Együttműködés, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
NEGYVEN ÉVES AZ ÚJÍTÓMOZGALOM III. Verseny a gyárak között A 38/1974. (X. 30.) Mt. sz. rendelettel megszűnt az újítók, A és B kategóriába történő sorolása, azonos elvek szerint határozták meg az erkölcsi és anyagi elismerést minden újítás szerzője számára. A leglényegesebb dologban azonban nem volt előrehaladás. Nem alkalmazták, évtizedek alatt sem fogadták el azt az iparjogvédelmi szakemberek által gyakran sürgetett megoldást, miszerint az újítási és közreműködői díjakat a találmányi díjakkal azonos módon költségként lehessen elszámolni, de legalább is részesedési alap terhére kifizetni. Az újítási díjakat továbbra is a bérszínvonal terhére kellett folyósítani. SIKEREK, KUDARCOK Csak 1982-ben javult a helyzet, amikor a munkavédelmi újításokat a bérszínvonalba nem számítható bérköltség, az egyéb újításokat a részesedési alapból lehetett díjazni. A hatályos újítási jogszabály még így sem adott kellő alapot és támpontot újítási díjak megállapításához. Ez pedig a szerződéskötések elhúzódásához, vitákhoz, pereskedésekhez, az újítók elkedvetlenedéséhez vezetett. Mindezek szükségessé tették az Újítók és Feltalálók V. Országos Tanácskozásának 1982. május 15-re történt összehívását. Itt azonban álljunk meg egy kicsit, nézzük meg, hogy a „küzdelmek”-et vállalatunk és újítói hogyan élték át. Voltak személyekhez és vállalathoz fűződő sikerek, örömök, voltak kudarcok, viták, volt sértődés és megbékélés. Sokszor hangzott el, hogy „nem újítok többé, ez volt az „utolsó”, az újítás összegyűrve a papírkosárba került. De azután jöttek az új gyártmányok, az új feladatok, az újító pedig feledve sértődöttségét, hozta az újítást újból és újból. Amikor eljött a Május elseje, a legjobbak kitüntetésben, az újítók, szakvéleményezők jutalomban részesültek. Talán még sokan emlékeznek azokra a tárgyjutalmakra, amelyeket évenként minden olyan újító kapott, akinek legalább egy hasznosított újítása volt. És vannak, akiknek megvan a teljes „sorozat” körzőkészlet, lámpa, váza, likőrös készlet és a népművészeti asztalterítő. Lehet, hogy ma ez hihetettlenül hangzik, de mindenki örült az erkölcsi elismerésnek és nem csak a saját újításaival, de munkatársaiéval is törődött. Eredményesség és mozgalmi szempontból igen értékes öt évre tekinthetünk vissza (1980-tól 1984-ig), amikor az Április 4. Gépipari Művek Központja, az Á4GM Energetikai Gépgyára az Á4GM Nagykanizsai Gépgyára és az Á4GM örményesi Gépgyára között újítási versenyek folytak. A száz főre jutó gazdasági eredmény alapján az első két helyezett gyár díjazásban részesült, és ezt az összeget a szakvéleményezők és ügyintézők jutalmazására fordíthatták. A LEGJOBBAK Az újítók egyénileg versenyeztek az Á4GM szintjén a legtöbb gazdasági eredmény eléréséért, a legjobb munkavédelmi újítás megvalósításáért, kiemelkedő műszaki újdonság minőségjavítás létrehozásáért, a legtöbb hasznosított újításért. Eredményeik alapján egyéni díjazásban részesültek. Ebben az időszakban a gyárak újítási irodái iparjogvédelmi ügyintézői között kiemelkedően jó munkakapcsolat alakult ki. A verseny időszakában az egy évre vetített legjobb eredmények a következők voltak: Újítók száma 288, benyújtott újítások száma 216, elfogadott 121, hasznosított 106 db. Díjazott személyek száma 228 fő, kifizetett újítási díj 938 ezer forint, gazdasági eredmény 15,364 ezer forint. A 100 főre jutó gazdasági eredmény, amely akkor nyereségben jelentkezett, 488 ezer forint. A verseny legeredményesebb újítói az Á4GM Központjában a korábban kitüntetettek között felsorolt újítók, az Á4GM Energetikai Gépgyárában Peresztegi Imre gépjármű előadó, Bencsik László szerkesztő, Varga Pál művezető, Boronkai Sándor szerkesztő, Ferenc László csoportvezető. Az Á4GM Nagykanizsai Gépgyárában Hafner János, Marschner Ottó tervezők, Forró Miklós szerelő, Hóbor Gyula művezető, Kincses Sándor tervező, az Á4GM örményesi Gépgyárában Papp László szerkesztő, Bíró Sándor művezető, Patkó József csoportvezető, Szécsi Tibor villanyszerelő és még sokan mások. Az Április 4. Gépipari Művek Központjának és a jogelőd vállalatainak 40 évi összesített eredménye (a leányvállalatok adatai nélkül) a következőképpen alakult: Újítók száma 14 669 fő, benyújtott újítások száma 8969 db, elfogadott újítások száma 3667, hasznosított újítások száma 3448 db kalkulált gazdasági eredmény 105 M Ft. A kifizetett újítási díj 6,7 M Ft. Az újítások hasznos eredménye és jelentősége a kalkulációval kimutatott forint értéknél jóval nagyobb, mert az csak az egy gazdasági év eredményeit tartalmazza, az évenként visszatérő gyártmányoknál pedig a megtakarítás újból és újból jelentkezik. Az eszmei díjas újítások eredménye, amely munka- és üzemszervezésre, munkavédelemre vonatkozik, a vállalati eredményekben elkülönítetlenül van jelen. EMELKEDETT A SZÍNVONAL Az újítómozgalom történetének visszaemlékezésével Újítók és Feltalálók V. Országos Tanácskozásáig jutottunk el. A tanácskozást követően a Minisztertanács kiadta a 10/1983. (V. 12.) sz. újításokról szóló új rendeletét és megjelent a 7001/1983. (SZK. 6.) OTH —SZOT együttes irányelve. Az eddigieknél lényegesen jobb lehetőséget kívántak adni a vállalatok és az újítók részére, de mégis az a helyzet állt elő, hogy a tömegesség csökkent, az újítások ellenben színvonalasabbak lettek. Az Országos Találmányi Hivatalhoz 1983-ban 4545, 1987-ben 6200 db találmányt jelentettek be szabadalmaztatásra. Az újítómozgalommal kapcsolatos visszaemlékezést az Együttműködés következő számában folytatjuk, de már konkrétabban szólunk az érvényes jogokról, kötelességekről, az adózásról, annak hatásáról és az iparjogvédelemmel kapcsolatos törekvésekről. (Folyt. köv.) Bodnár Józsefné Múlt idéző Nyugdíjas találkozóra először valamikor az 1960- as évek elején került sor a Hidroplasztiknál. Azóta így december közepén minden évben összejönnek a nyugdíjasok, együtt eltöltenek egy kellemes délutánt, emlékeznek a múltra, felidéznek már feledésbe merült történeteket, emberi sorsokat, életutakat. Az első találkozón alig voltak tízen, ma csaknem százan ülnek a terített asztalok mellett. A hivatalos köszöntések után karácsonyi ajándékként Hafner János VSZB titkár segélyeket ad át mindegyiküknek, s máris kezdődik a vidám, önfeledt kikapcsolódás, legalábbis egy-két órára. Nézem az arcokat. Valamennyien jó ismerőseim, munkatársak, sokukat mikor megismertem, alig múltak 30 évesek, ma itt ülnek fehér hajjal túl a hatvanon, de azért vidáman. A közelebbi ismerősök mellé telepszem, velük több mint másfél évtizedig együtt dolgoztam egy üzemben. Közülük Nagy István még egy-két hónapig lesz a gyár aktív dolgozója, azután neki is a nyugdíjas évek következnek. Kurucz János kezdi a beszélgetést. — Bizony engem nagyon meghurcolt az élet. Az ötvenes években öt hold földünk volt, azon gazdálkodtunk. Személyes bosszúból kitelepítettek bennünket máig sem értem miért. Újra kellett kezdeni, akkor 1955-ben kerültem ehhez a vállalathoz, végig a reszelővágó üzemben dolgoztam. A kezdés nehéz volt. Rokonoknál hatan egy szobában húztuk meg magunkat, később építettünk egy pótházat, majd 1964-ben vettünk egy kis házat Kanizsán. S már 10 éve nyugdíjas vagyok. Ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, azt mondom: csak a szép emlékek maradtak meg. Ez a munkahely sok mindenért kárpótolt, jó munkatársakkal, becsületes emberekkel töltöttem el egy negyedszázadot. — Bizony Jancsi megértünk egy sor nehéz időszakot — szól közbe Bem József — ő is a reszelővágó üzemben kezdte éppúgy, mint Kurucz János és Nagy István. Engem fiatal leventeként vittek ki a frontra. A puskám ravaszát egyszer sem húztam el, mégis 4 évig voltam hadifogságban, épp ott a hegyek közt Kiromorádban, ahol most a földrengés volt. Amit ott átéltem, az nem volt könynyű, az csoda, hogy ma itt beszélgethetünk. Az életem sem volt könynyű, de nem panaszkodhatom. Csak egy kis epizód: Elmúltam 55 éves, amikor OTP-lakást kaptam, itt a gyárban, s több mint 25 éves munkaviszony után mentem nyugdíjba. Nagy István is közbeszól. — Bizony gyorsan eltelt ez a pár évtized, hiszen mintha csak most szereltem volna le, s léptem át a reszelővágó üzem küszöbét, jövőre pedig már én is mint nyugdíjas jöhetek közétek. Négyük közül Gál Lajos bácsi a legidősebb. Keveset beszél, csak hallgatja amit a nyugdíjas munkatársak mondanak és egyetértően bólogat. Aztán megkérdem: — Milyenek a nyugdíjas napok? — Amikor nyugdíjba mentünk, abban bíztunk, hogy mindig jobb lesz. Most meg az ember nem lehet nyugodt, mert a megélhetés egyre nehezebb, az infláció növekszik, és nekem ez a politikai sokszínűség is szokatlan, nem a jóra emlékeztet — mondja Kurucz János. Bem József így folytatja: — Sok mindenről tudnánk beszélni, de én legszívesebben a társadalmi munkáról, a tenniakarásról, a munkáról szólok. Keveset beszéltünk, tettük a dolgunkat, pedig akkor sem volt több pénz mint most, mégis más volt az élet, mint ma. Bevallom, mi nyugdíjasok féltjük ezt a vállalatot. Hogy miért? Mert kicsit magunkénak érezzük. — Nagy István mintegy zárógondolatként mondja: — Mi már csak valahogy megleszünk, de a gyerekeknek, unokáknak milyen sorsuk lesz? Mi ezt a társadalmat nem úgy képzeltük el, hogy munkanélküliség, létbizonytalanság is előfordulhat. Valahol ez nagyon el lett rontva. De egy a lényeg, egészség legyen, aztán utána a többi majd csak összejön. S milyen igaza van a főbizalminak, aki gazdasági munkája mellett három évtizeden keresztül aktív társadalmi, politikai munkás, pártvezetőségi tag, népi ülnök is volt. A kis csoport tovább beszélget. A krónikás is tovább lép. Megy kezet szorítani, s pár szót váltani a kedves, régi ismerősökkel, abban a reményben, hogy jövőre ismét találkozik mindenkivel. Horváth József Télapó Örményesen Ezúttal is kedves ünnepség keretében jött el a Hungarotherm Leányvállalat Télapója. A gyerekek először játékos vetélkedőn vettek részt, majd mesefilmeket néztek meg. Kicsik, nagyok énekeltek, verseltek, végül hívó szavukra megjelent a Télapó és kiosztotta a csomagokat. Volt büfé, könyvárusítás, sőt a tombolán nyerni is lehetett. Az ünnepség jól sikerült, amit előmozdított az is, hogy a KISZ-es fiatalok vállalták fölötte a védnökséget, s a Tyereskova szocialista brigád volt az est házigazdája. Kínai vendégek Hungarothermnél November 30-án a Hungarotherm Leányvállalatnál látogatást tett Zhu Ankang, a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Kíséretében volt Cao Kegong a nagykövetség első titkára, Wang Jinfeng kereskedelmi attasé és több műszaki, kereskedelmi szakember. A leányvállalat vezetése bemutatta a gyárat, tájékoztatást adott a gyár életéről, s külön a „Bioflamm” melléktermék és hulladéktüzelő berendezés felhasználási módjáról. A látogatáson — mint lehetőség — szóba került a gyár termékeinek (thermogenerátorok, Bioflamm stb.) kínai exportjáról. A megbeszélésen részt vett a Bio- Innokord közös vállalat képviselője is. Füri Jánosné Brigádvetélkedő December 14-én rendezték a Hungarotherm Leányvállalat szocialista brigádjai részvételével — a Március 8. szocialista brigád által indított — vetélkedő szóbeli döntőjét, amely irodalom, történelem, földrajz, gyárismereti kérdésekből állt, ügyességi versenyekkel tarkítva. A résztvevő 8 szocialista brigád tagjai jól szórakoztak, játékos formában gazdagították ismereteiket. Az I. helyezést a Hámán Kató szocialista brigád érte el. Külön elismerés illeti a II. helyezett Tyereskova szocialista brigádot. Nyereményét az addig összegyűjtött pénzzel együtt felajánlotta a kőszegi beszédhibás gyermekeket gyógyító intézetnek, ahol Kiss Gyula logopédus segítségével sok gyermeket gyógyítanak jó eredménnyel. Az év utolsó hónapjában a Hidroplasztik több mint 250 dolgozója vizsgázott munkavédelemből. A vizsga jól sikerült, az átlag eredmény meghaladta a közepes szintet. Képünkön Hóbor Gyula — jobbról — és Nagy Sándor munkavédelmi vezető, vizsgáztatás közben. ADATOK AZ 1989-ES TERVRŐL December elején elkészült a Hidroplasztik Leányvállalat 1989. évi gazdasági előterve, amely 220 M Ft árbevételt irányoz elő. Változatlan áron ez 4,8 százalék többletteljesítést jelent, míg a létszám 372— 374 fő körül fog alakulni. Az árbevételhez viszonyítva 3 százalék költségcsökkentést irányoztak elő. 1989. évben mintegy 10—12 M Ft nyereség látszik elérhetőnek. SEGÍTSÉG AZ ÖRMÉNYEKNEK Kiskunfélegyházán, az AGM Központi Gyárának pártalapszervezete gyűjtést indított az örményországi földrengéskárosultak részére. EGYÜTTMŰKÖDÉS Az Április 4. Gépipari Művek dolgozóinak lapja. Január Megjelenik havonta. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Nagy Ottó Szerkesztőség: Kiskunfélegyháza, Csányi út 2. A kiadásért felelős: Németh Jenő, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója. 1073 Budapest, Lenin krt. 9—11. Telefon: 221-285 Készült a Petőfi Nyomda kiskunfélegyházi telepén. 89-00142 Petőfi Ny. Kisháza Felelős vezető: Bodor Béla HU ISSN 0134—0122