Együttműködés, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Mérföldkő lesz a vállalat életében az 1990 -es esztendő Az Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Központi Gyárában január 3-a volt az idei első munkanap, amely a hagyományosan megtartott munkásgyűléssel kezdődött. Szabó Lajos vezérigazgató az új év alkalmából köszöntötte a dolgozókat, majd értékelte az elmúlt esztendő eredményeit, s felvázolta az idei feladatokat. — Tavalyi fő célkitűzésünk az volt — hangsúlyozta Szabó Lajos —, hogy vállalatunk talpon maradjon. Ezt a célt a kollektíva teljesítette, s ezért mindenkinek köszönet jár. Cégünk a dollár és rubel elszámolású export kötelezettségeit teljesítette, a belföldi piacokon viszont elmaradt a tervezettől. Nyereségünk azonban így is 20 millió forinttal meghaladta a tervezettet, amit részben a takarékos gazdálkodásnak, másrészt annak köszönhettünk, hogy társasággá szerveztük át a fenéksajtoló üzemet, valamint a Kunsör Innovációs Társaságot. December 21- én a Löwenbrau sörgyár képviselőivel szándéknyilatkozatot írtunk alá, amelyben a nyugatnémet cég vállalta, 51 százalék tulajdonrészesedéssel száll be, hogy még 1990-ben befejeződhessen a sörgyár építése. Az előadó a továbbiakban rámutatott, hogy a tervezettet meghaladó nyereség lehetővé tette, hogy tíz százalék bérfejlesztést hajtsanak végre a központi gyárban. Ez sajnos nem mindenkinél — csak a kulcsszakmákban — tudta némileg ellensúlyozni a gyorsuló inflációt. Szabó Lajos 1990-ről szólva arra hívta fel a kollektíva figyelmét, hogy ez az esztendő mérföldkő lesz a vállalat életében. Piac-, szerkezet- és érdekeltségváltást kell ugyanis végrehajtani, ami nem lesz könnyű feladat. A szovjet piacról — amely másfél évtizeden át meghatározó volt a gyár termelésében — kénytelenek vagyunk kivonulni. A szocialista országok megrendelései felére estek vissza. A gyár kapacitásának lekötését, dolgozóinak foglalkoztatását ily módon belföldi, valamint tőkésországokban szerzett megrendelésekkel kell biztosítani. Mindehhez javítani kell a piaci munkát. Kezdeti eredmények már mutatkoznak. A nyugati országokból — ahová tavaly 110 millió forint értékű terméket szállítottunk — már 170 milliós megrendelésünk van. Biztató tárgyalások alapján mondhatom, hogy ez a szám év végéig elérheti a 250 milliót. Jelenleg a gyár rendelésállománya 650 millió forint. Megfelelő piaci munkával 850—900 millió forint értékű termelést szeretnénk az idén elérni. A piacok változása — különösen a tőkés export növelésére való törekvés — azonban jelentős termékszerkezetváltást is igényel. Az új termékek gyártása viszont színvonalasabb munkát kíván nemcsak a műszakiaktól és szakmunkásoktól, hanem mindenkitől a gyárban. Ezek a szándékok viszont csak a célnak megfelelő érdekeltségi rendszerben találnak termékeny talajra. Előtrébe kell, hogy kerüljenek az osztály-, a csoport- és az üzemérdekek. Ezért ebben az évben az úgynevezett nagykalap rendszerről áttérünk az egyéni és csoportérdekeltségi rendszerre. A cél: mindenki jövedelme függjön jobban a teljesítménytől. Január 1-től átlagosan 10 százalékos alapbérfejlesztés lesz. Ezen belül természetesen nagy súlyt kell helyezni a kvalifikált munkaerők anyagi megbecsülésére. Ha azonban az elképzeltnél nagyobb nyereséget sikerül elérni, az majd további bérfejlesztést is lehetővé tesz. Végül Szabó Lajos a gyár idei célkitűzéseinek sikeres megvalósítására hívta fel a cég valamennyi dolgozóját. A vezérigazgató beszédét követően Kelemen József létesítményfelelős kért szót. Azzal kezdte, hogy bizalomgerjesztő mindaz, amit az első számú vezető mondott, ám ilyen szavakat már hallottak korábban is. A dolgozóknak azonban nincs beleszólásuk a lényeges döntésekbe. Azt fejtegette, hogy rendkívül veszélyesek a hazánkban ezidőtájt tapasztalható privatizálási folyamatok, s szerinte értéken alul kerülnek nemzeti vagyonrészek a nyugati tőkések kezébe. A továbbiakban a dolgozók érdekképviseletének javítására tett javaslatot. Mivel a vállalat szakszervezeti vezetése nem kap kellő támogatást, munkástanácsot kellene létrehozni. Felszólalt a gyűlésen Rácz Pál, a darabolóüzem dolgozója is. Emlékeztetett a tavaly decemberben tartott munkásfórumra, amelyen a vezérigazgató megígérte, hogy ez év elején mindenki tudni fogja mekkora bérrel vág neki ennek az évnek. Erről azonban a mai napig sem tud senki semmit. Tájékozatlanok a dolgozók egyéb kérdésekben is, mint például, hogy a német cég 51 százalékkal szállna be a sörgyárba. Emlékeztetett még a rapszódikus munkaellátottságra és a kényszerszabadságolásokra. A hozzászólásokra a vezérigazgató válaszolt. Rácz Pálnak az idei bérfejlesztés kapcsán elmondta, hogy a béremelési javaslat már karácsony előtt a szakszervezet asztalára került. Még e hónapban megvitathatják a kollektívák és február elején már az új alapbéreket vehetik fel a dolgozók. A sörgyárról szólva rámutatott arra, hogy az nem tisztán vállalati vagyon, az ÁGM-nek csak 41 százalék része van benne. A többi más vállalatoké. Ily módon nem az ÁGM, hanem a Kun Sör gazdasági társaság igazgató tanácsa hozza a vele kapcsolatos döntéseket. Végül a Kelemen József által elmondottakat, — miszerint diktatórikus a cég döntési mechanizmusa — Szabó Lajos visszautasította. Mint mondotta minden területen a vezetés decentralizálására, a munkahelyek nagyobb önállóságának növelésére törekednek. Végül ismételten sikeres munkára hívta fel a dolgozókat. Nagy Ottó Szabó Lajos beszél a munkásgyűlés résztvevőihez Kelemen József Rácz Pál Kassai Ferenc pénzügyi osztályvezető nyugállományba vonulása alkalmából „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. BUÉK Mikor ezt a négy szó kezdőbetűjéből összeállított négy betűből álló szórövidítést meghalljuk, vagy olvassuk — különösen így fordulóév napjai közelében — egyre gondolunk, hogy nem jelenthet mást, mint: BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK. Ezt az értelmet szeretném én is először minden kedves olvasónak, az Április 4. Gépipari Művek minden dolgozójának gondolatában tudatosítani. Szeretném azonban azt is, ha ez a szórövidítés 1990. év során mást is jelentene számunkra. Szeretném, ha minden munkatársam, a vállalat minden dolgozója számára jelentené azt, hogy BÍZZUNK ÚJBAN, ÉSZBEN, KÉPESSÉGBEN. E négy szó önmagában is sokat kifejez. A BÍZZUNK, vagy BÍZZ azt jelenti: bízz a társadban, bízz a kollégádban. De azt is, hogy bízz a vezetődben, a művezetődben, az üzemvezetődben, az osztályvezetődben, az igazgatódban. Te vezető pedig mindig bízz a beosztottaidban és bízz vezető társaidban. Együtt pedig a kollektíva közös erőfeszítésében. Bizalom nélkül ugyanis nincs igazán eredmény. Bizalom kell a nehéz döntésekhez. Bízni kell abban, hogy valóban a legjobban döntöttem, s bízni kell abban, hogy amit akarok, az sikerülni fog. Sikerülni fog jó üzletet kötni, határidőt teljesíteni, a feladatokat jó minőségben megoldani és elvégezni. Bízni kell tehát önmagunkban is. A bízni ÚJBAN azt jelenti: a fejlődést szolgálni. Elfogadni, hogy a világ állandóan változik. A technika szakadatlanul fejlődik, az ember tudása gyarapszik és új ismeretekkel bővül. Bízni az újban azt is kifejezi: jövőben bízni. Vállalni az ismeretlent is, mert tudom, hogy képes leszek megismerni. Bízni kell tehát új piacokban, új technológiákban, új követelményekben, új emberekben, új vezetőkben egyaránt. Bízni újban azt jelenti, hogy nem félni, mert az újban van a holnap. A harmadik szó: ÉSZBEN. Mit is mond ez számunkra? Mindenképpen azt: bízni a tudásban, abban az ismeretben, ami az ember fejében van. Észszel kell, hogy éljünk, gondolkozzunk és cselekedjünk. De mást is mond: bízzunk az emberek érdekeiben. Hogy senki sem cselekszik saját érdeke ellen, hiszen az ésszerűtlen. De senki sem cselekszik a vállalat érdekei ellen sem. Bízni az észben, tehát azt jelenti, hogy össze tudom egyeztetni az én saját érdekemet a vállalat érdekével. Hogy fel tudom fogni ésszel, hogy az én egzisztenciám csak akkor biztos, ha a vállalat biztos és életképes. Hogy nem lehet rosszul működő vállalatnál biztos egzisztencia, biztos munkalehetőség. Csak a jól működő vállalat adhat biztos megélhetést és biztonságos jövőt minden dolgozó számára. A KÉPESSÉG összetett fogalom. Bízni benne egyenlő azzal, hogy — bár nem vagyunk egyformák, a teljesítményünk is különböző, a munkához, a feladatokhoz való hozzáállásunk is eltérő — készek vagyunk a tőlünk telhető maximumra. Hogy tudunk és akarunk toleránsak lenni egymással, és készek vagyunk tudomásul venni, hogy a képesség differenciál bennünket. Differenciálja helyünket az irányítás, termelés, az ellenőrzés folyamatában éppúgy, mint differenciálja a jövedelemviszonyainkat is. Bízni a képességben tehát nem más, mint biztos feltételezése annak, hogy minden ember a jóra, a legjobbra, közös céljaink elérésére törekszik. BUÉK TEHÁT MINDENKINEK! Szabó Lajos vezérigazgató BÍZZUNK ÚJBAN, ÉSZBEN, KÉPESSÉGBEN!