A Csonkamagyarország, 1934. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-07 / 1. szám

1934. január 7. A CSONKAMAGYARORSZÁG tiszteletnek örvendő híres mestere dicshim­nuszt zengett.“ Hatodik szónok dr. Balog János jelölt (közjegyző, esetleg polgármester jelölt) „a szónoki erő lenyűgöző erejével kötötte le az ünneplő társaságot.“ Hetedik és legutolsó szónok Fekete László volt, aki az ünnepeltre fenékig ürí­tette a poharát ... Hát így folyt le a visszhang ünneplése * * * Kedves „b ács“ úr, gratulálok. Nagy dolgot művelt. A semmiből hatalmas szappan­­bub­orékot fújt. Nehéz munka volt. Amint így az olvasottak felett morfon­díroztam és elgondolkoztam, jött a borbély, inas és a forgószékbe dirigált. Elkezdett szappanozni... Én még mindig andalogtam .. Szappan ... „Rács“. Szappan bubo­rék .. . na az is tudja magát egy darabig tartani. Vidékre való Gondolatok Gömbös miniszterelnök legutóbbi felsőházi be­szédéből „A tisztviselő nem öncél. A tisztviselő eszköz a nemzet kezében, eszköz a nem­zeti alkotmány fenntartására.“ Gömbös Gyula miniszterelnök Melegen ajánljuk, hogy ezeket a szavakat azok a tisztviselők, akik a közönséggel udvariatlanul bánnak, jól szívleljék meg. * * * „Helytelennek tartom, hogy ha valaki, bár nem ügyes, nem tehetséges, a segéd­fogalmazói állásból fel tudja magát tor­nászni egészen a miniszteri tanácsosságig anélkül, hogy nagyon meg kellene magát erőltetnie. Nem kell mást csinálnia, csak ügyesen kell felsegíteni a kabátot az elöljáróknak.“ Gömbös Gyula miniszterelnök. Nagyon bölcs és okos beszéd. Csak azt szeretnénk tudni, hogy a tv- Megsuhintottam Jánost - meséli a szűcs (Műhelylátogatás a nagy válság idején] Ha az ember a szücsmester kapuján belép, nyomban megcsapja az orrát az a kellemetlen savanykás bűz, ami a nyers bő­rök kikészítésének műveletéből ered. Ha meg a műhelybe is benyit, a kellemesnek sehogy­­sem mondható illat egészen megüli a mellét! Node mindegy, mindent meg lehet szok­ni, ennél még sokkal rosszab állapotokat is s hogy ez nem könnyelmű állítás, hanem igaz valóság, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kormányos Gergely szücsmester uram kö­vérsége és tehermentes csinos vagyonkája, amit ennek a leszólt illatnak negyven eszten­dőn át való szívásával szerzett! Mert azt csak nem lehet mondani, hogy nem a kikészített nyersbőr szagától, hanem a gyatra keresettől vagyonosodott meg egy keveset és hízott meg, nem is olyan nagyon keveset ő kegyelme! Ámbár, ő a tőle megszokott hangos őszinteséggel tiltakozik még a gondolata ellen is annak, hogy a nagy gőzzel végzett munka ré­vén valami kis tiszta kereset csordul, vagy cseppen! Azt elvállalja, hogy szeptember ele­jétől karácsonyig majd kihúzza subáért a tanyai magyarság, meg azt is, hogy nem bír pénzére sem elég béranyagot szerezni, de azt már végkép nem, hogy ennek a nagy forga­lomnak valami eredménye is lenne! Miután meggyőződik róla, hogy a köz­teherviselés és megjelenésem közt nincs sem­miféle összefüggés, óriási szusszanással eresz­kedik le a szalmából font bükkfalába mü­­helyes székre s úgy kezdi el ecsetelni a szücsipar szomorú állapotát. — Munka volna elég — harsogja szé­les gesztussal —, de mi a fenét ér, ha le­konkurálja egymást a sárgaföldig az a pár bolond szűcs, aki még a szűcsök hajdani népes seregéből maradt! A vásározás, a fuvar, a helypénz, az adó és legfőképen a méregdrága bőr mindent megemésztenek és ... mindezeknek a tetejébe, — mondja suttogóra fogva a hangját — nem lehet kapni uram legényt! Úgy mondom, ahogy van, nem lehet kapni, pedig a legény­nek kosztot, lakást, fizetést, mindent adnak a szűcsök! Erre a kijelentésre csodálkozóvá finto­­rult a képem, mert tőlem alig egy lépésre három megtermett szücssegéd ült a varró­­pangli mellett, ölükben gyors mozdulatokkal forgatva a vajpuhára kitört bőrből készülő kék, piros és barna belinervirágokkal ékesí­tett subákat! A mester észrevéve ezt, felkelt a szék­ről és az ajtó felé intve, már mentünk is kifelé. — Nem lehet ezek előtt beszélni, — mondta az udvaron — olyanok ezek mikor havas a háztető, mint a himes tojás. A leg­kisebb figyelmeztetésért is megsértődnek és minél sürgősebb a munka, annál jobban bi­zsereg alattuk a talaj ! — Hát miért nem fogad föl egy-két inast kormányos­­uram ? — vetem közbe — amire ő csak rosszalóan rázogatja a fejét. — Szűcs inast már mézes madzaggal sem lehet fogni,‘ez paraszt mesterség, azt mondják az életet nem ismerő szülők! — Ettől aztán annak az egypár legénynek, aki még van, csak annál jobban ki van nyitva a szeme! Ezeknek a panaszoknak előtárása köz­ben keveredtünk be a ház tiszta szobájába a jó öblösre szabott boroskancsó mellé. Itt, a józamatu kadarka szopogatása közben ön­tötte ki aztán kormányos uram teljesen és igazán a keservét. Itt mondta el, hogy mit tett vele röviddel ezelőtt az egyik semmire­­kelő, de máskülönben igen ügyeskezű legé­nye ! igaz, hogy se jobbra, se balra nem hajló mérleggel latolva a dolgot, tulajdonké­pen nem János, a legénye tette kormányos urammal a dolgot, hanem inkább az tette ővele, aminek aztán a derék mester szerint meg is lett a foganatja. Úgy volt, hogy mihelyt elkezdődött az rony alatt ki, vagy kik érzik magukat találva. * * * „A tisztviselő gyakorolja a maga po­litikai jogait diszkréten. Ne elnököljön és ne demonstráljon, mert ez a szellem a for­radalmi idők maradványa “ Gömbös Gyula miniszterelnök. Várjon dr. Tóth József az ország legfiatalabb polgármestere mit szól a miniszterelnöknek ezen teljes egészé­ben helytálló üzenetéhez? * * * „Azok maradjanak a hivatalukban, akik dolgoznak, azok menjenek el, akik ásítoznak­“ Gömbös Gyula miniszterelnök. Ha arra gondolunk, hogy a pol­gármesteri ügykör leglényegesebb ré­szét vitéz dr. Várya Gyula végzi, ön­kéntelenül is felötlik az a kérdés, vájjon a miniszterelnök nem-e dr. Tóth József polgármesterre gondolt, amikor ezt az okos kijelentést tette? * * * „Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a tisztviselő hivatalos állásában ne politi­záljon, azzal egyetért.“ Gömbös Gyula miniszterelnök. Megkérjük dr. Tóth József pol­gármestert, hogy a miniszterelnöknek ezen kinyilvánított s egyedül helyes álláspontjának ismeretében a torony alatt mielőbb tartson szemlét s közölje velünk, hogy talált-e olyan tisztviselőt, aki hivatalos állásában is folyton poli­tizál. V. Golsfi­rdd nyitja: Péntek reggel 8 órától este 6-ig női nap délelőtt 1 pengő, délután 60 filléres árral. Szombat reggel 7 órától este 6-ig férfi nap 1 . Ugyancsak szombaton délután fél 5-től este 6 óráig iskolák és leventék részére 30 fill. Vasárnap reggel 7 órától 12-ig férfi-nap 60 fill., délután 1 órától este 6-ig női-nap 60 fill. I. és II. osztályú kádfürdők, iszap, vízgyógy-, szénsav-, kénes-, sós- és fenyőfü­rdőket péntek reg­­gel 8 órától vasárnap este 6 óráig szolgálnak ki. A város behajthatatlan követelései Az 1934 január 2-ikán tartott városi rendes közgyűlésen két tárgy arról szólott, hogy a városnak követelései behajthatatla­­nokká váltak, azért azokat a közgyűlés tö­rölte. Teljes megértéssel vagyunk a mai pénz­ügyi és gazdasági viszonyok eredményekép jelentkező szegénységgel és pénztelenséggel szemben, azonban ennek dacára egyik-másik törölt tételt szó nélkül meg sem hagyhatjuk. Így nagy tétel a Naményi Zsigmond volt mozis terhén fennálló 8832 pengő, amely összeg kamataival együtt a városi közkórház alapot illetné. De különösen nagy összeg Kun Ignác­­nak terhén a városi Központi Szeszfőzdénél viselt hivatalából kifolyólag nyilvántartott 13121 pengő. , Érthetetlennek tartjuk, hogy ezen ösz­­szeg Kun Ignácon, aki úgy az egységespárti életben, mint a vallásának közéletében olyan előkelő szerepeket tölt be, behajtható ne lenne. És ezt különösen azért is érthetetlennek tartjuk, mert Kun Ignác a szeszfőzdei hiva­talának elhagyása után Kiss István ország­gyűlési képviselő mellett bizonyára busás fi­zetéssel járó magántitkári állásba jutott s igy az évek folyamán a letiltott magántitkári fi­zetése bizonyosan bőségesen fedezte volna a város követelését. Kiss István országgyűlési képviselő pedig közismert gavallériájánál és a város iránti szer­eteténél fogva szívesen vette volna és talán venné még most is, ha Kun Ignácnak tőle járó magántitkári fizetése a város javára letiltatnék. A városi közgyűlésen, amikor ezen ügyet tárgyalták, dr. Horváti­ Zoltán az előadóhoz oda is szólt: Hát a magántitkári fizetést megpróbál­ták-e letiltani ? De erre választ nem kapott. Végül nagy tétel a behajthatatlanná vált 341 P fedeztetési díj, 245 P eladó és 2460 pengő iskolaadó is. 3

Next