A Csonkamagyarország, 1933. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)

1933-09-17 / 1. szám

1933. szeptember 17. A CSONKAMAGYARORSZÁG város fizetési kötelezettségeit nem tudja telje­síteni. Emiatt a városnak már esedékes tarto­zása az egy millió pengőt is meghaladja és ez a tartozás állandóan növekszik. Nemcsak a számla tartozásokat nem tudja a város kiegyen­líteni, hanem a tisztviselők és nyugdíjasok il­letményeit sem fizeti rendszeresen, a kölcsö­nök után törlesztést nem eszközöl, de még a kamatokat sem fizeti. Kötelezettségeinek nem teljesítése miatt a várost állandóan perüki, már eddig is több mint 40 per van a város ellen folyamatban, a megítélt perköltségek már ed­dig is mintegy 20.000 pengővel terhelik a vá­ros amúgy is súlyos háztartási helyzetét. Annak ellenére, hogy a város már több íz­ben állami támogatásban részesült, a helyzet a folyó évben mit sem változott, sőt még rosz­­szabodott úgy, hogy a pótadót az eddiginél is jóval magasabb kulccsal kell megállapítani. A súlyos pénzügyi helyzetre való tekintettel Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja uta­sításomra is a város pénzügyi helyzetének részletes megvizsgálását rendelte el és a vizs­gálat teljesítésére kiküldött vitéz dr. Varga Gyula nyug­­polgármester, tb. vármegyei fő­jegyzőt azzal is megbízta, hogy a város köve­teléseinek erélyesebb behajtását szorgalmazza. Egy hónapi ott tartózkodása alatt sikerült a kiküldöttnek 101.000 pengő bevételt elérni, amelyből nemcsak a tisztviselők és egyéb al­kalmazottak, továbbá a nyugdíjasok hátralékos illetményei, illetőleg nyugdíjai, hanem még a legsürgősebb számlatartozások is kiegyenlítést nyertek, sőt még a banktartozások kamatainak fizetésére szükséges fedezet is biztosíttatott. A kiküldött eddigi működése alapján nem szenved kétséget, hogy szigorú és állandó ellenőrzés mellett a város pénzügyi helyzeté­nek további romlását meg lehet akadályozni, sőt még eredményeket is lehet elérni. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a város egész gazdálkodása a kormányhatóság részé­ről állandó és szakszerű ellenőrzés alá he­lyeztessék. Ezért az 1927. V. t-C. 48. §-ának 2. bekez­dése alapján az 1933. évi junius hó 23 án tar­tott minisztertanács hozzájárul savai Kiskun­félegyháza megyei város gazdálkodásának közvetlen ellenőrzésére vitéz dr. Varga Gyula nyug. polgármester, tb. vármegyei főjegyzőt a m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg, pénzügyi ellenőrként kiküldtem. Nevezettnek, mint pénzügyi ellenőrnek ellen­őrző jogkörében az 1927. V. t.-c. 48. § ának 8. bekezdésében említett kiadások utalványozása ellen emelhető óvásra vonatkozó jogkörén kívül a minisztertanács megállapítása szerint joga van és ehhez képest kötelessége: 1. a város vagyonának kezelését és hasz­nosítását, a költségvetés kereteinek betartását, a hiteleknek célszerű és takarékos felhaszná­lását, felhasználásának soneadjét, a bevételek és kinnlevőségük biztosítását és erélyes be­hajtását ellenőrizni; 2. mindennemű megrendelés és szállítás esz­közlését, vagyontárgyak értékesítését, általá­ban a város gazdálkodása keretében felmerülő minden intézkedést ellenőrizni; 3. a város polgármesterének, továbbá összes tisztviselőinek és alkalmazottainak hivatali ténykedését a város gazdálkodása szempont­jából ellenőrizni és őket a város pénzügyi és vagyoni érdekeinek megfelelő eljárásra felhívni; 4. ellenőrző jogkörébe tartozó kérdésekben úgy a vármegyéhez, mint a belügyminiszterhez jelentést tenni. Egyebekben az ellenőrzés tekintetében a belügyminiszter és a pénzügyminiszter együttes utasításai szerint jár el. A pénzügyi ellenőr részére kiküldetésének tartamára a város terhére havi 500 pengő tisz­teletdíjat állapítok meg. A pénzügyi ellenőr kiküldetésére vonatkozó rendeletet intéz dr. Válya Gyula tb. vármegyei főjegyző részére leendő kézbesítés végett ide­­zártan megküldöm és felhívom a vármegye közönségét, sürgősen intézkedjék az iránt, hogy a pénzügyi ellenőr működését a fent részletezett ellenőrző jogkörében mielőbb kezdje meg és a pénzügyi ellenőrt működésé­ben minden erejével támogassa, hogy a város gazdálkodása mielőbb rendes mederbe kerüljön. Budapest, 1933 évi junius hó 78 án. Dr. vitéz Keresztes Fischer Ferenc s. k. így most már vitéz dr. Válya Gyula megbízatása törvényesített­én, a polgármes­ter a július 14-iki rendkívüli közgyűlés tárgy­­sorozatára az ügyet kénytelen volt kitűzni. Dr. Horváth Zoltán ezen alkalommal az egész intézkedés ellen kikelt. Követelte, hogy a város és város vezetőségének megbélyeg­zését a képviselőtestület utasítsa vissza és a belügyminiszter határozata ellen a közigaz­gatási bírósághoz panasszal éljen. Hiába való volt minden érvelése. A vá­ros képviselőtestületének többsége ép úgy, mint a tisztviselői kar a belügyminiszter lesújtó kritikáját megnyugvással vette tudomásul. Egyszóval elismerték, hogy ők a város ügyei­nek az intézéséhez nem értenek. * * # A város polgársága, amióta ez az álla­pot van, folyton nyugtalan. Vitéz dr. Válya Gyulánál már több küldöttség járt, hogy a köztartozások szigorú behajtását mérsékelje. Természetes, hogy ennek a deputációzásnak eredménye egyáltalán nem lehet. Hiszen vi­téz dr. Válya Gyula nyug­­polgármester épen azért van havi 500 pengő tiszteletdíj mellett Kiskunfélegyházára kiküldve ,hogy a város követeléseinek erélyesebb behajtását szorgal­mazza!“ Kiskunfélegyházának mi szüksége van a pol­gármesterre. Vájjon takarékossági szempont­ból nem lehetne-e leépíteni? Vájjon nem volna-e jó a polgármesteri fizetés a vitéz dr. Várya Gyula tiszteletdíjának a fedezésére? S azt is meg kell kérdeznünk, hogy azon egész idő alatt, amíg a várossal az megtörtént, hogy úgy a polgármesterét, mint a képviselőtestületét kiskorúsították, hol volt nagynevű képviselőnk, a Kiss István? Miért engedte, hogy csonka országunknak eladó­sodott és elült városai között épen Kiskun­félegyháza kerüljön a pellengérre? * * * Kiskunfélegyháza polgársága mindezek­ből láthatja, hogy az egységes párti kor­mányzás hová juttatta a várost; a dr. Tóth Józsefet, a kiváló kortest megválasztó egy­séges párti képviselő urak pedig láthatják, hogy dr. Tóth József hová juttatta a polgár­mesteri állást; végül a választó közönség láthatja, hogy Kiss Istvánunknak mekkora a képviselői befolyása. Ezek után már bizonyosan nem vitás, hogy a legközelebbi városi országgyűlési képviselőválasztások alkalmával az egységes vagy nemzeti egység pártnak még hírmon­dója sem marad. —o— Mindezek után felvetjük a kérdést, hogy MEGÉRKEZTEK a legdivatosabb bel- és külföldi szöveteim nagy választékban. A legjutányosabb árban készítem az őszi és téli megrendeléseket. A nagyérdemű hölgyközönség szives pártfogását kérve maradok kiváló tisztelettel TÓTH BÉLA angol-francia női szabó Kossuth utca 16. szám 3 OOOOOOOOööOOttCOüO-üttC^^XXXXXXXXXXXXXJCXXXXXíÖttOOöiXXXÍ-ÖOttCTrXXXWÍXXXXX;' A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpárt újjáalakulása Már hónapok óta hire járt, hogy Kis­kunfélegyházán a Független Kisgazdapárt újjáalakul. A kormány szubvencionált sajtója egyik cikkét a másik után írta, hogy az újjáalaku­lást megakadályozza. Egyrészt nem restell krokodilos könnyeket hullatni azért, „mert a régi törhetetlen 48-asoknak ezentúl nem le­het az ősök emlékéért a 48-ra szavazni“, másrészt a Független Kisgazdapárt helyi ve­zetőségét sajnálta, „akik nagy fáradsággal, nehéz és önzetlen munkával megszervezték a helyi pártot-s bizonyosan nem hajlandók ezt a pártszervezetet a 48-as vezérek szabad zsákmányául odadobni.“ A cikkek végén ki is bújt a szög a zsákból. A cikkíró biztosra veszi, hogy a helybeli Független Kisgazdapárt lagjai szíve­sebben vissza­csatlakoznak a nemzeti egy­ségpárthoz, minthogy a független kisgazda­­párti elveik mellett megmaradjanak s az újjá­alakulásba résztvegyenek. # dif * Hiába volt mindenféle szemforgatás. A Független Kisgazdapárt országgyűlési kép­viselői csoportja 1933 aug. 18-ikán kelt ha­tározatával elrendelte a helyi csoportnak újjá­alakulását és az az újjáalakulás gyűlésének levezetésére Sándor Istvánt, Kecskemét város képviselőjét bízta meg. Az újjáalakulás gyű­lését a helyi érdekeltek a rendőrségnél sza­bályszerűen bejelentették, de legnagyobb cso­dálkozásra Virágh György rendőrtanácsos­­, vezető azt tudomásul nem vette, sőt betiltotta. A belügyminisztériumban történt eljárás után Virágh György rendőrtanácsos az újjáalakulás gyűlésének bejelentését utóbb újabb kérvény­re mégis tudomásul vette, úgy, hogy ezzel a gyűlés megtartásának legfőbb akadálya el­hárult. úgy a Kossuth párt, mint a Független Kisgazdapárt régi helyi csoportja megelőző­leg az új tisztikar és választmány névsorát összeállította. 1933 szept. 3-ikan, amikor Sándor István országgyűlési képviselő meg­érkezett, már kész névsort kapott. A gyűlésen, mivel csak a pártok tagjai vehettek részt, 1500—2000-en lehettek. Meg­teltek az összes helyiségek és az udvar is. Sándor Istvánt az egybegyűltek nevé­ben dr. Sahin Tóth Rafael üdvözölte és fel­kérte az elnöki tisztség betöltésére. Sándor István elfoglalván az elnöki széket, elmondotta az újjáalakulás előzmé­nyeit. A majd örömmel állapította meg, hogy a nagy és dicső múltú Függetlenségi Párt­nak úgy a vezérkara, mint a jól megszerve­zett és nagyszámú tagjai megértették a tör­ténelmi idők kívánalmait. Reméli, hogy a Független Kisgazdapárt régi helyi csoportja is örömmel veszi, hogy az eddigi szerény keretek után a Kossuth Párt nagyszámú tag­jaival megsokasodva és kiválóan megszer­vezve küzdhetnek tovább. Elv feladásról egy­általán nincs szó, mert a Független Kisgazda­­párt is Kossuth Lajos eszméiért küzd. Ezután feltette a kérdést, hogy kívánják-e a Függet­len Kisgazdapárt helyi csoportjának újjá­alakulását? Miután egyhangúan és nagy lelkesedés­sel az összes jelen voltak igennel feleltek, a Független Kisgazdapárt helyi csoportjának újjáalakulását kimondotta. Ezután Faragó Rókus az újjáalakulást ellenezte, mert a Független Kisgazdapártnak már van helyi csoportja. Sándor István nagy türelemmel és ta­pintattal a felszólalót felvilágosította, hogy erről már nem lehet beszélni, mert egy­részt a párt képviselői csoportja ezt elhatá­rozta, másrészt már a jelenlévő tagok is az ő kivételével mind nagy lelkesedéssel az újjá­alakulás mellett döntöttek. Esetleges személyi hiúságot vagy sértődöttséget nem honorálhat. Ezután felolvastatta a javaslatba hozott tisztikar és választmány névsorát, amit egy­hangúan elfogadtak. (A névsort helyszűke miatt a következő számunkban közöljük.) Miután a felolvasott névsort egyhangú­lag elfogadták, Sándor István azokat meg­választottaknak jelentette ki. Ezután őket meleg szavakkal üdvözölte s kérte, hogy szeretettel és egyetértéssel dolgozzanak. Kü­lön köszönetet mondott a helybeli párt szel­lemi vezérének, dr. Horváth Zoltánnak, hogy az újjáalakulást és ezzel a Független Kis­gazdapárt megerősödését az ő politikai böl­csessége és iskolázottsága elősegítette és le­hetővé tette. Kérte, hogy továbbra is azzal az elvhűséggel és önzetlenséggel harcoljon, mint eddig. Elveit feladni nem kell. Az ő tehet­ségére nemcsak a városnak, de az ország­nak is szüksége van. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Horváth Zoltán hálás szavakkal köszönte meg Sándor István elnöknek tapintatos és mindent kiegyenlítő eljárását. Rosszul esett neki, hogy kétezer ember között egy disso­­nans hang mégis akadt. Ugyanis ezzel tápot adtak a remegve idefigyelő kormánypártnak arra, hogy az újjáalakulás nem ment a leg­nagyobb lelkesedéssel végbe. Holott azt az óriási lelkesedést, ami itt látható, ez az egy hang le nem ronthatja. Ez csak arra lesz jó, hogy a kormánypárt sajtója naggyá fújja fel. Az Újjáalakulás könnyen ment, mert elvfel­adásról szó sincsen, miután a Kisgazdapárt * * *

Next