Csonkamagyarország, 1932. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1932-01-01 / 1. szám
1932. évi január hó 1. Kiskunfélegyháza XI évfolyam ~ 1. szém [SONKAMAGYARORSZÁG A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth-párt hivatos lapja. Megjelenik minden vasárnap Egyes szám ára 12 fillér Előfizetés fél évre 3 pengő 9em Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Horváth Zoltán Hirdetési dijak: malimétersoronként 8 fillér Magánhirdetések megegyezés szerint »•saWSaBSi Szomorú magyarok szomorú újává Nekünk, magyaroknak ilyen lehet, ilyen szomorú, ilyen igasztalan újévünk talán nem olt az 1849-iki elnyomatás korszaka óta. Sőt, talán soha nég, mióta magyar él a Kárpátok ősi medencéjében. A tatárjárás borzalmas puszitás volt, de rövid ideig tartó tfutó veszedelem, amely után lágy emlékű IV. Béla királyunk nemcsak újjáépítette az országot, de ép oly hatalmas maadt az, mint azelőtt, sőt egy zázad múlva Európa egyik lgnagyobb hatalma. A török eszedelem sokáig ült egy jó eszén az országnak, de mindig reg volt a remény, hogy a pogány ellen egyszer az egész eresztény Európa összefog sakor felszabadul a hódolt országrész. A 49—67-ig tartó Habsburg elnyomatás 17 eszendeje súlyos volt, de biztos ott a teljes felszabadulás, haz elnyomó zsarnokot szövetégesei elhagyják, vagy szembe ordulnak vele. Be is követkeett a felszabadulás s a magyarral mint egyenrangú féllel ellett leülni egyezkedésre a Habsburg nagyhatalomnak. Ám most országunk és lakosságunk több mint kétharmad esze négy állam között feldanbolva, tengerpartunk, egyetlen ikötőnk az ötödiknél, ellenséges gyűrűvel, annak politikai s gazdasági fojtogatásával köülvéve, legyengülve, minden nőnktől, sőt minden erőforrásnktól megfosztva, teljes gazdasági és pénzügyi leromlásban ülünk ezeréves létünk legszomorúbb, legnehezebb újéve előtt. Mégis hinnünk kell rendületenül. És mi hiszünk is abban, hogy ezután a gyászos, szonorú korszak után eljön a mi gazi Újévünk. Az egész világ felismerte már a trianoni igazságtalanságot ,s belátja, hogy Magyarország csonka határok közt életképesen. Csak hamarosan rendszerváltozás kell, hogy kitartásban Nyílt levél Tekintetes dr.Téthy József, polgármester Úrhoz Kiskunfélegyháza Tekintetes Polgármester Úr! Tudomásomra jutott, hogy a város vezetősége, a róm. kath. iskolaszék, valamint a zárda felügyelő bizottsága számos munkát nem önnalló kisiparosokkal, hanem iparjogosítvánnyal nem biró segédmunkásokkal (kontárokkal) végeztett. Ezzel szemben megállapítom, hogy Polgármester úr ezidőszerint nemcsak feje a városnak s ezen helyzetéből kifolyólag a törvény őre, hanem egyúttal iparhatósági biztos is. Ezen hivatalaiból az következne, hogy Ön személyesen és rendeletei útján közvetve is oda hasson, miszerint Kiskunfélegyházán a fenti törvénytelen állapot nemcsak a köz, hanem a privát munkáknál is megszűnjék. A kontárkodás elburjánzását szemlélve, kénytelen vagyok azt is panaszolni hogy Polgármester úr az említett irányban a teendőit vagy elmulasztja, vagy nem elég eréllyel cselekszi. Amikor én Önhöz ezen nyílt levelet intézem, azt nemcsak az önálló kisiparosok érdekében, hanem az összes adófizető polgárságért teszem. Ugyanis, ha az iparjogosítványnyal rendelkező kisiparosoktól azt a kevés munkaalkalmat is elvonják, ami a mai nehéz időben még adódik, akkor ezek a reájuk kivetett adókat megfizetni nem tudják. Miután pedig a városnak a költségvetésében előirányzott adókra feltétlenül szüksége van, az így elmaradó adókat a többi adózó társadalmi osztályokon kell behajtani. Ami ismét igazságtalanság. Mindezek alapján itt a nyilvánosság előtt kérem fel Polgármester urat, hogy úgyis mint polgármester s úgyis mint iparhatósági biztos, a kontárkodás megszüntetése céljából erélyesen és sürgősen intézkedni szíveskedjék. Kisháza, 1931. dec. 29. tisztelettel SZABÓ JÁNOS lakatos mester Károlyi Gyula, gróf Politikai arckép (Egy közismert politikus rajzolja a következőkben Károlyi miniszterelnököt — igen találóan) Mint arad megyei nagybirtokos — ott volt főispán, képviselő. — Tisza hive, erősen aulikus, dinasztikus érzésű, konzervatív mágnás. Soha különösebb politikai tehetséget nem árult el de nem is voltak ilyen ambíciói. Szöges ellentéte Károlyi Mihálynak és sokban ellentéte vejének Eszterházy Mórité vol miniszterelnöknek. Modorban conciliáns, szerepelni nem vágyó, a népszerűséget egyenesen kerüli, majdnem gyűlöli. Elég halk és szűkszavú, pontos, köteleségtudó, szinte a makacsságig kitartó, egyébként puritán gondolkolkozású egyén. Szerény és egyszerű megjelenése mögött azonban igen erős akarat rejlik, amely néha Tiszára emlékeztet. Aradon 1919 tavaszán sok rábeszélésre vállalta el a „Honvédelmi Bizottmány“ elnökségét , majd Szegeden a nemzeti kormány elnökségét. Akkor visszalépett, minthogy a hatalmak képviselői félreérthetetlenül feudális mágnásnak,tehát a kibontakozás vezetésére alkalmatlannak tartották, a páris főtanácsban pedig a franciák méghozzá habsburgistának és germanofilnek ismerték meg. Tizenegy évig semmi szerepet nem vitt, amig másfél évvel ezelőtt, a legnagyobb meglepetésre, a külügyi tárcát vállalta Bethlen kabinetjében, talán nem is annyira Bethlen gróf, mint az államfő különös bizalmából aki az ő szegedi kormányában hadügyminiszter volt. Ugyanez a bizalom állította a nyáron Bethlen gróf helyére. Nehezen vállalkozott, de úgy érezte, hogy kötelessége fedezni bukott grófi barátját és miniszterelnökét, ha a bizalom feléje irányul. Kötelességvállalás és szinte makacs kötelességteljesítés, talán ez a két legjellemzőbb tulajdonsága vitte rá a vállalkoz. .Óid. Bizonyos, hogy pontos, rendes, pedáns hivatalnok lett volna belőle, ha erre a pályára lép vagy kényszerül. Sajnos, azonban semmi több. Nem jó emberismerő. A szaktekintélyeket tiszteli, hallgat rájuk, de nem tudja megítélni, ki az igazi szaktekintély, ebben is konzervatív: az újítást nem szereti. — Menni egy kiszabott vágányon pontosan, rendesen: elvégezni a napi munkát, becsületesen : teljesíteni a vállalt feladatot feltétlenül minden gát ellenére, ez az ő jelleme, egyénisége. Szürke, összefogásban és egyetértésben élhessünk. Fűzzön össze valamennyiünket szétszabdalt, a világon szétszórt magyarokat a magyar testvériség tudata, ezer év dicső történetének közös emléke, közös balsorsunk keserű kenyere. Erős élni akarással, lebírhatatlan hittel, rendületlen reménnyel, egybeforrva küldjük mánkat a Magasságos Egekbe egy új jövendőért, jobb magyar Újévért a régi, a visszakivánt, a visszaszerzendő, a boldog — Nagymagyarországért.