Együttműködés, 1981 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
— Ez a Csik Pista — mondja útközben Füredi Imre. Nem tudom, van-e olyan megbízatás, amit meg ne tenne. — Érezte, milyen lelkes csapat ez? — kérdezi Tóth György vezérigazgató is. Nem lehetett azt nem érezni. Vannak még igazi ünnepek. (kajdi) * * * Valóban vannak még igazi ünnepek. S bár ezekhez olykor hozzátartozik a feldíszített terem, a virágos, drapériás asztal, a jelmondat a falon. — Előre az MSZMP Xll. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért! — a különös gonddal viselt egyenruha — az ember érzi, ha részt vesz egy ilyen ünnepen, hogy most több itt a lényeg. Az összetartozás, az önként vállalt, fegyelmezett munka, a felkészülés a munkáshatalom védelmére és az elkötelezettség. Ezt éreztem, az alkalomhoz illő külsőségek mellett, a budapesti, XI. kerületi munkásőrök ünnepélyes egységgyűlésén január 9-én. A Beloiannisz Híradástechnikai Vállalat hatalmas ebédlőtermében sorakoznak fel a kerületi munkásőrök — akik közé az energetikai gépgyáriak is tartoznak — számadásra, felmérésre és tervezésre. Mit végeztünk? Mik a feladataink a következő időszakban, amely egyúttal a munkásőrség fennállásának 25. évfordulójára való felkészülést is jelenti? Budapesten is torokszorítóan szép volt ez az ünnep. Vigyázállás. Fogadás jobbról! Vezényszó. Kemény, rokonszenves, egymással harmonizáló munkásőr-arcok... A katonazenekar indulót játszik, bevonul az elnökség: dr. Vincze Lukács vezérőrnagy, a Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetője, Kiss Miklós, a Budapesti Munkásőrség parancsnokságának képviseletében, dr. Szathmáry István, a XI. kerületi pártbizottság első titkára, Novák László, a XI. kerületi pártbizottság titkára, a kerület párt-, állami és társadalmi vezetőinek képviselői, I. G. Vasziljev, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselője. Idősebb, kedves arcú asszony lép az emelvényre. Szanyi Nagy Istvánná, a kerületi munkásőr-egység névadójának édesanyja. A mikrofonhoz lép Kiss József, a XI. kerületi munkásőr-egység parancsnoka. Bevezetőben tolmácsolja a budapesti munkásőrség parancsnokságának értékelését a XI. kerületi munkásőrök tevékenységéről. A személyi állomány kiemelkedő helyállásról tett tanúbizonyságot a XII. kongresszusra való felkészülésben, a munkaversenyben, a kommunista műszakokban. Az egység számára meghatározott feladatokat maradéktalanul sikerült teljesíteni. Külön elismerés illeti meg a díszszemlén résztvevő 22 munkásőrt A politikai, a munkásőri és a gazdasági feladatok teljesítéséért is dicséretet kaptak. Mindez jó alapot ad az 1981-es feladatok minőségi végrehajtásához. Kiss József beszámolt még arról: a munkásőrség tagjai közül sokan részt vettek, közreműködtek a képviselői és a tanácstagi választásokon, többen pártbizottsági tagok, tanácstagok, népi ülnökök. Választott funkciót tölt be az állomány 30 százaléka, a marxista-leninista esti egyetem különböző tagozataira jár 43 százaléka. Érdeklődéssel figyelik a hazai és a nemzetközi gazdasági-politikai élet eseményeit, értik és támogatják a párt politikai célkitűzéseit. Teljes volt a kiképzési létszám az elmúlt kiképzési évben — folytatta Kiss József egységparancsnok. Az állomány 66 százaléka munkás, 77 százaléka párttag. A készenléti tartalékos állomány 16, a KISZ-tagok aránya 17 százalék. Az állomány fele főiskolát, egyetemet végzett. A többség — 65 százalék — szolgálati idejét tekintve, öt évnél több időt töltött a munkásőrségben. Az alegységparancsnokok nagy súlyt fektetnek a politikai nevelésre és a propagandamunkára. A fegyelmi helyzet sokat javult. A káderképzés is: az MSZMP káderpolitikai határozata alapján az egység igazodni igyekszik a megnövekedett követelményekhez: a parancsnoki állomány összetétele mind a képzettség, mind a szolgálati idő tekintetében javult. Tervszerű a parancsnokok képzése is. Rajparacsnoki tanfolyamain például 94-en vesznek részt. Bizonyos fokig gondot jelent az 1981-es állományfejlesztés. Bázisüzemenként, pártszervezetenként megbeszélték a tennivalókat, ám szükség van az eddigieknél nagyobb együttműködésre. A kiképzési és a szolgálati feladatok teljesítésében számottevő javulás van: lövészeten, karhatalmi foglalkozásokon a megjelenés aránya 95 százalékos. Élő és kölcsönös a kerület üzemeivel való kapcsolat. Még sok adatot, eredményt és értékelést mondott Kiss József egységparancsnok. Látható volt: a XI. kerületi munkásőrség nem lankadó szorgalommal, fegyelemmel teljesíti a vállalt feladatokat. És most következett a leginkább ünnepi pillanat: a kistüntetések átadása. Az eredményekhez — mint azt az egységparancsnok hangsúlyozta — nagymértékben hozzájárult a budapesti parancsnokság és a kerületi pártbizottság segítsége, irányítása, és nagyon sok köszönhető a gyárak, vállalatok, intézmények támogatásának is. A kitüntetések átadása előtt a kerületi ifjúgárdisták és úttörők köszöntötték az egységgyűlést, ünnepélyes, bevonulással, dobszóval, virágokkal, elismerő szavakkal. Szép percek voltak. A fegyelmezetten bevonuló fiatalokban — a szemekből látható volt — az utánpótlás biztonságát, biztosítását lehetett kiolvasni ... A 3. század a Legjobb lövész század kitüntetést kapta. Itt tevékenykednek az Energetikai Gépgyár munkásőrei. A század parancsnoka, Pálfi József, kiváló parancsnoki kitüntetést kapott. Ezután dr. Szathmáry István, a XI. kerületi pártbizottság első titkára szólt a munkásőrökhöz. Elismerését fejezte ki az 1980-as kiképzési év feladatainak teljesítéséért, s külön szólt a családtagok — elsősorban a feleségek — áldozatos helytállásáról. 1980. a korábbinál bonyolultabb, nehéz év volt minden területen — mondta — de a számvetések éve is volt, így marad meg emlékezetünkben. A nehézségek ellenére anyagiszellemi téren, nem csekély munkával, eredményeket is értünk el. Ez a tudat új erőt ad. Van világos programunk, erőnk és képességünk — 1981- ben, támaszkodva az eddigiekre, jogos az igény: emelkedjék a felkészültség szintje, növekedjék a szaktudás. A munkához béke kell — hangsúlyozta — s őrizni, növelni kell országunk rendjét, belső biztonságát. Ebben a munkásőröknek a korábbiaknál nagyobb szerep jut. Külön tisztelet illeti meg — mondta a kerületi pártbizottság első titkára — azokat, akik most sokéves, évtizedes szolgálat után búcsúznak, és az esküre várókat is, akik becsülettel készülnek a nehéz feladatok ellotására és meg is feleltek a követelményeknek. Ezek után került sor a szolgálati érdemérmek átadására. Majd a leszerelők nevében köszöntötte az egységgyűlést Zágon Miklós munkásőr. Aztán fegyelmezett rendben az új munkásőrök vonultak be. A zászló előtt esküt tettek: a hazát, a dolgozó népet minden körülmények között védik, oltalmazzák. Ismét torokszorító pillanat következett: „... akár az életem árán is...” Felejthetetlen volt a jelenet, amikor átadták a fegyvert a búcsúzók a helyükre lépőknek. Az élet rendje — mondta csöndesemn mellettem egy ősz, szálfaegyenes tartású munkásőr. Nem volt könnyű megkeresni az ezután, következő „kavalkádban” Pálfi Józsefet. A kiváló parancsnok hét éve munkásőr, hat éve századparancsnok. Egy heterogén öszszetételű — több vállalattól delegált — munkásőrszázad élén. Az a néhány szó, amit sikerült kihúznom belőle, arról tanúskodott: a nap 24 órája kevés ahhoz — és mégis teljesíti, amit vállalt — hogy mindennek eleget tehessen. Az EG-ben igazgatási osztályvezető, a párt vb tagja, szervezőtitkár; mindemellett családapa, három gyerek, három fiú édesapja. És tanul is, a marxista egyetem szakosítóját végzi. — A többieknek sem könynyű — mondja — hiszen rengeteg a munkánk. És az áprilisnégyesek munkásőrei többnyire parancsnoki állományban vannak ... Példás volt az állományépítési tevékenysége a gyárnak, s várható, hogy a pártalapszervezetek az eddigiekhez hasonlóan támogatják munkánkat. Ügy legyen! De egy mondat még engedtessék meg. A feleségek tiszteletére, akik az „otthoni munkásőrök”. Akik zokszó nélkül keltenek, csomagolnak, és azzal is útravalót adnak: becsülettel térj haza. A többi meg az én dolgom ... J. E. Kitüntetések KISKUNFÉLEGYHÁZA Szolgálati Érdemérem (10 éves): Havasi Gyula, Seres László. Dicsérő oklevél: Homoki F. Tibor, Belecz László, Barta József, Dinnyés József, Ladányi Károly, Kiss Imre, Bíró Imre. Kiváló parancsnok: Branyiczki Ferenc. Kiváló munkásőr-jelvény: Szikszai István, Havasi Gyula, Pólyák István, Csik István, Csáki János. Egységparancsnoki dicsérő oklevél: Seres Sándor. BUDAPEST Szolgálati Érdemérem (20 éves): Virágh József. Szolgálati Érdemérem (10 éves): Kiss Ferenc. Kiváló parancsnok: Pálfi József. öt éves szolgálatért emlékjelvény: Németh Károly. Branyiczki Ferenc rajparancsnok és Papp József szakaszparancsnok-helyettes az ünnepség után. Középen: Némedi László, a VSZM parancsnoki szolgálatvezetője A kép előterében Csáki János kis unokájával. Középen Bálint István Fotók: Bakos Lajos Az ifjúsági vállalásokról Az idei 1981-es versenyvállalások az MSZMP XII. és a SZOT XXIV. kongresszusa határozatainak végrehajtására születnek. A vállalatok brigádjai — köztük az ifjúsági brigádok is — többé-kevésbé már rögzítették a maguk elé tűzött feladatokat. Beszéljünk egy kicsit az ifjúsági brigádokról. Hogy reális képet kapjunk vállalásaikról, tekintsünk vissza a tavalyi évre. A munkaverseny a fiatalok számára is nagy lehetőséget nyújt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy éltek is ezzel a lehetőséggel, és egymást ösztönözve a munkára, egyéb feladatok elvégzésére, eredményesen zárták az elmúlt évet. Általában reális, a célnak megfelelő vállalásokat tűztek ki maguk elé. Hogy mik a reális vállalások? Mindenekelőtt azok a feladatok, amelyeknek teljesítése elősegíti a vállalat eredményeinek növelését. A vállalások magukba foglalhatják a selejtcsökkentést, egy-egy intézmény patronálását, vagy más társadalmi munkát. Természetesen a jelenlegi vállalásokból sem hiányozhatnak a minőség javítására, a hatékonyság fokozott növelésére és az ésszerű energiatakarékosságra vonatkozó feladatok. Ez utóbbinál fontos, hogy a takarékosságot a fiatalok is ésszerűen értelmezzék. Tudják: célszerűtlen például a világítást csökkenteni ott, ahol az embereknek szükségük van munkájukhoz a megfelelő fényre. Majdnem minden vállalásban szerepel a hulladékok további felhasználása, hasznosítása. Az ilyen irányú törekvések nagyon hasznosak, különösen manapság, amikor takarékoskodnunk kell az energiával. A fiatalok tehát az idősebb munkatársakkal karöltve keresik a módját annak, miként tehetnek többet valamennyiünk boldogulására. Szatmári Judit EGYÜTTMŰKÖDÉS 3