Együttműködés, 1979 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Kommunista műszak a vállalatnál Egy dolgos és vidám nap krónikája Kaposvárott, a nyomdában már javában készült lapunk elmúlt évi utolsó, novemberi száma, amikor vállalatszerte — november 18-án, szomba­ton — kommunista műszakot tartottak. Ezúttal az Energetikai Gép­­gyárba látogattunk, ahol se­rényen folyt a munka déli 12- ig, s nemcsak a műhelyekben és az irodákban. Sokan tevé­kenykedtek a szabadtéri anyagraktárban, a rendezésé­nél; a műszak végére nagy­részt glédában álltak az ott tárolt anyagok. Vállalatunk kiváló címmel többszörösen kitüntetett Kállai Éváról elne­vezett szocialista brigádja pe­dig — vezetőjük Balogh Ist­­vánné — csinosította, takarí­totta az üzemi gyermekintéz­ményeket. A tmk-nak — mint aho­gyan azt Takács János, az energia- és karbantartási osz­tály vezetője elmondta — »■kifejezetten jól jött« ez a munkával töltött szombat. — Korszerűsítésre, átalakí­tásra szorul a műhely. Ezt rendes üzemmenetben nagyon nehéz megoldani. Átépítünk, áthelyezzük a berendezéseket, gépeket. Javítjuk a rossz fű­tést. — A villanyszerelők átkö­tik a gépek elektromos veze­tékeit — veszi át a szót Ká­dár Viktor, a villamos üzem­ág művezetője. — Rendbehoz­zuk a világítást. Új elektro­mos alállomást, elektromos szekrényt, kábelcsatornát épí­tünk. Igaz, ezen a délelőttön nem tudunk minden szüksé­ges munkát elvégezni. De na­gyot léptünk előre a műhely­­átépítésben. »Fentről« érkezett segítség is van: Nagy Tamás, a fej­lesztési osztály alkalmazottja fizikai munkát vállalt a kom­munista műszakon. Hegeszt. (Bár, a kék munkaköpenyé­ben, ezért is tűnt föl rögtön. Vajon miért nem jutott szá­mára munkaruha?) Az esztergaműhelyben is a megszokott hétköznapi képet látjuk. Nagy a zaj, szinte minden berendezés »jár«. Au­tós Józseftől, aki szocialista­­brigád-vezető, szakszervezeti bizalmi és huszonnyolc éve dolgozik a gyárban, éppen csak annyit tudunk kiáltva megkérdezni: — Most miféle munkadarabok készülnek a nagy csúcsesztergán? Vissza­kiált: — Darukerekek! Pontos munkát, nagy figyel­met igényel az öntvényelőraj­­zolás is, amikor a nyers önt­vénybe előrajzolják a formát. Nem is zavarunk: vízszintes­be állítják az öntvényt, ösz­­szedolgoznak. A kovácsműhelyben a Nagyk­alapács szocialista bri­gád, Nagy Imre vezetésével, mint mindig, teljes létszám­mal vesz részt a műszakon. Már ott sorakoznak a helyü­kön a hajlított laposkarimák. Kész a napi teljesítmény. A karimák csöndesen hűlnek, a kovácsok pedig a befejező, műhelyrendező munkához lát­nak. Tovább állunk néhány ház­zal. A műszaki ajánlati önál­ló osztályra. Foglaltak a ter­vezőasztalok. Farkas Kálmán csoportvezető például kazán­­ház-átalakítást tervez. A szer­kesztési osztályon, ahol Paár Zoltán főosztályvezető és Mik­lósi József osztályvezető is jelen van, szintén foglaltak a szerkesztők asztalai. De nem­csak az övéik. »Beugrott« mű­szaki rajzolónak — mivel nincs — Fülesi Lajosné szer­kesztő. A Szovjetunióba szál­lítandó bábolnai baromfitele­pek fűtőberendezését rajzolja. A műszak végeztével bejött néhány percre a szakszerve­zeti bizottságra Gáspár János, a vállalkozási és kereskedel­mi iroda vezető főmérnökhe­lyettese. Alaposan kivette a részét ő is a társadalmi mun­kanapból. Számolgatja, vagy tizenhétféle tárgyalása volt. — Negyed hétkor vezér­­igazgatónknál kezdtem — mondja. — A paksi hőerőmű­vel kapcsolatos néhány kér­désről tárgyaltunk, majd ugyancsak erről a fővállalko­zás főosztályvezetőjével. Majd a programosztály vezetőjével az 1979-es tervről az árosz­tály és a műszaki ajánlati osztály vezetőjével a Török­országnak készülő erőmű elő­készítéséről, az alapszervezeti párttitkárral a fővállalkozás és a külszerelés együttműkö­désének dolgairól, a személy­zeti és oktatási főosztály ve­zetőjével néhány folyamatban levő káderpolitikai kérdés­ről ... Folytassam? Az eredményes, jó hangula­tú kommunista műszak után az ebédlőbe »özönlött a nép«. A sörrel leöblített pörkölttel vette kezdetét a hagyományos nyitott kapu akció, amikor a családtagok is gyülekeztek már azokra a programokra, ame­lyekre vállalatunk politikai, gazdasági és társadalmi ve­zetése előzőleg meghívta a műszak résztvevőit és hozzá­tartozóikat. Az ebéd közben az érdi napok első programját élvez­hette a jelentős számú kö­zönség. Az érdi fúvószenekar szórakoztatta az ebédelőket. Érd — sok bejáró dolgozónk lakóhelye — művészegyütte­seit küldte el vállalatunkhoz. A kellemes fúvószene után a bájos, szépen játszó gyermek citerazenekar műsorában és a pávakör népdalaiban gyö­nyörködhettünk. " Elkísérte az együtteseket Piszák Imre, az érdi nagy­község — lapunk megjelené­sekor már várossá nyilvánítá­sát ünneplő település — párt­­bizottságának titkára. Néhány szóval ismertette vállalatunk és Érd szépen alakuló kap­csolatát, továbbá, e kapcso­lat továbbfejlesztésének lehe­tőségeit, módjait. Négy helyen — az ebédlő­ben, az oktatóban, a közmű­velődési klubban és a tárgya­lóban színvonalas programo­kon vehettek részt az idősek, a fiatalok egyaránt. Minden­ki megtalálta a kedvére való, az érdeklődésének megfelelő szórakozási lehetőséget. Filmvetítések, kabaré, »pol­­casino«, asztalitenisz-mérkő­zések, divatbemutató, diszkó, Dévai Nagy Kamilla előadó­estje — széles körű, nagy volt a választék. Itt táncolnak, amott komoly hallgatásba me­rülve nagy költőink megze­nésített verseit figyelik, má­sutt politikai- gazdasági, köz­­művelődési, általános művelt­ségi ismereteket kamatoztató társasjátékba feledkeznek. Többek közt egy ifjú atya —­­a nevét nem sikerült kitud­nom, dehogy merészeltem vol­na zavarni! — akinek három év körüli gyermekét jóma­gam is pártfogoltam — s aki­nek felesége pingpongozni ment. A gyermek értékelte egy darabig a szórakoztatásá­ra előadott szövegeimet, majd közölte: — Te most már menj dolgozni, én segítek apuká­nak! Élményszerű volt a bátai népi együttes fergeteges tánc­műsora. Jó ismerősök a leg­utóbbi —­ bátai — találkozás óta a Badics házaspár (Ba­­dics István a Kazán II. meó­­sa) és a Nyéki házaspár, akik az együttes táncosai. Badicsék — talán egy kicsit távollevő huszonegy éves határőr fiuk helyett is — egy éjszakára vendégül látták a Nyéki há­zaspárt, ismerőseiket. Nyékiék egyéves kisfiát rokonok őr­zik , egy napot kibírunk, mondták nevetve- hiszen ha­marosan viszontlátjuk... Immár hagyomány vállala­tunknál a kommunista mű­szakokat követő nyitott kapu akcióban Hajtun József sakk­­nagymester szimultánja. Ez­úttal is jól sikerült a színvo­nalas, gyors és lehengerlő mérkőzés, ahol a nagy ellen­féllel szemben mindenki be­csülettel helytállt, különösen Gáspár Zsolt 12 éves tanuló, Gáspár János kisfia, ő volt az, akinek utoljára adott mat­tot a sakknagymester. (Egy megjegyzés idekívánkozik: legközelebb ne felejtse senki a zsebében vagy akárhol a tárgyaló kulcsát; jó lenne, ha időben be lehetne jutni a sakktáblákhoz!) Jó munka, a jó munkát követő jó szórakozás, hangu­lat — ez jellemezte a kom­munista műszakot és a nyi­tott kaput az EG-ben. * * * A bizonyára minden részt­vevőnek emlékezetes társadal­mi munkanap eredményei is impozánsak. A vállalat buda­pesti területén 533-an dolgoz­tak e napon, s több, mint 67 ezer forint értéket termeltek. A szerelési gyáregységben 250-en csaknem 118 ezer fo­rint, az örményesi gyáregy­ségben — ahol november 15— 16-án tartottak kommunista műszakot — 381-en megköze­lítően 54 ezer forint értékben dolgoztak. A KVG-ben — itt szintén november 18-án volt a műszak — 639 dolgozó 344 ezer 760 forint értéket ter­melt. Az elszámolható bérek összegét mindenütt hasznos célra fordít­ják. Budapesten sportpályafej­lesztésre, örményesen a tanácsi gyermekintézmények fejlesztési hozzájárulására adják, a szerelési gyáregységben a kulturális és sporttevékenységet biztosító helyi klubok fejlesztésére, Kiskunfél­egyházán az idős emberek meg­segítésére, a városi óvodák böl­csődék ellátási színvonalának emelésére, továbbá a KISZ-szer­­vezet működési feltételeinek ja­vítására. Juhász Erzsébet A bátai együttes táncosai Mírhely rekonstrukción dolgoznak a tmk-ban Farkas Kálmán csoportvezető mérnök a rajzasztalnál ket, emelkedhetett volna az órabér akár még öt forinttal magasabbra is, akkor se biz­tos, hogy vállalkoztunk volna. — Annyira próbára teszi az embereket ez a munka? — Annyira — erősíti meg Csonka István. — Már a tervdokumentáció, a műszaki rajz is más, mint a megszo­kott. Ha elmarad a rajzról például egy nyilacska, az egész műveletsort béníthat meg. Ezért az általunk készí­tett műszaki dokumentációt jóvá kellett hagyatnunk az ERBÉ-vel. Szerencsére nem sok módosítanivalója akadt, meg is volt elégedve vele, látta, hogy gyárunk alaposan felkészült erre a munkára. A dokumentumok szerinti tech­nológiát és munkát szigorúan be is kell tartani. Az előírt minőséget és határidőket "csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy napról napra lebontott programot kap az üzem, s ezt naponta, sőt óráról órára ellenőrizzük is.­­ Minden gyártási mozza­nat után, sőt előtte is, ellen­őrzés van. A hegesztést csak az anyagvizsgálat után kezd­jük. Ha például nincs kellően letisztítva a megmunkálandó darab, abból már baj lesz. Varratok előtt szükséges az élezés megfelelő lemunkálása is, nagyon fontos a mérettar­tás, amelyet adott hőmérsék­leten kell ellenőrizni. A mű­bizonylatok alapján már a hozzánk érkező anyagokon is szúrópróbákat végzünk. He­gesztés után is számos próba­vizsgálat van: az anyagé, a varraté, levegő- és nyomás­próba stb. A forgácsoló mun­ka sem könnyebb. Már az anyag befogása is csak el­lenőrzés mellett lehetséges, sokféle alkatrészt kell készí­teni, sok a síkesztergálás: ka­rimák, edényfenekek... S az elkészült munkadarabot csak az ERBE ellenőreinek meózá­­sa után veszik át... A ha­gyományos szakmunkában ilyen pontosság és technoló­giai fegyelem szinte ismeret­len, legalábbis szokatlan. Ez a munka aztán csakugyan próbára tesz bennünket nap mint nap. — S állják-e a sarat? — Olyan is akadt, aki visszariadt a nehézségektől már az elején, s még a havi ezerötszázzal több keresetért sem vállalta. Apróbb, javít­ható hibákat persze itt is ejt az ember. Előfordul, hogy valaki lazít egy kicsit, úgy gondolja, majd ráhajt aztán. Csakhogy itt nem lehet kap­kodni, mert az minőségileg visszaüt... De olyan selejtes munka, ami miatt a mun­kadarabot kellett kicserélni, eddig csak egyetlen egyszer akadt másfél év alatt. Igaz, ahhoz is legalább másfél—két esztendő kell, hogy valaki istenigazából belejöjjön. — Akkor itt a munka szin­te szemmel láthatóan neveli az embert. — Össze is forr a csapat — mondja Losonczi Máté. — Itt nehéz áthelyezni bárkit is. A fegyelmezetlenség nemcsak az elkövetőt sújtja, hanem 17—20 társát is. Máshol el­nézőbbek egymás iránt. Itt személy szerint mindenkitől megkövetelik a jobb munkát. Itt igazán közösség a közös­ség. Fegyelmez is. Ha kell, keményen. — Volt már nálunk egy elbocsátás is. Átalakult a csapat fegyelmi bizottsággá. Először figyelmeztette az ille­tőt, aztán — mert nem hasz­nált — javasolták az üzem­vezetőnek az elbocsátását. — A társvállalatok nem okoznak fennakadást néha? — Megesik, hogy késve kapjuk az anyagokat az ER­­BÉ-től, vagy a CHEMIMAS- tól. Vagy például az előzetes röntgenvizsgálat anyaghibát mutat ki, s felborul az ere­deti ütemezésünk. Ilyenkor túlóráztatással egyensúlyo­zunk. Eddig minden határ­időt betartottunk. — Mire van szükség, hogy még zökkenőmentesebb le­gyen a munkájuk? — kérde­zem újólag Dobó Endre fő­mérnöktől. — Még több jó szakember­re. 1979-ben megkétszereződik a gyártás és már most visz­­szaigazoltunk ugyanannyi, 1980-ra szóló megrendelést is, s még továbbiakat is várunk — Miután a fiatalokra szá­mítanak leginkább, a KISZ tudna-e ebben segíteni? — fordulok Belecz László KISZ- titkárhoz. — A paksi építkezés a KISZ központi védnöksége alatt folyik, így természetes, hogy a gyári — és a vállalati — szervezet is latba veti ere­jét. A fiatalok eddig is helyt­álltak, ezután is számíthat­nak rájuk. Ránk. Kajdi Béla ­ Érdi nap a programban Érd nagyközség (január 1 től város — a szerk.) vezetői 1978-ban több kerületi nagy­üzemben Érdi napok rendez­vénysorozatot kezdeményez­tek. A nagyközség és a válla­latok vezetői között a kapcso­lat megteremtését a Fővárosi Művelődési Ház vállalta. Gyárunkat is fölkereste Pi­szák Imre pártbizottsági tit­kár, dr. Benussi Silvia tanács­elnök és Urbán László, a mű­velődési központ igazgatója. A megbeszélésen elmondták, hogy céljuk az Érdről bejáró dolgozók aktivizálása, problé­máik megbeszélése­ valamint Érd kulturális és közéletének bemutatása. Ennek a megbeszélésnek az eredményeként került sor gyá­runkban az első Érdi nap megrendezésére, november 18-án, a kommunista műsza­kot követő nyitott kapu akció keretében. A műsorban bemu­tatkozott az érdi tánccsoport, a citerazenekar, a gyermek pávakör és a fúvószenekar. Januárban újra fogunk ta­lálkozni az érdiekkel. Nagyon reméljük, hogy a jó kezde­ményezés a várt­ eredményre vezet. Cs­­.

Next