Együttműködés, 1981 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1-2. szám

— Ez a Csik Pista — mond­ja útközben Füredi Imre. Nem tudom, van-e olyan meg­bízatás, amit meg ne tenne. — Érezte, milyen lelkes csa­pat ez? — kérdezi Tóth György vezérigazgató is. Nem lehetett azt nem érez­ni. Vannak még igazi ünne­pek. (kajdi) * * * Valóban vannak m­ég igazi ünnepek. S bár ezekhez oly­kor hozzátartozik a feldíszített terem, a virágos, drapériás asztal, a jelmondat a falon. — Előre az MSZMP Xll. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért! — a különös gonddal viselt egyenruha — az ember érzi, ha részt vesz egy ilyen ünnepen, hogy most több itt a lényeg. Az összetartozás, az önként vállalt, fegyelmezett munka, a felkészülés a munkáshatalom védelmére és az elkötelezett­ség. Ezt éreztem, az alkalomhoz illő külsőségek mellett, a bu­dapesti, XI. kerületi munkás­őrök ünnepélyes egységgyűlé­sén január 9-én. A Beloian­nisz Híradástechnikai Vállalat hatalmas ebédlőtermében so­rakoznak fel a kerületi mun­kásőrök — akik közé az ener­getikai gépgyáriak is tartoz­nak — számadásra, felmérés­re és tervezésre. Mit végez­tünk? Mik a feladataink a kö­vetkező időszakban, amely egyúttal a munkásőrség fenn­állásának 25. évfordulójára va­ló felkészülést is jelenti? Budapesten is torokszorító­­an szép volt ez az ünnep. Vigyázállás. Fogadás jobbról! Vezényszó. Kemény, rokon­szenves, egymással harmoni­záló munkásőr-arcok... A ka­tonazenekar indulót játszik, bevonul az elnökség: dr. Vin­­cze Lukács vezérőrnagy, a Bu­dapesti Rendőrfőkapitányság vezetője, Kiss Miklós, a Buda­pesti Munkásőrség parancs­nokságának képviseletében, dr. Szathmáry István, a XI. kerü­leti pártbizottság első titkára, Novák László, a XI. kerületi pártbizottság titkára, a kerü­let párt-, állami és társadalmi vezetőinek képviselői, I. G. Vasziljev, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancs­nokságának képviselője. Idő­sebb, kedves arcú asszony lép az emelvényre. Szanyi Nagy Istvánná, a kerületi munkás­­őr-egység névadójának édes­anyja. A mikrofonhoz lép Kiss József, a XI. kerületi munkás­­őr-egység parancsnoka. Beve­zetőben tolmácsolja a buda­­pesti munkásőrség parancsnok­ságának értékelését a XI. ke­rületi munkásőrök tevékeny­ségéről. A személyi állomány kiemelkedő helyállásról tett tanúbizonyságot a XII. kong­resszusra való felkészülésben, a munkaversenyben, a kom­munista műszakokban. Az egység számára meghatározott feladatokat maradéktalanul si­került teljesíteni. Külön elis­merés illeti meg a díszszemlén résztvevő 22 munkásőrt A politikai, a munkásőri és a gazdasági feladatok teljesítésé­ért is dicséretet kaptak. Mind­ez jó alapot ad az 1981-es fel­adatok minőségi végrehajtásá­hoz. Kiss József beszámolt még arról: a munkásőrség tagjai közül sokan részt vettek, köz­reműködtek a képviselői és a tanácstagi választásokon, töb­ben pártbizottsági tagok, ta­­nácstagok, népi ülnökök. Vá­lasztott funkciót tölt be az állomány 30 százaléka, a marxista-leninista esti egye­tem különböző tagozataira jár 43 százaléka. Érdeklődéssel fi­gyelik a hazai és a nemzetkö­zi gazdasági-politikai élet ese­ményeit,­ értik és­ támogatják a párt politikai célkitűzéseit. Teljes volt a kiképzési lét­szám az elmúlt kiképzési év­ben — folytatta Kiss József egységparancsnok. Az állo­mány 66 százaléka munkás, 77 százaléka párttag. A készen­léti tartalékos állomány 16, a KISZ-tagok aránya 17 száza­lék. Az állomány fele főisko­lát, egyetemet végzett. A több­ség — 65 százalék — szolgálati idejét tekintve, öt évnél több időt töltött a munkásőrségben. Az alegységparancsnokok nagy súlyt fektetnek a poli­­tikai nevelésre és a propagan­damunkára. A fegyelmi hely­zet sokat javult. A káderkép­zés is: az MSZMP káderpoli­tikai határozata alapján az egység igazodni igyekszik a megnövekedett követelmé­nyekhez: a parancsnoki állo­mány összetétele mind a kép­zettség, mind a szolgálati idő tekintetében javult. Tervszerű a parancsnokok képzése is. Rajparacsnoki tanfolyamain például 94-en vesznek részt. Bizonyos fokig gondot je­lent az 1981-es állományfej­lesztés. Bázisüzemenként, párt­­szervezetenként megbeszél­ték a tennivalókat, ám szük­ség van az eddigieknél nagyobb együttműködésre. A kiképzési és a szolgálati feladatok teljesítésében szá­mottevő javulás van: lövésze­ten, karhatalmi foglalkozáso­kon a megjelenés aránya 95 százalékos. Élő és kölcsönös a kerület üzemeivel való kap­csolat. Még sok adatot­, eredményt és értékelést mondott Kiss Jó­zsef egységparancsnok. Látha­tó volt: a XI. kerületi mun­kásőrség nem lankadó szor­­galommal, fegyelemmel telje­síti a vállalt feladatokat. És most következett a leg­inkább ünnepi pillanat: a kis­tüntetések átadása. Az ered­ményekhez — mint azt az egységparancsnok hangsúlyoz­ta — nagymértékben hozzá­járult a budapesti parancs­nokság és a kerületi pártbi­zottság segítsége, irányítása, és nagyon sok köszönhető a gyárak, vállalatok, intézmé­nyek támogatásának is. A kitüntetések átadása előtt a kerületi ifjúgárdisták és úttörők köszöntötték az egy­séggyűlést, ünnepélyes, bevo­nulással, dobszóval, virágok­kal, elismerő szavakkal. Szép percek voltak. A fe­gyelmezetten bevonuló fiata­lokban — a szemekből látható volt — az utánpótlás bizton­ságát, biztosítását lehetett ki­olvasni ... A 3. század a Legjobb lö­vész század kitüntetést kapta. Itt tevékenykednek az Ener­getikai Gépgyár munkásőrei. A század parancsnoka, Pálfi Jó­zsef, kiváló parancsnoki ki­tüntetést kapott. Ezután dr. Szathmáry Ist­ván, a XI. kerületi pártbizott­ság első titkára szólt a mun­kásőrökhöz. Elismerését fejez­te ki az 1980-as kiképzési év feladatainak teljesítéséért, s külön szólt a családtagok — elsősorban a feleségek — ál­dozatos helytállásáról. 1980. a korábbinál bonyolultabb, ne­héz év volt minden területen — mondta — de a­ számveté­sek éve is volt, így marad meg emlékezetünkben. A ne­hézségek ellenére anyagi­szellemi téren, nem csekély munkával, eredményeket is értünk el. Ez a tudat új erőt ad. Van világos programunk, erőnk és képességünk — 1981- ben, támaszkodva az eddigi­ekre, jogos az igény: emelked­jék a felkészültség szintje, növekedjék a szaktudás. A munkához béke kell — hang­súlyozta — s őrizni, növelni kell országunk rendjét, belső biztonságát. Ebben a munkás­őröknek a korábbiaknál na­gyobb szerep jut. Külön tisz­telet illeti meg — mondta a kerületi pártbizottság első tit­kára — azokat, akik most sokéves, évtizedes szolgálat után búcsúznak, és az esküre várókat is, akik becsülettel készülnek a nehéz feladatok ellotására és meg is feleltek a követelményeknek. Ezek után került sor a szol­gálati érdemérmek átadására. Majd a leszerelők nevében köszöntötte az egységgyűlést Zágon Miklós munkásőr. Aztán fegyelmezett rendben az új munkásőrök vonultak be. A zászló előtt esküt tet­tek: a hazát, a dolgozó népet minden körülmények között védik, oltalmazzák. Ismét to­rokszorító pillanat követke­zett: „... akár az életem árán is...” Felejthetetlen volt a jelenet, amikor átadták a fegyvert a búcsúzók a he­lyükre lépőknek. Az élet rendje — mondta csöndesemn mellettem egy ősz, szálfaegyenes tartású mun­kásőr. Nem volt könnyű megke­resni az ezután, következő „kavalkádban” Pálfi Józsefet. A kiváló parancsnok hét éve munkásőr, hat éve századpa­rancsnok. Egy heterogén ösz­­sze­tételű — több vállalattól delegált — munkásőrszázad élén. Az a néhány szó, amit sikerült kihúznom belőle, ar­ról tanúskodott: a nap 24 órá­ja kevés ahhoz — és mégis teljesíti, amit vállalt — hogy mindennek eleget tehessen. Az EG-ben igazgatási osz­tályvezető, a párt vb tagja, szervezőtitkár; mindemellett családapa, három gyerek, há­rom fiú édesapja. És tanul is, a marxista egyetem szakosí­tóját végzi. — A többieknek sem köny­­nyű — mondja — hiszen ren­geteg a munkánk. És az ápri­lisnégyesek munkásőrei több­nyire parancsnoki állományban vannak ... Példás volt az ál­lományépítési tevékenysége a gyárnak, s várható, hogy a pártalapszervezetek az eddi­giekhez hasonlóan támogatják munkánkat. Ügy legyen! De egy mondat még engedtessék meg. A fele­ségek tiszteletére, akik az „otthoni munkásőrök”. Akik zokszó nélkül keltenek, cso­magolnak, és azzal is útrava­­lót adnak: becsülettel térj haza. A többi meg az én dol­gom ... J. E. Kitüntetések KISKUNFÉLEGYHÁZA Szolgálati Érdemérem (10 éves): Havasi Gyula, Seres László. Dicsérő oklevél: Homoki F. Tibor, Belecz László, Barta Jó­zsef, Dinnyés József, Ladányi Károly, Kiss Imre, Bíró Imre. Kiváló parancsnok: Branyiczki Ferenc. Kiváló munkásőr-jelvény: Szikszai István, Havasi Gyula, Pólyák István, Csik István, Csáki János. Egységparancsnoki dicsérő oklevél: Seres Sándor. BUDAPEST Szolgálati Érdemérem (20 éves): Virágh József. Szolgálati Érdemérem (10 éves): Kiss Ferenc. Kiváló parancsnok: Pálfi József. öt éves szolgálatért emlékjelvény: Németh Károly. Branyiczki Ferenc rajparancsnok és Papp József szakaszpa­­rancsnok-helyettes az ünnepség után. Középen: Némedi László, a VSZM parancsnoki szolgálatvezetője A kép előterében Csáki János kis unokájával. Középen Bálint István Fotók: Bakos Lajos Az ifjúsági vállalásokról Az idei 1981-es verseny­vállalások az MSZMP XII. és a SZOT XXIV. kongresszusa határozatainak végrehajtásá­ra születnek. A vállalatok bri­gádjai — köztük az ifjúsági brigádok is — többé-kevésbé már rögzítették a maguk elé tűzött feladatokat. Beszéljünk egy kicsit az if­júsági brigádokról. Hogy reá­lis képet kapjunk vállalásaik­ról, tekin­tsünk vissza a tava­lyi évre. A munkaverseny a fiatalok számára is nagy lehetőséget nyújt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy éltek is ez­zel a lehetőséggel, és egymást ösztönözve a munkára, egyéb feladatok elvégzésére, ered­ményesen zárták az elmúlt évet. Általában reális, a cél­nak megfelelő vállalásokat tűztek ki maguk elé. Hogy mik a reális vállalások? Min­denekelőtt azok a feladatok, amelyeknek teljesítése elősegí­ti a vállalat eredményeinek növelését. A vállalások ma­gukba foglalhatják a selejt­­csökkentést, egy-egy intézmény patronálását, vagy más társa­dalmi munkát. Természetesen a jelenlegi vállalásokból sem hiányozhatnak a minőség ja­vítására, a hatékonyság foko­zott növelésére és az ésszerű energiatakarékosságra vonat­kozó feladatok. Ez utóbbinál fontos, hogy a takarékosságot a fiatalok is ésszerűen értelmezzék. Tud­ják: célszerűtlen például a világítást csökkenteni o­tt, ahol az embereknek szükségük van munkájukhoz a megfelelő fényre. Majdnem minden vállalás­ban szerepel a hulladékok to­vábbi felhasználása, hasznosí­tása. Az ilyen irányú törek­vések nagyon hasznosak, kü­lönösen manapság, amikor ta­karékoskodnunk kell az ener­giával. A fiatalok tehát az idősebb munkatársakkal kar­öltve keresik a módját annak, miként tehetnek többet vala­mennyiünk boldogulására. Szatmári Judit EGYÜTTMŰKÖDÉS 3

Next