Együttműködés, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

NEGYVEN ÉVES AZ ÚJÍTÓMOZGALOM III. Verseny a gyárak között A 38/1974. (X. 30.) Mt. sz. rendelettel megszűnt az újítók, A és B kategóriába történő sorolása, azonos el­vek szerint határozták meg az erkölcsi és anyagi elis­merést minden újítás szer­zője számára. A leglénye­gesebb dologban azonban nem volt előrehaladás. Nem alkalmazták, évtizedek alatt sem fogadták el azt az iparjogvédelmi szakem­berek által gyakran sürge­tett megoldást, miszerint az újítási és közreműködői díjakat a találmányi dí­jakkal azonos módon költ­ségként lehessen elszámol­ni, de legalább is részese­dési alap terhére kifizetni. Az újítási díjakat továbbra is a bérszínvonal terhére kellett folyósítani. SIKEREK, KUDARCOK Csak 1982-ben javult a helyzet, amikor a munka­­védelmi újításokat a bér­­színvonalba nem számítha­tó bérköltség, az egyéb újí­tásokat a részesedési alap­ból lehetett díjazni. A ha­tályos újítási jogszabály még így sem adott kellő alapot és támpontot újítá­si díjak megállapításához. Ez pedig a szerződésköté­sek elhúzódásához, viták­hoz, pereskedésekhez, az újítók elkedvetlenedésé­­hez vezetett. Mindezek szükségessé tették az Újí­tók és Feltalálók V. Orszá­gos Tanácskozásának 1982. május 15-re történt össze­hívását. Itt azonban áll­junk meg egy kicsit, néz­zük meg, hogy a „küzdel­mek”-et vállalatunk és újí­tói hogyan élték át. Voltak személyekhez és vállalathoz fűződő sikerek, örömök, voltak kudarcok, viták, volt sértődés és megbékélés. Sokszor hang­zott el, hogy „nem újítok többé, ez volt az „utolsó”, az újítás összegyűrve a pa­pírkosárba került. De azu­tán jöttek az új gyártmá­nyok, az új feladatok, az újító pedig feledve sértő­döttségét, hozta az újítást újból és újból. Amikor eljött a Május elseje, a legjobbak kitünte­tésben, az újítók, szakvéle­ményezők jutalomban ré­szesültek. Talán még so­kan emlékeznek azokra a tárgyjutalmakra, amelye­ket évenként minden olyan újító kapott, akinek leg­alább egy hasznosított újí­tása volt. És vannak, akik­nek megvan a teljes „soro­zat” körzőkészlet, lámpa, váza, likőrös készlet és a népművészeti asztalterítő. Lehet, hogy ma ez hihetett­lenül hangzik, de minden­ki örült az erkölcsi elisme­résnek és nem csak a saját újításaival, de munkatár­saiéval is törődött. Eredményesség és moz­galmi szempontból igen ér­tékes öt évre tekinthetünk vissza (1980-tól 1984-ig), amikor az Április 4. Gép­ipari Művek Központja, az Á4GM Energetikai Gép­gyára az Á4GM Nagykani­zsai Gépgyára és az Á4GM örményesi Gépgyára kö­zött újítási versenyek foly­tak. A száz főre jutó gaz­dasági eredmény alapján az első két helyezett gyár díjazásban részesült, és ezt az összeget a szakvélemé­nyezők és ügyintézők ju­talmazására fordíthatták. A LEGJOBBAK Az újítók egyénileg ver­senyeztek az Á4GM szint­jén a legtöbb gazdasági eredmény eléréséért, a leg­jobb munkavédelmi újítás megvalósításáért, kiemel­kedő műszaki újdonság minőségjavítás létrehozásá­ért, a legtöbb hasznosított újításért. Eredményeik alapján egyéni díjazásban részesültek. Ebben az idő­szakban a gyárak újítási irodái iparjogvédelmi ügy­intézői között kiemelkedő­en jó munkakapcsolat ala­kult ki. A verseny időszakában az egy évre vetített legjobb eredmények a következők voltak: Újítók száma 288, be­nyújtott újítások száma 216, elfogadott 121, haszno­sított 106 db. Díjazott sze­mélyek száma 228 fő, kifi­zetett újítási díj 938 ezer forint, gazdasági eredmény 15,364 ezer forint. A 100 főre jutó gazdasági ered­mény, amely akkor nyere­ségben jelentkezett, 488 ezer forint. A verseny legeredménye­sebb újítói az Á4GM Köz­pontjában a korábban ki­tüntetettek között felsorolt újítók, az Á4GM Energeti­kai Gépgyárában Pereszte­­gi Imre gépjármű előadó, Bencsik László szerkesztő, Varga Pál művezető, Bo­­ronkai Sándor szerkesztő, Ferenc László csoportveze­tő. Az Á4GM Nagykanizsai Gépgyárában Hafner Já­nos, Marschner Ottó terve­zők, Forró Miklós szerelő, Hóbor Gyula művezető, Kincses Sándor tervező, az Á4GM örményesi Gépgyá­rában Papp László szer­kesztő, Bíró Sándor műve­zető, Patkó József csoport­­vezető, Szécsi Tibor vil­lanyszerelő és még sokan mások. Az Április 4. Gépipari Művek Központjának és a jogelőd vállalatainak 40 évi összesített eredménye (a leányvállalatok adatai nél­kül) a következőképpen alakult: Újítók száma 14 669 fő, benyújtott újítások száma 8969 db, elfogadott újítá­sok száma 3667, hasznosí­tott újítások száma 3448 db kalkulált gazdasági ered­mény 105 M Ft. A kifize­tett újítási díj 6,7 M Ft. Az újítások hasznos ered­ménye és jelentősége a kalkulációval kimutatott forint értéknél jóval na­gyobb, mert az csak az egy gazdasági év eredményeit tartalmazza, az évenként visszatérő gyártmányoknál pedig a megtakarítás újból és újból jelentkezik. Az eszmei díjas újítások ered­ménye, amely munka- és üzemszervezésre, munka­­védelemre vonatkozik, a vállalati eredményekben elkülönítetlenül van jelen. EMELKEDETT A SZÍNVONAL Az újítómozgalom törté­netének visszaemlékezésé­vel Újítók és Feltalálók V. Országos Tanácskozásáig jutottunk el. A tanácsko­zást követően a Miniszter­­tanács kiadta a 10/1983. (V. 12.) sz. újításokról szóló új rendeletét és megjelent a 7001/1983. (SZK. 6.) OTH —SZOT együttes irányelve. Az eddigieknél lényegesen jobb lehetőséget kívántak adni a vállalatok és az újí­tók részére, de mégis az a helyzet állt elő, hogy a tö­megesség csökkent, az újí­tások ellenben színvonala­sabbak lettek. Az Országos Találmányi Hivatalhoz 1983-ban 4545, 1987-ben 6200 db találmányt jelen­tettek be szabadalmazta­tásra. Az újítómozgalommal kapcsolatos visszaemléke­zést az Együttműködés kö­vetkező számában folytat­juk, de már konkrétabban szólunk az érvényes jogok­ról, kötelességekről, az adózásról, annak hatásáról és az iparjogvédelemmel kapcsolatos törekvésekről. (Folyt. köv.) Bodnár Józsefné Múlt idéző Nyugdíjas találkozóra először valamikor az 1960- as évek elején került sor a Hidroplasztiknál. Azóta így december közepén minden évben összejönnek a nyug­díjasok, együtt eltöltenek egy kellemes délutánt, em­lékeznek a múltra, felidéz­nek már feledésbe merült történeteket, emberi sorso­kat, életutakat. Az első ta­lálkozón alig voltak tízen, ma csaknem százan ülnek a terített asztalok mellett. A hivatalos köszöntések után karácsonyi ajándék­ként Hafner János VSZB titkár segélyeket ad át mindegyiküknek, s máris kezdődik a vidám, önfeledt kikapcsolódás, legalábbis egy-két órára. Nézem az arcokat. Vala­mennyien jó ismerőseim, munkatársak, sokukat mi­kor megismertem, alig múltak 30 évesek, ma itt ülnek fehér hajjal túl a hatvanon, de azért vidá­man. A közelebbi ismerő­sök mellé telepszem, velük több mint másfél évtizedig együtt dolgoztam egy üzem­ben. Közülük Nagy István még egy-két hónapig lesz a gyár aktív dolgozója, azután neki is a nyugdíjas évek következnek. Kurucz János kezdi a beszélgetést. — Bizony engem nagyon meghurcolt az élet. Az öt­venes években öt hold föl­dünk volt, azon gazdálkod­tunk. Személyes bosszúból kitelepítettek bennünket máig sem értem miért. Új­ra kellett kezdeni, akkor 1955-ben kerültem ehhez a vállalathoz, végig a resze­lővágó üzemben dolgoztam. A kezdés nehéz volt. Ro­konoknál hatan egy szobá­ban húztuk meg magunkat, később építettünk egy pót­házat, majd 1964-ben vet­tünk egy kis házat Kani­zsán. S már 10 éve nyugdí­jas vagyok. Ha visszagondolok az el­múlt évtizedekre, azt mon­dom: csak a szép emlékek maradtak meg. Ez a mun­kahely sok mindenért kár­pótolt, jó munkatársakkal, becsületes emberekkel töl­töttem el egy negyedszáza­dot. — Bizony Jancsi megér­tünk egy sor nehéz idősza­kot — szól közbe Bem Jó­zsef — ő is a reszelővágó üzemben kezdte éppúgy, mint Kurucz János és Nagy István. Engem fiatal leven­teként vittek ki a frontra. A puskám ravaszát egyszer sem húztam el, mégis 4 évig voltam hadifogságban, épp ott a hegyek közt Ki­­romorádban, ahol most a földrengés volt. Amit ott átéltem, az nem volt köny­­nyű, az csoda, hogy ma itt beszélgethetünk. Az életem sem volt köny­­nyű, de nem panaszkodha­­tom. Csak egy kis epizód: Elmúltam 55 éves, amikor OTP-lakást kaptam, itt a gyárban, s több mint 25 éves munkaviszony után mentem nyugdíjba. Nagy István is közbeszól. — Bizony gyorsan eltelt ez a pár évtized, hiszen mintha csak most szerel­tem volna le, s léptem át a reszelővágó üzem küszö­bét, jövőre pedig már én is mint nyugdíjas jöhetek közétek. Négyük közül Gál Lajos bácsi a legidősebb. Keveset beszél, csak hallgatja amit a nyugdíjas munkatársak mondanak és egyetértően bólogat. Aztán megkérdem: — Milyenek a nyugdíjas napok? — Amikor nyugdíjba mentünk, abban bíztunk, hogy mindig jobb lesz. Most meg az ember nem lehet nyugodt, mert a meg­élhetés egyre nehezebb, az infláció növekszik, és ne­kem ez a politikai sokszí­nűség is szokatlan, nem a jóra emlékeztet — mondja Kurucz János. Bem József így folytatja: — Sok mindenről tudnánk beszélni, de én legszíve­sebben a társadalmi mun­káról, a tenniakarásról, a munkáról szólok. Keveset beszéltünk, tettük a dol­gunkat, pedig akkor sem volt több pénz mint most, mégis más volt az élet, mint ma. Bevallom, mi nyugdíjasok féltjük ezt a vállalatot. Hogy miért? Mert kicsit magunkénak érezzük. — Nagy István mintegy zárógondolatként mondja: — Mi már csak valahogy megleszünk, de a gyerekeknek, unokáknak milyen sorsuk lesz? Mi ezt a társadalmat nem úgy képzeltük el, hogy munka­­nélküliség, létbizonytalan­ság is előfordulhat. Vala­hol ez nagyon el lett ront­va. De egy a lényeg, egész­ség legyen, aztán utána a többi majd csak összejön. S milyen igaza van a fő­bizalminak, aki gazdasági munkája mellett három évtizeden keresztül aktív társadalmi, politikai mun­kás, pártvezetőségi tag, né­pi ülnök is volt. A kis csoport tovább be­szélget. A krónikás is to­vább lép. Megy kezet szo­rítani, s pár szót váltani a kedves, régi ismerősökkel, abban a reményben, hogy jövőre ismét találkozik mindenkivel. Horváth József Télapó Örményesen Ezúttal is kedves ünnep­ség keretében jött el a Hungarotherm Leányválla­lat Télapója. A gyerekek először játékos vetélkedőn vettek részt, majd mesefil­­meket néztek meg. Kicsik, nagyok énekeltek, versel­tek, végül hívó szavukra megjelent a Télapó és ki­osztotta a csomagokat. Volt büfé, könyvárusítás, sőt a tombolán nyerni is lehetett. Az ünnepség jól sikerült, amit előmozdított az is, hogy a KISZ-es fiatalok vállalták fölötte a védnök­séget, s a Tyereskova szo­cialista brigád volt az est házigazdá­ja. Kínai vendégek Hungarothermnél November 30-án a Hun­garotherm Leányvállalat­nál látogatást tett Zhu An­­kang, a Kínai Népköztár­saság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. Kíséretében volt Cao Ke­­gong a nagykövetség első titkára, Wang Jinfeng ke­reskedelmi attasé és több műszaki, kereskedelmi szakember. A leányvállalat vezetése bemutatta a gyá­rat, tájékoztatást adott a gyár életéről, s külön a „Bioflamm” melléktermék és hulladéktüzelő berende­zés felhasználási módjáról. A látogatáson — mint le­hetőség — szóba került a gyár termékeinek (thermo­­generátorok, Bioflamm stb.) kínai exportjáról. A meg­beszélésen részt vett a Bio- Innokord közös vállalat képviselője is. Füri Jánosné Brigádvetélkedő December 14-én rendez­ték a Hungarotherm Le­ányvállalat szocialista bri­gádjai részvételével — a Március 8. szocialista bri­gád által indított — vetél­kedő szóbeli döntőjét, amely irodalom, történe­lem, földrajz, gyárismereti kérdésekből állt, ügyességi versenyekkel tarkítva. A résztvevő 8 szocialista bri­gád tagjai jól szórakoztak, játékos formában gazdagí­tották ismereteiket. Az I. helyezést a Hámán Kató szocialista brigád ér­te el. Külön elismerés illeti a II. helyezett Tyereskova szocialista brigádot. Nyere­ményét az addig összegyűj­tött pénzzel együtt felaján­lotta a kőszegi beszédhibás gyermekeket gyógyító inté­zetnek, ahol Kiss Gyula logopédus segítségével sok gyermeket gyógyítanak jó eredménnyel. Az év utolsó hónapjában a Hidroplasztik több mint 250 dolgozója vizsgázott munkavédelemből. A vizsga jól si­került, az átlag eredmény meghaladta a közepes szintet. Képünkön Hóbor Gyula — jobbról — és Nagy Sándor munkavédelmi vezető, vizsgáztatás közben. ADATOK AZ 1989-ES TERVRŐL December elején elké­szült a Hidroplasztik Le­ányvállalat 1989. évi gaz­dasági előterve, amely 220 M Ft árbevételt irányoz elő. Változatlan áron ez 4,8 százalék többletteljesítést jelent, míg a létszám 372— 374 fő körül fog alakulni. Az árbevételhez viszonyít­va 3 százalék költségcsök­kentést irányoztak elő. 1989. évben mintegy 10—12 M Ft nyereség látszik el­érhetőnek. SEGÍTSÉG AZ ÖRMÉNYEKNEK Kiskunfélegyházán, az A­GM Központi Gyárának pártalapszervezete gyűjtést indított az örményországi földrengéskárosultak részé­re. EGYÜTTMŰKÖDÉS Az Április 4. Gépipari Művek dolgozóinak lapja. Január Megjelenik havonta. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Nagy Ottó Szerkesztőség: Kiskunfélegyháza, Csányi út 2. A kiadásért felelős: Németh Jenő, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója. 1073 Budapest, Lenin krt. 9—11. Telefon: 221-285 Készült a Petőfi Nyomda kiskunfélegyházi telepén. 89-00142 Petőfi Ny. Kisháza Felelős vezető: Bodor Béla HU ISSN 0134—0122

Next