Együttműködés, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

1989. JANUÁR XXII. ÉVF. 1. SZÁMDíjíti AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA Mozgalmas év vége a Központi Gyárban Terveinket teljesítettük December eleje Amikor az első beszélge­tés folyik Dobó Endre ter­melési főmérnökkel, még nagy feladatok teljesítése vár a gyár dolgozóira. Az 1 milliárd forintot megha­ladó tervezett árbevételhez még 240 millió hiányzik. Ekkora árbevételt, ennyi terméket egyetlen hónap alatt még nem produkált a vállalat. Reális ez a ki­tűzött cél? — Reális és szükséges is. Elérhető annyiban, hogy minden szükséges anyag, alkatrész rendelkezésünkre áll, megmunkálás alatt van. Teljeskörű, minden alkat­részre kiterjedő felmérés készült, s ennek alapján tervezhető, ütemezhető a munka. Teljesítése fontos is, mert a tervezett sze­rény nyereség csak így biz­tosítható, amely nélkül a jövő sem tervezhető. — Milyen termékek el­készítésén dolgoznak az év végéig? — A gyártmányok 70 százaléka atomerőművi be­rendezés. Ezek minőségi követelményei ismertek. Az üzemek összehangolt mun­kájára, gondos figyelmére tehát nagy szükség van. Nagyon sok múlik most a hegesztőkön, s a lakatoso­kon. Tőkés exporttervünket egyébként már csaknem teljesítettük. A Lumus lég­hűtők gyártását is rövide­sen befejezzük. E berende­zéseknek három héten be­lül szállításra kész kell lenniük. — Mikor mondhatuk, hogy befejeztük az évet? — Remélem, hogy nem szilveszterkor. Jelenleg úgy látszik, az I. csarnok kol­lektívája karácsony előtt el tud készülni a rá váró munkával. A II. csarnok helyzete már nehezebb. Itt valószínűleg a hónap utol­só hetére is marad munka. A cél persze az, hogy a le­hetőségek szerint minél több gyártmány még kará­csony előtt kész legyen. A lakatos és hegesztő csoportok terhelése eléri a 150—160 százalékot. Na­gyok a II. csarnoki vgmk-k feladatai is. — Mi lesz a jutalma a dolgozóknak e hatalmas feladat teljesítéséért? — Az éves ösztönzési ke­retből mintegy 2 millió fo­rintot fizetnek ki a felada­tok teljesítése esetén a ter­melő üzemek dolgozói ré­szére. Én bízom abban, hogy a 2 millióból egy fil­lér sem marad a kasszá­ban. — Nagy most a különbö­ző szintű vezetők felelős­sége is. — Igen. Sok múlik raj­tuk is, hiszen az ő felada­tuk a jó szervezés, a mun­ka összehangolása. Nem mindegy, hogyan tudják szervezett munkára moz­gósítani beosztottaikat. Re­mélem, hogy a közös erő­feszítéseknek lesz eredmé­nye. — Milyen kilátásaink van­nak 1989-re? — Munkánk lesz bőven. Kapacitásaink 80 százaléka már most visszaigazolt ren­deléssel van kitöltve. Ez mindenképpen kedvező. Továbbra is jelentős meny­­nyiségű, kb. 400 millió Ft értékű atomerőművi beren­dezés szállítására van szer­ződésünk. Fenntartjuk, erő­sítjük üzleti kapcsolatain­kat meglévő tőkéspartne­reinkkel­. Alapanyag ellátás terén ma még sok a bizonytalan­ság, azért is, mert csök­kenteni kívánjuk az im­port, és növelni a hazai saválló anyagok felhaszná­lását. Remélem, hogy ezzel kapcsolatban nem lesznek különösen nagy gondok, s bízom abban, hogy egy év múltán ismét teljesített tervről adhatunk számot. Keleti Károly December vége Már csak két nap volt hátra az 1988 esztendőből, amikor megkerestem Dobó Endre termelési főmérnö­köt, hogy egy előzetes számbavétel alapján, tájé­kozódjam az éves terv tel­jesítésének helyzetéről. — A hónap elején még több mint 240 millió fo­rintnyi árbevétel hiányzott a tervezett éves 1 milliárd feletti tervteljesítésből. Si­került-e pótolni december­ben az elmaradást? — Teljeskörű, minden al­katrészre kiterjedő felmé­rés készült, és ennek alap­ján ütemeztük, terveztük meg az egész havi munkát. A feladat nagyságára jel­lemző, hogy ennyi gyárt­mányféleséget, ilyen össze­tételben és értékben még nem produkált a vállalat egyetlen hónap alatt. Az említett 240 millióból az utolsó napokra is maradt még mintegy 50—60 millió forintnyi termék kiszállí­tásra. Néhány gyártmányt csak az utolsó napon tu­dunk útnak indítani. Sikeres erőfeszítéseket tettek a hegesztők, a laka­tosok, esztergályosok és igen összehangolt irányító, szervező munkát végeztek a termelés irányításában dolgozók is. Ennek ered­ménye, hogy az 1988. évre tervezett tőkés exportunk­nak eleget tettünk és éves árbevételünket is teljesíte­ni tudtuk az utolsó két na­pon tett erőfeszítéseinkkel. Kemény munkával értük el a kitűzött célt, s ezért köszönet és elismerés illeti dolgozóinkat. Hozzá kell tennem, hogy erkölcsi elis­merésen túl, az éves ösz­tönzési keretből, a beígért két millió forint kifizetés­re kerül, a feladatok telje­sítése esetén a termelő üzemek dolgozói között. — Erre az évre milyen kilátásaink vannak? — Munkák lesz bőven. Kedvező, hogy kapacitá­sunk mintegy 85 százaléka már visszaigazolt rendelés­sel le van kötve. Azon fá­radozunk, hogy a folyama­tos munkát a lehető legki­sebb zökkenőkkel szervez­hessük meg. Nem kis gon­dot jelent ezúttal is az alapanyag beszerzése. Csök­kenteni kívánjuk az impor­tot, s növelni a hazai sav­álló anyagok felhasználá­sát. Továbbra is jelentős, mintegy 400 millió forint értékű atomerőművi beren­dezés szállítására van szer­ződésünk. Ezenkívül fenn­tartjuk, erősítjük üzleti kapcsolatainkat a tőkés partnereinkkel. Bízom ab­ban, hogy egy év múltán 1989. végén is arról tájé­koztathatom az Együttmű­ködés olvasóit, hogy ismét teljesítettük tervünket. Eredményes, boldog új esztendőt kívánunk a vál­lalat minden dolgozójának — fejezte be nyilatkozatát Dobó Endre termelési fő­mérnök. L. M. December utolsó napjaiban szállításra készen áll a bár­óidat keverő berendezés. (Vidéki Károlyné felvétele. Szakszervezeti kérdésekben döntött a Vállalati Tanács Napjaink népgazdasági problémái tartósan egyetlen vállalatot sem kerülhetnek el. Jól bizonyítja ezt ,az 1988. évi­­- és a már 1989-re is kiadott 1— gazdasági szabá­lyozás soha nem látott mértékű jövedelemelszívó hatása az Április 4. Gépipari Műveknél. Ily mód­on a korábbi jövedelmezőségi színvonalunk és versenyképességünk megközelítése széleskörű intézkedés-sorozatot követel. Ennek pedig szervezetkorszerűsítési kérdései is vannak, amelyek egy részéről november 29-é­n döntött a Válla­lati Tanács. I. A lízing berendezések­kel működő fenéksajtoló üzem egyre jelentősebb szerepet tölt be vállalatunk termelésében. Tőkés ex­portunk java részét az itt sajtolt termékek jelentik. A termelés volumene, a gyártási folyamat viszony­lagosan önálló jellege, va­lamint a területi elkülö­nültség indokolttá teszi, hogy az üzem önálló elszá­molású egységként működ­jön. Ezért a Vállalati Ta­nács úgy döntött, hogy a fenéksajtoló üzemet a jö­vőben üzemigazgató irá­nyítja, a gazdálkodásukban legfontosabb hatásköröket pedig decentralizálja. II. A VT elé kerülő má­sik fontos kérdés a Keres­kedelmi Főmérnökség szer­vezetének fejlesztése és a kereskedelmi zsűri szere­pének erősítése volt. Ennek megfelelően Kereskedelmi Iroda néven új szervezeti egység alakul, ezzel egy­idejűleg viszont a korábbi Értékesítési és Vállalkozá­si Osztály megszűnik. Az új iroda a jövőben ellátja a termékfelelősi tevékeny­séget, az értékesítési prog­ramozást, az önálló külke­reskedelmi jog gyakorlásá­ból adódó feladatokat, va­lamint a reklám-propagan­da tevékenységet. III. Módosult a Fejleszté­si Főmérnökség szervezete is, ami elsősorban a mű­szaki előkészítés megvál­toztatásában jelentkezik. A gyártmány- és a gyártás­­fejlesztés a jövőben külön­külön osztályszervezet ke­retén belül valósul meg, s bennük a piaci hatások jobban érvényesülhetnek. A stratégiai jelentőségű gyártmányokról olyan gyár­tási tervet készítenek, ame­lyeket a gyártástervezési zsűri fog elbírálni. IV. Döntést hozott a VT a Termelési Főmérnökség szervezetének korszerűsí­téséről. Az I., a II., az valamint a korábbi he­gesztő üzem a jövőben nem önállóan, hanem „Szerelő üzem” néven, egységes irá­nyítással fog működni. A szervezeti átalakítás a gyártó-szerelő kapacitások egyesítésével lehetővé teszi a gyártásközi ellenőrzés saját hatáskörben történő elvégzését, s a program szerinti gyártást. A kapaci­tások egyenletesebb terhe­léséért való egységes fele­lősség pedig várhatóan a munkakapcsolatok javulá­sát, egymás szempontjai­nak figyelembevételét, s a közös cél tudatosulását fog­ja eredményezni. A tanács tagjai megálla­pították, hogy az 1985. évi átfogó szervezetkorszerűsí­tés óta a mostani ülés eredményezte a legmélyre­hatóbb változtatást. Fel kell azonban készülnünk — mondták, — hogy a gaz­dasági körülmények állan­dó változása, a termékszer­kezet további korszerűsíté­sének igénye újabb vál­toztatásokra késztetheti a testületet. Horváth Zoltán Munkásgyűlés a Központi Gyárban Az év második mun­­kanapján kora reg­gel az I-es üzemben gyü­lekeztek a Központi Gyár dolgozói, ahol Szabó Lajos vezérigazgató köszöntötte a munkásgyűlés résztvevő­it, üdvözölte Ormándi Já­nost, a városi pártbizottság titkárát, majd így folytat­ta: — Kemény munkával, sok gonddal teli évet tu­dunk magunk mögött, ám a nehézségek ellenére is megvalósítottuk azokat a célokat, amelyek biztosít­ják a kollektíva, a vállalat jövőjét. Mit várhatunk 1988-tól, — tettük fel a kérdést a múlt év elején. Egyben voltunk csak biz­tosak és ígértük is meg,­­ hogy lesz munkánk! Több is volt mint ami szükséges és tartósan vállalható. Ez mégis jó volt, mert ez tet­te lehetővé, hogy 1988-ban a tervezettnek megfelelően egy milliárd 21 millió fo­rint termelési értéket ál­lítsunk elő és, hogy ezen belül tőkés exportunkat túl is teljesítsük. ígértük, hogy nem kell senkinek — ha teljesítmé­nye változatlan marad — attól tartania, hogy nettó jövedelme csökken. A sok munkából adódott az a le­hetőség a teljesítmények növelésére 1988-ban, mely­nek eredményeképpen kö­zel 10 százalékkal nőtt az átlag jövedelem is. Hogy ezt nem adták olcsón? Igaz. De több, fegyelmezettebb és jobb minőségű munka árán juthattunk hozzá a szerény többletjövedelem­hez is. És így lesz ez a jö­vőben is. Az 1989-es esztendő sem ígérkezik könnyebbnek. Az biztos, hogy továbbra is sok munkánk lesz. Kell is, mert ebben az évben sem lehet kevesebb az árbevé­telünk, mint 1988-ban volt. Az adóval összefüggő sza­bályozó változások azonban jelentős gondokat okoznak a termelés jövedelmezősé­gében. Az 1989-es tervszá­mok még nincsenek végle­gesítve, de az már megha­tározható, hogy kevesebbet nem termelhetünk. Árbevételünk nem lehet kevesebb 1 milliárd 20—25 millió forintnál. A gazda­ságosságot előtérbe helyez­ve, tőkés exportunkat cél­szerűnek látszik 130—135 millióra növelni, a szocia­lista export 400—495 és a belföldi termékek aránya mintegy 395—400 milliós nagyságban eredményez­hetnek igen kevés nyeresé­get. A bérnövelésre sem látszik csak mintegy 5—10 százalék közötti fejlesztési lehetőség. S e szerény ered­ményeket is igen szigorú takarékos gazdálkodással tudjuk csak elérni. Ehhez tovább kell fejleszteni ér­dekeltségi rendszerünket, mindenkit teljesítménye alapján kell, hogy értékel­jünk és megítéljünk. Végül a vezérigazgató megköszönte a vállalat minden dolgozójának, ve­zetőjének, szocialista bri­gádjának, a politikai és társadalmi vezetésének, a VT tagjainak az 1988. évi eredmények érdekében ki­fejtett áldozatos munkáját. Külön is kiemelte azokat a brigádokat, amelyek a tő­kés export teljesítésében élen jártak. (Folytatás a 2. oldalon)

Next