának megfelelőleg elnökölnek. Végül mindezek tetejébe, hogy az ellenzéki jelöltnek és pártjának a helyzetét még jobban megnehezítsék, úgy a várost, mint a szavazókörzeteket a rend fentartásának ürügye alatt fegyveres karhatalommal meg szokták rakni. 1931-ik évben, amikor már a kommunnista Oroszországot kivéve az egész világon titkos a választás, ezt a fentiek szerint beszervezett mandátum kiutalást nevezik Magyarországon országgyűlési képviselő választásnak. * * * Most már nézzük megközelebbről a Kiskunfélegyházán 1931 június 28-ikan lezajlott választásnak nevezett komédiát. Dacára annak, hogy a kormány és a pártja részéről a választási előkészületek itt is épen olyan elfogultan és rövidlátóan folytak, mint a többi nyílt választásos kerületekben, a 48-as párt a győzelmét mégis biztosra vette. Az itteni 48-as pártnak nem háromszoros, hanem ötszörös többsége volt. A mangók nagy szomorúságára dr. Horváth Zoltánt már az ajánlásnál nem lehetett letiporni. Amikor köztudomásúvá lett, hogy dr. Bencsik Gézabírósági elnök a választási bizottság többségét Tarjányi János, dr. Balogh János és Frank Miksa behívásával alakította meg, azonnal tisztában voltak azzal, hogy a szavazatszedő küldöttségi elnökök legnagyobb része miféle náziókból fog rekrutálódni. Voltak naiv lelkek, akik azt mondták, hogy a törvény a választás minden funktionáriusának, mielőtt szerepét megkezdi, esküt ír elő. Ezen eskük tartalomra nézve körülbelül mind egyformák. Egyébként a szavazatszedő küldöttségi elnökök esküje így szól: „Esküszöm, hogy a szavazatszedő küldöttségi elnökre ruházott tennivalókban híven, részrehajlás nélkül járok el. Isten engem úgy segélyen!“ Ezek a naiv lelkek azt mondták, hogy a szavazatszedő küldöttségi elnökök esküjüket bizonyára meg fogják tartani. Voltak azonban sokkal nagyobb számmal olyanok, akik a választási bizottság összetétele után kijelentették, hogy itt legnagyobb részt olyan szavazatszedő küldöttségi elnökök lesznek, akik, akiknél az eskü nem számít és akiktől tisztességes eljárást várni nem is lehet. A szavazatszedő küldöttségek elnökeinek legnagyobb része épen azért választatott ki és vállalkozott, hogy a pártérdekük veszélyeztetettsége esetén a törvénynek és az esküjének megszegése árán is az egységespártot segítse diadalra. Furcsának találta mindenki, hogy egy negyvenezer lakosú városban, ahol mindkét párton oly tekintélyes számú intelligencia van, kiknek működésében politikai pártállásukra való tekintet nélkül meg lehet bízni, mégis az elnöki székekbe csupán — tisztelet a kivételnek — közismerten elfogult gondolkozású és tekintélynek egyáltalán nem örvendő egyéneket ültettek. A 48-as Párt óriási többségének tudatában ezt a rövidlátó és tapintatlan intézkedést is kevésnek tartotta ahhoz, hogy a szavazók nagy többségének rokonszenvét ki lehessen játszani. A választók már dr. Horváth Zoltán ajánlási íveinek mindenféle terror elleni tömeges aláírásával megmutatták, hogy bátrak és alkotmányos joguk gyakorlásáért a végsőkig szembeszálnak. Ez a lelkesedésük még inkább fokozódott, amidőn megtudták hogy miféle emberek előtt kell szavazniok. Hiába hirdette dr. Tóth József kortes polgármester, hogy ha törik-szakad, mégis Kiss Istvánnak kell győznie. A lelkes 48-as választók nagy tömege csak annyit felelt, hogy „mi is ott leszünk!“ Sem Kiss István, sem dr. Tóth József terrorja az utolsó napig nem szűnt meg. Dr. Tóth József polgármester többek között különösen a bérkocsisokat terrorizálta. Ezeket a választás napjára egytől-egyig a 48- as Párt fogadta fel. Dr. Tóth József polgármester lépten-nyomon kapacitálta-fenyegette őket, hogy mint első fokú iparhatóság megbosszulja őket, ha a 48-asokkal kötött szerződésüktől el nem állanak.. A bérkocsisok dicséretre legyen mondva, a kortes polgármester fenyegetődzésétől nem ijedtek meg. A bérkocsisokkal annyi azonban mégis történt, hogy a kiskunfélegyházi államrendőrség közülük ötöt arra kényszerített, hogy rég megkötött írásbeli szerződésük ellenére választási elnöknek, polgármesternek, kerületi főkapitánynak, helybeli rendőrségnek rendelkezésére álljanak. Az autókat és autóbuszokat az egységes párt foglalta le. Elkövetkezett az úgynevezet választás napja. A 48-as Párt szavazói a szavazóhelyiségek előtt a legnagyobb lelkesedéssel tömegesen jelentek meg. Mindenütt csendben és rendben helyezkedtek el a számukra kijelölt helyeken. A 48-as Párt vezetőségének azon kérelmét, hogy semmiféle provokálásra ne reagáljanak, jól az emlékezetükbe vésték. Azzal mentek a szavazóhelyiségekhez, hogy ők nem rendetlenkedni, hanem szavazni akarnak. Öröm volt nézni, hogy a 48-as oldalon lévő szavazók párosával, négyesével felállva milyen hosszú sorokat alkottak, míg a kormánypárti oldalon a szavazók alig lézengtek. Egyik másik elnök ezt észrevévőn a a szavaztatás tempóját lassította. Azt remélte, hogy a 48-as választók kifáradnak és helyeiket elhagyják. Az elnökök ebben a hitükben csalódtak. A 48-as választók dacára a melegen tűző napnak, a helyüket rendületlenül állották. A kedvező eredmény hamarosan meg is lett. Dr. Horváth Zoltán rögtön magához ragadta a vezetést és délután 4 óra körül az még mindig 500 körül mozgott. Eddig is, de ezután még inkább az egyik-másik szavazatszedő küldöttségi elnök a törvényt és az esküjét felrúgta s minden erejével azon munkálkodott, hogy dr. Horváth szavazóit a szavazás lehetőségétől elüsse, mig Kiss Istvánnak szavazóit szaporítsa. Dr. Tóth József kortes polgármester egyik szavazóhelyiségből a másikba kipirulva rohant, az elnökökkel összesúgott, majd mindegyiktől azt követelte, hogy a még le nem szavazott választók névjegyzékét írják össze és a listát küldjék neki. Ez meg is történt. Ettől kezdve különösen a főgymnasiumban lévő városi és a Szent János téri iskolában lévő tanyai szavazó körzetekben egymásután jelentek meg az ismeretlen szavazók. Ezek a kezükben lobogtatták a polgármester által aznap (1931 június 28-án) kiállított friss szavazó igazolványokat, amelyeket az elnökök közül azok, akik cinkosok voltak, a 48-as bizalmi egyének tiltakozása ellenére s anélkül, hogy a szemmel látható személyi adatok közötti különbséget firtatták volna, mint Kiss István szavazóit elfogadták. Számtalan felszólalás volt, hogy a szavazatot leadó egyén csak 18—20 éves, míg a szavazó lajstrom szerint a szavazó 60—70 éves. Az is megtörtént, hogy oly szemérmetlen volt a csalás, hogy a 48-as bizalmiak erélyes felszólalása folytán az illető gazembernek a rendőrkézre való adását sem lehetett megakadályozni. Itt közbevetőleg megjegyezzük, hogy kiváncsiak vagyunk, hogy a rendőrség hány ellen folytat eljárást. A szemérmetlenség annyira ment, hogy a korifeusok az ilyen hitvány magáról megfeledkezett rongy embert, kezébe nyomva újabb szavazóigazolványt, rögtön másik szavazókörbe vitték és ott más nevében újra leszavaztatták. A cinkos elnökök a felszólaló 48-as bizalmiaknak tiltakozását semmibe sem vették, sőt számtalan esetben a helyiségből kiutasították. Mondják, hogy egyik tanyai körzetben ifj. Ónody Károly, aki pedig egységespárti bizalmi volt, ettől az aljas látványtól annyira megundorodott, hogy a bizalmi tisztéről leköszönt és eltávozott. Az elnökök előtt volt egy közönséges, nem is hitelesített jegyzék, amelyet állítólag a polgármesteri hivataltól kaptak. Ebben azok az egyének voltak feltüntetve, akik a téli ínség idején átmenetileg az ínség akció folytán segélyben részesültek. Az elnökök egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ezek emiatt nem szavazhatnak. Ekkor a törvény világos intézkedése ellenére 300—400 szavazót a joguktól elütöttek. Természetesen ezek egytől-egyig dr. Horváth Zoltán szavazói lettek volna. A bizalmiak hiába tiltakoztak, az elnökök hajthatatlanok maradtak. Legtöbb elnök a törvényvilágos intézkedése ellenére dr. Horváth Zoltánnak mindazon szavazóit, akik koruk évszámát neki úgy mondták be, mint a szavazó lajstromban van, egyszerűen visszautasította. A halottak ellenben a temetőből mind hazajöttek, hogy Kiss Pistára szavazzanak.Az elnökök a 48-as bizalmiak tiltakozása ellenére a halottak szavazatait is mind Kiss Pista részére elfogadták. Mindezek dacára dr. Horváth Zoltán pártja még este 10 órakor is 60—70 szavazattal vezetett. A belügyminisztérium és Pest megye főispánja telefonon minden félórában érdeklődött. Mint hallottuk, a kortes polgármestert meg is korholták. Ugyanis a kortes polgármester a választások előtt felfelé azt jelentette, hogy Kiskunfélegyházán Kiss Pista annyira népszerű, hogy dr. Horváth Zoltánt egyszerűen lefogja hengerelni.De ezenfelül a kortes polgármester és társai elkövették azt a hibát is, hogy úgy este 11 óra körül a leadott szavazatokat összeszámlálták s hibás összeadás folytán dr. Horváth Zoltán szavazatainak összeadásánál százzal kevesebbet vettek s igy megállapították, hogy Kiss Pista vezet. Ezt az eredményt a főispánnak és a belügyminiszternek is megtelefonálták is, egyidejűleg a szavazatszedő küldöttségi elnököknek kiadták hogy a szavazást zárják le. Ekkor történt, hogy Szluka Ferenc tanító, aki az V. szavazókörzetben volt elnök, az intézkedő levelet kézhez véve, a szavazást arra való tekintet nélkül, hogy még dr. Horváth Zoltánnak 100—120 szavazója bebocsátásra várt, egyszerűen lezárta. A 48-as bizalmiak cselekedetének törvénytelen voltára hiába figyelmeztették, kijelentette, hogy neki semmi baja sem lehet, mert ő felsőbb utasításra cselekszik. Nem sokára azonban a hibás öszszeadásra rájöttek, s akkor a felfelé küldött jelentéseket vissza kellett szivni s egyben kiadták a parancsot, hogy a főgymnasiumban és a Szent János téri iskolában lévő szavazásokat mindaddig nem szabad lezárni, amig az úgynevezett „link“ szavazatokkal Kiss Pista a többséget el nem éri. Hát így is történt. Éjfél után egy órakor Kiss Pista szavazatainak többsége a 73-at mond és :-Jó hetvenháromat elértr U jó, a kapcabetyárok is r egyik szavazó ke csikáztattak, az rasztást az összezárták. Amig ez az a 48-as Körbziiczy és K Kossuth p ezeretb az eredm hangzott dzésétől. CSONKAMAGYARORSZÁG 1931 julius 5