A Csonkamagyarország, 1936. július-december (4. évfolyam, 28-53. szám)
1936-07-05 / 28. szám
Kiskunfélegyháza, 1936 július 6. ARA 10 FILLÉR IV. uána 28. szint a CSONKAMAGYARORSZÁG A KISKUNFÉLEGYHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: HL. kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Előfizetési díjak: Egész évre 5’0 pengő, félévre 2‘50 pengő, negyedévre 1*30 pengő A jóhiszemű pásztóiak Ivády Béla, a Nép országos elnöke, aki közvetlenül az Ítélethozatal előtt mondott le a megpeticionált mandátumról, természetesen újra fellépett a megüresedett pásztói kerületben. Már a programmbeszédét is megtartotta és ez a beszéd túlhangzik a pásztói kerület szűk határain. Országos visszhangja van, de ez a visszhang nem a helyesléssel, hanem a megbotránkozásnak és felháborodásnak a hangja. Jellemző ez a beszéd a Néptörvény tiszteletére és erkölcsi felfogására egyaránt. Ha valaki még nem ismerné azt a pártot, amely a nyílt választási rendszer segítségével a mandátumok túlnyomó többségét szerezte meg az általános választások során, ebből a beszédből megismerheti. Nem a jelöltet, hanem magát a pártot, mert az elnök úr nyilván nemcsak a saját, hanem pártja felfogásának adott hangot ebben a klasszikus beszédében. Sok megdöbbentőt mondott a programmbeszédében az egységes párt elnöke, de a legmegdöbbentőbb az, ahogyan a javára történt ajánláshamisításokról emlékezett meg. „Jóhiszemű, jóakaratú párthíveim megcselekedték azt, hogy mások nevét felírták az ajánlóíveimre, de ugyanezt megtették a másik táborban is“ mondotta nemes egyszerűséggel a pártelnök úr. Megcselekedték, mert a közönség általában „ nem veszi komolyan az ajánlásokat“ és ezzel már napirendre is tért az egész kérdés felett. Tudvalevőleg a törvény tiltja bűncselekménynek minősíti és szigorúan bünteti azt a cselekményt, amelynek az elkövetőit az egységes párt elnöke „jóhiszemű és jóakaratú párthíveim“nek titulálta. Aki bűncselekményt követ el, az gonosztevő, a gonosztevőnek pedig a börtönben van a helye. A pásztói aláírás hamisítók megmenekedtek a börtöntől, el lehet felejteni és meg lehet bocsájtani a bűnüket, de jóhiszeműnek és jóakaratúnak mégsem nevezheti őket, senki olyan, aki a törvényt, a legfőbb és legnagyobb tekintélyt, tiszteli. Bűncselekményt jóhiszeműleg és jóakaratúlag elkövetni nem lehet. Gondatlanságból igen, de gondatlanságból elkövetett okirathamisítás elképzelhetetlen.Embert ölni lehet gondatlanságból, de okiratot hamisítani csak szándékosan lehet. A szándékos cselekmény tettese pedig sem jóhiszemű, sem jóakaratú nem lehet. Ez alól a szabály alól nincs kivétel — még az egységes párt elnökének „párthíveire“ nézve sem. De feltéve az elképzelhetetlent, hogy a törvény nem tiltaná az ajánlási aláírások hamisítását, vájjon akkor is nem tiltaná-e az erkölcs és tisztesség legelemibb követelménye? Akkor is nem érezné-e minden tisztességes ember, hogy ilyet nem szabad cselekednie? Hogy merészeli tehát a pártelnök úr ezeket a hitvány frátereket — már nem is a törvény, hanem az erkölcs sérelmére — jóhiszeműeknek és jóakaratunknak minősíteni! Hogyan képzelhető el a jóhiszeműség ebben az esetben egyáltalán? Az ajánlatok gyűjtője feltétlenül írniolvasni tudó ember, aki látja az ajánlási iv megfelelő rovatán a „sajátkezű --------H| A róm kát. egyházközség képviselőtestületének választás alá eső 62 rendes és 31 póttagját június 28-ikán választotta meg a város róm. kát. vallású közönsége. Mint ismeretes, a jelölő bizottság által összeállított hivatalos listával szemben az ezen listával elégedetlen választók külön listát állítottak össze és a választóknak a két lista felett kellett dönteniük. A város külső képén alig látszott meg a választás. Példás rendben és fegyelmezettséggel folyt le minden körzetben a választás. Természetes is ez. Egyrészt, mert egyházi választásról volt szó, másrészt, mert a szavazást a legszigorúbb titkosság mellett folytatták le. Délután 5 órakor a legtöbb szavazatszedő küldöttség előtt lezárták a szavazást és megkezdték a szavazatok összeszámlálását. 7 órakor már valamennyi küldöttség végzett az összeszámlálással és csakhamar híre jutott, hogy az Ellenzéki Katolikus Tábor listája több, mint ezer szavazattöbbséggel győzött. A hivatalos összeszámlálás adatai szerint leadatott összesen 3716 szavazat, ebből a hivatalos listára esett 1335, az ellenzéki listára pedig 2381 aláírás“ feltüntetését. Hiheti azt „jóhiszeműségében“, hogy a sajátkezű aláírás azt jelenti, hogy oda írhatja sajátkezűig a más nevét? Különösen mikor legtöbb esetben az a más, már előzőleg megtagadta az aláírást. És mi az a „jóakarat“ az ilyen esetben? Csak nem az, hogy a saját jelöltünk törvényesen, vagy törvénytelenül, de minden esetre győzzön? A pártelnök úr beszédéből épülhettek a derék pásztóiak. Azok is, akik „jóhiszeműleg és jóakaratúlag megcselekedték“ azt a csekély kis hamisítást és azok is, akik a jóhiszeműség és jóakarat előre megadott mentsége alatt ezúttal fogják ugyanezt a csekélységet megcselekedni. Az ellenjelölt pedig rosszhiszeműleg és rosszakaratúig újból peticionálhat. OooO(^Oooo szavazat, az ellenzéki lista tehát 1046 szavazattöbbséggel győzött. A választás eredményeként az egyházközség képviselőtestületének választott rendes tagjai: Agárdi József Dr. Bencsik Sándor Bellony Rezső Dobák Pál Dóka Ferenc Dobos Mihály Erdei Béla Endre János Dr. Fekete Sándor Farkas József Dr. Fazekas Géza Farkas Károly Farkas László Falusi Sándor Fazekas József Farkas György Dr. Farkas József Fekete Péter Fekete Antal Fekete Gábor Gulyás János Dr. Horváth Zoltán id. Horváth Gergely Hegedűs György Iványi Antal Dr. Katona János Kovács Dezső Kiss Ferenc Dr. Kovács R. Ferenc Kiss Sz. Ferenc Ladányi Péter Lőrincz István ifj. Ónodi Károly Papp János Rigó József ifj. Rády Mátyás Rádi László Dr. Sahin Tóth Rafael Semperger Sándor Dr. Sallai József id. Semperger József Sahin Tóth István Stoiber Ottó Soós Imre Szabó János Szolnoki Károly Szarvas István Szabó István Szente József Szőke Károly Fölényesen győzött az ellenzéki lista az egyházközségi választáson