A Csonkamagyarország, 1937. július-december (5. évfolyam, 29-52. szám)

1937-07-18 / 29. szám

Kiskunfélegyh­áza, 1937 junus 18. ARA 10 FILLÉR V. évfolyam 29. szám a CSONKAMAGYARORSZÁG A KISKUNFÉLEG­YHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVATALOS LAPJa aaBMgBBBsamBHawRBa^a Szerkesztőség és kiadóhivatal, III., kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Előfizetési díjak: Egész évre 5'0 pengő, félévre 2'50 pengő, negyedévre 1’30 pengő Miért nem kapott rendkívüli ideiglenes házadómentességet Kiskunfélegyháza? A napilapok április havában az­zal a híradással szolgáltak, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága azon városok jegyzékét, amelyeknek a m. kir. pénzügyminiszter a rendkívüli ideig­lenes házadómentességről szóló 1929. évi XXIX. tc. 6. §-a alapján házadómentességet engedélyezett, a képviselőháznak bemutatta. Egészen természetes, hogy erre a kiskunfélegyházi háztulajdonosok és építőiparosok is felfigyeltek. Azért ter­mészetes ez, mert a háztulajdonosok kevesebb adó mellett az építkezésre könnyebben határozzák el magukat, az építőiparosok pedig ebből kifolyólag könnyebben jutnak munkához. Úgy a háztulajdonosok, mint az építőiparosok a kedvezményben része­sült városok nevei között Kiskunfél­egyházát hiába keresték. Pedig, csak hogy a szomszédos városokat keres­sük, benne van Cegléd, Nagykőrös, Kiskunhalas, Kecskemét stb. Különösen a nagy munkahiánnyal sújtott építőiparosok nem tudtak Kis­kunfélegyháza kimaradásába belenyu­godni. Előbb az ipartestülethez fordul­tak, ahol mindent elkövettek, hogy az ügyről bizonyosságot szerezzenek. Mi­után azonban az ipartestület által igény­bevehető hivatalos út igen hosszadal­masnak bizonyult, az építőiparosok küldöttsége dr. Horváth Zoltán ország­gyűlési képviselőt kereste fel. Országgyűlési képviselőnk, mint mindenkinek jogos kívánságát, úgy az építőiparosok panaszát is a legnagyobb megértéssel fogadta és megígérte, hogy tőle telhetőleg mindent el fog követni. 1937 május 26.-án dr. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszterhez levelet intézett, amelyre a miniszter az állami költségvetés tárgyalása és külföldi tá­volléte miatt csak július 2.-án, az alábbi levélben válaszolt: Magy. Kir. Pénzügyminiszter. Budapest, 1937. évi julius hó 2.-án. Nagyságos Dr. Horváth Zoltán urnak, országgyűlési képviselő Budapest. Igen tisztelt Barátom! Hivatkozással 1937. évi május hó 26.-án kelt nagybecsű leveledre, melyben aziránt érdeklődtél, hogy Kiskunfélegyháza megyei város mely oknál fogva nem ré­szesült az 1929 :XXIX. t. c. 6. §-a alap­ján rendkívüli ideiglenes házadómentes­­ségben tisztelettel értesítelek, hogy a város a rendkivüli ideiglenes házadó­mentesség engedélyezését annak idején nem kérte és így ilyennek engedélyezése tárgyalás alá sem kerülhetett, mert a hi­vatkozott törvényhelyhez fűzött utasítás (1) bekezdése szerint városrendezési cé­lokból rendkívüli ideiglenes házadómen­tességet csak az érdekelt város részéről tett előterjesztés alapján lehet engedé­lyezni. , Fogadd kérjek kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Dr. Fabinyi Tihamér: Országgyűlési képviselőnk ezen levél tartalmán nagyon meglepődött. Egy darabig azon tűnődött, hogy a város elöljárósága annak idején miért nem kérte a háztulajdonosokra és az építőiparosokra egyaránt fontos rend­kívüli házadómentességet. Miután azon­ban fontosabbnak tartotta, hogy a hiány lehető legrövidebb idő alatt pótoltas­sák, hogy az építkezés nagyobb tem­póval megindulhasson, személyesen fel­kereste a pénzügyminisztert és kérdést intézett hozzá, hogy a mulasztás pó­tolható-e még? A pénzügyminiszter a válaszában kijelentette, hogy Kiskun­félegyháza által eléje terjesztendő ké­relmet a legjobb akarattal fogja tár­gyalás alá védetni. Értesülésünk szerint dr. Horváth Zoltán országgyűlési képviselőnk a pénzügyminiszter válaszáról dr. Ring József polgármestert azonnal értesítette. Csak úgy mellesleg megjegyezve, mi építőiparosok mégis csak kiváncsiak volnánk, hogy a rendkívüli házadó­mentesség engedélyezését kinek a mu­lasztásából nem kérelmezte Kiskun­félegyháza városa? Egy építőiparos. „Te nagy konyhádba helyzed embered...“ Irta: ABA LUKÁCS A múlt heti számunkban láttuk, hogy idegfeszítő vigin­áját éljük a véres nagy na­poknak. Várjuk a hajnalhasadást és félve sejtjük, hogy a föld sarkai megrázódnak azon a hajnalon. A tudományt, melynek pedig teremtőrendek­ hivatása minél szélesebb réte­gekben elültetni a tudás csirát, sok helyén a világnak ma arra használják, hogy mindazt, amit évezredek hangyaszorgalmú kutatásai kivirágoztattak, lerombolják, elterüljék a föld felszínéről. Az európai kultúra, mely az egész világra kiterjedő sugárzással osztja világosító fényeit, az emberi gonoszság szakadékába dől, ha ideje­korán nem emeli fel tiltó szavát a kulturnemzetek egyetemessége. Oroszországban olyan intézményes tá­madás van folyamatban, hogy szükségszerűen a kultúra teljes pusztulását vonja maga után. Mert hiába a csodaszerű gépi­, ipari fejlődés, ha a lélekben épen az ellenkező hatás érvé­nyesül : a rombolás. Hogyan alkosson az em­ber maradandót, mikor a lélek, ami örök, elveszti hitét és bizalmát az örökkévalóság­ban. Már­pedig a kultúra nem évek, évtize­dek, hanem évszázadok és évezredek gyü­mölcse s boldogító szépsége. Hogy ez kifej­lődhessen, szükséges a múltba vetett bizalom, a jelen munkája és a jövőbenyúló reménység. A materialista elvek ezt azonban nem ismer­hetik el, mert létükben lennének ezáltal ve­szélyeztetve, így szinte önkéntelenül adódik, hogy a materialista elveken álló (roskadozó) Oroszország kultúrát nem teremthet. De ezt csak akkor fogják belátni, amikor már a meg­lévőt lerombolták. Nem rémlátás ez, azt bizonyítják a na­gyon megcenzúrázott híreink, amik Oroszor­szágból kiszivároghattak. Hátha még pontos és részletes képet nyerhetnénk a „forrongó pokol "-ból. A Katolikus Nevelés 1933 márciusi szá­ma rövid hírt közölt, mely arról értesít, hogy a kémiát az istentelen mozgalom szolgálatába állították. Nem elégszenek meg azzal, hogy a jövő háborúja elképzelhetetlen borzalmakat fog produkálni a kémia mankóján, hanem már segítségül hívták arra is, hogy a létekből kiirtsanak, kiégessenek segítségével minden szépet, nemeset és emberit. A vallás szemükben vörösposztó. Min­den eszközt felhasználnak, hogy minél előbb még az izmagját is kiirtsák. Kirchner Gyula Oroszországot járt vegyész­mérnök írja: „A szovjet vallása a vallástalanság.“ Igen, neki is van vallása. Vegyük azonban sorra — példaképen — milyen eszközzel mesterkednek. Agitátorok járják a városokat, falvakat és előadásaikon bizonyítják, hogy Jézus Krisztus nem Isten, sőt csaló, aki az egyszerű kémia segítségével éveken át szédítette a buta népet. Ilyen be­vezető után megkezdődik Jézus Krisztus cso­dáinak bemutatása. Kána csodája, Krisztus a vizet borá változtatja. Egy pohárba vízszinti nátronlugot öntenek és ezt phenolphtaleinbe mártott üveg­pálcával megkeverik, hirtelen vörössé válik e folyadék. (Fölösleges leírni a szemfényvesz­tést, mellyel valószínűbbé teszik „csodájukat“.) Az egyiptomi csapások. A víz vérré válik. Vízfehér rhodonamonoldatba egy csöpp színtelen vaskloridot kevernek: sötétvörös vas­­rodomiddá válik. Veronika kendője. Egy fehér kendőre előre színtelen érc-sóoldatot kennek emberi­arc formára. Megszárítják, majd színtelen hí­gított kennátriumoldatba mártják. Az előzőleg

Next