Félegyháza és Vidéke, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám
1888-06-03 / 23. szám
II. évfolyam Félegyháza, 1888. junius 3 23. számár. Egész évre 4 frt. Félévre...........................2 frt. Negyedévre1 frt. Egyes szám : 10 kr. Megjelenik minden vasárnap.FELEGYHÁZA ÉS VIDÉKE Politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap. Felelős szerkesztő: Dr. Fazekas Kálmán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. tized, 1492-ik szám, hová a lap úgy szellemi, mint anyagi részét érintő minden közlemény küldendő. Hirdetések díjszabály szerint. Ecce Sacerdos . . . Kiválóan fontos és szép ünnepségnek lesz tanúja városunk a mai napon. Schusster Konstantin váczi megyés püspök ő nagyméltósága püspöki körútjában városunkat is érintvén, e napon jő közénk, hogy a hívekre főpásztori áldását adja s helybeli papsága, úgy a népnevelés körében magasztos hivatásához képest vizsgálatot tartson. A hívők serege, városunk minden rendű és rangú lakossága bizonyára önzetlen és mély hódolattal fogja fogadni a főpásztort. Városunk hatósága s a kebeléből kiküldött rendező bizottság hetek óta azon buzog, hogy a fogadtatás méltó legyen városunkhoz s az azt megtisztelő egyházfejedelemhez. Szóval a főpásztor úr rendbe fogja találni a nyájat, a mi lakosságunk tiszta szívből vallásos s a tisztelet érzetére s a hódolat kinyilvánítására elegendő lenne itt magának a püspöknek egyházfejedelmi s a vallás különös oltalma alá helyezett állása. Mindkettő természetesen annál fokozottabb mérvben jő elő, mentül inkább tudja népünk, hogy a közénk jövő főpásztor a mellett, hogy az adminisztráczió ügyekben egyike a legszigorubbaknak, a vallás ügyeiben a leghivatottabb apostolok egyike s széles látkörű és mély tudományu férfiú. Ez a főpásztor első körútja megyéjében. Az első benyomások, s a közvetlen tapasztalat reá, ki aggódón figyel hitéletünkre s a népnevelési rendszerre, kétségtelenül nagy hatással lesznek. Nagyon kívánatos és nagyon örvendetes lenne tehát, ha ezen első benyomások úgy ütnének ki, hogy eddig tapasztalt figyelmét és atyai gondoskodását tőlünk meg nem vonva, jövőben fokozottabb figyelemmel, s immár a személyes ismeretség alapján intézné főfelügyeleti jogát. Az egyházéletet illetőleg itteni papsága ellen alig lehet kifogása. Örvendetesen konstatálhatjuk, hogy e téren bírja a közbizalmat az itteni clerus, s annak tagjai megfelelően töltik be hivatásukat. Legfeljebb az egyesek által űzött politikai magaviselet jöhetne élesebb megbírálás alá, s mi hiszszük, hogy ha ő nagyméltósága e dologba szokott szigorával bele- néz, jövőben e tekintetben sem leend okunk panaszkodni. Kiváncsiak vagyunk, fenn lesz-e az ünnep tisztességére az új templomon a 48-as kör trikolorja. Alig hiszszük. De valamint a templomot szentebb helynek tartjuk, hogysem oda a profán politika beférkőzzék, ép úgy a templom s az Isten szolgáit a papokat csak úgy s akkor látjuk hivatásuk magaslatán, ha s legkivált attól a szerencsétlen politikától, mely városunkat mindinkább behálózza s melynek súlyos nyomait már a jelen, de a jövő nemzedék bizonyosan érezni fogja — magukat távol tartják. Népnevelési ügyünk bizony nagyon rászorul az atyai gondoskodásra, nemcsak azért, hogy tanintézeteink még mindig hiányosak s kellő számban fel nem állítvák, hanem főleg azon slendrián szellem miatt, mely nem értelmes s megélni biró egyszerű embereket nevel hazánk s városunknak, hanem csak a proletár elemet szaporítja, azt az elemet, mely minden ország s minden városnak legnagyobb veszedelme. Mindeme bajokon ő nagyméltósága közénk jövetele, atyai tanácsai s jövőben is fokozottabb gondoskodása felettébb sokat segíthet. Épen ezért a személye iránt érzett hódoló tiszteleten kívül városunk érdekéből is szívből mondjuk, hogy az Isten hozza közénk. Ismerjen meg bennünket, ismerje meg bajainkat, s a szerint gondolkozzék és gondoskodjék rólunk. IEZ árpáti emé is:. Te völgy, hol hőbb a nap, olvadóbb a hó, Tél hamarább fut, nyár tovább pihen, És szebb virány közt lüktet a folyó, Te völgy, e szóra oktatsz, szerelem. S te bérez, vihar kartácsát megvető, És visszavágó villámok haragját, Te elhagyott, sújtott, kopár tető, Fenséges bérez, ezt menydörgöd : szabadság. Bartók Lajos: Mire jó az újságíró? Elbeszélés. Irta: Porzsolt Kálmán. Volt nekem egy nagybátyám. Nem volt ugyan „amerikai“, vagyonát sem hagyhatta így nekem örökségül, hanem voltak neki olyan jó mondásai, amikért nagyon szerették őt egész Sicáliában, ahogy Székelyországot nevezik. Ez a nagybátyám mondta azt is, hogy aki csúf asszonyt vesz el feleségül, azt megverte az isten, aki pedig szép asszonyt vesz el, azt megveri a felesége, így hát legjobb nőtlenül és veretlenül maradni. Sándor Mózes úr is igazat adott az én nagybátyámnak, de már akkor késő volt, mert az ő históriáján kacagott már akkor Borszék fürdőközönsége három saisonon keresztül. Mert hát valósággal három saisonra való történet volt az, amelynek tragikomikus hőse Sándor Mózes ur volt. Sándor Mózes ur igen derék ember volt, góbé volt, táviró tiszt volt, ötven éves volt, szép felesége volt, elég az egy embertől. Télen-nyáron boldogan élt Mózes úr Marosvásárhelyen, hol a hivatala volt. Lakásáról a hivatalba, a hivatalból a korcsmába és a korcsmából ismét a lakására ment; ez volt ránézve az egész világ. Hanem mikor megházasodott és megkapta feleségül a gyönyörű szép kis Juliskát, egészen megváltozott az élete ; zajosabbá mulatságosabbá vált, de néha keservesebbé is. A felesége volt az oka annak is, hogy a fürdő saisonra Borszékre tétette magát Sándor Mózes úr a fürdő táviró hivatalába. Juliska kitűnően érezte magát a kies fürdőben. Előkelő, és mi a fő, fiatal társaság volt itt , de az egész társaságban legjobban mulatott egy fiatal földbirtokossal, Peterdy Ákossal, ki a fürdő jeunesse dorée-jának feje volt. A fürdő pletykagyárai sokat is foglalkoztak már Ákos úrral és a fiatal menyecskével, kiket gyakran lehetett látni a fenyvesek közt kanyargó utakon párosával, de azért az ég tiszta volt, fellegek nem gyülekeztek a láthatárra : a férj nyugodtan ült hivatalában és verte a Morse gépet kereskedők, szerelmesek, gyászolók és kölcsönkérő gavallérok számára egyforma jókedvvel. S amíg Sándor Mózes úr a drótozó asztal mellett ült, szép felesége az alatt természetesen udároltatott magának, sétákat tett, kirándulásokban vett részt, amelyeken legelső gavallérja mindig Peterdy Ákos volt. Hanem azért a férj nem gyanakodott semmit sem. A menyecske gyengéden bánt urával és midőn ez hivatalos dolgát végezte, az asszony megvárta őt és aztán ketten tettek sétákat a fürdőben és környékén. Egyszer azonban a kis Borszék nyugalmas életét nagy esemény zavarta fel. A közművelődési egylet adatott ünnepélyt és ez alkalommal nagy tánczmulatságot is rendeztek. A fürdő zsúfolásig megtelt idegenekkel és két napon át ünnepi toiletteben volt az egész fürdő és közönsége. A fiatal menyecske természetesen kitűnően mulatott, míg a férj természetesen most is hivatalában ült. De a legjobb mulatságnak ígérkezett maga a bál, ami után már annyira sóvárgott Juliska, de sóvárgott különösen Peterdy Ákos is. A közművelődési egylet ünnepélyére érkezett Ákosnak egy újságíró barátja is, akinek nem volt ugyan valami költői neve, mert a praedicatumával együtt, Teleki Zeke Kelemennek hívták, de annál költőibb kedély volt ő maga. Amint Kelemen Borszékre érkezett, Ákosnak természetesen legelső dolga volt, hogy barátjának elpanaszolja, hogy ismét rabbá tette a szerelem. — Kedves barátom, most az egyszer sokkal komolyabb a dolog, mint az eddigiek voltak, sőt komolyabb, mint magam is hittem. Ma este fogom intézni ellene a főostromot és ha a vár meg nem adja magát, úgy nem tudom mit tevő leszek. Elmegyek kolostorba s beállók barátnak, vagy katona leszek és a háborúban halok meg. — Vagy udvarolsz egy másik menyecskének, tette hozzá Teleki Zeke Kelemen. — Bár úgy volna magam sem bánnám, de a dolog sokkal komolyabb. Ha ez a menyecske nem lesz az enyém, úgy boldogtalan leszek teljes életemben. — De gondold meg, hiszen már másnak a felesége. — Meggondoltam és csak a felől bizonyosodtam meg, hogy ő is boldogtalan a férje oldala mellett, hiszen ő szép és fiatal, kedves és szellemes, a férje pedig mindennek az ellenkezője. Csak azért ment hozzá, mert a szülei erőltették. — De hát mit akarsz vele ? — Azt nem tudom, az tőle függ. Először is meg kell tudnom, hogy szeret-e ? — Hát még azt sem tudod ? —Tudom, mert hiszen eléggé kimutatta, de még sohasem mondta. De barátom, ma van a döntő pillanat és ma a te közreműködésedre okvetlen számolok. — Ha tisztességes a szándékod, szívesen segítek ; de hát mit tehetek én érted ? — Oh nagyon sokat, míg én a bálban Juliskát ostromlom, te azalatt foglald el az öreget. — Elefánt legyek ? — Nevezd magadat, ahogy tetszik, csak azt akadályozd meg, hogy a férj éjfél előtt a bálterembe ne jöjjön ; a többit aztán bízd rám. — No hallod, te sokat kívánsz, hiszen ha te éjfélig a férjet távoltartod, akkor, a többit akár én is elvégzem. — Köszönöm, de abban már csakugyan nem kérem segítségedet. — Kár, no de hát’ jól van , a mit lehet megcsináljuk. Legelőször is mondd el haditervedet, de azt természetesen kikötöm, hogy az egész dolog a te kontódra megy és az egész háborúban az én bőröm és tárczám érintetlen marad. — Praktikus ember vagy, de légy nyugodt ez irányban, én már bőven gondoskodtam minden eshetőségre. A két fiatalember az erdő árnyas utcáira tért, megbeszélendő a haditervet. Végre elérkezett a bál estéje. Juliska gyönyörűen nézett ki és elragadta az egész közönséget, de leginkább Peterdy Ákost, ki folyton körülötte forgolódott. Teleki Zeke Kelemen is ott volt a bálban és miután összeírta volna a jelenvolt szépségeknek neveit, leült egy sarokba és az újságírók közönyével nézett végig a közönségen, mely ránézve — úgy látszik - csak azért létezett, hogy egy újdonságot csináljon az ő lapja számára. Egyszerre csak Peterdy Ákos rohan feléje és kivonszolja a teremből. — Az isten szerelmére, mit csinálsz, hiszen a férj mindjárt itt lesz ? — Csak légy nyugodt; a férj tizenkét óráig ebbe a terembe be nem teszi a lábát, arról én kezeskedem. — Hát találtál ki már valami módot ? — Azt hird rám. Örökre letenném az ollót, akarom mondani, a tollat és elcsapatnám magamat a „Hírnök“ szerkesztőségéből, ha nem tudnék segíteni a bajodon. Bele fog ugyan kerülni esetleg egy-két száz forintodba, de hát ez a te dolgod. — Ezreket is szívesen áldozok, csak az isten szerelmére siess, hiszen hét órakor már véget ér a hivatalos óra a távirónál. — Ugyan hagyd el, mit értesz te a dologba ? Hiszen még délután táviratoztam a táviró hivatal igazgatóságához, hogy rendeletileg hosszabbítsa meg a közművelődési egyleten- A modern és a magyar iparos *) Ki akarná tagadni, hogy az ipar fejlődésére döntő befolyással bír az illető nemzetek iparosságának a műveltségi és véralkotási állapota ? Akárminő alárendeltnek is látszik e kérdés az első pillanatra, mégis igen fontos és ettől függ az ipar mikénti fejlődése. Néhány rövid vonásban akarunk épen azért megemlékezni a magyar iparosról is és felemlíteni, hogy mit kíván tőle modern környezete és hogy mostani állapotában működhetik-e előnnyel. Két irányba vetjük tekintetünket. Az egyik, ahol a magyar iparos állapota nem tőle, és a másik, a hol sorsa tőle, saját cselekedeteitől, saját magatartásától függ. Mind a két irány tanulságos és érdekes. Rövid idő óta sűrűen hirdettetik nálunk, hogy minden jóravaló fiú az iparos pályára menjen , azonban e tannak az előfeltételét senki sem pendíti meg. Manapság az iparos pályára még csak az lép, akit a kényszerűség visz reá, mert hiszen az illetők társadalmi állása e téren olyan alacsony, hogy valódi szerencsének tartják, ha valaki kezet fog velük, és van elég „művelt“ buta ember, aki nem utalja az iparosságot, mint lealacsonyító tulajdonságot a magyar iparosnak arczához vágni. Számos rut példára hivatkozhatnánk. Azoknak, akik magyar iparosokat akarnak nevelni, elsősorban arról kellene gondoskodni, hogy a mi iparosunk ét oly tiszteletben részesíttessék, mint részesül az iparos más modern államokban, s akkor a fiuk tömegesen lépnének erre a pályára. Ez az egyik feltétele annak, hogy fiaink az iparos pályára kedvvel léphessenek. A másik, sokkal fontosabb feladat pedig: elkövetni mindent, hogy a magyar iparos-ne kényszeríttessék külföldre kivándorolni, hanem hogy itthon legyen munkája. Nem oknélküliek a panaszok ez irányban, mert valóban a szegény iparos, midőn tapasztalja, hogy míg munkája után alig tud még megélni, a társadalom becsülését, — melyre ép oly joggal vágyódik, mint bárki más, — lenézett, de azért becsületes munk)Mutatvány Bolmla János budapesti építésznek „Magyarország iparügye“ czímű feltűnést keltett jeles munkájából. Másságával kiérdemelni nem bírja: csodálkozhatunk-e, ha igyekszik elhagyni azt a haladatlan tért, melyen szorgalmának megfelelő anyagi és erkölcsi jutalmat kiérdemelni nem remél ? 11) A széhek eltörlése után leginkább az úgynevezett kereskedelmi ipar burjánzott fel. Ez tagadhatatlanul háttérbe szorította a magyar ipart és az egyre meggyengülő magyar iparosság — mint Keleti Károly mondja — duzzogva félrevonult, idegennek érezvén magát saját hazájában és se gyámolítást, se támogatást sehol sem lelve, nagy része politikai oppozíczióvá szegődött, e mellett még alig rázható fel nagyobb társadalmi akczióra. Értelmesebb osztályaink pedig — megcáfolva az elnevezést — nagy úri lenézéssel tekintettek az új térfoglalókra, dehogy engedték volna, hogy sarjaik oly munkástérre lépjenek, melyen velök össze kell vala keveredniök ; inkább néma büszkeséggel — bátran mondhatnék korlátoltsággal — véreztek a tétlenségben. És az ország s a nemzet tönkremenjen-e egyesek indolencziája, mások álbüszkesége, a tömegnek értelmetlensége folytán? Még ma — kiált fel a nevezett szerző intő szavával — a miénk az állam és a hatalom , történelmi jogosultságnál, számbeli aránynál fogva mi vagyunk a nemzet. Ezért kell tért foglalni ott, honnan a termelés és termőképesség, a jóllét s a vagyonosság sarjadzik. Munkára kell fogni véreink legjavát, műveltségre ivadékunk zömét; tétlenül nem szabad veszítenünk egy órát sem, mert ma többé csak munkával, értelmes, józan s kereső munkával tarthatjuk fel a magyar nemzetet.1 2) Ahogy azonban elismerjük, hogy mindez okok, mint kívülről működő erők a magyar iparost leszorítják onnét, ahol helyet foglalhatna mint művelt, modern iparos , ép úgy nem szabad szemet hunyni, maguk az iparosok által teremtett helyzetük előtt. Bizony az igaz, hogy sok esetben az iparosok műveletlensége és ingadozó jellemvonása hátráltatja az iparügy haladását. Vannak ugyan olyanok is már, akiknek ezt a szemrehányást tenni nem lehet, és legalább velük kellene számolni. 1) Dienes Péter : Teendőink a hazai ipar védelme és emelése érdekében. 2) Keleti Károly: Magyaror. közgazd. és miv. áll. 214.