Együttműködés, 1983 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM — Ára: 1,20 Ft — 1983. JANUÁR 3. -én A­z új esztendőben a vál­lalat gazdasági, társa­dalmi vezetői és a ma­gam nevében szeretettel kö­szöntöm vállalatunk vala­mennyi dolgozóját. A sikeres évzárás alkalmából köszöne­­tünket fejezzük ki az alkotó, a szorgalmas, a jobb életet nem­csak kívánó, hanem ezért cse­lekvésre is kész munkatársa­inknak. Az 1982-es esztendőben a vállalat gazdálkodó szerveze­teinek többsége a korábbinál jobban alkalmazkodott a szi­gorúbb gazdasági követelmé­nyekhez, képesek voltak meg­felelni a nehezebb piaci fel­tételeknek, sikeresen oldották meg feladataikat. A vállalat irányításának kor­szerűsítése, a gazdálkodó szer­vezetek önállóságának fokozá­sa kedvezőbb feltételeket te­remtett ahhoz, hogy a korsze­rűsödő termelő kapacitások hatékony kihasználásával, a csökkenő munkásállomány szervezettebb foglalkoztatásá­val eredményesebben haszno­sítsuk a vállalati erőforrásokat. Mindezek révén teljesültek azok a célkitűzések, amelyek az 1982. évi tervben megfogal­mazásra kerültek. Az idén, de az elkövetkezen­dő években még inkább szembe kell néznünk azzal a körül­ménnyel, hogy az objektív és szubjektív­ okokra visszavezet­hető gazdasági feszültségek mindnyájunk életét befolyásol­ni fogják. A nehézségeken csak akkor tudunk a siker remé­nyében túljutni, ha a vállalat egész kollektívája egyazon cél által vezérelve vállalja leküz­désüket, s az elért eredmé­nyek megtartását. A továbbiakban nem elég, ha csak azt tesszük, amit eddig tettünk, a feltételek ugyanis számunkra is szokatlan módon megváltoztak. Megoldást egye­dül a jobb munkával elérhető eredmény ígér. A vállalati és gyári vezetők­nek az új helyzetben gyorsan és pontosan kell reagálniuk a bel- és külpiaci keresletre, a korábbinál lényegesen ösztön­zőbb feltételeket kell teremte­ni a megnövekedett feladatok elvégzéséhez. A kollektíva minden rétegének éreznie kell, hogy a szigorúbb feltételek kö­zött is van módja és lehetősége szorgalmasabb, intenzívebb munkával javítani saját hely­zetén. Tudomásul kell ven­nünk, hogy elért eredményeink megtartása kizárólag a munka hatékonyságának növelése, a gazdálkodás minőségi változá­sa révén biztosítható. A növekvő feladatok megol­dásához a politikai, társadalmi szervezetek részéről további aktív támogatásra van szük­ség. Fokozottabb segítség szük­séges a vállalkozói magatartás kibontakoztatásához. Elő kell segíteni az új kezdeményezé­seket, hogy a várható feszült­ségek feloldásával módszerré válhasson a sikeres és a ke­vésbé sikeres tevékenységek közti differenciálódás v­állalatunk jövőbeni fej­lődése, ezen belül min­den munkatársunk sze­mélyes boldogulása elsősorban munkánktól, eredményesebb tevékenységünktől függ. Adott­ságaink jók, lehetőségeink is biztatók. Előttünk most az a legfontosabb, hogy az 1983. évi tervben rögzített feladatainkat maradéktalanul teljesítsük, s ezzel is megalapozzuk jövőbeni fejlődésünket. Kívánok minden munkatár­samnak, általuk kedves család­juknak boldog új évet, erőt és egészséget. Tóth György minisztériumi tanácsos vezérigazgató : Újévi köszöntő A vállalat és a gyárak politikai, gazdasági és társadalmi vezető testületei, vezetői, valamint a maga nevében ugyan­csak boldog, eredményekben gazdag új esztendőt kíván mun­katársainknak és családtagjaiknak a szerkesztő bizottság „... elsősorban munkánktól függ ”.(A képek Félegyházán készültek) AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA . A TARTALOMBÓL: Megint megyei dobogón (2. oldal) Képek Kanizsáról (2. oldal) Televizió (2—3. oldal) Csak egy csütörtök délután (3. oldal) Kismamákkal Félegyházán (4. oldal) Közös érdeke a gyárnak­­ és a munkavállalónak Egy-egy jellegzetes arcél fel­villantása alkalmával, de a gyártmánystruktúra alakításá­val kapcsolatban is, többször szó esett az örményesi Gép­gyár fizikai dolgozó állomá­nyának egyéni és csoportos to­vábbtanulásáról, illetve képzé­séről. A magasabb képesítés megszerzése, az alapszakma mellett továbbiak elsajátítása, szakképzetlenek esetében meg a betanítás, majd a szakmásí­­tás — közös érdeke a munka­adónak és a munkavállalónak. Ezért a gyár vezetősége min­den ilyen törekvést, lett légyen az egyéni vagy csoportos, nem­csak ösztönzött és segített, de kezdeményezett is. Nemrég eredményesen zárult egy he­gesztési alaptanfolyam, mely­ről Tóth Károly üzemvezető adott bővebb felvilágosítást. — Először az oktatás időtar­tamáról, anyagáról és körül­ményeiről kérek néhány szót. — Beleértve a vizsganapo­kat, a tanfolyam tizenegy hé­tig tartott, általában napi há­rom-négy órát vett igénybe, részben munkaidőben, részben munkaidő után. Anyaga elmé­leti és gyakorlati ismeretekre tagolódott, a hangsúlyt a gya­korlatra helyeztük. Ennek megfelelően az elméleti órák rendszerint délben, egy órakor zajlottak, a gyakorlatiak reg­gel kerültek sorra. Erre a célra külön berendeztünk egy he­gesztőfülkét, négy oktatóhoz csoportosítottuk a résztvevő­ket, így mindegyikük két nap leforgása alatt a elméleti is­mereteket a gyakorlatban is elsajátította. Ha kellett — bo­nyolultabb munkadarab vagy egyéni nehézség esetén — to­vábbi gyakorló órákat kaptak akiknek szükségük volt rá. Sőt a termelőhelyeken, ahol csak mód nyílt rá, egyszerű munkafázisok elvégzését, ami­lyen például a tűzés, a hallga­tókra bízták. Végül is megis­merték és gyakorolták a he­gesztés válfajait. — Térjünk át most a tanfo­lyam résztvevőire. A létszám, az összetétel, a jelenlét, a le­morzsolódás sok mindenre fényt vet. — Huszonöt jelentkező volt, huszonhárman eredményesen vizsgáztak, egy fő leszámolt, és elhagyta a gyárat a tanfo­lyam tartama alatt, egy sze­mély pedig a harmadik hónap­ban megbetegedett. Ami az összetételt illeti: jöttek szak­munkások, így lakatosok má­sodik szakmát tanulni, továbbá betanított és segédmunkások szakmai alapismeretek meg­szerzésére. Közöttük négyen nődolgozók, ketten éppen se­gédmunkások, akik először vet­tek hegesztőpisztolyt a kezük­be. Mindannyian jól helytáll­tak, nincs okuk a bátortalan­ságra. Sőt, az eredményes vizs­ga alapján dicséretet érde­melnek. Igyekezetüket a gyár vezetői méltányolták: órabér­emelést kaptak, a két segéd­munkás emellett átkerült a produktív állományba. — Ezek után mi a kilátása a munkavállalóknak és milyen elgondolások vezetik a gyárat a saját erőből végzett képzés tekintetében? — Fokozatosan állnak a szakmára, előrehaladásukat a gyakorlati eredmény határozza meg. Persze a tanfolyam nem képesít, de igen jó alapot ad a szakmunkásiskola elvégzésé­hez. Erre nyitva áll az út, sőt a gyár legalább öt-tíz végzett hallgató tovább iskolázását el is várja. Utána a magasabb minősítő képzésformák követ­keznek. Termékeink megkí­vánják az emelt szintű mun­kát. A kilátások tehát kedve­zőek és kölcsönösen előnyösek.­­ A képzés további mene­tére több elgondolás alakult ki a párban. Hogy az előbbi té­mánál maradjunk, távlatban még egy hegesztőtanfolyamot akarunk napirendre tűzni, szintén alapfokon. Főként nő­­dolgozóink figyelmét akarjuk ráirányítani. A szakmai isme­retek továbbfejlesztését szol­gáló tanfolyamok gondolatát a nyomástartó edények gyártásá­nak kialakulása vetette fel. Közelebbről anyag, és gyártás­­ismeretek, továbbá a szakrajz­­ismeretek felfrissítése, bővíté­se kerül napirendre. Kiss András

Next