Együttműködés, 1977 (1. évfolyam, 1. szám)
1977-11-01 / 1. szám
I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM *LZ ÁPRILIS 46IPIMRI MŰVEL OOItIIDINLK LAPJA* 1917-1945-1977 Lat évtizede, hogy a Nagy Ok**tóberi Szocialista Forradalom győzelme megrengette az addig megingathatatlannak tűnő kapitalista világot. Már akkor, 1917 őszén (és azóta is oly sokszor) hangoztatták a tőkés ideológusok, hogy mindaz, ami Oroszországban történt és történik, kizárólag orosz ügy. De az akkori világ proletárjainak, parasztjainak és gyarmati sorban tengődéinek többsége érezte vagy tudta, hogy az orosz bolsevikok győzelme nem maradhat csupán Szovjet-Oroszország belügye. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az emberiség legjelentősebb forradalma. Új fejezetet nyitott a világtörténelemben. Megnyitotta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. 1917. november 7-én (a régi orosz naptár szerint október 25-én) megszakadt a világkapitalizmus—világimperializmus összefüggő láncolata, s létrejött a világ első munkás—paraszt állama. Szovjet- Oroszország, majd rövidesen a szovjetköztársaságok egyesülésével a Szovjetunió — amely akkor és most a forradalmi erők, a béke, a haladás és a szocializmus ügyének kipróbált, biztos támasza és önzetlen segítője az egész világon. A nehéz polgárháborús évek után a fiatal szovjet államnak a saját gazdasági gondjaival kellett megbirkóznia. És amikor azt mondhatta volna sokat szenvedett állampolgárainak, most már valóban jól és békén élhettek — eredendő ellensége, a fasiszta hitleri Németország hadüzenet nélkül megtámadta. A tényeket megtanultuk. Húszmillió szovjet ember élete és mérhetetlen károk népgazdasági és személyi javakban. És mérhetetlen mértékű károk emberi emlékekben és a műkincsekben. A tényeket megtanultuk. A Vörös Hadsereg Berlinben fejezte be a háborút. Ebben amerikaiak, angolok és franciák segítették, de vitathatatlan, hogy a legtöbb áldozatot a Szovjetunió hozta. Az a Szovjetunió győzte le a fasizmust, amely a hitleri orvtámadásból alig fölocsúdva kinyilatkoztatta: »egy nép nem lehet fasiszta«. Nem fasiszta a vele hadban álló Németország népe, és nem fasiszta a Hitlerrel szövetséges, hivatalos Magyarország népe. így történt, hogy a szovjet hadsereg magyarországi katonai hadműveleteit nyomon követte a magyar nép felszabadulása. S a felszabadítók nemcsak az idegen megszállókat és hazai bűntársaikat űzték ki az országból, hanem szabaddá tették az utat, kedvező lehetőséget teremtettek a magyar nép belső forradalmi és haladó erői, a magyar demokrácia számára is. Mindezt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme tette lehetővé. Ezért nem lehet egymástól elválasztani 1917. november 7-ét és 1945. április 4-ét. Ezért említjük mindkettőt először dolgozó népünk ünnepeinek sorában. Vállalatunk valamennyi dolgozója számára nagy felelősséget és megtiszteltetést jelent az a tény, hogy április negyedikét, felszabadulásunk napjának dátumát vállalati névként viselhetjük. Ebben a dátumnévben benne van mindaz a sok harc és szenvedés, amin a Szovjetunió népei 1917. és 1945. között keresztül mentek, és benne van az a sok segítség és támogatás, amit a felszabadítástól napjainkig a magyar népnek adtak. És benne van az a százezer magyar internacionalista, aki a polgárháború kemény éveiben a fiatal szovjet államért harcolt, és benne van népeink megbonthatalan barátsága. Munkánk közben szinte naponta tapasztaljuk, hogy mit jelent számunkra a Szovjetunió szövetsége, testvéri barátsága. Országaink között a kétoldalú kapcsolatok kiszélesedtek. Átfogják a politikai, gazdasági, kulturális együttműködést. Ezek a kapcsolatok jól szolgálják mindkét országnak és népének, népeinek érdekeit. A Szovjetunió — ez köztudott — legnagyobb gazdasági partnerünk. A Szovjetunióból kapjuk a legfontosabb energiahordozók és alapanyagok döntő többségét, az ipar műszaki színvonalát is emelő komplett berendezések jelentős hányadát. A Szovjetunió nagy tételű megrende(Folytatás a 2. oldalon) Zsoldos Sándor munkája. 1977. NOVEMBER