Együttműködés, 1984 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Ai 40 órás munkahét bevezetése Az Ipari Minisztérium az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben a 40 órás munkahétre történő áttérés egységes gyakorlatának ki­alakítása érdekében ajánlá­sokat tett és feltételeket határozott meg. A bevezetés feltételei között szerepel többek között: A népgazdaság teherbíró képessége azt a követel­ményt támasztja, hogy a heti 40 órás munkaidő álta­lánossá tétele az iparban önerőből, a gazdálkodó egy­ségek tartalékainak feltárá­sával, azok hasznosításával, a termelékenység növelé­sével valósuljon meg. Az önerőből történő megvaló­sítás során a vállalat jöve­delme, pénzügyi, gazdasági helyzete a 40 órás munka­hét bevezetése miatt nem romolhat. A kieső munka­idő alap hatását teljes mér­tékben ellensúlyozni kell különböző — műszaki, szer­vezési, gazdasági — intéz­kedésekkel. Az önerőből történő meg­valósítás — irányelvekben meghatározott — feltételei­nek értelmezése a vállala­tok részére teljes önállósá­got biztosított. A megvaló­sítást szolgáló intézkedése­ket a gazdálkodó szervek­nek sajátosságaikat figye­lembe vevő „Program”ban kellett rögzíteniük. A munkaidő további csökkentésének lehetősége nagy feladatok elé állította a vállalat és a gyárak ve­zetőit. Rövid előkészítő munka után a vállalatveze­tés úgy látta hogy az Áp­rilis 4. Gépipari Műveknél 1984. január 1-től lehetőség nyílik 40 órás munkahét bevezetésére. A bevezetésre és az ezzel kapcsolatos fel­adatok végrehajtásának elő­készítésére vállalati szintű intézkedési tervet adtunk ki a gyárak vezetői részére azzal, hogy a szakszervezet helyi szervével közösen döntsenek a gyári szintű bevezetés időpontjáról. A 40 órás munkahét be­vezetésének időpontját a gyárak illetékes vezetői egy­ségesen 1984. január 1-től javasolták és a vállalati „Program” összeállításához szükséges gyári szintű prog­ramokat határidőre összeál­lították a helyi sajátossá­gok figyelembevételével. A programban foglalt intézke­déseket és terveket munka­helyi értekezleteken, a dol­gozókkal ismertettük és vi­tára bocsátottuk. Élénk vi­ták általában a munkaren­dek és ehhez kapcsolódó munkaidő beosztások vo­natkozásában bontakoztak ki. A vállalat a 40 órás mun­kahét 1984. január 1-gyel történő beveztésének intéz­kedését tartalmazó „Prog­ramot” október végére jó­váhagyásra előterjesztette. A bevezetés vállalati „Prog­ram­ját az Ipari Miniszté­rium felülvizsgálta, a szak­mai szakszervezettel egyet­értésben elfogadta és alkal­mazását 1984. január 1-től jóváhagyta. A vállalati saj­tón keresztül szükségesnek látunk közzétenni néhány adatot és tervezett intézke­dést. A heti 40 órás munkahe­tet önerőből vezetjük be úgy, hogy a megvalósítás során a vállalat jövedelme, pénzügyi és gazdasági hely­zete nem romlik. Az alkal­mazás első évében a foglal­koztatott létszám 2,3 száza­lékos csökkenése mellett 2 százalékos termelés-felfu­tást irányoztunk elő, 4,4 százalékos termelékenység növekedése mellett a kieső 4,8 százalékos mértékű munkaidő-alap ellensúlyo­zására. Az 1983. december 31-ig heti 30, 36 és 40 órá­ban foglalkoztatott 138 dol­gozó munkaideje természe­tesen nem csökkent, ezért a létszám 95,5 százalékát érintette a munkaidő csök­kentés és ebből eredően két­százezer fizikai és százezer nem fizikai, összesen há­romszázezer munkaóra ki­eséssel számolunk. Munkaidőalap csökken­tést ellensúlyozó munka­ügyi intézkedésekkel 74 ezer óra, műszaki­, techno­lógiai fejlesztéssel 41 ezer óra, beruházás fejlesztéssel 38 ezer óra, szervezési in­tézkedések végrehajtásával pedig 47 ezer óra megtaka­rítást, illetve időalap pót­lást irányoztunk elő a fizi­kai állományú dolgozóknál. A nem fizikai állománynál kieső mintegy százezer óra munkaidőalap pótlására többlet munkaórát nem ál­lítunk be, illetve a felada­tokat a jelenlegi létszám­mal valósítjuk meg, mun­kaerő-gazdálkodás fejlesz­tési és szervezési intézke­dések végrehajtásával. A heti 40 órás munkahét bevezetését a központnál, az Energetikai és az örmé­­nyesi Gépgyárnál a napi munkaidő csökkentésével valósították meg. Nagyka­nizsa város déli területén levő gyárak 1984. január 1- vel nem tértek át a heti 40 órás munkaidőre. Itt a he­lyi Volán olyan menetrend változást nem tudott végre­hajtani, amellyel a napi munkaidőt tudták volna arányosan csökkenteni, ezért a hét végi (péntek) munkanapot 2 órával csök­kentették átmenetileg, a Nagykanizsai Gépgyárban. A munkaidő kezdések és befejezések idejét a gyárak saját hatáskörükben alakí­tották ki, melyeket a VKSZ 1984 évi módosítás függe­lékeiben szabályoznak. A fizikai állományú dol­gozóknál — a külső szerelők és az örményesi Gépgyár kivételével­­— munkaidőn kívül adjuk a munkaközi szünetet. A nem fizikai ál­lományú dolgozók részére a műszak megszakításával, 20 perc munkaközi ebédidő szünetet biztosítunk. A 40 órás munkahétre való áttéréssel a dolgozók bére nem csökkenhetett, ezért — a havidíjasoknál a havi alapbérek nem vál­toztak — az órabértételeket pedig a munkaidő-csökke­nés arányában növeltük. A 40 órás munkahét beveze­tése során cél volt a köz­ponti előírások szigorú be­tartása, a társadalmi és egyéni érdekek összehan­golása és a kedvező felté­telek megteremtése. Ezt szolgálta az érintettek dön­tésbe való bevonása, a gyá­rak önállóságának biztosí­tása, a jogos igények elis­merése. Előbbieken túl a heti 40 órás munkaidő bevezetésére vonatkozó „Program” be­nyújtásakor a vállalat gaz­dasági és társadalmi szer­vezeteinek vezetői a dolgo­zók nevében is garanciát vállaltak a programban rög­zített intézkedések végre­hajtására és azok eredmé­nyességére. Móczár Mihály munkaügyi osztályvezető Előzetes adatok az elmúlt évről VÁLLALATUNK tavaly nehéz külső és belső feltételek között végezte gazda­sági tevékenységét, azonban a gondok ellenére is teljesítettük a főbb tervmu­tatókat. Az 1983. évi gazdálkodást be­folyásoló tényezők részletes elemzésére természetesen a mérlegadatok birtoká­ban kerül majd sor. Ezúttal csupán a tervteljesítés számszerű előrejelzésére szorítkozunk. Előzetes adatok alapján vállalatunk az árbevételi tervet 101,8 százalékra, a bruttó termelési érték előirányzatot 101,0 százalékra teljesítette. A nem ru­bel elszámolású export árbevétel a ter­vezett szinten alakul. A bázishoz viszonyítva 2,7 százalék­kal emelkedik a szocialista export ár­bevétel, de nem éri el az előirányzottat. A tervtől való elmaradást elsősorban az import anyagok késedelmes beérkezése okozta. Az 1984-re áthúzódó berende­zések a szerződés szerint az I. negyedév végéig kötbérmentesen szállíthatók. A vállalat várhatóan túlteljesíti nye­reségtervét. Az előirányzottnál maga­sabb nyereség eléréshez hozzájárult a FM revízióval összefüggő elszámolások végrehajtása. A termelési készletek kro­nologikus átlaga a tervezett szint alatt marad. A FOGLALKOZTATOTTAK létszáma a bázishoz viszonyítva 3,3 százalékkal csökkent. Ezen belül­ a fizikai létszám 4,3 százalékkal, a nem fizikai létszám 2,3 százalékkal alacsonyabb. Az Ener­getikai Gépgyárban a vállalati átlagot meghaladó mértékű (7,2 százalékos) a létszám csökkenése. Az 1983. évi mutatók kedvező alaku­lása a tervezett 3 százalékon felül to­vábbi 1 százalékos bérszínvonal fejlesz­tést tett lehetővé. Anyag- és energiata­karékossági tevékenységünket a költség­­csökkentő intézkedési terv alapján vé­gzzük. Anyagtakarékossági célkitűzé­sünket a terv szerint teljesítettük, ener­giamegtakarítási tervünket pedig túl­teljesítettük. A termelésirányítás területén alapve­tő törekvésünk volt a telephelyek kö­zötti szakosodás kiszélesítése, illetve a termelési kooperáció bővítése. Ennek megfelelően a központban folyik a cső­­falgyártás, az Energetikai Gépgyárban pedig a szegcsavargyártás. Az örmé­nyesi Gépgyárban létrejött az atomerő­­művi gépgyártás kezdeti feltételrend­szere. Javult a termékszelekció, kiala­kultak a gyárak közötti termékmegosz­tás keretei. A vállalatnál 48 vállalati gazdasági munkaközösség működik, 489 fővel. A munkaközösségekkel kapcsolatos tapasz­talatok pozitívak. Segítették a szűk ke­resztmetszetek feloldását és esetenként többlet kapacitást hoztak létre. BERUHÁZÁSAINK alapvetően a köz­ponti kutatás-fejlesztési programokhoz kapcsolódó fejlesztő, illetve szinttartó jellegűek voltak. A központban a for­gácsoló kapacitás bővítő beruházás, ör­ményesen az atomerőművi gyártás alap­­feltételeit megteremtő beruházás, Nagy­kanizsán az alkalmazástechnikai labo­ratórium építése jelentett kiemelt fel­adatot. Vállalatunknál jelenleg 160 brigád, 1621 fővel vesz részt a szocialista ver­senymozgalomban. A szociaista brigá­dok a gazdasági munkára tett vállalá­saik teljesítésével jelentősen hozzájá­rultak célkitűzéseink megvalósításához, emellett 20 ezer óra társadalmi munkát végeztek. AZ ÉV FOLYAMÁN a vállalat gyá­raiban öt kommunista műszakot tar­tottunk. A bevételt nyugdíjasok és moz­gássérültek támogatására, lakásépítési alap növelésére, valamint ifjúságpoliti­kai célokra használtuk fel. A vállalat 1983. évi tevékenységét értékelve meg­állapítható, hogy alapvető célkitűzésein­ket teljesítettük. Mészáros Sándor terv- és stat. pv. Thermogenerátortól az atomerőművi gyártásig Az örményesi Gépgyár gyártmányainak 75—98 szá­zalékát 1981-ig a thermo­­generátorok különféle típu­sai alkották. Nyomástartó edény gyártással csak kis volumenben, nyomáspróbá­kon túl nem futó vizsgála­tokkal foglalkoztunk. 1981 közepén a gyárunk — az olajválságból eredő thermo­­generátor piac csökkenése miatt lényegesen kevesebb megrendelést kapott. A munka-ellátottság biztosí­tása, a munkaerő megtar­tása érdekében üzemünk ekkor vállalkozási készsé­gét jelentette be rozsda­­mentes anyagból készült magas műszaki és vizsgá­lati igényű nyomástartó edények gyártására. AHOGYAN ELKEZDŐDÖTT... A rozsdamentes anyagból való gyártást még abban az évben 3 darab fluidizációs szárító gyártásával kezdte meg. Ezt a következő évben további 19 követte. Már 1881-ben konkrét valósággá lett az igazi rozsdamentes nyomástartó edény: a plasz­­tifikátor. A gyártásnál olyan technológiákat, tech­nikai és vizsgálati eszközö­ket kellett meghonosítani, amelyeket azelőtt dolgozó­ink csak szakkönyvekből — vagy még abból sem — is­mertek. A feladat végre­hajtása sok szakemberünk­nek okozott álmatlan éjsza­kákat, de végül is a Köz­ponti Gyár gépi és szakmai segítségével sikerült előre lépnünk. 1982-ben 63 darab hőcse­rélőt gyártottunk. Ezekkel az átvevők teljesen meg voltak elégedve, 1983-ban további 274 darab különfé­le nyomástartó edényt, hő­cserélőt, tartályt, cseppfo­­gót készítettünk. Közben megteremtődtek a technikai feltételeik, kialakult a szak­ember­gárda, megszereztük a tapasztalatokat. Mindez már némi továbbfejlesztés­sel alapja lehetett az atom­erőművi gyártásnak, így ér­tékelte ezt a vállalat veze­tése is, mikor 1983 elején a megnövekedett atomerőmű­vi berendezések iránti igé­nyek kielégítésére az ör­ményesi Gépgyárnak is le­hetőséget adott a gyártásra. A gyár vezetése február 11-i értekezleten 1983. IV. ne­gyedévében 20 ezer nor­maóra kapacitást vállalt atomerőművi berendezések gyártására. AHOGYAN FOLYTATÓDITT ... Az atomerőművi beren­dezéseik örményesi gyártá­sának megvalósítását a vál­lalat vezetése is fontos fel­adatnak tartotta, ezért a felkészülésre feladat- és ütemtervet készített, me­lyet beruházásra fordítható pénzeszközzel is megtámo­gatott. A gyártásra való fel­készülés megkezdődött, pár­huzamosan szakmai felké­szítéssel és állóeszközök be­szerzésével, létesítésével. Az atomerőművi gyártásnál azokra a szakemberekre és dolgozókra számíthattunk, akik a plasztifikátor gyár­tásban megszerezték a szakmai tapasztalatokat ki­egészítve további vállalko­zó dolgozókkal. Szakembereink részére május-június hónapban a Központi gyári előadókkal tanfolyamot szerveztünk, melyen 32 szakember, 15 fi­zikai csoportvezető és dol­gozó ismerkedett meg az atomerőművi berendezések műszaki előkészítésének, gyártásának és vizsgálatai­nak fortélyaival. Augusz­tusban a hat legjobb minő­sítésű hegesztőnk szerzett jogosítványt atomerőművi berendezések hegesztésére. Október közepére saját rezsis beruházásban elké­szült egy 380 négyzetméte­res csarnok, berendezve szűrőpatron gyártásra al­kalmas gépi berendezések­kel és eszközökkel. Ezen túl 2,5 millió forint értékű gé­pi berendezés és vizsgálati eszköz érkezett, ami lehe­tővé teszi a minél kisebb társgyári kooperációval való gyártást. Ezek után el­mondhatjuk, hogy az atom­erőművi gyártás alapvető feltételei megteremtődtek érményesen. A plasztifikátor gyártás tetemes csúszása miatt azonban a gyártás csak ké­sőn indulhatott el, így nem a feltételeken múlott, hogy 1983. IV. negyedévében gépgyárunk az atomerőmű­vi berendezések gyártásá­ban 3 pozíció darabolási és forgácsolási munkáin nem jutott túl. A bizonyítás 1984 évre maradt. AHOGYAN SZERETNÉNK ... Az atomerőművi beren­dezések gyártásából 40 mil­lió forintot terveztünk 1984 évre. Ennek elérése gyá­runk jövedelmezőségének emelése és a bérfejlesztési lehetőségeink megteremtése miatt kulcskérdés, tekintet­tel az elérhető magasabb nyereséghányadra. Ezt tud­ják dolgozóink és középve­zetőink is, s meggyőződé­sünk, hogy mindent elkö­vetnek a tervek megvalósí­tására. Nem elég azonban a lelkesedés, kell a megfon­tolt józan ész és szükség lesz még a központi gyár szakmai segítségére is. Hi­szünk abban, hogy az el­múlt évek erőfeszítése — a kockázatvállalás a minő­ségi ugrásra — meghozza a gyümölcsét és gyárunk el fogja érni célját. E koncepció és bizalom jegyében ülésezett 1983. de­cember 12-én a vállalat és az örményesi Gépgyár gaz­dasági és társadalmi veze­tősége. Többek között átte­kintették a gyár gyárt­­mánystruktúráját, s a táv­lati koncepciót is meghatá­rozták. Az atomerőművi be­rendezések gyártásánál cél a 80—100 millió forintos évi gyártási volumen elérése. A feladat nagy, a felté­telek biztosítottak, sőt eze­ket még tovább is fejlesz­tik. A többi már a gyári kollektíván múlik. Az ör­ményesi dolgozók az el­múlt 15 évben többször is megmutatták, hogy össze tudnak fogni a cél megva­lósításáért — most is ezt várjuk. Szarka Albert termelési főmérnök Kerületi párt-vb ülés A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapest, XI. kerületi Végrehajtó Bizott­sága 1983. november 9-én kihelyezett ülést tartott az Energetikai Gépgyárban. Az ülésen részt vett Or­­mándi János, a kiskunfél­egyházi városi pártbizott­ság titkára, Füredi Imre a vállalati pártbizottság tit­kára, Szabó Lajos vezér­­igazgató, dr. Katzer Ká­roly gyárigazgató, vala­mint az Energetikai Gép­gyár párt végrehajtó bizott­ságának tagjai. A politikai testület értékelte a művek Energetikai Gépgyárának az 1980-as pártértekezlet óta végzett munkáját. A kerületi végrehajtó bizott­ság határozatában megállapí­totta: a pártértekezlet óta el­telt időszakban az Energetikai Gépgyár és pártbizottsága eredményes tevékenységet vég­zett. Dinamikusan növekedett a nem rubel elszámolású ex­port. A gyár eredményesen vette ki részét a Paksi Atom­erőmű építéséből. A pártszer­vezet tervszerűen, folyamato­san dolgozik, érvényesül az alapszervezetek önállósága, megvalósul a párt politikai irányító szerepe. Az elmúlt időszakban fejlődött a gyári szervezet és belső ösztönzési rendszere, de a műveken be­lüli érdekeltség mai rendszere nem ösztönzi kellően a gyárat — lehetőségeivel összhangban álló — gazdálkodási és vállal­kozási tevékenységre. Felhívta a végrehajtó bizott­ság a pártszervezet figyelmét arra, hogy nyújtson még több segítséget a gazdasági tevé­kenységgel kapcsolatban meg­fogalmazott vállalati és gyári tennivalók megvalósításához. A kerületi végrehajtó bizottság támogatja a gyári önállóság fo­kozását, a differenciáltabb és hatékonyabb érdekeltséget te­remtő szervezeti rendszer lét­rehozását célzó kezdeményezé­seket. Ezt a kerületi párt vb a művek vezetésével, valamint az Ipari Minisztérium illetéke­seivel közölte. Thár Péter PB-titkár

Next