A Csonkamagyarország, 1939. július-december (7. évfolyam, 27-53. szám)

1939-07-02 / 27. szám

1939. július 2. kapcsolatot teremthetünk, de gyakoroljunk Krisztusi cselekedetet is ezeknek a hiányosan táplált gyermekeknek felsegítésével, egyúttal elszegényedett szüleik otthoni megélhetésének könnyebbé tételével. Kiskunfélegyháza, 1939 július 24. Dr. Rozsnyai polgármester. * * * A legnagyobb mértékben helyeseljük polgármesterünk akcióját és biztosra vesszük, hogy a felhívást városunk hazafias közönsége megértéssel fogadja. oooooooooc<k>ockíooooooooooooca>coo J{ummiegymás. Beszélgetések Rob úrral A Halászcsárdában ismerkedtünk össze. Rob ur egyedül ült félliter csopaki mellett. Merengve nézett a semmibe. Magam sem tudom, hogy kezdődött a dolog, egyszer csak erősen vitáztunk. Rob ur nyugdíjas. Kék szemei vannak és mégis sötétnek látja a világot. Állítása szerint a fiatalság sorsa érdekli és aggasztja különösen. Néha hevesen gesztikulál és so­kat káromkodik. — Nézze fiatal barátom, mit ér a ma­guk fiatalsága? Én nem vagyok a lázító, nem vagyok a csábító, de ma nem szeretnék fiatal lenni. Reménytelen a mai fiatalság sorsa és hiába áltatják magukat a magabizás fiatalos mákonyával. Fiatalok?... A mai fiatalság lelkileg vénebb, enerváltabb, mint mi „öre­gek“. Hiába fekszenek bele a munkába, az eredmény, a siker a miénk. Sajnálom magu­kat, de a hibá­k kiküszöbölése nem az én feladatom. Én már kvietáltam, számomra csak a meddő bölcselkedés marad. — Téved, kedves uram — vágtam kissé bőbeszédű szavaiba. A mai fiatalság sorsa nem reménytelen. Már maga a remény, a jövőben való elszánt bizakodás is vigasztal, felemel. A mai fiatalok nem csüggedt, fásult őszi madarak, aki féllábra állva a dús ha­lászhelyen várakoznak a kövér zsákmányra. A ma ifjúsága, minden csalódás ellenére is, képes éveken át ingyen, vagy havi 30—40 pengőért éjfélekig gürcölni, odaállani a mun­kapadok, elárusító pultok mögé. Nem akarok messzire kalandozni, de nézze, itt vagyunk mi, érettségizett, doktorált, 24 -30 éves fia­talok és kubikolunk, ásunk, fát vágunk, vé­resre törjük a markunk és mindezt havi 30—50 forintokért. Én nem vagyok fiatalsá­gom fogadatlan prókátora, ámde ezek tények, amelyek helyettem és társaim helyett is szem­léltetően beszélnek. Felhajtottam fröccsömet és Rob­ur gú­nyosan válaszolt. — Remény, jövő, munka — önáltatás. Maguk önkéntes munkának nevezik ezt az okleveles kubikustanfolyamot. Tudom, hogy mindannyian érdekből jöttek ide. A fiatalság soha nem változik. Az én jogászkoromban kártya, kocsma és nő körül szaladtak az évek és ez így van ma is. Maguk idejönnek föl­det túrni műkedvelésből, nyaralás és henyé­lés reményében és lesik-várják sikerül-e el­csípni egy méltóságost, egy kegyelmest, aki könyörületből kihajtja a rég óhajtott kinevezést. Bocsásson meg, hogy őszintén beszélek, de soha nem volt kenyerem a tettetés. Eljöttek ide, mert odahaza rosszabb dolguk volt. Rob ur széles mozdulattal tárta szét karjait és sok szakértelemmel keverte össze poharában a bort és vizet. Néztem ezt a még fiatalos embert és kissé bizonytalanul indul­tam neki a védőbeszédnek. — Azt mondja, odahaza rosszabb dol­gunk volt? ... Talán nem mindenkinek... A többiek nevében is beszélek, amikor elmon­dom röviden az én otthoni sorsomat. Félegy­házán, mint inségmunkás kerestem havi ötven pengőt. És otthon voltam a szülői háznál, ahol lakás, koszt, mosás és egyéb apróságok lényeges könnyítést jelentenek egy fiatalember életében. A jótékony város (azaz bölcs veze­tősége) közel hét éven át lehetővé tette szá­momra, hogy dolgozzak. Már pedig mi bol­dogít, ha nem a munka. Rob­ur majdnem lefordult a székről, annyira rázta a kacagás. Arca kivörösödött és térdeit csapkodta. Megálltam beszédemben és elcsodálkozva húztam meg poharamat. (Hadd nevesse ki magát!) — Hahaha... Szóval ön havi ötven pengőt keresett és hét éven át inségeske­­dett?... Merem állítani, nagy merészség ilye­nek után a megelégedettet adni és védeni városának nemes és bölcs vezetőségét. Leg­alább egy talicska naivság kell hozzá, hogy valaki hét évi nyavalygás után is rózsaszínű ködökben éljen és a mai fiatalság, a mai élet védelmére keljen. Nem gondolt még soha arra, hogy huszonhatéves korában vagy hat­hét nyugdíjba beszámítható szolgálati évének kellene lennie, hogy az előző generáció már ilyenkor boldog házaséletet élt és a gyerekek nagy rikoltozással rohanták meg a hivatalból hazaballagó „papát“. Hogy huszonhat éves korban... — Elég, kedves Rob ur — ön azt állí­totta, hogy nem lázító és nem csábító, minek festegeti hát a boldog békeévek csábító gics­­cseit elém? Ma már megváltozott a világ arca, kitolódott a korhatár és a mai fiatalság... — Erről még beszélünk! — kiáltotta vissza Rob­ur, akit egy nagyobb társaság vonszolt el tőlem. Fizettek s pár pillanat múlva felbúgott autójuk a partmenti országúton. Magamra maradtam. Nagyot szippan­tottam cigarettámból, mert citerázó szúnyo­gok rohantak fedetlen karjaimnak. A Balaton felett vigyorgó arccal megjelen a telihold és véres esik futott végig a tó csendes, sima tükrén... Sólyom A CSONKAMAGYARORSZÁG híre­k 25 éve annak, hogy egy revolverdörrenés felfordította a világot, 25 éve annak, hogy a kirobbant szenve­délyek tízmillió halottat követeltek Európától. Pedig e revolverdörrenés előtt az a tízmillió azt gondolta, hogy épp olyan nyugodtan fogja végigélni az éle­tét, mint ahogyan az apja végigélte. Béke lesz, mert hiszen miért is ne lenne béke. Terveket készí­tettek, tisztán látták maguk előtt az utat, amely virágok között vezetett a becsületes munka során a biztos boldogulás felé. De a gyilkos jól célzott és szívén talált egyetlen golyóval tízmillió embert, így 25 év után jó elgondolkozni azon, hogy ma ismét nyugodt az életünk. Terveket készíthetünk egy egész életre. Tisztán látjuk az utat és nem fenyegeti Európát egy új revolver árnyéka. Ha vannak is problémáink, nem fáj attól a fejünk, hiszen Európa diplomatái ott ülnek a zöld asztal mellett és azon fáradoznak, hogy lehetne még bol­dogabbá, még gondtalanabbá tenni az emberiséget. Nagy igyekezettel segítenek egymáson és a sok remek gazdasági terv, amelyet készítenek, tökéle­tesíteni fogja a termelés és fogyasztás összhangját a világon. Háború — ez a szó töröltetett a szó­tárból, éljen a béke, éljen az igazság, éljen az emberies emberiség. Vagy talán nem is egészen jól látom én a dolgokat ? Szíves elnézését kérjük igen tisztelt előfizetőinknek és olvasóinknak, mivel lapunk — technikai okok következtében — néhány héten át korlátozott terjedelemben jelenik meg. Tisztelettel a Kiadóhivatal. Halálozás. Szerelemhegyi Tivadarné szül. jászárokszállási Móczár Jolán írónő, néhai jászárokszállási Móczár József Kiskun­félegyháza rendezett tanácsú város első pol­gármesterének és neje Ferschin Emíliának leánya vasárnap hajnalban csendesen elhunyt. Temetése kedden június 27-én volt Buda­pesten a farkasréti temető halottasházából. 3 Villanymalom lisztárai: Viszonteladóknak házhoz szállítva. Készpénz­­fizetés ellenében 2 százalék kasszaskontó. TELEFON: 83. Orvosi hir. Dr. Kertész Ernő orvos (Jenovay-tér 11.) szabadságáról hazaérkezve, rendelését július hó 4-én újból megkezdi. Ipari hirek. özv. Nagy Károlyné élelmiszer, gyümölcs és zöldségféléknek üzlet­ben való árusítására, Csitári Imréné gyümölcs, zöldség és főzelékfélék kereskedésére kért, míg Szabó Sándorné női szabó iparra kapott engedélyt. Hatósági kisüst felállítását és annak kezelésével való megbízatásukat kérik Sánta János Szentkúton, ifj Parádi Pálné Felső­galamboson és özv. Varga Istvánná, ugyan­csak Felsőgalamboson. Megérkezett a „Budai Csillag“... Sok grafológusnő járt már Kiskunfélegyházán, de olyan elismert tehetség egy sem volt, mint aki már meg is kezdte a fogadást vá­rosunkban, Jókai ucca 7. szám alatt. Minden nagy városban csodákat regélnek róla. A szívekbe lát, Budai Csillag néven lett nép­szerű. Délelőtt 9-től 12-ig, délután 2-től 6-ig fogad. Sorsdöntő lépése előtt forduljon biza­lommal hozzá. Nem tanácsos összetéveszteni vásárra és piacra járó sátoros jósokkal. Figye­lem! Hatóságilag engedélyezve. Gyógyszertárak szolgálati beosz­tása. Július hó 2-án, vasárnap egész nap Pokomándy Endre, július 3-tól július 9-ig Tarjányi János gyógyszertára tart szolgálatot. Az aratási munkálatok Kiskunfélegy­háza egész határában megkezdődtek. Itt em­lítjük meg, hogy a város határában (a csatolt pusztákkal együtt) 7922 katasztrális hold búzával, 8683 hold rozzsal, 75 hold őszi árpával, 6787 hold tavaszi árpával és 749 hold zabbal lett bevetve. A Polgári Daloskör folyó évi július hó 9-én este 9 órai kezdettel kerti hang­versenyestet rendez az Ipartestület vendéglő­jének kerthelyiségében. Az újjászervezett ének­kar ez évi munkásságáról számol be ezen a hangversenyen, melyre tisztelettel hívja és szeretettel várja városunk minden dalszerető polgárát a Vezetőség. Találtak. Folyó évi június havában egy kötöttkabátot, egy esernyőt, egy lópokrócot találtak. Igazolt tulajdonosok azt a rendőr­­kapitányság 5. számú helyiségében átvehetik. Súlyos szerencsétlenség történt Bu­­gacmonostor pusztán, a templom építésénél. Az egyik állványdeszka eltörött s nyolc mé­ter magasságból 5 munkás lezuhant a torony belsejébe, a betonlapra. Hornyák Mátyás és Bakró Illés kiskunmajsai kőművesek úgy összetörték magukat, hogy életveszélyes álla­potban vitték őket a kórházba. Egyik pallér­nak a lábát le kellett vágni. Országos vásárok. Július 3-án hétfőn Gödöllő, Losonc, 9-én vasárnap Csépa, 11-én kedden Zalaegerszeg tart országos vásárt. 0QG q-ként P 34 50 06 „ P 34 -4- es „ P 33 — 5- ös „ P 30 — 6- os „ P 27 50 7- es „ P 19-50 RO „ P 25-50 RO/1 „ P 24-50 R egys. g-ként P 2350 RI. „ P 19 - B korpa „ P 14‘— R korpa „ P 14­— Tak. liszt „ P 16"— Árpa dara „ P 18­— Vegyes „ „ P 18 — Teng. „ „ P 19'— VILLANY- VAGY AUTOGÉNHEGESZTÉST ujrendszerü berendezéssel a legnagyobb szakszerűséggel és a legolcsóbb árban eszközül SZIJJÁRTÓ GYULA rézműves gőz- és vízvezetékszerelő üzeme, BRASSÓ U. 7. SZÁM, Vasútállomás mellett TEL­EFONSZÁM: 114.

Next