Együttműködés, 1984 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

Örményesi kiválóak Az Örményesi Gépgyár­ban a május elsejei ünnep­ségen a Vállalat Kiváló Brigádja címet a Hámán Kató szocialista brigád, a Gyár Kiváló Brigádja foko­zatot pedig a Március 8. szocialista brigád nyerte el. Ők jelenleg a gyár legjobb Hét évvel ezelőtt, 1977- ben alakult 18 taggal. A je­lenlegi aktív létszáma 13. Tagjai a számviteli osztály dolgozói voltak, s a brigád­tagok többsége ma is ezen a területen dolgozik. Átlag­életkoruk 36 év.­­ Hogy brigáddá alakul­junk és felsorakozzunk a már jól dolgozó kollektívák mellé, egyszerűen természe­tes igénnyé vált bennünk — mondja a brigádvezető. — Csupán nevünk kiválasz­tása okozott kisebb gondot. Rengeteg javaslat volt. Kö­zülük a Hámán Kató nevet választottuk. A brigád tevékenysége kezdettől fogva folyamatos, felfelé ívelő volt. Ezt mu­tatja, hogy a versenysza­bályzatnak megfelelően — a fokozatosság lépcsőit be­tartva — háromszor nyer­ték el az aranykoszorús cí­met. Gazdasági munkáju­kat, amely szaktudást, nagy figyelmet igényel, jól vég­zik. Ha ugyanis a munka­bérek számfejtésében, a könyvelésben, a pénzügyi forgalom lebonyolításában számszaki vagy határidős tévedés történne, az súlyos következményekkel járna. Betegség vagy egyéb ok mi­att távollevő munkatársai­ban dolgozó brigádjai. Mi­től lettek azzá? Talán at­tól, hogy megalakulásuktól kezdve hittek a brigádmoz­galomban kialakult gondol­kodásmód, magatartásfor­ma és a brigádélet közös­ségformáló erejében. hát helyettesítik, az új dol­gozók beilleszkedését segí­tik. A jó munkaköri légkör kialakítása és a kölcsönös segítségadás jellemzi a bri­gádot. Igazolatlan hiányzás, fegyelmi felelősségrevonás ismeretlen előttünk. A jó munkavégzésnek el­engedhetetlen feltétele a szakmai továbbképzés. Je­lenleg ketten járnak közü­lük mérlegképes könyvelő tanfolyamra, egy fő SZTK ügyintézői, egy pedig utó­­kalkulációs tanfolyamot vé­gez. A párt- és tömegszer­vezetek előadássorozatain minden brigádtag részt vesz. Gazdasági és társadal­mi munkájuk elismerését kitüntetések bizonyítják. Egy kiváló munkáért mi­niszteri kitüntetett, hét ki­váló dolgozó, két aranyko­szorús KISZ-jel­vénnyel rendelkező dolgozójuk van. Tizenegyen töltenek be különféle társadalmi funk­ciót gyáron belül és lakó­helyükön. Hazafias Nép­front községi elnök, szak­­szervezeti főbizalmi, döntő­­bizottsági tag, községi sportköri elnök, KISZ-veze­­tőségi tag, vöröskeresztes vezetőségi tag van a bri­gádban. Feladataikat lelkiismere­ tesen végzik. Patronálják az örményesi általános is­kola egyik osztályát. Szem­léltető eszközök készítésé­ben, varrási munkákban segítenek. A figyelmesség kölcsönös. A télapó ünnep­ségre a brigádtagok készí­tenek ajándékokat a gyere­keknek, nőnapra a gyerekek hoznak virágot, adnak mű­sort. A társadalmi munkák végzésére is teljes létszám­ban „rajt”-hoz áll a brigád. Még a kisgyermekes anyu­kák is megoldják fiaik, lá­nyaik óvodából való haza­juttatását és ott maradnak munkaidő után parkosítani, hulladékot gyűjteni, a rendezvények előkészítése munkáiban segíteni. A kulturális és sportte­vékenységben szinte verhe­tetlenek. Minden rendez­vényre, versenyre benevez­nek és megszerzik a legjobb helyezéseket. Két héttel ezelőtt volt Fegyverneken a nagyközségi művelődési ház által szervezett három sor­ 1978. március 8-án ala­kult 11 fővel. Nevük is e nap nevezetességéhez ve­zethető vissza. Tagjai az igazgatás, munkaügy, sze­mélyzeti és titkársági iroda dolgozói. Eredményeiket ugyanazokból a mozaikok­ból és ugyanolyan gondosan építették, mint a Hámán Kató szocialista brigád Mindig és mindenben fej­fej mellett küzdöttek. Nagy ellenfelek voltak, de ugyan­akkor jó barátok. Egymás siker­eit soha nem irigyel­ték, és szívesen vállaltak dulós szocialista brigádve­télkedő eredményhirdetése. Ők érték el a legmagasabb pontszámot, s egyben az el­ső helyezést. Szívesen jár­nak színházba, műsoros es­tekre. A Szegedi Szabadtéri Játékon és a SZUR-on törzsvendégnek számítanak. Közös kirándulásaikra már télen készülődnek. Minden brigádtag elmondja, hogy hova és miért éppen oda szeretne menni kirándulni, aztán egyeztetnek, s a leg­többjük által megnevezett helyre mennek el. Jártak már Egerben, Budapesten, Sárospatakon, Balatonsze­­mesen, Sopronban és a Hor­tobágyi lovasnapokon is. Az ünnepség után rög­tönzött beszélgetés során kiderült, hogy nagyon örül­nek az elismerésnek, de vállukon a felelősség súlya mintha többet nyomna. Ú­gy érzik, a kitüntető cím még többre kötelezi őket. Sze­retnének jó munkájuk mel­lett valami új, önálló kez­deményezéssel előállni, közös feladatokat is. Egész­séges versenyszellem ala­kult ki közöttük, s igen szo­rosan álltak a Humán ható­­sok mögött. Az elért eredmény őket is sarkallja. Tudják, hogy egyre nagyobb követel­mény vár rájuk mind a gazdasági, mind a brigád­munka területén. Szeretné­nek ezután is helytállni, jól dolgozni és munkájuknak megfelelő elismerést sze­rezni. A HÁMÁN KATÓ SZOCIALISTA BRIGÁD A MÁRCIUS 8. SZOCIALISTA BRIGÁD Boldogság a város szélén Megpihenni a rohanás­ban, megszűrni a hétközna­pok zaját, feltöltődni a hol­napokra, nagyszerű dolog. Vigyázni a rendre, megőriz­ni a családi részek melegét, közelről segíteni, figyelni a cseperedő kisgyermek fejlő­dését — felemelő érzés. Otthon lenni jó. Ám hosszú hónapokra, esetleg évekre kilépni a munkahely vibráló-változó légköréből, elszakadni a megszokott közösség inspi­ráló-lüktető világától, meg­állni a szakmai fejlődés lépcsőjén, vállalni egy új életritmust — már nem egy­szerű kérdés. * Újsághír: 1981. november 15-e nevezetes dátum a Marton család életében. Az emlékezetes nap esti órái­ban, pontosabban 21 óra és 21 óra 30 perc között, Bu­dapesten a Bakáts téri kór­ház születészeti osztályán Marton Sándorné, Anna há­rom egészséges újszülöttnek adott életet. * Több mint egy esztendő is elszaladt azóta, hogy elő­ző látogatásom alkalmával bekopogtattam Martonék­­hoz. Megismerkedtem a há­rom új jövevénnyel, a nem mindennapi családi öröm főszereplőivel, akik érkezé­sükkel egyszeriben megvál­toztatták környezetük éle­tét. Hosszan beszélgettünk Annával a népes család örömeiről, gondjairól, min­dennapjairól. (Sándor, a fél és „többszörös” család­apa dolgozott, így akkor nem sikerült találkoznom vele). Vajon mekkorát lépett előre a Marton család, mi valósult meg terveikből,­­vágyaikból? S mekkorát nőtt Sándor, Melinda és Gábor? A várossá izmosodó Bu­daörs szélén gombamódra szaporodó lakóházak egyi­kében már ismerősként lé­pem át Annáék küszöbét. Délidő van. A családfő invitál, egyenest a konyhá­ba, a gyerekeket ott talá­lom. Ebédelnek, csillogó szemmel, jóízűen falatoz­nak. A gyermekek mellé ülök, no nem ebédelni. Bőven fo­lyik a szó, Anna kezdi me­sélni a család krónikáját. — Májusban már két és fél évesek, szépen fejlőd­nek ,talán az első esztendő volt a legnehezebb. Gyor­san elröppent az idő, kicsit hihetetlen is számomra. Most, áprilistól mentem volna dolgozni, vissza, az Energetikai Gépgyár bérel­számoló osztályára, ám a bölcsődében azt tanácsolták, egészségesebb a gyerekek­nek, ha őszig várunk. — Betegek még nem vol­tak Melindáék — kopogja le gyorsan az asztalon Sán­dor — reméljük, ha majd közösségbe kerülnek, akkor sem lesz semmi baj velük. Közben megüresednek a sárga műanyag tálacskák. Melinda repetáért folyamo­dik, a többieket egyre ha­tározottabban a gyerekszo­ba érdekli. — Igazi emberkék Melin­dáék — mosolyog Anna — Már figyelik mit kap a má­sik — inget, cipőt, ajándé­kot — és mennyit, féltéke­nyek egymásra. Sanyika a legkisebb, de a legeleve­nebb, Melinda szeret a konyhában sündörögni, Gá­bor nyugodt, megfontol fiú. Aztán beljebb kerülünk. Két szobás, ideálisan be­rendezett otthon. (A buda­örsi tanács 1982 februárjá­ban segített Martonéknak lakásgondjuk ideiglenes megoldásában.) — Tudom, hogy kemény fába vágták fejszéjüket: építkeznek! Gondolom egy­re magasodik törökbálinti saját családiházuk? — Ősszel már be is aka­runk költözni — mondja büszkén Sándor. A nagy vállalkozás beindítását munkaadóm a budaörsi VSZÉP, és felségem munka­helyének 100—100 ezer fo­rintos kölcsöne startoltatta. Rokonok, barátok összefo­gásával a munka dandárja 1983-ban már lezajlott. A kétszintes, ötszobás családi házunk lassan az átadás stádiumába kerül. A villanyszerelés kész, a falak bepucolása következik. Padlófűtést terveztem, most sikerült keringtető szivat­­­tyút vásárolnom. Annát figyelem. Arca kis­sé fáradt, elégedetten bólint férje szavaira, majd maga folytatja. — Tágas lesz az új ott­hon. Sokat lehetnek a leve­gőn a gyerekek, s játszhat­nak a hatalmas udvaron. Csak már ott tartanánk! Zoli érkezik az iskolából, a hármasikrek 13 éves bá­tyusa. — Segítségemre van nagy­fiam, a hétvégi takarítás, a napi bevásárlás az ő felada­ta — dicséri Anna a mo­solygós kamaszfiút. — Per­sze akad munka így is bő­ven. S bárhogy is tagadom, bizony egybefolynak a na­pok. Mosás, vasalás, főzés, séta a gyerekekkel, fürde­tés. Legyen hétfő vagy va­sárnap, teendőim ugyan­azok. No, nem panaszko­dom, mert nem cserélnék senkivel a világon. Szemével a gyerekeket keresi, csend telepszik kö­zénk. — Moziba, színházba el­­jutnak-e egyszer-egyszer? — Mindkettő tabu szá­munkra, egyelőre. Beval­lom, talán nem is lenne sok kedvem, erőm, kimozdulni a lakásból. — Említette Anna, ősszel dolgozni megy. — Kíváncsian várom ma­gam is, hogyan találom meg „helyemet”, a megfe­lelő munkaritmust. S vajon milyennek találják majd a kicsik a bölcsődét? Elszaladt az idő. A szom­széd szoba szokatlanul csen­des, látom mindhárman al­szanak. Gábor kezével a kispárnát szorítja, Sanyi hátat fordít a világnak, Me­linda mintha kuncogna ál­mában. Martonéknál újra meg­tudtam, otthon lenni jó. Módos István * Készletgazdálkodás az Energetikai Gépgyárban A gazdasági életben az eredményesség mércéjének tekintjük a termeléshez igénybe vett eszközök ki­használásának fokát. Az Energetikai Gépgyárban 1983-ban a termelési kész­letek értéke kétszeresen haladta meg a gépekét és épületekét. (állóeszközök). Mindezekből érzékelhető, hogy a készletek a gyár gazdálkodásában kiemelke­dő szerepet kapnak. Közismert az összefüggés a készletek nagysága és a termelés biztonsága között, hiszen természetes dolog az, hogy nagyobb készlettel csökkenthető az anyaghiány okozta termeléskiesés koc­kázata. Ugyanakkor romol­hat az eszközök (készletek) kihasználtsága. Miképpen oldható fel ez az ellentmondás? Ennek a problémának a „kezelésére” hivatott a készletgazdálko­dási tevékenység. Lényege talán úgy fogalmazható meg, hogy minden anyag­ból, alkatrészből mindenkor annyi, de csak annyi álljon rendelkezésre, amennyire az adott időpontban a ter­melő, s az azt kisegítő fo­lyamatokban szükség van. Sajnos, ezt az ideális álla­potot még megközelíteni is igen nehéz. Alapvető adottságnak kell tekinteni azt a körülményt, hogy beszerzési partnereink igen hosszú szállítási ha­táridőket vállalnak, ezektől is számos esetben eltérnek. Jellegzetes növekedést idéz elő az a gyakorlat, hogy a gyár szállítóinak jelentős része meghatározott meny­­nyiség alatt nem hajlandó rendelést elfogadni. Ilyen esetekben a szükséges és a megrendelhető legkisebb mennyiség különbségének újra­értékesítése (vagy tar­talékolása hasonló esetek­re) komoly fejtörést okoz a gazdálkodók számára. De ne csak más háza táján ke­ressük a problémák gyöke­rét! Az Energetikai Gépgyár jelenleg mintegy tizenöt­ezer anyagféleséggel dolgo­zik. Ezeknek a tételes, ál­landó figyelemmel kísérése az adott létszámmal jelen­leg megoldhatatlan felada­tot jelent. Az Energetikai Gépgyár gazdasági vezetése érzékelve ennek a kérdés­nek a fontosságát, hordere­­jét, 1983-ban javaslatot tett a készletnyilvántartás és információs rendszer fej­lesztésére , korszerű elekt­ronikus ügyviteli berende­zések alkalmazásával. A ja­vaslat elfogadását követően 1983 év végén megérkeztek a ROBOTRON A 55100 tí­pusú berendezések. A Pénzügyminisztérium ügyvitelszervezési vállala­tával kötött megbízás alap­ján most folyik a készlet­­gazdálkodás rendszerének szervezése, a gépkezelők betanítása. Az új rendszer már ez év második felétől lehetővé teszi a készletfaj­tánként csoportosított, illet­ve készletelemenkénti nap­rakész áttekinthetőséget, s emellett eleget tesz a szám­vitel és statisztika nyilván­tartási előírásainak is. Ez elengedhetetlen előfeltétele a korszerű készletgazdálko­dás információs megalapo­zottságának. A rendszer működése során szerzett tapasztalatokról, eredmé­nyekről, gondokról is beszá­molunk majd lapunkban. Dr. Sörös Attila főkönyvelő Munkahelyi olimpia Május 5-én, Tiszakécskén rendezték meg a Bács-Kis­­kun megyei Olimpiai Napot. A Központi gyár csapata ezen négy versenyszámban indult. Legsikeresebben sakkozó­ink szerepeltek két kecske­méti és egy kiskőrösi csapat legyőzése után kerültek a hármas döntőbe, ahol a kis­kunfélegyházi VSZM csapa­tával játszott döntetlen után Tiszakécske csapatá­nak legyőzésével biztosítot­ták első helyüket. Győztes csapatunk tagjai: Buri Gá­bor, Kovács Sándor, Bódi Tivadar, Á. Tóth Balázs, Bodor Imre. Szép eredmény született női kispuskalövészetben is, ahol csapatunk II. helyezést ért el 50-es körátlaggal. Ki­emelkedő eredményt ért el Kruppa Gyuláné 73 köregy­séggel. A csapat további tagjai: Ipacs Sándorné, Lantosné Patai Éva, Tóth Márta, Kassainé Komló Ilo­na. Férfi kispuskás lövészet­ben csapatunk VII. helye­zést ért el. A csapat tagjai: Molnár László, Varga Jó­zsef, Csenki János, Gulyás Imre, Kovács Sándor. A legnépesebb mezőny tekében alakult ki és itt csapatunk sokáig vezetve, végül is a hazai csapatok mögött a III. helyen vég­zett. Csapatfelállás a követ­kező volt: Bodor Imre, Gö­rög Sándor, Lantos Mihály, Lantos Ferenc. Férfi asztalitenisz csapa­tunk a II. csoportban szere­pelt, ahol mindkétszer az IGV Kiskőrös csapatával kellett megmérkőznie (hiá­nyos csoport felállás miatt) és sajnos, mindkétszer ki­kapott. A csapat tagjai: Lo­­sonczi Máté, Csonka István, Bálint Dezső, Juhász Ká­roly. Végül is vállaltatunk a csapatversenyek értékelése­kor 48 pontot számlált, ami azt jelentette, hogy az ösz­­szetett versenyben a 3—4. helyen végzett. Úgy érez­zük, hogy a tavaszi olimpiai sportvetélkedés elérte cél­ját, amely a Vasipari dolgo­zóknak elősegítette a sza­badidő kultúrált eltöltését és hasznos egészséges szóra­kozást nyújtott. A következő ilyen verse­nyen 1984. szeptember 1-én Baján találkozunk a Nyári Olimpiai Napon. Fekete Ferenc EGYÜTTMŰKÖDÉS Az Április 4. Gépipari Művek­ dolgozóinak lapja Megjelenik havonta Júniusi szám Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő: Nagy Ottó Szerkesztőség: Kiskunfélegyháza, Csányi út 2. A kiadásért felelős: Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója 1073 Budapest, Lenin krt. 9—11. Telefon: 221-285 Készült a Petőfi Nyomda kiskunfélegyházi telepén 84-09402 Petőfi Ny. Kisháza Felelős vezető: Bodor Béla HU ISSN 0134-0124

Next