Együttműködés, 1987 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Egy délután a nyugdíjasok között Nagykanizsán Nyugdíjas találkozó, évente egyszer bizony nem sok. Talán azért is válik ez a nap ünneppé azoknak, akik részt vesznek a bensőséget sugárzó, érzelemre ható rendezvényen. — Nyolcvannégyen vannak már. Emlékszem, a hatvanas évek elején az első években a meghívott vendégekkel együtt nem voltunk még húszan sem. Azóta több mint húsz év telt el Szárnyai vannak az időnek. Sőt, úgy repül, mint a rakéta — mondja Varga Józsi bácsi, aki eddig minden találkozón részt vett. — A munkásévek is gyorsan telnek — teszi tréfálkozva hozzá Balogh József. ■ — Igaz én még csak egy esztendeje vagyok nyugdíjban, de úgy szeretnék dolgozni, mint régen nehezen szokom meg az otthonlétet. — Ami igaz az igaz, régen volt már 1964, azóta mindenhez hozzá lehetett edződni, még a nyugdíjas életmódhoz is — folytatja Varga Józsi bácsi. Ő a legidősebb nyugdíjas. Vele szemben életvidáman, mint aki nem is 61 éves, foglal helyet az egyik legfiatalabb nyugdíjas, Balogh József. (Idei kenem néhány szóra, mondják el, hogyan élnek — fiatalon a malomiparban kezdtem dolgozni — emlékezik Varga bácsi. — Egészen a malom igazgatóságig vittem, aztán mikor itt a mostani gyár kezdett kialakulni, kerültem az akkori Finommechanikához, ahonnan aztán nyugdíjba is mentem. Ezerhatszáz forinttal. Most 3854 forintot kapok, nekem meg nyolcszázat, ebből élünk. Arra azért büszke vagyok, hogy a gyerekeimre még eddig nem voltam ráutalva. Igaz, 68 éves koromig raktárkezelőként dolgoztam a városi Polgári Védelmi Parancsnokságon, így éppen egy fél évszázadot dolgoztam életemben. — Most hogy telnek napjai? — Házkörüli munkák, feleségem beteg, így van otthon elég sok teendőm. Aztán, ha van időm olvasom az újságokat, az Együttmű is. Így figyelemmel kísérem a gyárban történteket, de tudja, jó dolog ám ismerős arcokkal, nevekkel találkozni, a lap hasábjain — teszi hozzá. — Az a baj ebben a korban, hogy az egészség sajnos romlik, én pedig azt szeretném, hogy ne legyek beteg, mert azt a kort megérni amit az apám, ahhoz még van pár évem hátra — fejezi be a mondatot mosolyogva. — Biztos, hogy így lesz — veszi át a szót Balogh József — tudja, amíg az ember él, nem kell elcsüggedni. Én is sokat tudnék mesélni, sokszor éreztem már a halál közelségét, mégis itt vagyok. Világ életemben nehéz fizikai munkát végeztem, summásság, háború, hadifogság, súlyos betegség. A hadifogság után több helyen is dolgoztam, 16 évvel ezelőtt jöttem ehhez a vállalathoz kocsikísérőnek. Itt is nehéz volt a munka, sok volt a vidékre járás, de szerettem itt lenni, mindig jó kis kollektíva volt a miénk. — Mi változott egy év alatt? — Otthon is van bőven munka. Négyezer a nyugdíj, kell mellette még dolgozni. De ott van a háztáji föld, a szőlő, az állatok, halaj, nem lehet unatkozni. Sok közös vonása van a két nyugdíjasnak. Míg aktívan dolgoztak, többször voltak kiváló Dolgozók, mindvégig fegyelmezett, hasznos tagjai közösségünknek. Erőt, egészséget, hosszú boldog életet kívánunk Az idén is megrendezték a Központi Gyárban a nyugdíjasok találkozóját. Gyönyörű napfényes volt az idő, mintha még az is szebbé, ünnepélyesebbé, meghittebbé akarta volna tenni nyugdíjasaink hangulatát. A délelőtti gyárlátogatáson alkalom nyílt a munkapadoknál, íróasztaloknál az egykori kollégák meglátogatására. Felidézték a régi szép emlékeket, derűs, jó hangulatú beszélgetések alakultak ki . Vidéki Pista bácsi, az egykori tehergépkocsi vezető Jászszentlászlóról érkezett a találkozóra. Mint mondta, nagyon készült a találkozóra mert ez a gyár a második otthona volt, egykori gépkocsija pedig nagy becsben tartott kenyérkereső eszköze. Ezért mindig jóleső melegség önti el, ha hazajön a régi nagy családba, a volt munkatársak közé. Varga és Balogh bácsinak, rajtuk keresztül az ÁGM és leányvállalatai valamennyi nyugdíjasának Horváth József Voltak, akik nem tudtak részt venni a találkozón egészségügyi okokból, de levélben üdvözölték társaikat és minden jót kívántak az ünneplőknek. Leírták, hogy nagy figyelemmel kísérik a gyár fejlődését, a termelési eredményeket és ebben elsősorban a rendszeresen megkapott „Együttműködés” vállalati újság nyújt segítséget. Papp Józsi bácsi ebben az évben tölti be a nyolcvanadik születése napját, ami egyben 60 éves szakmunkásságát is jelenti. Lelkesen mondta — ne feledkezzünk meg erről, adjunk hírt, hogy a Józsi bácsi ezt is megérte. — Nagyon nagy örömmel jött el a találkozóra, a volt munkatársak közé. Ezúton is minden jót kívánunk Józsi bácsinak, és minden kedves nyugdíjasunknak. Bajnóczi László A Központi Gyárban Varga Józsi bácsi A nyugdíjasaink jól érezték magukat a találkozón Akiktől mindig minőséget várunk November 29-én hajnalban kommunista műszakra sietett vállalatunk 739 dolgozója, valamint a szüleiket elkísérő 29 gyermek, így tettek a Komarov szocialista brigád tagjai is. Ők az üzemi konyha dolgozói, akik nap mint nap gondoskodnak a jóízű ételekről. Ezúttal is ünnepi ebédnek is beillő finom húslevest, rántott húst, burgonyát és savanyúságot tálaltak a műszak után sorakozó munkatársaknak. A brigád 1971-ben alakult 10 fővel. Eddig ötször bronz, négyszer ezüst, kétszer arany fokozatot értek el, és 1986-ban is az utóbbit pályázták meg Ezúttal már 18-an voltak. Legfőbb céljuk — amint azt Babái Ferencné konyhavezető és brigádvezető elmondta —, hogy a dolgozók elégedettek legyenek az étel minőségével, ám nem utolsó szempont a mennyiség sem. Ezért nagy gondot fordítanak arra, hogy a beszerzett nyersanyagok minősége ne veszítsen értékéből, vitamin tartalmából úgy, hogy a rezsi költségek se nőjenek. A dolgozók régi kérését immár közel egy éve teljesítik , miszerint A. B., menü közül lehet választani, előzetes megrendelés alapján. A jegyek gondos előkészítése ezután több munkát igényel, az árusítás viszont egyszerűsödött és gyorsabb lett. A technikai munka megszervezésében nagy segítséget kaptak a szociálpolitikai osztály vezetőjétől Tóth Pál elvtárstól, mert az üzemi konyha ez évtől hozzá tartozik. A Komarov brigád jó kollektíva, közülük kilencen törzsgárdatagok. Babái Ferencné konyhavezető, Szelepcsényi Andrásné főszakács, Görög Lászlóné szakács, Hevér Sz. Imréné — volt főszakács, jelenleg munkásellátási előadó, már több mint 25 éve vállalatunk dolgozói. — Mitől szocialista ez a brigád? — kérdeztem a brigádvezetőtől. — Talán attól — válaszolta —, hogy jó a közösségünk, becsülettel dolgozunk, törődünk egymással, és másokkal is. Tevékeny részt vállalatunk a gyár közéleti, társadalmi munkájából. Van közöttünk: vállalati PB-tag, pártbizalmi, szakszervezeti bizottsági tag. A Nőbizottság elnöke a Hevér Sz. Imréné, a Társadalombiztosítási Tanács megyei képviselője Palatínus Ferencné, aki a helyi TT elnöke és szociálpolitikai előadó, szakszervezeti bizalmi, munkavédelmi megbízott, propaganda-anyagterjesztő, vöröskeresztes aktíva, önkéntes tűzoltó stb. Szóval minden brigádtagnak van tisztsége, amelynek elvárásait becsülettel teljesíti is. Három fő közülük Kiváló Dolgozó, Görög Lászlóné szakszervezeti bizalmi Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott, Móczár Sándorné bécsi, Hevér Imréné NDK nőnapi jutalomutazáson vehetett részt. A brigád tagjai társadalmi munkájuk zömét gyáron belül végzik, továbbá a vöröskeresztes alapszervezet megbízásából látogatják az eltartási szerződésben élő idős embereket, saját nyugdíjasainkat. Igen sokan közülük rendszeres véradók. Gazdasági munkájuk könynyítésére az elmúlt években öt újítást adtak be, amit alkalmaznak. A politikai és szakmai képzés náluk folyamatos, ez vállalásuk szerves részét képezi. Beszélgetésünk során tisztelettel emlegették régi tanító mestereiket, munkatársaikat, így Szomorúné Julika nénit, Fazekas Veronikát, mindannyiunk Mária nénijét Fazekasné Marikát, Rádi Lászlónét, Osztrónét, Makainé Ilonkát, Farkas Sanyi bácsit, Rádi Sándor bácsit. Mert bizony a gyár több mint 35 éves történetében igen sokan mentek el nyugdíjba még a konyháról is. Mindannyiuknak az újság hasábjain keresztül is jó egészséget kívánunk. Egyébként éppen a napokban találkoztam Mária nénivel, aki ma is olyan vidám és érdeklődő, mint sok évvel ezelőtt volt. Második kérdése, mi újság a gyárban? Hogy vannak a konyhai dolgozók? Szereti olvasni az Együttműködés újságot, mert ebből tájékozódik a dolgokról. Ő volt a nagymester a sütésben, de a tanítványok is jók. Mit is szeretnénk mi üzemi konyhát igénybe vevő munkatársak? Mindig finomat enni, és „ha krumplilevesnek hívják, akkor azt”. Persze tudjuk, hogy objektív akadályok még a szakácsművészetet is befolyásolhatják, ezt mi igyekszünk megérteni és „lenyelni”. — Hogyan tovább? — ismétlik a kérdést, amikor terveikről beszélgetünk. Szeretnénk bevonni közéleti és társadalmi munkánkba a fiatalabb munkatársakat, szeretnénk, ha ők is brigádtagok lennének. Így persze nagy lenne a brigád — talán célszerű lenne megosztva két brigádot alakítani. Talán mire a cikk megjelenik, mi is döntünk. Eddig a munka oldaláról, a közéleti és társadalmi tevékenységről mutattam be a Komarov brigád tagjait. Az üzemi konyha dolgozói összesen húszan vannak. Fiatalok és még fiatalabbak, 19 nő és 1 férfi. Többségében családosak, kismamák és nagymamák, akik a fárasztó fizikai munka mellett igyekeznek vidámak, jókedvűek lenni. Köszönjük szorgalmukat figyelmüket, fegyelmüket. Bújdosó Imréné ÖRMÉNYESI HÍREK — Novemberben a közművelődési hónap keretében dolgozóink részére műsoros estet rendeztünk a Fegyverneki Művelődési Házban. A műsorban neves fővárosi művészek léptek fel. — A Szolnoki Szigligeti Színházban novemberben bérleteseink a nagysikerű Csárdáskirálynő című operettet nézték meg. — Negyvenöten vettek részt a Budapesti Kongresszusi Központban a Kálmán Imre műveiből összeállított operett esten. Dolgozóink részére nagy élményt jelentett az épület megtekintése is. — Vállalatunknál novemberben tartották a már hagyományossá vált nyugdíjas találkozót. Az idős embereket úttörők köszöntötték, majd a vállalat vezetői elbeszélgettek régi dolgozóinkkal. A finom vacsora elfogyasztása után ajándékot is kaptak. * — November 17-től 23-ig kiállítás volt vállalatunknál dr. Kővári László amatőr festőművész képeiből. A hangulatos tájképek, csendéletek és a kiállított portrék nagy tetszést arattak dolgozóink körében. * — Kezdő német nyelvtanfolyam indult november elején dolgozóink részére, amely 1987 április közepéig tart. A 18 hallgató hetenként egyszer, 3 órán át igyekszik elsajátítani a német nyelv alapjait. * — November 21-én a területi KISZ-vezetőség öszszejövetelének vállalatunk adott helyet. A meghívottak a gyárlátogatás után megtekintették a Kőváriféle képkiállítást. Ezt követően a kongresszusi határozatok ismertetése után értékelték az 1986. évi akcióprogram végrehajtását, s meghatározták a további feladatokat. Ebéd után VIDEO-n megnézték Hámori Csaba előadói beszédét. F. J.-né Kulturest gyárunknál immár hagyománnyá vált, hogy tavasszal és ősszel a Központi Gyárban a szakszervezeti bizottság, a KISZ-bizottsággal közösen vacsorával egybekötött kultúrestet szervez. A rendezvény közkedveltségére jellemző, hogy a szakszervezeti bizalmiakat szinte megostromolják azért a néhány jegyért, amely egyegy területnek jut, így hát sokaknak csak a kellemes est híre marad, és csak reménykednek abban, hogy legközelebb szerencsésebbek lesznek. A november 8-án rendezett kultúrest első fogása disznótoros volt. A kiadós vacsora után jólesett egy kis szomjúság-oltó, amit a KISZ-tagok árusítottak. Frissítő desszertként hatott a KISZ-bizottság TOTÓ játéka. A LEGszerencsésebb tippelők a KISZ-bizottság különleges jutalmait vehették át. A második fogás a fővárosi előadók színvonalas műsora volt. Igazán jól szórakoztunk. A legnagyobb sikere Lórán Lenke színésznőnek, Poór Péter táncdalénekesnek és Pere János népdalénekesnek volt. A kitűnő hangulat azután végig megmaradt. Hozzásegített ehhez a gyári zenekar is, amely idősebbeknek, fiatalabbaknak egyaránt tetsző talpalávalót húzott. Kellemesen töltöttük el az esetét, és már most várjuk a következőt! Keresztesi István