Együttműködés, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
1989. JANUÁR XXII. ÉVF. 1. SZÁMDíjíti AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA Mozgalmas év vége a Központi Gyárban Terveinket teljesítettük December eleje Amikor az első beszélgetés folyik Dobó Endre termelési főmérnökkel, még nagy feladatok teljesítése vár a gyár dolgozóira. Az 1 milliárd forintot meghaladó tervezett árbevételhez még 240 millió hiányzik. Ekkora árbevételt, ennyi terméket egyetlen hónap alatt még nem produkált a vállalat. Reális ez a kitűzött cél? — Reális és szükséges is. Elérhető annyiban, hogy minden szükséges anyag, alkatrész rendelkezésünkre áll, megmunkálás alatt van. Teljeskörű, minden alkatrészre kiterjedő felmérés készült, s ennek alapján tervezhető, ütemezhető a munka. Teljesítése fontos is, mert a tervezett szerény nyereség csak így biztosítható, amely nélkül a jövő sem tervezhető. — Milyen termékek elkészítésén dolgoznak az év végéig? — A gyártmányok 70 százaléka atomerőművi berendezés. Ezek minőségi követelményei ismertek. Az üzemek összehangolt munkájára, gondos figyelmére tehát nagy szükség van. Nagyon sok múlik most a hegesztőkön, s a lakatosokon. Tőkés exporttervünket egyébként már csaknem teljesítettük. A Lumus léghűtők gyártását is rövidesen befejezzük. E berendezéseknek három héten belül szállításra kész kell lenniük. — Mikor mondhatuk, hogy befejeztük az évet? — Remélem, hogy nem szilveszterkor. Jelenleg úgy látszik, az I. csarnok kollektívája karácsony előtt el tud készülni a rá váró munkával. A II. csarnok helyzete már nehezebb. Itt valószínűleg a hónap utolsó hetére is marad munka. A cél persze az, hogy a lehetőségek szerint minél több gyártmány még karácsony előtt kész legyen. A lakatos és hegesztő csoportok terhelése eléri a 150—160 százalékot. Nagyok a II. csarnoki vgmk-k feladatai is. — Mi lesz a jutalma a dolgozóknak e hatalmas feladat teljesítéséért? — Az éves ösztönzési keretből mintegy 2 millió forintot fizetnek ki a feladatok teljesítése esetén a termelő üzemek dolgozói részére. Én bízom abban, hogy a 2 millióból egy fillér sem marad a kasszában. — Nagy most a különböző szintű vezetők felelőssége is. — Igen. Sok múlik rajtuk is, hiszen az ő feladatuk a jó szervezés, a munka összehangolása. Nem mindegy, hogyan tudják szervezett munkára mozgósítani beosztottaikat. Remélem, hogy a közös erőfeszítéseknek lesz eredménye. — Milyen kilátásaink vannak 1989-re? — Munkánk lesz bőven. Kapacitásaink 80 százaléka már most visszaigazolt rendeléssel van kitöltve. Ez mindenképpen kedvező. Továbbra is jelentős menynyiségű, kb. 400 millió Ft értékű atomerőművi berendezés szállítására van szerződésünk. Fenntartjuk, erősítjük üzleti kapcsolatainkat meglévő tőkéspartnereinkkel. Alapanyag ellátás terén ma még sok a bizonytalanság, azért is, mert csökkenteni kívánjuk az import, és növelni a hazai saválló anyagok felhasználását. Remélem, hogy ezzel kapcsolatban nem lesznek különösen nagy gondok, s bízom abban, hogy egy év múltán ismét teljesített tervről adhatunk számot. Keleti Károly December vége Már csak két nap volt hátra az 1988 esztendőből, amikor megkerestem Dobó Endre termelési főmérnököt, hogy egy előzetes számbavétel alapján, tájékozódjam az éves terv teljesítésének helyzetéről. — A hónap elején még több mint 240 millió forintnyi árbevétel hiányzott a tervezett éves 1 milliárd feletti tervteljesítésből. Sikerült-e pótolni decemberben az elmaradást? — Teljeskörű, minden alkatrészre kiterjedő felmérés készült, és ennek alapján ütemeztük, terveztük meg az egész havi munkát. A feladat nagyságára jellemző, hogy ennyi gyártmányféleséget, ilyen összetételben és értékben még nem produkált a vállalat egyetlen hónap alatt. Az említett 240 millióból az utolsó napokra is maradt még mintegy 50—60 millió forintnyi termék kiszállításra. Néhány gyártmányt csak az utolsó napon tudunk útnak indítani. Sikeres erőfeszítéseket tettek a hegesztők, a lakatosok, esztergályosok és igen összehangolt irányító, szervező munkát végeztek a termelés irányításában dolgozók is. Ennek eredménye, hogy az 1988. évre tervezett tőkés exportunknak eleget tettünk és éves árbevételünket is teljesíteni tudtuk az utolsó két napon tett erőfeszítéseinkkel. Kemény munkával értük el a kitűzött célt, s ezért köszönet és elismerés illeti dolgozóinkat. Hozzá kell tennem, hogy erkölcsi elismerésen túl, az éves ösztönzési keretből, a beígért két millió forint kifizetésre kerül, a feladatok teljesítése esetén a termelő üzemek dolgozói között. — Erre az évre milyen kilátásaink vannak? — Munkák lesz bőven. Kedvező, hogy kapacitásunk mintegy 85 százaléka már visszaigazolt rendeléssel le van kötve. Azon fáradozunk, hogy a folyamatos munkát a lehető legkisebb zökkenőkkel szervezhessük meg. Nem kis gondot jelent ezúttal is az alapanyag beszerzése. Csökkenteni kívánjuk az importot, s növelni a hazai saválló anyagok felhasználását. Továbbra is jelentős, mintegy 400 millió forint értékű atomerőművi berendezés szállítására van szerződésünk. Ezenkívül fenntartjuk, erősítjük üzleti kapcsolatainkat a tőkés partnereinkkel. Bízom abban, hogy egy év múltán 1989. végén is arról tájékoztathatom az Együttműködés olvasóit, hogy ismét teljesítettük tervünket. Eredményes, boldog új esztendőt kívánunk a vállalat minden dolgozójának — fejezte be nyilatkozatát Dobó Endre termelési főmérnök. L. M. December utolsó napjaiban szállításra készen áll a báróidat keverő berendezés. (Vidéki Károlyné felvétele. Szakszervezeti kérdésekben döntött a Vállalati Tanács Napjaink népgazdasági problémái tartósan egyetlen vállalatot sem kerülhetnek el. Jól bizonyítja ezt ,az 1988. évi- és a már 1989-re is kiadott 1— gazdasági szabályozás soha nem látott mértékű jövedelemelszívó hatása az Április 4. Gépipari Műveknél. Ily módon a korábbi jövedelmezőségi színvonalunk és versenyképességünk megközelítése széleskörű intézkedés-sorozatot követel. Ennek pedig szervezetkorszerűsítési kérdései is vannak, amelyek egy részéről november 29-én döntött a Vállalati Tanács. I. A lízing berendezésekkel működő fenéksajtoló üzem egyre jelentősebb szerepet tölt be vállalatunk termelésében. Tőkés exportunk java részét az itt sajtolt termékek jelentik. A termelés volumene, a gyártási folyamat viszonylagosan önálló jellege, valamint a területi elkülönültség indokolttá teszi, hogy az üzem önálló elszámolású egységként működjön. Ezért a Vállalati Tanács úgy döntött, hogy a fenéksajtoló üzemet a jövőben üzemigazgató irányítja, a gazdálkodásukban legfontosabb hatásköröket pedig decentralizálja. II. A VT elé kerülő másik fontos kérdés a Kereskedelmi Főmérnökség szervezetének fejlesztése és a kereskedelmi zsűri szerepének erősítése volt. Ennek megfelelően Kereskedelmi Iroda néven új szervezeti egység alakul, ezzel egyidejűleg viszont a korábbi Értékesítési és Vállalkozási Osztály megszűnik. Az új iroda a jövőben ellátja a termékfelelősi tevékenységet, az értékesítési programozást, az önálló külkereskedelmi jog gyakorlásából adódó feladatokat, valamint a reklám-propaganda tevékenységet. III. Módosult a Fejlesztési Főmérnökség szervezete is, ami elsősorban a műszaki előkészítés megváltoztatásában jelentkezik. A gyártmány- és a gyártásfejlesztés a jövőben különkülön osztályszervezet keretén belül valósul meg, s bennük a piaci hatások jobban érvényesülhetnek. A stratégiai jelentőségű gyártmányokról olyan gyártási tervet készítenek, amelyeket a gyártástervezési zsűri fog elbírálni. IV. Döntést hozott a VT a Termelési Főmérnökség szervezetének korszerűsítéséről. Az I., a II., az valamint a korábbi hegesztő üzem a jövőben nem önállóan, hanem „Szerelő üzem” néven, egységes irányítással fog működni. A szervezeti átalakítás a gyártó-szerelő kapacitások egyesítésével lehetővé teszi a gyártásközi ellenőrzés saját hatáskörben történő elvégzését, s a program szerinti gyártást. A kapacitások egyenletesebb terheléséért való egységes felelősség pedig várhatóan a munkakapcsolatok javulását, egymás szempontjainak figyelembevételét, s a közös cél tudatosulását fogja eredményezni. A tanács tagjai megállapították, hogy az 1985. évi átfogó szervezetkorszerűsítés óta a mostani ülés eredményezte a legmélyrehatóbb változtatást. Fel kell azonban készülnünk — mondták, — hogy a gazdasági körülmények állandó változása, a termékszerkezet további korszerűsítésének igénye újabb változtatásokra késztetheti a testületet. Horváth Zoltán Munkásgyűlés a Központi Gyárban Az év második munkanapján kora reggel az I-es üzemben gyülekeztek a Központi Gyár dolgozói, ahol Szabó Lajos vezérigazgató köszöntötte a munkásgyűlés résztvevőit, üdvözölte Ormándi Jánost, a városi pártbizottság titkárát, majd így folytatta: — Kemény munkával, sok gonddal teli évet tudunk magunk mögött, ám a nehézségek ellenére is megvalósítottuk azokat a célokat, amelyek biztosítják a kollektíva, a vállalat jövőjét. Mit várhatunk 1988-tól, — tettük fel a kérdést a múlt év elején. Egyben voltunk csak biztosak és ígértük is meg, hogy lesz munkánk! Több is volt mint ami szükséges és tartósan vállalható. Ez mégis jó volt, mert ez tette lehetővé, hogy 1988-ban a tervezettnek megfelelően egy milliárd 21 millió forint termelési értéket állítsunk elő és, hogy ezen belül tőkés exportunkat túl is teljesítsük. ígértük, hogy nem kell senkinek — ha teljesítménye változatlan marad — attól tartania, hogy nettó jövedelme csökken. A sok munkából adódott az a lehetőség a teljesítmények növelésére 1988-ban, melynek eredményeképpen közel 10 százalékkal nőtt az átlag jövedelem is. Hogy ezt nem adták olcsón? Igaz. De több, fegyelmezettebb és jobb minőségű munka árán juthattunk hozzá a szerény többletjövedelemhez is. És így lesz ez a jövőben is. Az 1989-es esztendő sem ígérkezik könnyebbnek. Az biztos, hogy továbbra is sok munkánk lesz. Kell is, mert ebben az évben sem lehet kevesebb az árbevételünk, mint 1988-ban volt. Az adóval összefüggő szabályozó változások azonban jelentős gondokat okoznak a termelés jövedelmezőségében. Az 1989-es tervszámok még nincsenek véglegesítve, de az már meghatározható, hogy kevesebbet nem termelhetünk. Árbevételünk nem lehet kevesebb 1 milliárd 20—25 millió forintnál. A gazdaságosságot előtérbe helyezve, tőkés exportunkat célszerűnek látszik 130—135 millióra növelni, a szocialista export 400—495 és a belföldi termékek aránya mintegy 395—400 milliós nagyságban eredményezhetnek igen kevés nyereséget. A bérnövelésre sem látszik csak mintegy 5—10 százalék közötti fejlesztési lehetőség. S e szerény eredményeket is igen szigorú takarékos gazdálkodással tudjuk csak elérni. Ehhez tovább kell fejleszteni érdekeltségi rendszerünket, mindenkit teljesítménye alapján kell, hogy értékeljünk és megítéljünk. Végül a vezérigazgató megköszönte a vállalat minden dolgozójának, vezetőjének, szocialista brigádjának, a politikai és társadalmi vezetésének, a VT tagjainak az 1988. évi eredmények érdekében kifejtett áldozatos munkáját. Külön is kiemelte azokat a brigádokat, amelyek a tőkés export teljesítésében élen jártak. (Folytatás a 2. oldalon)