Félegyháza és Vidéke, 1887. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-01 / 1. szám

tapasztalta. Egyidejűleg a többi főszolgabírót és polgármestert szigorú felelősség és pénzbír­ság alkalmazásának terhe mellett utasította a­­ számadások és költségvetések legfeljebb jövő évi január 2-ig leendő beterjesztésére, esetleg az elháríthatatlan akadályok közlésére. Erélyes intézkedésének üdvös következményei bizonyára nem fognak elmaradni. Mihálovics Béla járási főszolgabíró közölte a rendeletet járása tiszt­ségével s az érdemet és kitüntetést, mely sze­mélyét érte, járása tisztségére hárította, mint kiknek azt részben csakugyan köszönheti is. Hiszszük, hogy a községek tisztikarának a fe­lettes hatóságok elismerése a legkedvesebb karácsonyi ajándék, s jövőbeni működésükre a leghathatósabb buzdítás volt. Szánk község legelő elkülönítési ügye foglalkoztatja most élénken a közigazgatási ható­ságokat s lesz mint halljuk egyik fontos tár­gya a januári megyegyülésnek. Maga az ügy különben jogilag is fölöttébb érdekes. Szánk puszta ugyanis a 70-es évek elején kevéssel a községi törvények megalkotása után elszakadt Kun-Szt.-Miklóstól, melylyel addig egy községet képezett, s melyhez közigazgatásilag csatolva volt. Az elszakadás okát a nagy távolság ké­pezte főkép, mely megnehezítette a közigaz­gatást. így esett aztán, hogy az uj Szank köz­ség egész más járásba, a Kis Kun alsó járásba osztatott be. A szánkiak aztán kik a redemtiókor Kun-Szt.Miklóssal együtt redikáltak, s annak czirka 42,000 frtnyi redemptiójából 5000 frtot bírnak, teljes joggal azt kívánták, hogy a redemptiójuknak megfelelő legelőilletmény ha­­sittassék ki, és pedig Szánkon. Eme kívánsá­gunkat azonban Kun-Szt.­Miklós hatósága nem vette figyelembe egyrészt azért, mert a törvény szerint legalább a birtokosok egyöd részének kell kívánni a legelő elkülönítését s mert más­részt egy régibb, állítólag még 1854-ben kelt conventió szerint a szanki, orgoványi s a szt.-miklósi puszták egyforma elbánás alá esők­nek mondattak ki. Ez a conventió, ha ugyan megállhat, azt czélozza, hogy a legelő elkülö­nítése örökre lehetetlenné tétessék, mert az egyes birtokosok avagy községek illetményei­ket e szerint több helyen s apróbb részletek­ben kaphatván ki, azoknak használhatósága és értéke a semminél csak kevéssel érne többet, imde e conventió érvényét meggyöngiti az, hogy létrejötte után mintegy 4 — 5 év múlva maga Kun-Szt.-Miklós is belátta annak tör­­vénytelenségét s a történt részfelosztáskor a szankiak illetőségét Szankból adta ki. Ezek azok az úgynevezett telekkönyvön kívüli szanki bir­­tokok, melyeknek soron kívül leendő telek­­könyvezését az igazságügyminiszterium mosta­­nában elrendelte s foganatosításával a félegy­­házi kirá­­biróságot megbízta. Tetemes megszi­­árdulása várható a munkálatoktól a szanki árték- és hitelviszonyoknak. A szankiak aztán elebbezéssel éltek Szent-Miklós község kép­­iselő testületének határozata ellen, s a me­­■ye alispánja, mint ily ügyekben szokásos, egy békéltető bizottságot nevezett­­ ki, melynek azonban az egyezséget létrehozni nem sike­­rült. Beavatott körökben beszélik, hogy a képviselő testület határozata már csak azért is meg fog semmisíttetni, mert Kun-Szt.­Mikló­­son még­­ ma is oly patriarchális viszonyok uralkodnak, hogy a város és a birtokosság egy és ugyanazon testület. Ott még nincse­nek pusztakeresők. Kíváncsian várjuk a vár­megye határozatát. A budapesti keresk. és iparkamara tag­jainak az 1868-ik évi VI. tcz. 6. §. értelmé­ben öt évre terjedő megbízatási ideje lejárván, a földmivelési miniszter a választást elrendelte. Minélfogva a megye alispánja a kamara össze­állítási névjegyzékét a városnak megküldvén, utasította, hogy a névjegyzéket rectificálja, vagyis az összeírási lajstromnak „Az üzlet folytatása egy három év óta“ czimű üresen hagyott rovatát a szerint töltsék ki, amint va­laki ezen időt iparigazolványának előmutatá­­sával igazolandja. Minden félreértés kikerülése végett megjegyeztetik, hogy valamely iparágat csak az az jogosítottan, ki az illetékes ipar­hatóságtól bir igazolványt, így tehát a fenn­­­lőtt ezéhek által kiállított vagy bármely más okmány iparigazolványul el nem fogadtatik. A lajstromok rectificálása f. hó 10-ikéig okvetlen befejeztetik s 11-ikétől 19-ig közszemlére ki­tétetik, azután még 8 napig jogában áll min­denkinek a névjegyzékekre nézve irásbelileg kifogást tenni, s az abban foglalt egy vagy több választónak kitörlését vagy a fel nem vetteknek abba való felvételét kérelmezni. Schuster Konstantin. Nagy fontosságú s az egész váczi egy­­izmegyében nagy örömet keltő volt a kegyel­emeire, melyet közel 10 éven keresztül oly­­­két látni. Képzeletem rég látott képek egész fényes eredménynyel töltött be, s sorozatát tárta elém. Egyike ő annak az oszlopsorozatnak, a­­ Mintha a Loraniczi-csucs, Szaláncz, Gter­magyar katholikus főpapságnak, amely méltán­­ lefalva . . . ellaposodva — Tátika, Csobáncz, képezi Magyarország büszkeségét s méltán tölti Tihanynyá változtak volna át. A remélt csőr­be közjogilag is nem csekély fontosságú állá- •, balló helyett pedig a Balaton! Oh hazám ! sát, s mely ha válságos időkben és kérdések- Mi szép vagy! Keblemet a lelkesü­lés ilOTt 5711V9­­". Polimok­ f *­hatatlan „kisasszony“ ültek. Az asztaltársaság többi tagjai: egy pénztárigazgató nejével,­­egy izmos prefectus tanítványával, egy feltűnő­­po­­rosz hölgy hosszú fiacskájával stb. stb. Ezek nem igen érdekeltek, hanem a gyászos magyar család teljesen megnyerte rokonszenvemet. Ok a szántásról. ) Azt tartja a magyar közmondás, hogy „ki mint vet, úgy arat“, már pedig jól vetni csak jó szántásba lehet, tehát a szántás földmivelésünknek alapvető és mondhatjuk legfontosabb művelete. A szántás az, mely talajunkat a vető­mag befogadására alkalmassá teszi, ez ad neki a növény fejlődésére kedvező porhanyó­­ságot. A szántással szabályozzuk talajréte­geink elhelyezését, segélyével korhasztjuk el a trágyaanyagokat és a visszamaradt növényi részeket, a tarlót és a gyökereket. Megszántjuk földünket, hogy nagyobb mér­tékben tegyük ki azt a nap, fagy, nedves­ség és levegő porbanyitó, illetve gazdagító hatásának, és hogy új, a termésre eddig tétlen földrészeket hozzunk a felszinre és­­ szaporítsuk vele növényeink tápszereit. Végül ' szántással siettetjük a talajunkban levő gyomm­agvak kikelését és kikelés után isxné' szántással '‘pusztítjuk a sokat.­­ Noha minden szá­itás nagyjából egy-­ forma műveletnek látszik is, amennyiben a talaj fordításában, porbanyitásában és koro­*) Dr. Hoffer Józsefnek a „Félegyházi­­Szabad­elvű Gazdakörében 1886. decz. 19. tartott felolvasása, részben áll, mégis nagyon különbözőkép kell azt eszközölnünk, amint vele a fennebbi ezé­­sok egyikét vagy másikát, avagy különböző csoportjait akarjuk eszközölni. Ha például trágyát vagy tarlót szántunk alá, csekélyen teszszük azt, mert a felső rétegben a korha­dás és rothadás folyamatai gyorsabban végbe­mennek és nem kell félnünk, hogy trágyánk tápláló részei oly mélyen lemosassanak az altalajba, hogy ezáltal növényeink táplálására részben elvesszenek; emellett itt a tökéletes fordítás a fő, a porhanyitás mellékes. Ha azt akarjuk, hogy talajunk alsó része kerüljön fel, akkor mély járásúra kell vennünk ekénket; a porhanyitás itt nem felesleges, de nem is elsőrendű kérdés, mivel a mélyítés leginkább őszszel történvén, a téli fagy elvégzi azt helyettünk. Ezekkel ellen­tétben vető alá sohasem szabad a föld ren­des szántásához képest mélyen szántanunk, nehogy éppen akkor kerüljön nyers föld ta­lajunk felsőjére, amikor fejlődő növényeink­nek legnagyobb szükségük volna a meg­érett és tápanyagban gazdag talajra. Ezen­­felül kiválóan kell ügyelnünk, hogy a vető­szántásnál elérjük a porbanyitás legnagyobb fokát, nehogy rögök vagy táblákba össze­állt földcsomók gátolják kikelő növényeink gyökereinek elterjedését és táplálkozását. Könnyen átláthatjuk, hogy ennyi kü­lönböző czélt egy és ugyanazon eszközzel nem érhetünk el teljesen, tehát többféle szántóeszközre — ekékre — volna szüksé­günk. Ez számos jól berendezett nagyobb gazdaságban így is van ; más ekéket hasz­nálnak a tarló leforgatásnál, másokat a mély szántásra és ismét másokat a porbanyitásra stb. Ezen különböző ekék beszerzése azon­ban kisebb gazdaságokban aránytalan költ­séggel jár vagy sok esetben teljes lehetet­len. Mivel nálunk leginkább kis gazdasá­gokról van szó, a különféle szántásra szol­gáló különleges eszközöknél nekünk össze­hasonlíthatatlanul fontosabb azon eke, mely­lyel helyes kezelés mellett kisebb-nagyobb tökéletességgel a szántás valamennyi felso­rolt czélját elérhetjük illetve megközelíthet­jük, tehát vizsgálódásainkat csaknem kizá­rólag erre fordítjuk. Az eke lényeges alkatrészei mint tud­juk maga az eketest, a csoroszlya, a geren­­dely, a szarvak és a befogásra szolgáló szer­kezet. Nézzük most már mint működnek ezen egyes részek a szántásnál és azok különbö­zősége hogy befolyásolja a munkát. A szántást tulajdonképen az ekotest végzi a csoroszlya­­segélyével, mely utóbbinak ítélja a barázdát függélyesen lemetszeni. Azáltal­ az ekotest munkáját megkönnyíteni és azt a kopástól kímélni. Beállítása ferdén a szántóvas orrának mélységére attól 4—6 hüvelyknyire történik, azért is, hogy a ta­lajban előforduló gyökereket vagy köveket legelőbb az érje és maga az eketest ne ron­­gáltassék meg azok által. Hogy csoroszlyánk is. (JJW—rw 11 a czélnak megfeleljen, igyekeznünk kell azt élezés és nádolás által eredeti alakjában fenntartani. Az eketest áll az ekefőből, eke­vasból és kormánylemezből. Az ekefő által '* van az egész eketest, a gerendelyhez erő-­­ sítve és egyrészt arra szolgál, hogy a szán­­tatlan oldalról a föld beomlását megakadá­­­ lyozza, másrészt, hogy rá legyen erősítve a­­ szántóvas, a kormánylemez és némely éké­­r­nél a talp. A szántóvas a csoroszlya által elvágott földszelet alá bújva azt vízszintesen fölfeszíti és elkezdi a kormányra fölvinni, mely azt megtöri, keveri és fordítja. A szántóvas különféle alakja a munka könnyebbitésére és tökéletességére van; egyik főkelléke, hogy egyenletesen menjen át a kormány­lemezbe és hogy folyton visszaadjuk neki a kopás által elvesztett eredeti alakját. A hosszú kormánylemez a földet töké­letesebben fordítja, a rövidebb, meredekebb pedig jobban porbanyitja azt. Ha minden talajhoz ugyanazon ekét akarjuk használni, akkor a kormánylemez méreteinél a két utat kell választanunk. Az eketalp az­­ járásának biztosabbá tételére szolgál. A gerendely feladata az eke egyes ré­szeinek összefoglalása és egyúttal a vonóerő felvétele, minélfogva szilárdságára nagy súly fektetendő. Közönséges ekéknél rendszerint fából készül, a mélyenszántóknál azonban czélszerű a vasból való. A szarv az eke vezetésére szolgál. Ná­lunk az egyes ekék rendesen kétszarvúak, míg a több testűknek csak egy szarvuk van. . A vonóerő befogadására szolgáló ké­szülék az eke munkáját nem módosítja ugyan, nagyban befoly azonban annak biztos és könnyű járására. Vannak oly ekék, melyeknél a tézslát egyenesen a gerendely orrára akasztják, ezen úgynevezett lengő ekék járása nagyon bizonytalan és csupán az altalaj porbanyitásánál vannak­­ alkal­mazásban. A mankós ekéknél a gerendely végét csúszómankó vagy mankós­­ kerék támasztja alá. Legjobban el vannak azon­ban terjedve és legczélszerűbbek a taligás­­ekék. Ezeknél a gerendely a taliga tenge­lyén — vánkosán — fekszik. A szántás kü­lönböző czéljainak az olyan taliga felel meg, melynek baloldali kereke a szintű­sége szerint állítható, mert nemi toknál csak egy mélységbe#-'&U-’’ vízszintesen, és csak abban* végeztetütt & szabályszerű munkát. .i«j* ....... A., vonóerői áttétele, vagy a gerendekv — végére vagy láncz segélyével annak kozo-i . pére történik,^ ezen eljárás azért jó, mert* If ■ az erő ott hat a gorendolyre, ahol az a'lfrí legerősebb. Czélszerű kettős láncz alkalma-1' zása, mert ez. aokkuk jobban megtartja az ekét szabályos, :jásásábai^. kettős láncz.^ egyik oldala némely ekénél/beleiRfávo»». esa­

Next