Félegyháza és Vidéke, 1887. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
volt kénytelen átengedni, önmaga fogja élvezhetni, s a szövetkezet által az anyag beszerzése, hiteligényeinek kielégítése, elárusítás és egyebekben is támogatva kereskedő, iparos és gazdaközönségünk maholnap ismét jobblétnek fog örvendeni. A szövetkezet szervezetére vonatkozólag legfőbb vonásokban megjegyezzük még, hogy az egy központi vezetőséggel s a fióktelepek székhelyein egy 67 tagból álló vezetőséggel van ellátva, kiket a szövetkezeti tagok tagjaik sorából választanak. Fióktelep alakításához szükséges legalább 1000 részjegy. Egy részjegy ára 20 frt, mely összeg akár egyszerre, akár apróbb, hetenkint 10 krás részletekben négy esztendő alatt befizethető. A szövetkezet eszméjét a legmelegebben ajánljuk városunk minden rendű és rangú közönségének figyelmébe, s ezt teszszük azért is, mert oly férfiakat látunk annak élén, kiket mint nemes emberbarátokat s törhetlen becsületességü férfiakat tanultunk ismerni. Az egész dologgal különben más alkalommal bővebben is foglalkozni fogunk s lapunk legközelebbi számában közölni fogjuk a szövetkezet alapszabályait is, itt még csak azt említjük fel, hogy a központból Vaniss Károly ügynök úr városunkban időz, s azon fárad, hogy városunkban egy fióktelepet létesítsen. Kívánatos, hogy fáradozásait a legszebb siker koronázza. — — Pápai jubileum, megfosztva függetlenségétől, nem rendelkezik azon eszközökkel, melyekkel megvédhetné szabadságát, megfosztatott minden jövedelmi forrástól, egyedül a kath. hívek könyöradományaira szorittatott, nem látogathatja meg biztonságban örökségének, szent városának nagyszerű templomait, mert nem tudja, váljon nem kerül-e elő egy elvetemült csőcselék-csoport, gonosz intézőktől fölbujtogatva, hogy az ő szentséges személyét meggyalázza, mint az megtörtént boldog emlékű IX. Pius pápának hamvaival, midőn azok nyugalom helyére tétettek. XIII. Leo pápa, ki egy régi jóslat szerint „Lumen decoelo“ égi világosságnak neveztetett el, ragyogó szellemi tehetségével és lángelméjével 10 évi uralkodása alatt nagyszerű alkotásokat vitt véghez. Atyai gondja kiterjed legmesszebb eső országokba is, terjesztve Jézus szeretetvallását, a keresztény műveltséget, egyházmegyéket, püspökségeket alkot és alapít, megnyeri a nem keresztény fejedelmeket is a keresztény alattvalók javára, népeket és fejedelmeket békítéri, nagytudománya apostoli leveleivel , mindenütt emeli és gyarapítja az egyház békéjét és tekintélyét, miként ezt örvendezve tapasztaltuk a hatalmas Porosz- Német birodalomban, hol a prot. fejedelem, még néhány év előtt ellenséges érzülettel viseltetett a kath. egyház iránt s minden módot és eszközt fölhasznált arra, hogy az egyház híveinek szeretőjét közös atyjuktól a római pápától elvonja. Ellenséges indulatának jóra fordultát az által mutatta ki, hogy elismerte a pápának országok és fejedelmek feletti fenségét. XIII. Leó pápát kéré fel békebírául Spanyolország és Németország közti viszály rendezésében. Továbbá Németországba csaknem tizenöt évig több egyházmegyében megtiltott isteni tisztelet tartását és a kath. hívek lelki ügyeinek gondozását megengedte. A római pápák a magyar nemzet iránt is mindig kimutatták rokonszenvüket és szeretetüket nemcsak szóval, hanem pénzbeli áldozatokkal is, különösen akkor, midőn Magyarország török járom alatt nyögött, sok millióval segélyezték. Ami pedig a legújabb időt illeti, habár birtokaiktól meglevőnek is fosztva, a hivek által részére gyűjtött könyöradományokból a szent emlékű IX. Pius 10,000 frankkal járult a magyar Alföld ínségben szenvedő honfiaink fölsegélyezésére. Hasonlóképen az egyház jelenlegi feje, XIII. Leo pápa, midőn a Tisza pusztító árja Szegeddel együtt több községet elsepert a föld színéről, szintén 10,000 frankkal igyekezett enyhíteni a szerencsétlenséget. Hogy tehát Magyarország is l'J.wivtaen„ a többi népekkel együtt a szent atya iránti fiúi hódolatát, szeretetét és ragaszkodását jubileuma alkalmával, kath. főurai a püspökökkel együtt tanácskozott, hogy mi módon nyilváníthatná gyermeki kegyeletét ? Abban történt megállapodás, hogy más országok példájára különféle egyházi szereket, templomi ruhákat, kelykeket stb. fognak küldeni, melyekkel ő a szegény sorsban levő keleti templomokat fogja segélyezni, továbbá másik ily hor kénytelen, nem örömest bukdosástól megkíméljék magokat, ők is a kötélbe fogództak. Meg lévén a kötél jól terhelve, udvariassági szempontból a kötelet vállra fogták és a kis kisasszonykák vígan lubiczkolhattak azután megfogódzva a vízben. Hálából kihívtak illetve kiintegettek a partra. A part tört sóval kevert homok, melynek felszínét az apály folytán a nap szürkére szárította. Mutogatták, hogy kevetkezzünk meg mi is. Isten neki! Itt meg azután ők kezdték el a játékot. Szórták szemünk közé a homokot. Eleintén csak törülgettük a szemünket, később azonban mi lettünk a helyzet urai, visszaszórtuk, ez nem volt elég, udvariasan földhöz teremtettük őket s úgy összeforgattuk a homokban, hogy a csatatér meglehetősen össze volt turkálva. Erre természetesen a mosakodás következett, de itt is egymásra szorultunk, amennyiben keserves kin eme tengeri homokot lemosni, oly barátságos, akár a csiriz. Még mi igy kellemesen ellubiczkoltunk, a többiek más mulatságot kerestek. Szedtük a tengeri disznókat, persze csak olyanok ezek, mint a beléndek tüskés diója, azután meg a rákokat. Ez azonban egy kissé csiklandós mulatság. A rák urfi oly barátságosan belekapaszkodik a fogdosó kezeibe, hogy ez oly forma arczot vág, mintha ebéd után egy fél kád eczetet ivott volna meg. Csigaszedés, futkosás, stb. vízi élvezet után dideregve elhagyja mindenki a fürdőt és a fülkébe bekészített édes vízben megmosakodva oly nagyszerűen érezve magát, hagyja el a tengert, hogy ama imaszerű óhajt bocsátja a szélnek : Uram Isten, mert nincs ilyen fürdő hely minden falu szélén. Digó, úgynevezett „Péter filléreket“ is gyűjtenek, melyekből a szent atya részint kiadásait fedezi, mert mióta birtokait jogtalanul elfoglalták, azóta csak szeretett híveinek, az egész kereszténységnek fölajánlott filléreiből tartja föl magát, részint pedig Jézus vallásának és a keresztény műveltségnek terjesztésére fordítja. Kun-Félegyháza város buzgó haza, hívei is gyermeki hódolattal és szeretettel viseltetnek az anyaszentegyház feje iránt, szintén részt óhajt venni az egyház közös örömében, minél fogva városunkban is egy bizottság alakult Molnár István polgármester elnöklete alatt, amely bizottság a hívek által önként, vallásos buzgóságból és szeretetből fölajánlott filléreket elfogad és gyűjt, hogy az egyház fejének szorongatott helyzetén azzal is enyhítsen. A nemes adakozók nevei följegyeztetnek és megörökittetnek ; azon kívül album szerű aláírások is gyűjtetnek a plébániákon és a városházánál, amelyek szintén Rómába küldetnek. Fölhívjuk tehát e lapok utján is városunk buzgó kath. híveit a nemes adakozásra annyival is inkább, minthogy megyés főpásztorunk által föl vannak szólítva, hogy fölösleges filléreiket fölajánlják, mert ennél nemesebb jótékonyságot úgy sem gyakorolhatnának. Ma. XIII. Leó pápa, a kath. anyaszentegyház feje, i. é. decz. 31-én fogja megünnepelni áldozárságának 50-dik évét, arany misét. Ezen nap, az egész világ ünnepe, nem csak kétszáz millióé, mint amennyit számlálhatunk az egész föld kerekségén. Neki hódol ez alkalommal az 5 világrész, szerencsekivonatait és ajándékát rakja lábaihoz, nem csak a kath. milliói viseltetnek iránta szeretettel, hódolattal és tini ragaszkodással, mint a kereszténység közös atyja iránt, hanem a nem kath. fejedelmek is, maga a mohamedán vallásu török szultán, és a bálványimádó chinai és japán birodalom császárja is üdvözletükkel és ajándékaikkal halmozzák el, tiszteletük és nagyrabecsülésük jeléül azon pápa-királyt, ki habár jogos birtokaitól, államaitól megfosztatott, tizenhét évi rabságában is a föld összes uralkodói által, mint önálló fejedelem elismertetik. Igen, fogoly e saját országában is. De milyen kép ... Itt már nem némák az emberek. 10 czentesimi, halbe frank, una franko, természetes nem más mint a csiga, tengeri pók, kagyló s egyéb olasznak való csemege kínálgatása, vegyítve az olasz szó magyar német numerussal, csakhogy vevője akadjon. Azonban hiába volt minden kínálat. Előrobogott a „Tramway.“ Mindnyájunkat mint egy varázsütenyre megszólaltatott a befogott lópár szemlélete : „Jesszus, itt lovat is láthatni.“ Tengeren mit is keresne az ökör, ló meg a kutya, oda csak galamb kell, a szelídség jelképe, de az azután van is minden talpalatnyi térségen, úgy, hogy vigyázni kell, nehogy eme szárnyas kedvenczeket véletlenül megsértse az ember. A tágas, nyitott, kényelmes kocsikkal biró lóvasút pompás fasor között, mely mögött két oldalt szőlőskertek terülnek el, átszállított a sziget másik oldalára. No ez azután már ismét látomány ám ! Balatonfüred, Siófok fürdőházai csak magán lakocskák eme fejedelmi pompával biró fürdőházhoz képest. Van itt étterem ezer ember számára, olvasó szoba, fedett sétahely, stb. Tengerre magyar! Nem sokat tekingettünk mi szét, csak azon iparkodtunk, hogy a száz meg száz fülke közül melyikbe dobjuk le a nehéz, aranyos gúnyát és amúgy is eltikkadt, elfáradt testünket mihamarabb átadhassuk az ölelkező hullámok kacsácskáinak. Ez meg is történt. Vég nélküli örömünkre hullámzott a tenger , persze homoki hazafiak nem mertük elereszteni a vízben kifeszített kötelet, abba erősen kapaszkodva legénykedtünk. Egyszer csak akadt ám oda való czimbora is, egy olasz család képében. A terjedelmes mama egy 8 — 10 éves lánykáját buktatta a tengerbe, a papa hosszú hegyes szalmakalapjával együgyűen bámult a sik tengerre. A nagyobbik fiú a másik két leánynyal fröcskölt. Persze ő maga volt s igy a két leány kifogott rajta. Ebbéli olasz dühében mit tehetett egyebet: az egyiket oldalba rúgta, a másikat fellökte. Mikor a leányok a vizszinére kerültek, ugyancsak iparkodtak a szácskájukba került sós víztől megszabadulni. Elől került az „ó“ hangból való beszéd is. No hogy azután két gyermek története. (Elbeszélés.) Irta : Sz. -A. I. A lovak útrakészen, befogva állottak az erdészlak kis ajtaja előtt. Mártha felült a kocsira, éppen, mikor A lefolyt hét alatt nem történt olyan nevezetes esemény a politikai láthatáron, mely akár a monarchia beléletében, akár más államokhoz való viszonyában az eddigi békés és helyes politikai iránytól lényegesebb eltérést jelezhetne, de viszont voltak az államélet folytonos és egyenletes hullámzásában egyes jelenetek és intézkedések, melyek bizonyos visszás állapotok megszüntetését helyezik kilátásba. Bennünket, magyarokat különösen érdekelnek a király Ő Felségének a nyitrai nagy hadgyakorlatok alkalmából tett nevezetes enuntiátiói, melyeknek éle az államellenes pánszláv propaganda, s jelesül ennek legfontosabb culturtényezője: a pánszláv papok hazafiatlan magatartása ellen irányul. Mindenesetre felemelő a tudat, hogy maga a korona határozottan kívánja, miszerint a felsőmagyarországi nép „vallási és nemzetiségi különbség nélkül is egy színvonalon álljon és egynek érezze magát Magyarország többi lakóival,és hogy az egyház a vezetésükre bízott hiveket a testvéries összetartásra oktassa. Ugyanezen alkalomból ki kell emelnünk a legfelsőbb hadúrnak hadsereg a működése iránti teljes elismerését, mely a monarchia biztonsága felöli aggodalmakat eloszlatja, a nap első sugaraival csókolta végig az álmos földet. Aztán mégegyszer visszanézett a kis házra, még egyszer levette a kendőt kényes szemeiről, hogy búcsút intsen vele a barátságos falaknak, a szomorún bólingató fáknak és az illatozó, harmatos virágoknak. Az elválás e pillanatában feltámadtak kis lelke előtt múltjának összes emlékei. Élénken emlékezett vissza az erdőben töltött kedves napokra, mik alatt nem tett egyebet, mint bámulta a természet fenséges egyszerűségét és élvezte annak kellemességét és szépségét. A természet gyermeke volt. Szaladgált a réten, mászkált a fákon, fogdosta a pillangókat és ápolta virágait. Keveset, úgyszólván semmit sem tanult. Csak annyit, amennyit öreg anyja néha esténként elmesélt neki arról a hatalmas, mindenható Istenről, aki az emberek szivébe lát s tudja olvasni a gondolatokat. S e kevés elég volt, hogy a gyermek képzelődő lelke egybevetve a tanultakat a természet dús ölén látottakkal, egy képet alkosson magának az Istenről, mely leginkább lehet hasonló ahhoz, amely a gyermek szivében oly mélyen vésődött, hogy azt onnan sem az idő, sem más körülmények nem voltak képesek kitörölni soha. Ez volt életének arany korszaka, midőn véghetetlen örömet okozott neki egy pillangó elfogása és nagy fájdalmat egy virágjának elhervadása Aztán következett a gyászkorszak. A jó öreg asszony meghalt, eltemették s ők egyedül maradtak a kis Mártha és Tamás apó, az erdőkerülő. Azok szomorú napok voltak nagyon ! A kis házban minden felfordult fenekestül. Folytonos rendetlenség volt, folytonos hiányok mutatkoztak, olyanok, melyeket csak egy szerető, gondosan őrködő asszony szorgos keze képes eloszlatni. Mártha még kicsi volt — alig 13 éves — még nem pótolhatta anyja helyét. Az öreg Tamás apó, mikor esténkint haza jött, rendesen sírva találta Márthát a konyhában. Vigasztalni akarta s az ő szemei is könybe lábadtak. Azon vették észre magukat, hogy mindketten sírnak, s estebédjük a köny: az édes emlékezet keserű gyümölcse. Ekkor az öreg Tamás apó elgondolta magában, hogy ez tovább így nem maradhat. Mártha folytonosan nő, fejlődik, lassan kint tanulnia is kell valamit azonkívül, amit az ő oldalán a természet keblén lát és tapasztal. Elhatározta, hogy Márthát beviszi a városba s ott egy távoli rokonánál helyezi el, kinek lelkére köti, hogy Márthára vigyázzon s fölötte, mint saját gyermeke fölött, őrködjék. Had járjon ott iskolába s tanuljon meg mindent, mit egy művelt leánynak manap tudnia kell. Márthát fájdalmasan érintette atyja elhatározása, de végre is belenyugodott. Kis lelkét fájdalommal töltötte el egyrészt az a tudat, hogy itt kell hagynia agg atyját, szép fáit és kedves virágait; másrészt felébredt benne a kíváncsiság, látni, megbámulni a várost, melyről az öreg Tamás apó, különösen az utóbbi időben annyi szépet és jót tudott elmesélni. Az elválás ideje mind jobban és jobban közeledett s a kis Mártha szive mind jobban és jobban elszomorodott. Végre megjött a nagy nap reggele. Mártha előtt úgy tűnt föl, mintha e reggelen virágjainak kelyhében is köny ragyogna, mint az ő szemében, mintha az illat, mit máskor oly kéjjel szitt magába, most megfoghatatlan szomorúsággal töltené el lelkét; mintha a fák, melyeken annyit mászkált, s a madarak, melyeknek éneke költé őt fel reggel álmaiból, búcsút integetnének s titokban azt súgnák : „maradj !“ Mintha az egész természet azt susogná : „Ne menj !“ . . . Egy darabig szótlanul, némán haladtak. Az erdő fái mindig kevésbbé látszottak s nemsokára csak egy sötét vonal a láthatár szájén, jelölte a hajdani boldog otthon helyét. Végre az országút szürke pora és a távolság ezt is elnyelték s köröskörül már mi Politikai szemle, s különösen megnyugodhat a monarchia minden népe, hogy maga a hadúr katonáinak élén a legnagyobb buzgósággal, kitartással s igazi katonai fáradalmakban résztvéve , személyesen és közvetlenül szerez meggyőződést a hadsereg vezérlete, vezénylete és igazgatásáról. Nem is kételkedünk, hogy ha minden katona megérti hadurát , a megpróbáltatások nehéz napjain dicsőséges győzelmet vívand ki a hadsereg. Nem lelkesedhetünk azonban horvát testvéreink politikai érettségén, még ha oly derék férfin, mint Mihajlovics bibornokérsek is, készségét jelenti be a közügyekben való részvételre, mikor nem is valami Starcsevits, hanem mérsékelt párti Vrbanics politikai gomba izgágáskodik és saját pártjából keletkezett kormányt ostorozta volna, ha véletlenül szájkosárral nem látták volna el az alakuló tartományi gyűlés nagyobb dicsőségére. Nem kevésbbé épületes dolgokat kell feljegyeznünk a cseh-titánok részéről is, kik saját érdekeiket ápoló Gautsch minisztert néhány rendezetlen cseh iskola betiltásáért üldözik s egyben pedig kacsingatnak Oroszország, a nagy mumus felé, ezenkívül nem respektálnak se németet, se lengyelt, se magyart, sőt az utóbbira az által vélnek nagy csapást mérhetni, ha összes czikkeit beviteli vám alá vonják. Meg vagyunk győződve, hogy a pánszláv festékkel varangygyá tetovírozott cseh birodalmi béka haszontalan brekegésétől elsiketülve, nem hallott az Ausztria és Magyarország közt fennálló vámszerződésről mit sem és átkozott vakságában nem látja be, hogy Magyarország közgazdasági viszonyait ő nem alterálhatja. A nemzetközi életben ma is a bolgár ügy foglalkoztatja az elméket s aggódott Európa Ehrnroth muszka tábornok törökös missziója végett, mely szerencsétlenségtől Monarchiánk, Anglia és Olaszország ad hoc szövetsége megmenté az ifjú fejedelmet s hányatott népét, mit, úgy látszik, megedzettek a szenvedések, mert egy megbízható s az állam függetlenségét lelkén viselő minisztérium élén derék fejedelem az ostromzár megszüntetésével s a pénzügyek időszerű rendezésével s a hadsereg szellemének és intézményeinek javításával az államélet konsolidált viszonyait teremti meg. Azt véljük, hogy diplomatiánk nem is ellenzi a fejedelem szép és nagy elhatározását, mert a legújabb hírek szerint 10 millió forintnyi pénzszükségletét is a Monarchiában akarja beszerezni. Én.