Együttműködés, 1980 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­ÁRA: 1 FORINT 1980. JANUÁR AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA A Újévi köszöntő 7 új esztendő elején szeretettel köszöntöm vállalatunk egész kol­lektíváját, minden dogozóját, az atomerőmű építésében részt vevő katonáinkat, szovjet és lengyel munkatársainkat. Kü­lönösen meleg szeretettel kö­szöntöm nyugdíjasainkat, a ténylegeseket és a továbbszol­gálókat egyaránt. Tisztelettel emlékezem azok­ról a munkatársaikról, akik nem éghették meg velünk az új esztendőt, de munkájukkal örökre bevésték nevüket vál­lalatunk kollektívájának emlé­kezetébe. Az új év egyben évfordulót is jelez vállalatunk életében, öt évvel ezelőtt az Április 4. Gépgyár és a Kiskunfélegyhá­zi Vegyipari Gépgyár össze­vonásával alakult meg az Áp­rilis 4. Gépipari Művek, annak érdekében, hogy a hagyomá­nyos és atomerőművi, vala­mint az energetikai berende­zések gyártására megfelelő erőforrások koncentráltan áll­janak rendelkezésre. Az új év fordulópontot is hozott a vállalat életében, a központ Kiskunfélegyházára történt áthelyezése és az ezzel összefüggő szervezeti módosí­tás következtében. Figyelmünk középpontjába most a központ áthelyezése került, de a legfontosabb fel­adatunk változatlla­nul tervünk teljesítése, a termelés haté­konyságának biztosítása, fejlő­désünk biztosítása, a népgaz­daság igényeinek megfelelően. Tavalyi tervünk összesített eredményei, ha nem is hiány­talanul, de jól megközelítették a magunk elé kitűzött célokat. Eredményeink mellett hiá­nyosságok is felszínre kerül­tek. E tekintetben ma már tisz­tán látjuk és megállapíthat­juk, hogy még mindig nagy­mértékben érvényesül a ko­rábbi évek beidegződése, az a szemlélet, ami a fejlődés lehe­tőségét csak a termelés növe­kedésében látja­. Az év dere­kán vált nyilvánvalóvá, hogy az EG terve túlfeszített, nincs összhang az adott kapacitás és a terhelés között. Ez végül is kapkodáshoz, mértéktelen túl­órázáshoz vezetett. Háttérbe szorult az üzem- és munka­­szervezés, a hatékonyság növe­lése, a vezetés színvonalának emelése. Nehezen akarjuk tudomásul venni, hogy a szigorú gazda­sági szabályozók hatásait csak a korábbinál tervszerűbb, megalapozottabb, fegyelme­zettebb munkával lehet ellen­súlyozni, és csakis ezen az úton lehet eredményeket elérni.­­Eredményeinket és bérszín­vonalúnk növekedését tekint­ve nem vagyunk messze attól a népgazdasági szinten is meg­fogalmazott megállapítástól, hogy többet fogyasztottunk, mint amennyit termeltünk.­ Idei tervünk előirányzatai­ban a termelés növekedésének üteme mérsékeltebb, elsősor­ban a munka hatékonyságá­nak növelését helyezi előtérbe. Joggal feltételezzük, hogy a gazdasági szabályozó rend-a szerben január 1-én életbe lé­pett változások, hatékonyabb gazdálkodást eredményeznek vállalatunk összes tevékeny­ségében. Növelik a jól dolgo­zók lehetőségeit és szabad utat biztosítanak a takarékos, a belső tartalékokat feltáró és kihasználó, valódi teljesítmé­nyekre építő vezetésinek. Mun­kánk színvonalának javítása, a minőségi követelmények előtérbe helyezése, a konkrét igényekre és lehetőségekre épített fejlesztés, vállalkozás, termelés — ez az egyetlen al­ternatíva. Más úton járni ma már lehetetlen. Annál is inká­bb, mert a be­ruházási lehetőségek várható­an beszűkülnek. Feladataink megoldása tehát nem lesz problémamentes, bizonyára felmerülnek emberi problé­mák is. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az eddigiekhez mérten hatékonyabban, fe­gyelmezettebben kell­­dolgoz­nia. Az új szabályozók keretei között az eddigiekhez mérten szerényebb béremelési lehető­ségekre, nyereségrészesedésre kell számítanunk. Amire azon­ban a­­ehetőségünk tesz, annak a pénznek elosztása kizárólag a megfelelő színvonalon és mi­nőségben teljesített munka, nem pedig a munkahelyen el­töltött, vagy el sem töltött idő alapján történhet. V­állalatunk és dolgozó kollektívánk jövőjét a realitásokra kell építe­nünk. E tekintetben megálla­píthat­ju­k, hogy a lehetőségek biztatóak. Gyártmányaink, vállalkozási és szerelési tevé­kenységünk olyan népgazda­sági beruházásokhoz, államkö­zi szerződésekhez kapcsolód­nak, amelyek terén továbbra is dinamikus fejlődési tenden­ciák érvényesülnek. Az atomerőművek, a hagyo­mányos erőművek, fűtőművek, termogenerátorok, a vegyipar, az élelmiszergazdaság gépei és berendezései iránt változatlan a kereslet — különösen ha vállalkozás keretében komp­letten szállítunk. A kereslet ol­daláról tehát fejlődési lehető­ségeink továbbra is fennáll­nak. Lehetőségeinket azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha termékeinket,­­szolgáltatá­sainkat megfelelő színvonalon és minőségben »­dobjuk piac­ra», ugyanakkor áraink ver­senyképesek lesznek. Ellenke­ző esetben: lassan­, de bizto­san kiszorulunk a piacról. Ez a veszély két okból is fennáll. Egyfelől a saját munkánk hiá­nyosságaiból eredően, másfe­lől a beruházási piac beszűkü­lése nyomán várható konkur­­rencia megjelenése miatt. Nyilvánvaló, hogy a hasonló technológiai felkészültséggel rendelkező vállalatok az érté­kesítési nehézségek megoldása érdekében mindent el fognak követni a piac megszerzéséért. Ez ellen nem sokat tudunk tenni, de saját hiányosságain­kat fel tudjuk, fel kell tud­nunk számolni. Máskülönben visszafejlődő, felszámolásra kerülő vállalatok sorsára ju­tunk. Vállalatunk jövőjének, to­vábbi fejlődésének biztosítása mindannyiunk feladata. A ve­zetőké és minden egyes dolgo­zóé. Valamennyiünk aktív, kezdeményező közreműködése, szorgalmas és fegyelmezett munkája nélkül elképzelhetet­len a továbblépés.­­És ebben alapvető követelmény, hogy a szervezeti egységek vezetői minden szinten nagyobb jelen­tőséget tulajdonítsanak a ter­vezésnek, a tervek tehető leg­részletesebb lebontásának, a munka tényleges irányításán­­ak, ellenőrzésének. Tegyék a tervezést, a feladatok konkrét meghatározását, a folyamatos ellenőrzést a vezetés eszközé­vé.­ B­ízom abban, hogy a tiszz­tességesen és becsüle­tesen dolgozni és bol­dogulni akaró munkatársak nem fognak eltűrni hanyag, felelőtlen magatartást, fegyel­mezetlen viselkedést. Az új évben és az azt követő évek­ben nehezebb gazdasági körül­mények között kell dolgoz­nunk, de bízhatunk abban, hogy kollektívánk ereje, képes­sége, tenniakarása legyőzi a nehézségeket. Boldogulásunk elsősorban munkáinktól, eredményesebb tevékenységünktől függ. Adott­ságaink jók, lehetőségeink is biztatóak. Minden azon múlik, hogy képesek vagyunk-e szer­vezettebben, magasabb színvo­nalon, takarékosabban dolgoz­ni. Ebben természetesen­­nagy lehetőség és felelősség hárul a vezetőkre is. Meggyőződésem, hogy vállalatunk minden be­csületes dolgozója támogatni fogja azokat az intézkedéseket, amelyek a vállalat fejlődését, ezen belül kinek-kinek a mun­kája szerinti boldogulását elő­segíti. V­állalatunk tradíciói, az elmúlt évtizedek során elért eredményei, itt­hon és külföldön elért sikerei arra köteleznek bennünket, hogy őrizzük meg jó hírnevün­ket, biztosítsuk fejlődésünket és jövőnket. Most az a legfon­tosabb feladatunk, hogy meg­szilárdítsuk a termelésben­, életszínvonalban elért eredmé­nyeinket, megalapozzuk jövő­beni fejlődésünket. Ehhez kívánok minden ked­ves munkatársamnak boldog új évet, sok sikert, erőt és jó egészséget. Tóth György minisztériumi tanácsos vezérigazgató Ugyancsak boldog új esz­tendőt kíván mindenkinek a vállalat politikai, társa­dalmi vezetése és az Együttműködés szerkesz­tő bizottsága. A kongresszusra készülve Politika—helyben Miután az MSZMP Köz­ponti Bizottsága a határoza­tot hozott a párt XII. kong­resszusának összehívására, minden területen — így gyá­runkban is — elkezdődött az előkészítő munka. A kongresszusi előkészüle­tek fontos állomásaként min­den pártalapszervezet két taggyűlést tartott. Az elsőn a vezetőség beszámolt a meg­választása óta végzett mun­káról. A beszámoló és a vita alapján ezeken a taggyűlése­ken meghatározták a további feladatokat, ezenkívül megvá­lasztották a vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőit. A második, a vezetőségvá­lasztó taggyűlésen a Központi Bizottság kongresszusi irány­elveit, valamint az 1979. de­cember 6-i KB-határozatból adódó helyi feladatokat vitat­ta meg a párttagság. Ekkor választotta meg az alapszer­vezet új vezetőségét és kül­dötteit a gyári pártértekez­letre. Ez a módszer, hogy külön taggyűlést szánnak a helyi munka, illetve a pártpolitika általános kérdéseinek elemzé­sére, jól bevált gyakorlata a kongresszusok előkészítésé­nek. Ezáltal megfelelő mód és lehetőség nyílik a tagságot és a pártszervezetet közvetle­nül érintő kérdések alapo­sabb megvitatására, így mi­nél többen szót kaphattak­ mindenki, akinek mondaniva­lója volt. A beszámoló és a vezető­ségválasztó taggyűlések az alapszervezetek kommunistái­nak parlamentjei, a pártde­mokrácia legjelentősebb he­lyi fórumai voltak. Ezt tag­ságunk átérezte, amit bizo­nyít az a tény is, hogy pél­dául a beszámoló taggyűlése­ken a jelenlévőknek több mint egyharmada hozzászólt. Taggyűléseink előkészítését és zökkenőmentes lebonyolí­tását nehezítette, hogy ezek alkalmával került sor, a ko­­­rábbi nyolc helyett öt párt­alapszervezet kialakítására. Az alapszervezetek átszerve­zését az tette szükségessé, hogy (mint ismeretes) a ko­hó- és gépipari miniszter 1980. január 1-i dátummal módosította vállalatunk ala­pítólevelét, s ezáltal a gazda­sági egységek szervezeti fel­állásának megváltoztatása is szükségessé vált. Az ország valamennyi vál­lalatának — így nekünk is — az 1980. évi terv részeként ki kell alakítania a tevékeny­ségéhez igazodó racionális szervezetet, s meg kell szün­tetni a felesleges munkahelye­ket. Részben kedvező s rész­ben nehezítő körülményt je­lent, hogy vállalatunknál a racionálási — ésszerűsítési — feladat kidolgozása egybeesik az alapítólevél említett módo­sításával, a vállalati irányító központ Kiskunfélegyházára helyezésével. így érthető, hogy a folyamatban levő számtalan szervezeti, személyi változás és az azokból adódó sok nyitott kérdés a taggyű­lések többségének középpont­jába került. A vita során bebizonyoso­dott, hogy párttagjaink egyet­értenek pártunk politikájával, s felelősséget éreznek vállala­tunk munkájáért. Az alapszer­vezetek számának csökkenté­se — a gyári szervezethez történő szorosabb illeszkedése — révén lehetővé válik a gaz­dasági egységek pártirányítá­sának következetesebb bizto­sítása, valamint az ehhez szükséges, politikailag kép­zett, tapasztalt párttagokból álló vezetőségek kialakítása. A taggyűléseken értékelt elmúlt öt év vállalatunk éle­tében nehéz, ellentmondásos, mégis összességében nézve jelentős fejlődést biztosító időszak volt. A vállalat árbe­vétele 44 százalékkal, a nye­resége majdnem egynegyedé­vel, az egy főre jutó éves bérszínvonal 44 százalékkal növekedett 1974-hez képest, vagyis az elmúlt öt év alatt. A beszámolók és a viták híven tükrözték az elmúlt időszak nehézségeit, de utal­tak az előttünk álló felada­tokra is. Ezek közül a legje­lentősebbek: a munkafegye­lem javítása, a munkaidő tel­jesebb kihasználása, a vég­zett munkához jobban igazo­dó differenciált jövedelemel­osztás- és természetesen az ideológiai-tudati nevelő mun­ka. Az értékelések bizonyítják, hogy az alapszervezetek egy­re tisztábban látják helyüket, szerepüket és felelősségüket a párt politikájának helyi vég­rehajtásában. Egységesebb a párthatározatok és állami döntések értelmezése, azok elvi, politikai összefüggései­nek ismerete. Egyes alapszer­vezetekben azonban még ma is nagy probléma a pártha­tározatok végrehajtásának megszervezése, főként az ab­ból adódó helyi feladatok ki­alakítása. Az elmúlt időszakban ja­vult a tömegszervezetek párt­irányítása. Az alapszervezetek egy részében azonban adósak maradtak annak bemutatásá­val, hogy hogyan segítették a tömegszervezetek a párt po­litikájának megvalósulását. Több területen jogosan ve­tették fel a fiatal dolgozóik­kal való foglalkozás hiányos­ságát, nevelésük nem kielé­gítő voltát. A nyílt, őszinte és sok eset­ben kritikus légkör ellenére is megállapítható, hogy még mindig vannak területek, ahol az elismerést személyre szólóan fejezik ki, a bírála­tok viszont általánosságban hangzanak el Az MSZMP XII. kongresz­­szusára történő felkészülés eddigi szakasza, — a nálunk megtartott alapszervezeti taggyűlések tapasztalata — bizonyítja, hogy gyárunk párttagsága reálisan értékeli az elmúlt időszakban végzett munkánk eredményeit és hiá­nyosságait. Cselekvőevi be­kapcsolódik az elkövetkező öt év országos feladatait ki­jelölő kongresszusi irányelvek vitájába, s ezáltal a kongresz­­szusi határozatok kialakításá­ba. Az egyre fokozódó politikai aktivitás minden bizonnyal párosulni fog a kommunisták, a politikai, társadalmi és gaz­dasági vezetők személyes pél­damutatásával, ami elenged­hetetlen feltétele lesz az előt­tünk álló nem könnyű felada­tok végrehajtásának. Hernádi Dezső, az Energetikai Gépgyár pártbizottságának titkára . Miniszterhelyettesi látogatás Kiskunfélegyházán Dr. Heiczmann János koh­ó- és gépipari miniszterhelyet­tes 1979. december 14-én látogatást tett a KVG-ben. Dél­előtt a vállalat és a KVG vezetőinek társaságában végigjárta a gyárat, majd részt vett az atomerőművi gépgyártók párt­­alapszervezetének beszámoló taggyűlésén.

Next