Félegyháza és Vidéke, 1888. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

vásárok az ily ünnepet legközelebb követő napokon, nem pedig országos ünnepen tar- tassanak; megengedjük, ezt jelen levelünk erejénél fogva, mindazonáltal nem azon évi (orsz.) vásárok vagyis szabadalmazott évi piaczok kárára, melyek más, vásártarthatási szabadalommal felruházott szomszéd községekben megtartatni szoktak. Miért is minden, úgy egyes kereskedőt, boltost, utast, s egyéb vásározó embert jelen sorainkkal biztosítunk, buzdítunk, hogy a fent nevezett, de már kiskunságba kebelezett Dorosma mezővárosban engedélyezett, s már említett négyrendbeli évi (orsz.) vásárra visszab. évi piaczra s minden áruczikkeitekkel, holmitok, s jószá i gaitokkal, szabadon biztosan, s személyetek, áruczikkeiteket illetőleg minden félelem és remegés nélkül jöjjetek, siessetek s részt vegyetek, elvégezve ott minden teendőiteket ismét a mi védelmünk s különös bizto-sitásunk alatt mindig személy s vagyon biz- tonsággal, vagy saját, vagy ha akartok más helységbe visszatérhettek. Akarjuk, hogy mindezek köztereken , nyilvános helyeken, mindenütt nyilvánitassa- nak, s közzététessenek; akarjuk s megparancsoljuk, hogy ezen okmány, melyet lefüggő zárt pecsétünkkel, mit mint Magyarország apostoli királya használunk, megerősítettük, annak átolvasása után mindig az azt kezelőknek visszaadassék. Kelt a mi hit s általunk őszintén szeretett Ninics. Erdődi s Vöröskői Gr. Pálffy Fidél, Sz. István apostoli király jeles rendének nagy keresztes lovagja, kamarás és valóságos belső államtanácsosunk, Pozsonymegyének örökös, Árvának pedig legfőbb grófja, és Magyar országunkban királyi udvarunknak, valamint Sz. István apostoli király jeles rendének cancellárja által. Velenczében, Lombard—Velenczei országunkban február hó 5-én. Az urnák 1838-ik, magyar cseh s többi országunk feletti uralkodásunk 5-ik évében. Ferdinand m. kir. Hogy mily fontos, mily nagy horderejű volt a városi czim elnyerése, vásártartási jogosítvány birhatása, kitűnik az okmány szövegén kívül azon tényből, hogy a hatóság küldöttségeket menesztett az ország nádorához, a kir. kanczellárhoz támogatásért s az úgynevezett Dianovszky vagy másként Pesti széket eladta nyilvános árverésen Balajthy Vendelnek s a 2100 váltó írt vételárt a 66/1837. számú határozat szerint, a „városi czim keresés költségeire“ fordittatta. —■ Nagy összeg volt ez azon időben. A nemesség kiváltságos jogainak tudatában oly fölényt gyakorolt, annyira sajátjának tekinté a közügyek intézésének jogát, hogy a nem nemesnek lehetetlen volt érvényre juttatni tehetségét, legüdvösebb törekvését. A kasztrendszer annyira elkülöníti a társadalmi osztályokat és az egyéneket, hogy sokan az embert a bárótól felfelé tekintették embernek. Ez a megkülömböztetés kihatott az erkölcsi személyekre, a községekre is, melyek csak akkor bírtak nyomatékkal, jelentőséggel, ha városi czimmel bírtak. Hogy a közviszonyok hatása alatt őseink ezen czim s ezzel kapcsolatos jogosítványok, előnyök elnyeréséért minden lehetőt elkövettek, az bölcs előrelátásukra vet világot, s minthogy ezzel vetették meg ezen nagy családot alkotó közönség fejlődésének második alapját : legyen áldott emlékük ! A most fennálló, édes otthonunkul szolgáló Dorosma — a régi helyén — 1719-ik évben telepíttetett ugyan, de a német lovagrend zálogbirtokán, s a föld, melyet müveltek, a hajlék, melybe megpihenni tértek, nem volt az övék, az istenadta életen kívül egyebük nem volt, s azzal is a földesura-ság rendelkezett 1745. évig, amidőn a Jászkun nép törzsbirtoka és régi törvényes sza-badságába visszahelyeztetett, lefizetvén az ötszázezer forint zálog summát, melylyel az ország törvényben kimondott és szentesített ígérete daczára még ma is adós a Jász-kun népnek. Dorosma új életének alapja tehát 1745-ben vettetett meg, de politikai jelentőséggel az ország erkölcsi testületei között 1838-ik év, vagyis félszázad óta bir, s midőn az élő nemzedék eme nagyjelentőségű alkotás 50-ik évfordulóját megünnepli, az alkotó ősök emléke iránt tartozó kegyelet nyilvánításával önmagát becsüli meg. (Folyt. köv.) sorsra törekszik, a hazai kereskedelem jó hírnevének, de nem gazdájának is, rovására.1) A társadalom ilyen nemtelen kinövései ellen törvényt kellene alkotni, pl. olyant, mint a genfi, mely szerint azok gyermekei, akik csődben éltek vagy meghaltak, minden hivatalból, minden tiszteletbeli állásból ki voltak zárva mindaddig, míg atyjuk adósságát meg nem fizették. A kereskedők ily túlkapásait és a kapzsiság itt-ott mutatkozó hajlamait mindenesetre akármi módon, hanem fékezni kell Magyarország hitele érdekében, mert bizonyos, hogy a kereskedők kapzsiságának korlátozása nem akadályozza a kereskedelem fejlődését. Lesújtó ez irányban egyik közgazdasági írónak az ítélete, hogy a magyar közönségnek nem igen van alkalma a kereskedői tevékenységnek azt a magasabb nemét szentelhetni, mely távoli tartományokat felölelő, magas műveltséget s tág látkört igénylő műveleteivel tiszteletet parancsolna terményeinknek távoli piaczokon való értékesítése s iparunknak ily módon való folytonos táplálása által, a kereskedői tevékenység becsét kézzelfoghatóvá tudná tenni; s az üzletileg szerzett vagyonon meglátszanék az, a mi nélkül vagyon tiszteletetre nem gerjeszthető a munka és a fáradtság. Kapcsolatban evvel, fel kell hozni a kereskedők nem szolid spekuláczióit, melyek hazánkban is eléggé felütötték sárkány fejüket. Bizonyára leghelyesebben teszszük, ha mint több helyütt e fejezetben, csak idézetre szorítkozunk és ha e tekintetben ama közlöny szavait felsoroljuk, mely évtizedek óta kiváló képviselője a kereskedelmi érdekeknek és a mely közlönynek a tulajdonosai maguk a kereskedők. Ez a közlöny leplezetlenül kimondja, hogy „ha kereskedelmünk ügyén segíteni akarunk, akkor mindenekelőtt alapot kell teremteni reálisabb szokásoknak a kereskedés egész terén. Ameddig terményeink büntetlenül kerülnek meghamisítva a világ piaczára, ameddig egyátalán nem oly kereskedelmi törvények jönnek gyakorlatba, minőket a forgalom mai szükségletei igényelnek, mindaddig sántílni fog a forgalom s a legnehezebb bajokban szenvedni.“ Nyílt titok pedig, hogy a kereskedelmi üzért rontják a piaczot és az ország hitelét megbízhatatlan eljárásukkal és lelkiismeretlen szállítmányaikkal. Végül, mintegy jutalomképen felemlítendő e fejezetben még a kitüntetések ügye. Egyik osztályrétegünkben sem tapasztaljuk annyira burjánozni a kitüntetések utáni vágyat, mint épen a kereskedőknél, pedig a történelem folyamán látjuk, hogy ez a tünemény mást nem jelent, mint az elvek rothadtságát. Sajnos, leginkább a kereskedői osztálynál tapasztaljuk, hogy a lehetőséget, magának kitüntetést, nemességet stb. pénzen megvásárolni, leginkább ő gyakorolja. Némely monarchikus államban az ily erkölcsvásárlást előnyösnek tartották az állam pénztárára nézve és az sokkal több szellemi kárt tett, mint anyagi hasznot, mert „ahol a kitüntetések nagy számban fordulnak elő, ott a tisztelet már igen alacsony fokra leszállóit és a polgárság önönbizalmát kezdi veszíteni.“ Nagy örömmel konstatáljuk azonban, hogy kereskedői karokban kivételeket tisztelhetünk, melyek előtt meghajtjuk fejünket. Vannak jó hazafiak, kik a magyar ipart és kereskedelmet valóban arra használják fel, hogy hazájukat gazdaggá és nagggyá tegyék. És itt készséggel értünk egyet Keleti Károlylyal, ki szintén elismeri, hogy ily kereskedőkkel bírunk, bár korántsem elég számmal, elég tőkével, és elég értelemmel. Ezek számát kell szaporítanunk legjobb vérünkből, ezeket kel világgá küldenünk, hogy Magyarország érdekeit ápolják kereskedelmét fejleszszék mindenfelé. Az a kozmopolita kereskedő, ki Zemplénből Debreczenbe, innét Budapestre törekszik, hogy honfitársaink verejtékén meggazdagodva, itt fölszedett vagyonát Bécsben a börzén elprédálja, vagy szerencsésen játszva, utóbb Frankfurtba telepedjék, az olyan nem gyarapítja az országot s ha millionárussá lett is, ne dicsekedjünk vele, hogy magyar hazánkfia. A történelem késkedőinkre legalább a mulasztás vádját fogja ezért kimondani.4) A magyar kereskedői kar csak nagy és messzeható gyökeres reformok keresztülvitele után állhat az ország szolgálatában. Míg e reformokat saját kebelében keresztül nem viszi, míg a magyar iparügyet sajátjának vallani nem fogja, és míg világgazdasági nézete nem lesz, addig hasznunkra nem válhat és teherként fog csüngni az állam testén. Oly nemzetek, melyek nem ambíczióval és tetterővel bíró kereskedőkkel rendelkeznek, világhódítók és véres háborúk nélkül győzedelmeskednek úgy a szárazföldön, valamint a tengeren is. Önérzetes és hazafias kereskedői kar mellett nem kell a országnak szuronyokkal hódításokra törekedni, mert erre, a helyét megálló kereskedő urancza elégséges. ÚJDONSÁGOK. — Légszeszvilágítás városunkban. Életre való eszmét pendített meg pár hét előtt városunk egyik tisztviselője, t. i. a légszeszvilágítás megteremtésének eszméjét, és ez ügyben már igen fontos értesüléseket is szerzett. A légszeszvilágítás, hogy mennyivel hatalmasabb mint a petróleum, úgy hisszük mindenki előtt ismeretes, de kérdés az, hogy mibe kerül az egyik vagy a másik ? A petróleum lámpa fogyasztása óránként 1 krba kerül, a gáz ellenben 1 és fél krba. Sejtjük a gondolatokat! Azonban csak lassan, mert a fenti arány pusztán csak az égő anyagokra vonatkozik, a. m. a gáz és petróleumból fogyó mennyiségekre és ebből az következik, hogy a petróleum- 1 mpa költségéhez hozzá kell még adnunk a cső törését és a bél fogyását, ami még újabb fél krt tesz ki, tehát ép annyiba kerül egy 11-es számú petróleumlámpa, mint egy 10 gyertya lángnak megfelelő gáz láng, pedig a 11-es lámpa még 10 gyertyalángnak sem felel meg, a gáz lángnál pedig sem csőtörési, sem más nemű költség föl nem merülhet. Jelenlega város fizet 52 utczai lámpa derengő pislogásáért évente 1437 frt 13 krt, holott gázvilágítás esetében ugyanezen összegért legkevesebb 70 db. lámpát tarthatna föl. Mint majd legközelebb megjelenendő czikkünkből látni fogjuk, ez a 70 láng egy bizonyos esetben minden költség nélkül 100-on is felül lenne fokozható. Az erre vonatkozó nézetünket ez idő szerint azért nem akarjuk nyilvánítani, mert már precíz számokra akarunk hivatkozni, melyek ez idő szerint még nem állanak rendelkezésünkre. Reméljük, hogy városunk műveit lakossága örömmel fogadja ezen eszmét, és ha annak létesülése valóban a megvalósulás lehetősége felé közélg, szívesen fog mint létrehozó szerepelni, és közreműködni, úgy tudjuk különben, hoy a városunk kereskedő osztályának lenne legfőbb érdeke a gázvilágítás behozatala. Illő lenne tehát, hogy az a mozgalom, mely a privát lángok gyűjtésére vonatkozik, köztük induljon meg. — Ft. Agócs János ó-templomi esperesplébános múlt hó 24-én tartotta névünnepét, mely alkalommal számos tisztelői és ismerősei fejezték ki jókivánatukat. — Politikai szemle czímű rovatunk térszűke miatt e számból kimarad. Nevezetesebb fontosságú esemény e héten úgy sem merült fel. A delegácziók mint előre tudható volt, egyhangúlag megszavazták a kért 47 milliós hadi hitelt. A külpolitika egén Vilmos császár trónbeszéde lett volna hivatva felhőt gyűjteni, ahelyett azonban úgy látszik, hogy a béke napsugáréval biztatva, még a francziák között is jó hatást keltett. Az új császár a czár iránt feltűnően barátságos ! Vajha e barátság ne lenne ártalmára a középeurópai szövetségnek, mely egyedül hivatott s képes a világháborúnak elejét állani. — A polgári leányiskola évzáró vizsgálatai jun. 23-án d. e. folytak le 37 növendékkel nagy számú közönség jelenlétében. Előre kijelentjük, hogy a felmutatott eredménnyel szülők s tanárok egyaránt meg lehetnek elégedve. Az illető tudományág nevezetesebb részleteit feltüntető kérdésekre a növendékek oly biztos tudással, helyes hanghordozással s világos értelmezéssel feleltek, hogy az új iskola iránt természetszerűen táplált várakozó magatartásunk örvendetesen s az intézetre nézve igen előnyösen feltétlen bizalmivá változott át. Nemcsak a tudományos tárgyakból adott feleletek, hanem a női kézi munkából kiállított ízléses munkák, szép példányok meggyőzhettek minden elfogulatlan szemlélőt s érdeklődőt, hogy városunk nevelési intézetei egy szakszerűen vezetett, s helyi nőnevelésünket helyesen vezető iskolával szaporodtak, melynek jóakaratu pártolása s támogatása a városi hatóság, szülők s tanügybarátok részéről lakosságunk műveltsége érdekében nagyon is kívánatos. Ha tehát azt akarjuk, — s akarhatnánk-e mást? — hogy ez iskola továbbra is társadalmunk javára fenmaradjon, tovább fejlesztessék : óhajtanunk kell, hogy úgy a kellő anyagi segélyben a város, mint erkölcsi támogatásban a szülők részéről érdeme szerint részesüljön. A következő isk. évbe megnyílik a II-dik osztály is. Úgy ebbe, mint az 1. osztályba igyekezzenek mindazon szülők leányaikat feladni, kik gyermekeiknek magasabb és szívre, kedélyre, értelemre előnyösen ható szellemi miveltséget óhajtanak adni. Agócs János, esp.-plébános, ki az iskola vallás-erkölcsi, s Kunz Béla, ki a szellemi nevelést oly oda adó ügybuzgalommal vezették, teljes elismerésünket érdemlik meg a tanárkarral együtt. Az I. év szép eredménye buzdítja őket további kitartó munkásságra, a közönségnél pedig fokozza azon érdeklődést, melylyel eddig is ezen iskola iránt viseltetni meg nem szűnt. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számának a jogászjuniálisról szóló tudósítása felettébb hibás. Tudósítónk abból több oly nevet hagyott ki, kik megjelenésükkel a mulatságnak mindenesetre díszére váltak, viszont több nevet tévesen irt, s oly neveket is irt ki, akik a mulatságban részt sem vettek. Lapunk szerkesztőjének ez egyszer nem lévén ideje a névsor felülvizsgálására, így esett, hogy a hibás névsor napvilágot látott. Kimaradtak nevezetesen a leányok közül Horváth Fáni és Ilonka, úgy Molnár Bertuska s az asszonyok között Horváth Gáborné és Makai Józsefné asszonyok Tévedésből mint jelenlevők Írattak : Szabó Józsefné és Husztky Béláné úrnők s Kosztolányi Rózsa k. a. neve tévedésből Íratott Emmának. Midőn ezeket helyreigazítjuk, tudósítónk nevében is ünnepélyesen bocsánatot kérünk az elkövetett hibáért. — Dorosma város ünnepe. Folyó hó 24-én ülte meg Dorosma város vásártartási privilégiuma- s mezővárossá tételének félszázados jubileumát. Az ünnepélyen a környékből is sokan vettek részt s az délelőtt ünnepélyes isteni tisztelettel vette kezdetét, mely után a városi képviselet díszközgyűlést tartott, melyen Zádory Károly jegyző olvasta fel a város történetét. Délután nagy népünnepély volt a szabályszerű fenyőmászás, szamárverseny, lepényevés stb. népies mulatságokkal fűszerezve. Este pedig műkedvelő előadás a városháza termében Kisfaludynak egy kis vígjátékéval, melyben Benke Nándorné, Szalai Miklósné, Dudás Zsolt, Jerney Zsolt, Dudás Béla és Nagy Ákos szerepeltek. Az előadást megelőzőleg Karcsay Vilma k. a. szavalta el Zádory Károlynak lendületes, s lapunk mai számában közlött „Ötven év“ czimü prologját. A műkedvelői előadást táncz követte, mely kivilágos kivirradtig széles jó kedvvel folyt. — Kunfélegyházi kör. tanítói gyűlés tartatik folyó évi jul. 4-én Puszta-Péteriben, melynek tárgysorozata a következő : 1. A helyszínen 9 órakor d. esz mise halgatás „Veni Sancte“-val egybekötve. 2. Elnöki megnyitó beszéd. 3. Kristóf Ferencz tanító s egyleti jegyző halálának bejelentése. 4. A múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvének felovasása. 5. A tanügyre vonatkozó felsőbb rendeletek felolvasása. 6. A pénztáros benyújtott számadása és annak felülvizsgálása. 7. Egyleti pénztáros, — és a központi gyűlésre két tag választása. 8. Az országos tanítói gyűlésre esetleg kiküldendő tag választása. 9. Az írásos dolgozatok megbirálására egy bíráló választás. 10. Az elemi osztályokban tartható mértan-tanítást gyakorlatilag előadja Trungel Károly népiskolai tanító. 11. Selyemhernyó tenyésztést gyakorlatilag előadja Chobodiczky Alajos m. kir. állami képezdei tanár. 12. Indítványok. 13. A jövő évi közgyűlés helyének meghatározása. Az esetleg elmaradó írásosan tartozik az elnökségnél elmaradását igazolni, különben az alapszabályokban meghatározott birság alkalmaztatik. Agócs János egyleti elnök. — Az állami tanitó képezde évzáró ünnepélye jun. 21-én, d. e. 11 órakor folyt le az intézet zenetermében díszes közönség részvéte mellett. Ezen ünnepély újabb alkalmul szolgált meggyőződni az ifjúság törekvő buzgalmáról s művészeti előhaladásáról. Az igazgató párbeszédéből megtudták ezen év nevezetesebb eseményeit statisztikailag is feltüntetve. Vajass Zoltán a tőle többször hallott biztossággal s jó hatással adta elő búcsúbeszédét, melyben az elvett jókért mondott az intézetnek hálás köszönetet, itt maradt társait kitartó munkálkodásra buzdítván. A programm többi pontját ének, hegedű s zongora darabok képezték, melynek mindenike nemcsak a zenetanár, hanem tanítványai szorgalmáról is egyformán tanúskodik. A szomszéd teremben Szőke Antal tanár úr állíttatta ki az isk. évben készített háziipari darabokat a kosárfonás, műfaragászat s lombfűrészelés köréből. Végül a bizonyítványok osztották ki, hogy az évi fáradalmak kipihenése czéljából ki-ki haza távozzék s uj erőt gyűjthessen a jövő isk. évre s nehézségei elviselésére. Junius 25-én s következő napjain a tanképesitő vizsgálatok tartattak meg a végzett IV. éves növendékek s a magán után készültekkel a megyei kir. tanfelügyelő elnöklete alatt. — Munka-kiállítást rendeztek az ipariskola növendékei jun. 29-én Péter és Pál ünnepén egyik belső iskolai helyiségben. A kiállítók száma meglehetős volt, de a kiállítást kevesen látogatták. Néhány darabon igen meglátszott a kiváló ügyesség a kiállító részéről. Úgy a bemutatott rajzok is, amelyeknél a tanulók a vezető tanár türelmét teszik próbára, a kitöltött szorgalmi időt véve tekintetbe, valóban meglepő eredményt mutatott föl Kuncz Béla tanár úr. — Évi záró vizsgálatok. A múlt hét folytán tartottak meg az alsófokú kereskedelmi- és ipariskola záró vizsgálatai középszerű eredménnyel ; az első osztálybeli ipariskola vizsgálatán Tóth József, Pest vármegye tanfelügyelője, királyi tanácsos m maga is jelen volt, mi a vizsgálat ünnepélyességét csak emelte. — Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye mezőgazdasági statisztikájára vonatkozó adatok. Szerkesztette Borovszky Károly. Budapest, 1888. Érdekes és hasznos munkával szaporodott e műben a közgazdasági irodalom. Szerző sok ideig dolgozott e 23 évre terjedő monographián és nagy fáradsággal állította össze az adatokat, melyek hazánk egy kisebb területének közgazdasági viszonyait minden oldalról megismertetik. Nagyban emeli a mű érdekességét, hogy szakirodalmunk még nem rendelkezik ilyen, szűkebb területet felölelő közgazdasági monographiával, s ha tekintetbe vesszük, hogy a szerző a szorgalommal összegyűjtött számadatok egész halmazával mily sokféle életbevágó kérdésre igyekezett feleletet adni, e munkát szakirodalmunk valóságos nyereségének tarthatjuk. Kiválóan növeli becsét az a körülmény is, hogy nem csupán Pest megye mezőgazdaságát tárja elénk, hanem belevonja keretébe az összes Pest megyével határos megyéket is, akként, hogy külön külön párhuzamot von a felölelt megye és a szomszédos megyék mint A kereskedők. (Folyt, és vége.) Az úgynevezett leleményes kereskedők gyakori bravourtettei közé tartozik továbbá, adósságot halomszámra csinálni, egy részt abból megtartani és azután csődöt mondani. Meg kellene bélyegezni azt a számos üzletet, mely a csődre és a kiegyezési eljárásra való kilátással nyittatott már kezdetben is, a hitelben vett árut elpocsékolva s lehetetlenné téve előre is a tisztességes kereskedő, meg iparos versenyét. Álbukás után bezáródik az üzlet félretett nyereséggel, hogy más czég alatt csakhamar újra nyíljék más kereskedés, talán az asszony neve alatt, mely hasonló auspiciumok között, hasonló !) Keleti Károly : Magyarország közg. és müv. áll. 141. 2) Jezerniczky J. : Az Alsó-Duna mint magy. piacz. 119. 3) Keleti Károly: Magyaror. közg. és müv. áll. 150. 4) Jezerniczky J. : Az Alsó-Duna mint magy. piacz. 126.