A Csonkamagyarország, 1941. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1941-07-06 / 27. szám

Kiskunfélegyháza, 1941 julius 6. ARA 10 FILLÉR IX. évfolyam 27. szám a CSONKAMAGYARORSZÁG A KISKUNFÉLEGYHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVAT­ALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: III., kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Előfizetési díjak: Egész évre 5*0 pengő, félévre 2­50 pengő, negyedévre 130 pengő A magyar falu hangja Földreform, telepítés, házhelyakció Írta: Jánossy Gábor v. képviselő A magyar földbirtokpolitika cél­jairól, a földreform megoldásáról, a hitbizományi, a telepítési, a családi házhelyjuttatási törvényeink megho­zataláig tengernyi tanulmány, újság­­közlemény, könyvtárt kitevő könyvek jelentek meg. Legutóbb igen bölcsen szólt arról maga a miniszterelnök úr is. Falukutatók, agrárpolitikusok, tudós statisztikusok, politikai pártvezérek, köz­írók művei foglalkoztak ezzel a nemzet sorsára, jövőjére nézve rendkívül nagy­fontosságú kérdéssel, amelynek törvény­hozási, tehát elemében való elintézése után most a gyakorlati életben való megvalósítása az alkotmányos kormány legfontosabb és könnyűnek éppen nem mondható feladatához tartozik. A rengeteg szaktanulmány átol­vasása, különböző és sok tekintetben egymással ellentétes kimutatások, sta­tisztikai adatok beható tanulmányozása, a számrengetegekben való elmélyedés és lelkiismeretes, tárgyilagos össze­hasonlítások után a következő ered­ményre juthat minden egészséges gon­dolkodású, elfogulatlan, a kérdéssel foglalkozó magyar, legyen az miniszter, törvényhozó, tudós, tanult gazda, földes­úr középbirtokos, újságíró, avagy egy­szerű szántóvető falusi kisgazda, vagy akár napszámos. Mindezek persze úgy, mint oszhatatlan, megbonthatatlan nem­zeti közösség tagjai. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a földtulajdon nélkül való sze­gény mezőgazdasági munkások száma (a rossz, „nincstelen“ szó helyett a sze­gények kifejezést használom) 550.000 míg a kereső gazdasági cselédeké 215.000. Ez 765.000 dolgozó szegény magyart jelent! A magyar törpebirtokosok száma (10 holdon aluli földtulajdonosok és törpebirtokbérlők) 810.000, vagyis a föld nélkül való, továbbá kereső gazdasági cselédek és törpebirtokosok száma összesen 1.575.000 lélek! Ha tehát egy eszményi, egy töké­letes földbirtokpolitika ezeket a kérges dolgoskezű és családfenntartó, népesség­gyarapító magyarokat fejenként és csalá­donként 15 holdnyi földterület kiosz­tásával (természetesen forgalmi érték szerint való megváltással) önnálló kis­birtokosokká kívánja tenni (hát ki ne kívánná, aki ember és magyar!), akkor körülbelül nyolc és negyedmillió hold szántóföld megváltásáról, kifizetéséről és tulajdonba juttatásáról kellene gon­doskodni. Ezzel szemben azonban a legpontosabb statisztikai kimutatások szerint a nagy- és középbirtok termő­­területe mindössze 3 millió 870.000 katasztrális holdat tesz ki... De hogyha a­ gazdasági cselédek legnagyobb részét, amelynek léte, bol­dogulása, emberséges konvenció és emberséges lakásviszonyok mellett csa­ládjával együtt biztosítható (s itt a köz­­igazgatásra vár az ellenőrzés, a törvények szigorú végrehajtásának szép köteles­sége!), mondom, ha ezt a népréteget kiemeljük is a földtulajdonhoz juttatandó, azt jogosan igénylő gazdasági munkás­rétegek (törpebirtokosok, mezőgazdasági mukások és kisbérlők) soraiból, akkor sem lehet minden igénylőnek fejenként és családonként 15 katasztrális hold földtulajdont adni (amiből megélhet), mert annyi gazdaságilag művelhető és igénybe vehető termőterület nem áll rendelkezésre. Hát akkor hogyan segítsünk a nemzet legdolgosabb, legsűrűbb sza­porodása, a magyar röghöz rajongással ragaszkodó rétegen, hogyan biztosítsuk egy nagy nemzetgyarapító, nemzet­fönntartó, dolgozó, imádkozó, szenvedő és reménykedő magyar népréteg sorsát, jövőjét, boldogulását és ezzel a haza biztonságát, álmodott, sóvárogva várt és bizonyosan eljövendő régi nagyságát és dicsőségét? Egyszerű, természetes a felelet erre a kérdésre: kis családi kertes házat minden mezőgazdasági napszámos mun­kásnak, törpebirtokosnak, törpeföld­­bérlőnek! Úgy, mint arra nyilván célzott parlamenti programbeszédében Bár­­dossy László miniszterelnök. Erre van elegendő földterület, s ahhoz, hogy egy falusi családos sze­génynek, aki napkeltétől napnyugtáig, látástól a vakulásig túrja, szántja, ka­pálja a magyar rögöt, aki másnak ültet, másnak vet és arat, s aki népes család fönntartásáról gondoskodik, az Isten rendelése szerint az emberiesség íratlan törvénye szerint, s a józan ész és belátás parancsszava szerint, de még az új birtoktörvény szerint is igénye, jussa van. A nagy világégés előtt, a gazda­sági bajok, a Magyarországot akkor szorongató vámpolitika (amely letörte sertésexportunkat) az Újvilágba űzte, hajtotta a dolgos magyar, szegény, föld­nélküli magyar munkáscsaládok millióit. E szörnyű vérveszteség és a volt világ­háborúban gonosztévő kezekkel végre­hajtott oszágcsonkítás után, a régi ha­tárok felé menetelő nemzet szívének hajlandósága és újabbi birtoktörvé­nyeink szándéka és rendelései szerint hazavárja idegenben élő, hűséges fiait is, becsületes kenyeret ad azoknak verejtékes munkájukért. Míg ezek a gondolatok, tervek, szép, színes álmok töltik el az imádott magyar fajtám sorsa fölött aggódó és jobb jövője után sóvárgó öreg, magyar szívemet, sűrűn olvasom, hogy a deb­receni ősi kollégium ifjúsága újabb és újabb telepes magyar családoknak épít kertes házakat, melyeknek­­házhely és építési anyag) árát­­ összegyűjtötték, összekuporgatták... ..Ó, lesz hát gyü­mölcs a fán, melynek van virága, mert virág vagy te, hazám ifjúsága!“ Ennek a magyar történeti hivatást átérző, s históriai hagyományainkat őriző és ápoló ifjúságnak, amely nem az üres politikát, a kezeibe nyugodtan adhatják át az öregek, az elmúló gene­­rácó, a nagy magyar álmok, remények, ideálok, az örök magyar gondolat meg­valósításának, a magyar igazság dia­dalra juttatásának nagy és szent feladatát. A júliusi közgyűlés nem sok vitára adott alkalmat. Mindössze egyetlen tárgy, a községi iparostanonciskolának szakirányúvá való átminősítése és az ezzel, kapcsolatos főhivatású állások szervezése körüli kérdés vert fel nagyobb port, ahol többen is felszólaltak a kérdések alaposabb megvitatása érdekében. A többi tárgy — na­­gyobbára adminisztratív jellegük — nem nagyon keltette fel a városi képviselők érdek­lődését. Pedig egyiknél-másiknál a zsebükről is volt szó. A közgyűlés munkája egyébként, rész­leteiben a következő volt: Pál Sándor ny. városi tanácsnok nyugdíj­­helyesbítési ügyében a m. kir. közigazgatási Biróság ítéletéhez képest a törzsnyugdíjat 247 P 06 f-ben állapították meg, amely 1941. évi július hó 1. napjától kezdődően két szá­zalékkal emelkedik. Dr. Novoszel Ferenc városi kisegítő orvos illetményeit a kisgyűlés 1939. évi ja­nuár hó 1. napjától kedve havi 125­0-ben állapította meg, tehát ez a fizetés vissza­menőleg is folyósítandó. Tudomásul vették. A vármegye törvényhatósági bizottsága városunkban építendő közkórház céljaira 500.000 P hozzájárulást szavazott meg. A Testnevelési Alap költségvetését le­szállították 1941. évre és ebből a várost 8809­­ hozzájárulás terheli.

Next