Félegyháza és Vidéke, 1887. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-01 / 1. szám
tapasztalta. Egyidejűleg a többi főszolgabírót és polgármestert szigorú felelősség és pénzbírság alkalmazásának terhe mellett utasította a számadások és költségvetések legfeljebb jövő évi január 2-ig leendő beterjesztésére, esetleg az elháríthatatlan akadályok közlésére. Erélyes intézkedésének üdvös következményei bizonyára nem fognak elmaradni. Mihálovics Béla járási főszolgabíró közölte a rendeletet járása tisztségével s az érdemet és kitüntetést, mely személyét érte, járása tisztségére hárította, mint kiknek azt részben csakugyan köszönheti is. Hiszszük, hogy a községek tisztikarának a felettes hatóságok elismerése a legkedvesebb karácsonyi ajándék, s jövőbeni működésükre a leghathatósabb buzdítás volt. Szánk község legelő elkülönítési ügye foglalkoztatja most élénken a közigazgatási hatóságokat s lesz mint halljuk egyik fontos tárgya a januári megyegyülésnek. Maga az ügy különben jogilag is fölöttébb érdekes. Szánk puszta ugyanis a 70-es évek elején kevéssel a községi törvények megalkotása után elszakadt Kun-Szt.-Miklóstól, melylyel addig egy községet képezett, s melyhez közigazgatásilag csatolva volt. Az elszakadás okát a nagy távolság képezte főkép, mely megnehezítette a közigazgatást. így esett aztán, hogy az uj Szank község egész más járásba, a Kis Kun alsó járásba osztatott be. A szánkiak aztán kik a redemtiókor Kun-Szt.Miklóssal együtt redikáltak, s annak czirka 42,000 frtnyi redemptiójából 5000 frtot bírnak, teljes joggal azt kívánták, hogy a redemptiójuknak megfelelő legelőilletmény hasittassék ki, és pedig Szánkon. Eme kívánságunkat azonban Kun-Szt.Miklós hatósága nem vette figyelembe egyrészt azért, mert a törvény szerint legalább a birtokosok egyöd részének kell kívánni a legelő elkülönítését s mert másrészt egy régibb, állítólag még 1854-ben kelt conventió szerint a szanki, orgoványi s a szt.-miklósi puszták egyforma elbánás alá esőknek mondattak ki. Ez a conventió, ha ugyan megállhat, azt czélozza, hogy a legelő elkülönítése örökre lehetetlenné tétessék, mert az egyes birtokosok avagy községek illetményeiket e szerint több helyen s apróbb részletekben kaphatván ki, azoknak használhatósága és értéke a semminél csak kevéssel érne többet, imde e conventió érvényét meggyöngiti az, hogy létrejötte után mintegy 4 — 5 év múlva maga Kun-Szt.-Miklós is belátta annak törvénytelenségét s a történt részfelosztáskor a szankiak illetőségét Szankból adta ki. Ezek azok az úgynevezett telekkönyvön kívüli szanki birtokok, melyeknek soron kívül leendő telekkönyvezését az igazságügyminiszterium mostanában elrendelte s foganatosításával a félegyházi kirábiróságot megbízta. Tetemes megsziárdulása várható a munkálatoktól a szanki árték- és hitelviszonyoknak. A szankiak aztán elebbezéssel éltek Szent-Miklós község képiselő testületének határozata ellen, s a me■ye alispánja, mint ily ügyekben szokásos, egy békéltető bizottságot nevezett ki, melynek azonban az egyezséget létrehozni nem sikerült. Beavatott körökben beszélik, hogy a képviselő testület határozata már csak azért is meg fog semmisíttetni, mert Kun-Szt.Miklóson még ma is oly patriarchális viszonyok uralkodnak, hogy a város és a birtokosság egy és ugyanazon testület. Ott még nincsenek pusztakeresők. Kíváncsian várjuk a vármegye határozatát. A budapesti keresk. és iparkamara tagjainak az 1868-ik évi VI. tcz. 6. §. értelmében öt évre terjedő megbízatási ideje lejárván, a földmivelési miniszter a választást elrendelte. Minélfogva a megye alispánja a kamara összeállítási névjegyzékét a városnak megküldvén, utasította, hogy a névjegyzéket rectificálja, vagyis az összeírási lajstromnak „Az üzlet folytatása egy három év óta“ czimű üresen hagyott rovatát a szerint töltsék ki, amint valaki ezen időt iparigazolványának előmutatásával igazolandja. Minden félreértés kikerülése végett megjegyeztetik, hogy valamely iparágat csak az az jogosítottan, ki az illetékes iparhatóságtól bir igazolványt, így tehát a fennlőtt ezéhek által kiállított vagy bármely más okmány iparigazolványul el nem fogadtatik. A lajstromok rectificálása f. hó 10-ikéig okvetlen befejeztetik s 11-ikétől 19-ig közszemlére kitétetik, azután még 8 napig jogában áll mindenkinek a névjegyzékekre nézve irásbelileg kifogást tenni, s az abban foglalt egy vagy több választónak kitörlését vagy a fel nem vetteknek abba való felvételét kérelmezni. Schuster Konstantin. Nagy fontosságú s az egész váczi egyizmegyében nagy örömet keltő volt a kegyelemeire, melyet közel 10 éven keresztül olykét látni. Képzeletem rég látott képek egész fényes eredménynyel töltött be, s sorozatát tárta elém. Egyike ő annak az oszlopsorozatnak, a Mintha a Loraniczi-csucs, Szaláncz, Gtermagyar katholikus főpapságnak, amely méltán lefalva . . . ellaposodva — Tátika, Csobáncz, képezi Magyarország büszkeségét s méltán tölti Tihanynyá változtak volna át. A remélt csőrbe közjogilag is nem csekély fontosságú állá- •, balló helyett pedig a Balaton! Oh hazám ! sát, s mely ha válságos időkben és kérdések- Mi szép vagy! Keblemet a lelkesülés ilOTt 5711V9". Polimok f *hatatlan „kisasszony“ ültek. Az asztaltársaság többi tagjai: egy pénztárigazgató nejével,egy izmos prefectus tanítványával, egy feltűnőporosz hölgy hosszú fiacskájával stb. stb. Ezek nem igen érdekeltek, hanem a gyászos magyar család teljesen megnyerte rokonszenvemet. Ok a szántásról. ) Azt tartja a magyar közmondás, hogy „ki mint vet, úgy arat“, már pedig jól vetni csak jó szántásba lehet, tehát a szántás földmivelésünknek alapvető és mondhatjuk legfontosabb művelete. A szántás az, mely talajunkat a vetőmag befogadására alkalmassá teszi, ez ad neki a növény fejlődésére kedvező porhanyóságot. A szántással szabályozzuk talajrétegeink elhelyezését, segélyével korhasztjuk el a trágyaanyagokat és a visszamaradt növényi részeket, a tarlót és a gyökereket. Megszántjuk földünket, hogy nagyobb mértékben tegyük ki azt a nap, fagy, nedvesség és levegő porbanyitó, illetve gazdagító hatásának, és hogy új, a termésre eddig tétlen földrészeket hozzunk a felszinre és szaporítsuk vele növényeink tápszereit. Végül ' szántással siettetjük a talajunkban levő gyommagvak kikelését és kikelés után isxné' szántással '‘pusztítjuk a sokat. Noha minden száitás nagyjából egy- forma műveletnek látszik is, amennyiben a talaj fordításában, porbanyitásában és koro*) Dr. Hoffer Józsefnek a „FélegyháziSzabadelvű Gazdakörében 1886. decz. 19. tartott felolvasása, részben áll, mégis nagyon különbözőkép kell azt eszközölnünk, amint vele a fennebbi ezésok egyikét vagy másikát, avagy különböző csoportjait akarjuk eszközölni. Ha például trágyát vagy tarlót szántunk alá, csekélyen teszszük azt, mert a felső rétegben a korhadás és rothadás folyamatai gyorsabban végbemennek és nem kell félnünk, hogy trágyánk tápláló részei oly mélyen lemosassanak az altalajba, hogy ezáltal növényeink táplálására részben elvesszenek; emellett itt a tökéletes fordítás a fő, a porhanyitás mellékes. Ha azt akarjuk, hogy talajunk alsó része kerüljön fel, akkor mély járásúra kell vennünk ekénket; a porhanyitás itt nem felesleges, de nem is elsőrendű kérdés, mivel a mélyítés leginkább őszszel történvén, a téli fagy elvégzi azt helyettünk. Ezekkel ellentétben vető alá sohasem szabad a föld rendes szántásához képest mélyen szántanunk, nehogy éppen akkor kerüljön nyers föld talajunk felsőjére, amikor fejlődő növényeinknek legnagyobb szükségük volna a megérett és tápanyagban gazdag talajra. Ezenfelül kiválóan kell ügyelnünk, hogy a vetőszántásnál elérjük a porbanyitás legnagyobb fokát, nehogy rögök vagy táblákba összeállt földcsomók gátolják kikelő növényeink gyökereinek elterjedését és táplálkozását. Könnyen átláthatjuk, hogy ennyi különböző czélt egy és ugyanazon eszközzel nem érhetünk el teljesen, tehát többféle szántóeszközre — ekékre — volna szükségünk. Ez számos jól berendezett nagyobb gazdaságban így is van ; más ekéket használnak a tarló leforgatásnál, másokat a mély szántásra és ismét másokat a porbanyitásra stb. Ezen különböző ekék beszerzése azonban kisebb gazdaságokban aránytalan költséggel jár vagy sok esetben teljes lehetetlen. Mivel nálunk leginkább kis gazdaságokról van szó, a különféle szántásra szolgáló különleges eszközöknél nekünk összehasonlíthatatlanul fontosabb azon eke, melylyel helyes kezelés mellett kisebb-nagyobb tökéletességgel a szántás valamennyi felsorolt czélját elérhetjük illetve megközelíthetjük, tehát vizsgálódásainkat csaknem kizárólag erre fordítjuk. Az eke lényeges alkatrészei mint tudjuk maga az eketest, a csoroszlya, a gerendely, a szarvak és a befogásra szolgáló szerkezet. Nézzük most már mint működnek ezen egyes részek a szántásnál és azok különbözősége hogy befolyásolja a munkát. A szántást tulajdonképen az ekotest végzi a csoroszlyasegélyével, mely utóbbinak ítélja a barázdát függélyesen lemetszeni. Azáltal az ekotest munkáját megkönnyíteni és azt a kopástól kímélni. Beállítása ferdén a szántóvas orrának mélységére attól 4—6 hüvelyknyire történik, azért is, hogy a talajban előforduló gyökereket vagy köveket legelőbb az érje és maga az eketest ne rongáltassék meg azok által. Hogy csoroszlyánk is. (JJW—rw 11 a czélnak megfeleljen, igyekeznünk kell azt élezés és nádolás által eredeti alakjában fenntartani. Az eketest áll az ekefőből, ekevasból és kormánylemezből. Az ekefő által '* van az egész eketest, a gerendelyhez erő- sítve és egyrészt arra szolgál, hogy a szántatlan oldalról a föld beomlását megakadá lyozza, másrészt, hogy rá legyen erősítve a szántóvas, a kormánylemez és némely ékérnél a talp. A szántóvas a csoroszlya által elvágott földszelet alá bújva azt vízszintesen fölfeszíti és elkezdi a kormányra fölvinni, mely azt megtöri, keveri és fordítja. A szántóvas különféle alakja a munka könnyebbitésére és tökéletességére van; egyik főkelléke, hogy egyenletesen menjen át a kormánylemezbe és hogy folyton visszaadjuk neki a kopás által elvesztett eredeti alakját. A hosszú kormánylemez a földet tökéletesebben fordítja, a rövidebb, meredekebb pedig jobban porbanyitja azt. Ha minden talajhoz ugyanazon ekét akarjuk használni, akkor a kormánylemez méreteinél a két utat kell választanunk. Az eketalp az járásának biztosabbá tételére szolgál. A gerendely feladata az eke egyes részeinek összefoglalása és egyúttal a vonóerő felvétele, minélfogva szilárdságára nagy súly fektetendő. Közönséges ekéknél rendszerint fából készül, a mélyenszántóknál azonban czélszerű a vasból való. A szarv az eke vezetésére szolgál. Nálunk az egyes ekék rendesen kétszarvúak, míg a több testűknek csak egy szarvuk van. . A vonóerő befogadására szolgáló készülék az eke munkáját nem módosítja ugyan, nagyban befoly azonban annak biztos és könnyű járására. Vannak oly ekék, melyeknél a tézslát egyenesen a gerendely orrára akasztják, ezen úgynevezett lengő ekék járása nagyon bizonytalan és csupán az altalaj porbanyitásánál vannak alkalmazásban. A mankós ekéknél a gerendely végét csúszómankó vagy mankós kerék támasztja alá. Legjobban el vannak azonban terjedve és legczélszerűbbek a taligásekék. Ezeknél a gerendely a taliga tengelyén — vánkosán — fekszik. A szántás különböző czéljainak az olyan taliga felel meg, melynek baloldali kereke a szintűsége szerint állítható, mert nemi toknál csak egy mélységbe#-'&U-’’ vízszintesen, és csak abban* végeztetütt & szabályszerű munkát. .i«j* ....... A., vonóerői áttétele, vagy a gerendekv — végére vagy láncz segélyével annak kozo-i . pére történik,^ ezen eljárás azért jó, mert* If ■ az erő ott hat a gorendolyre, ahol az a'lfrí legerősebb. Czélszerű kettős láncz alkalma-1' zása, mert ez. aokkuk jobban megtartja az ekét szabályos, :jásásábai^. kettős láncz.^ egyik oldala némely ekénél/beleiRfávo»». esa