Együttműködés, 1979 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Kommunista műszak a vállalatnál Egy dolgos és vidám nap krónikája Kaposvárott, a nyomdában már javában készült lapunk elmúlt évi utolsó, novemberi száma, amikor vállalatszerte — november 18-án, szombaton — kommunista műszakot tartottak. Ezúttal az Energetikai Gépgyárba látogattunk, ahol serényen folyt a munka déli 12- ig, s nemcsak a műhelyekben és az irodákban. Sokan tevékenykedtek a szabadtéri anyagraktárban, a rendezésénél; a műszak végére nagyrészt glédában álltak az ott tárolt anyagok. Vállalatunk kiváló címmel többszörösen kitüntetett Kállai Éváról elnevezett szocialista brigádja pedig — vezetőjük Balogh Istvánné — csinosította, takarította az üzemi gyermekintézményeket. A tmk-nak — mint ahogyan azt Takács János, az energia- és karbantartási osztály vezetője elmondta — »■kifejezetten jól jött« ez a munkával töltött szombat. — Korszerűsítésre, átalakításra szorul a műhely. Ezt rendes üzemmenetben nagyon nehéz megoldani. Átépítünk, áthelyezzük a berendezéseket, gépeket. Javítjuk a rossz fűtést. — A villanyszerelők átkötik a gépek elektromos vezetékeit — veszi át a szót Kádár Viktor, a villamos üzemág művezetője. — Rendbehozzuk a világítást. Új elektromos alállomást, elektromos szekrényt, kábelcsatornát építünk. Igaz, ezen a délelőttön nem tudunk minden szükséges munkát elvégezni. De nagyot léptünk előre a műhelyátépítésben. »Fentről« érkezett segítség is van: Nagy Tamás, a fejlesztési osztály alkalmazottja fizikai munkát vállalt a kommunista műszakon. Hegeszt. (Bár, a kék munkaköpenyében, ezért is tűnt föl rögtön. Vajon miért nem jutott számára munkaruha?) Az esztergaműhelyben is a megszokott hétköznapi képet látjuk. Nagy a zaj, szinte minden berendezés »jár«. Autós Józseftől, aki szocialistabrigád-vezető, szakszervezeti bizalmi és huszonnyolc éve dolgozik a gyárban, éppen csak annyit tudunk kiáltva megkérdezni: — Most miféle munkadarabok készülnek a nagy csúcsesztergán? Visszakiált: — Darukerekek! Pontos munkát, nagy figyelmet igényel az öntvényelőrajzolás is, amikor a nyers öntvénybe előrajzolják a formát. Nem is zavarunk: vízszintesbe állítják az öntvényt, öszszedolgoznak. A kovácsműhelyben a Nagykalapács szocialista brigád, Nagy Imre vezetésével, mint mindig, teljes létszámmal vesz részt a műszakon. Már ott sorakoznak a helyükön a hajlított laposkarimák. Kész a napi teljesítmény. A karimák csöndesen hűlnek, a kovácsok pedig a befejező, műhelyrendező munkához látnak. Tovább állunk néhány házzal. A műszaki ajánlati önálló osztályra. Foglaltak a tervezőasztalok. Farkas Kálmán csoportvezető például kazánház-átalakítást tervez. A szerkesztési osztályon, ahol Paár Zoltán főosztályvezető és Miklósi József osztályvezető is jelen van, szintén foglaltak a szerkesztők asztalai. De nemcsak az övéik. »Beugrott« műszaki rajzolónak — mivel nincs — Fülesi Lajosné szerkesztő. A Szovjetunióba szállítandó bábolnai baromfitelepek fűtőberendezését rajzolja. A műszak végeztével bejött néhány percre a szakszervezeti bizottságra Gáspár János, a vállalkozási és kereskedelmi iroda vezető főmérnökhelyettese. Alaposan kivette a részét ő is a társadalmi munkanapból. Számolgatja, vagy tizenhétféle tárgyalása volt. — Negyed hétkor vezérigazgatónknál kezdtem — mondja. — A paksi hőerőművel kapcsolatos néhány kérdésről tárgyaltunk, majd ugyancsak erről a fővállalkozás főosztályvezetőjével. Majd a programosztály vezetőjével az 1979-es tervről az árosztály és a műszaki ajánlati osztály vezetőjével a Törökországnak készülő erőmű előkészítéséről, az alapszervezeti párttitkárral a fővállalkozás és a külszerelés együttműködésének dolgairól, a személyzeti és oktatási főosztály vezetőjével néhány folyamatban levő káderpolitikai kérdésről ... Folytassam? Az eredményes, jó hangulatú kommunista műszak után az ebédlőbe »özönlött a nép«. A sörrel leöblített pörkölttel vette kezdetét a hagyományos nyitott kapu akció, amikor a családtagok is gyülekeztek már azokra a programokra, amelyekre vállalatunk politikai, gazdasági és társadalmi vezetése előzőleg meghívta a műszak résztvevőit és hozzátartozóikat. Az ebéd közben az érdi napok első programját élvezhette a jelentős számú közönség. Az érdi fúvószenekar szórakoztatta az ebédelőket. Érd — sok bejáró dolgozónk lakóhelye — művészegyütteseit küldte el vállalatunkhoz. A kellemes fúvószene után a bájos, szépen játszó gyermek citerazenekar műsorában és a pávakör népdalaiban gyönyörködhettünk. " Elkísérte az együtteseket Piszák Imre, az érdi nagyközség — lapunk megjelenésekor már várossá nyilvánítását ünneplő település — pártbizottságának titkára. Néhány szóval ismertette vállalatunk és Érd szépen alakuló kapcsolatát, továbbá, e kapcsolat továbbfejlesztésének lehetőségeit, módjait. Négy helyen — az ebédlőben, az oktatóban, a közművelődési klubban és a tárgyalóban színvonalas programokon vehettek részt az idősek, a fiatalok egyaránt. Mindenki megtalálta a kedvére való, az érdeklődésének megfelelő szórakozási lehetőséget. Filmvetítések, kabaré, »polcasino«, asztalitenisz-mérkőzések, divatbemutató, diszkó, Dévai Nagy Kamilla előadóestje — széles körű, nagy volt a választék. Itt táncolnak, amott komoly hallgatásba merülve nagy költőink megzenésített verseit figyelik, másutt politikai- gazdasági, közművelődési, általános műveltségi ismereteket kamatoztató társasjátékba feledkeznek. Többek közt egy ifjú atya —a nevét nem sikerült kitudnom, dehogy merészeltem volna zavarni! — akinek három év körüli gyermekét jómagam is pártfogoltam — s akinek felesége pingpongozni ment. A gyermek értékelte egy darabig a szórakoztatására előadott szövegeimet, majd közölte: — Te most már menj dolgozni, én segítek apukának! Élményszerű volt a bátai népi együttes fergeteges táncműsora. Jó ismerősök a legutóbbi — bátai — találkozás óta a Badics házaspár (Badics István a Kazán II. meósa) és a Nyéki házaspár, akik az együttes táncosai. Badicsék — talán egy kicsit távollevő huszonegy éves határőr fiuk helyett is — egy éjszakára vendégül látták a Nyéki házaspárt, ismerőseiket. Nyékiék egyéves kisfiát rokonok őrzik , egy napot kibírunk, mondták nevetve- hiszen hamarosan viszontlátjuk... Immár hagyomány vállalatunknál a kommunista műszakokat követő nyitott kapu akcióban Hajtun József sakknagymester szimultánja. Ezúttal is jól sikerült a színvonalas, gyors és lehengerlő mérkőzés, ahol a nagy ellenféllel szemben mindenki becsülettel helytállt, különösen Gáspár Zsolt 12 éves tanuló, Gáspár János kisfia, ő volt az, akinek utoljára adott mattot a sakknagymester. (Egy megjegyzés idekívánkozik: legközelebb ne felejtse senki a zsebében vagy akárhol a tárgyaló kulcsát; jó lenne, ha időben be lehetne jutni a sakktáblákhoz!) Jó munka, a jó munkát követő jó szórakozás, hangulat — ez jellemezte a kommunista műszakot és a nyitott kaput az EG-ben. * * * A bizonyára minden résztvevőnek emlékezetes társadalmi munkanap eredményei is impozánsak. A vállalat budapesti területén 533-an dolgoztak e napon, s több, mint 67 ezer forint értéket termeltek. A szerelési gyáregységben 250-en csaknem 118 ezer forint, az örményesi gyáregységben — ahol november 15— 16-án tartottak kommunista műszakot — 381-en megközelítően 54 ezer forint értékben dolgoztak. A KVG-ben — itt szintén november 18-án volt a műszak — 639 dolgozó 344 ezer 760 forint értéket termelt. Az elszámolható bérek összegét mindenütt hasznos célra fordítják. Budapesten sportpályafejlesztésre, örményesen a tanácsi gyermekintézmények fejlesztési hozzájárulására adják, a szerelési gyáregységben a kulturális és sporttevékenységet biztosító helyi klubok fejlesztésére, Kiskunfélegyházán az idős emberek megsegítésére, a városi óvodák bölcsődék ellátási színvonalának emelésére, továbbá a KISZ-szervezet működési feltételeinek javítására. Juhász Erzsébet A bátai együttes táncosai Mírhely rekonstrukción dolgoznak a tmk-ban Farkas Kálmán csoportvezető mérnök a rajzasztalnál ket, emelkedhetett volna az órabér akár még öt forinttal magasabbra is, akkor se biztos, hogy vállalkoztunk volna. — Annyira próbára teszi az embereket ez a munka? — Annyira — erősíti meg Csonka István. — Már a tervdokumentáció, a műszaki rajz is más, mint a megszokott. Ha elmarad a rajzról például egy nyilacska, az egész műveletsort béníthat meg. Ezért az általunk készített műszaki dokumentációt jóvá kellett hagyatnunk az ERBÉ-vel. Szerencsére nem sok módosítanivalója akadt, meg is volt elégedve vele, látta, hogy gyárunk alaposan felkészült erre a munkára. A dokumentumok szerinti technológiát és munkát szigorúan be is kell tartani. Az előírt minőséget és határidőket "csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy napról napra lebontott programot kap az üzem, s ezt naponta, sőt óráról órára ellenőrizzük is. Minden gyártási mozzanat után, sőt előtte is, ellenőrzés van. A hegesztést csak az anyagvizsgálat után kezdjük. Ha például nincs kellően letisztítva a megmunkálandó darab, abból már baj lesz. Varratok előtt szükséges az élezés megfelelő lemunkálása is, nagyon fontos a mérettartás, amelyet adott hőmérsékleten kell ellenőrizni. A műbizonylatok alapján már a hozzánk érkező anyagokon is szúrópróbákat végzünk. Hegesztés után is számos próbavizsgálat van: az anyagé, a varraté, levegő- és nyomáspróba stb. A forgácsoló munka sem könnyebb. Már az anyag befogása is csak ellenőrzés mellett lehetséges, sokféle alkatrészt kell készíteni, sok a síkesztergálás: karimák, edényfenekek... S az elkészült munkadarabot csak az ERBE ellenőreinek meózása után veszik át... A hagyományos szakmunkában ilyen pontosság és technológiai fegyelem szinte ismeretlen, legalábbis szokatlan. Ez a munka aztán csakugyan próbára tesz bennünket nap mint nap. — S állják-e a sarat? — Olyan is akadt, aki visszariadt a nehézségektől már az elején, s még a havi ezerötszázzal több keresetért sem vállalta. Apróbb, javítható hibákat persze itt is ejt az ember. Előfordul, hogy valaki lazít egy kicsit, úgy gondolja, majd ráhajt aztán. Csakhogy itt nem lehet kapkodni, mert az minőségileg visszaüt... De olyan selejtes munka, ami miatt a munkadarabot kellett kicserélni, eddig csak egyetlen egyszer akadt másfél év alatt. Igaz, ahhoz is legalább másfél—két esztendő kell, hogy valaki istenigazából belejöjjön. — Akkor itt a munka szinte szemmel láthatóan neveli az embert. — Össze is forr a csapat — mondja Losonczi Máté. — Itt nehéz áthelyezni bárkit is. A fegyelmezetlenség nemcsak az elkövetőt sújtja, hanem 17—20 társát is. Máshol elnézőbbek egymás iránt. Itt személy szerint mindenkitől megkövetelik a jobb munkát. Itt igazán közösség a közösség. Fegyelmez is. Ha kell, keményen. — Volt már nálunk egy elbocsátás is. Átalakult a csapat fegyelmi bizottsággá. Először figyelmeztette az illetőt, aztán — mert nem használt — javasolták az üzemvezetőnek az elbocsátását. — A társvállalatok nem okoznak fennakadást néha? — Megesik, hogy késve kapjuk az anyagokat az ERBÉ-től, vagy a CHEMIMAS- tól. Vagy például az előzetes röntgenvizsgálat anyaghibát mutat ki, s felborul az eredeti ütemezésünk. Ilyenkor túlóráztatással egyensúlyozunk. Eddig minden határidőt betartottunk. — Mire van szükség, hogy még zökkenőmentesebb legyen a munkájuk? — kérdezem újólag Dobó Endre főmérnöktől. — Még több jó szakemberre. 1979-ben megkétszereződik a gyártás és már most viszszaigazoltunk ugyanannyi, 1980-ra szóló megrendelést is, s még továbbiakat is várunk — Miután a fiatalokra számítanak leginkább, a KISZ tudna-e ebben segíteni? — fordulok Belecz László KISZ- titkárhoz. — A paksi építkezés a KISZ központi védnöksége alatt folyik, így természetes, hogy a gyári — és a vállalati — szervezet is latba veti erejét. A fiatalok eddig is helytálltak, ezután is számíthatnak rájuk. Ránk. Kajdi Béla Érdi nap a programban Érd nagyközség (január 1 től város — a szerk.) vezetői 1978-ban több kerületi nagyüzemben Érdi napok rendezvénysorozatot kezdeményeztek. A nagyközség és a vállalatok vezetői között a kapcsolat megteremtését a Fővárosi Művelődési Ház vállalta. Gyárunkat is fölkereste Piszák Imre pártbizottsági titkár, dr. Benussi Silvia tanácselnök és Urbán László, a művelődési központ igazgatója. A megbeszélésen elmondták, hogy céljuk az Érdről bejáró dolgozók aktivizálása, problémáik megbeszélése valamint Érd kulturális és közéletének bemutatása. Ennek a megbeszélésnek az eredményeként került sor gyárunkban az első Érdi nap megrendezésére, november 18-án, a kommunista műszakot követő nyitott kapu akció keretében. A műsorban bemutatkozott az érdi tánccsoport, a citerazenekar, a gyermek pávakör és a fúvószenekar. Januárban újra fogunk találkozni az érdiekkel. Nagyon reméljük, hogy a jó kezdeményezés a várt eredményre vezet. Cs.