Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 1. szám

Az ilyenekkel haladva vegyük kezünk­be városunk boldogíthatása fáklyáját. Állunk a központra. Balkezünkkel nyúl­junk le a múltak sötét bányájába, jobbun­kat pedig terjesszük ki egy boldogabb jövő felé. • Vetkőződj­ünk ki a tekintélyek általi kormányzatból s ne hasonlítsunk a gyer­mekhez, kinek lelke még önállásra nem fejlődött, ki az életről is csak sejtelmek­kel bír. Becsüljük azon fér­ fiainkat, kik a múl­takból merített tapasztalásból különbséget tudnak tenni az útválasztásban, melyen együttesen haladva a lakosságot boldogít­hatják. Alig kell két és fél évtizedre vissza­tekintenünk, azon idő tárul fel előttünk, mi­dőn kétségbe esve dőltünk, sorsunk kegyet­len karjai közé, mert a lakosság ügye mi­kénti elintézése felett még csak gondolkod­ni sem volt szabad, hanem vakon kellett engedelmeskedni. A lakosságra erővel tuk­máltalak tisztviselők, kik áltekintélyöknél fogva — mintha csak a felhőkből csavar­ták volna le a gyilkoló villámokat — elhi­tetni akarván azt, hogy a­mit ők hirdet­nek, azok Isten szavai. Ezek megrontott szíveikkel megvonták e város jobblétre jut­­hatását. Persze, az ily reánk tukmált ve­zetők az akkori kormány kezében olyanok voltak, mint az emlősök; a kormány hízel­­gett nekik, szemeikbe hunyorgott, csecse­becse rongyokat adott kezeikbe, csakhogy el ne törjön a szájuk, vagy ha sírnak, el­hallgassanak. Ezek azután minden nemesebb erő­s indulat hiányában egyedül a nemtelen s gyáva hiúságnak éltek, eltaszítván maguk­tól e város lakossága boldogíthatását. Most azonban másként áll: saját vá­lasztottatok és saját magunk intézhetjük ügyeinket. Az idők megváltoztak, a kotyvasztó idegen szakácsok elüzettek, a pákosztos ál­latok szétriasztottak, ízletes étkekkel táp­lálkozhatunk. S hogy az idő megváltozott, nem egye­dül magunknak köszönhetjük, mert mi tü­relmes s jámbor néppé képződtünk, mert ha a fenntebb említett erőszakkal reánk tukmált vezetők piszkáltak bennünket, leg­feljebb úgy tevénk, mint a vén banya, ki midőn tejfelét főzés közben macskája meg­ette, csípőjére téve kezeit kerepelt, sopán­kodott s szidta a pákosztos állatot, délután azonban a barátságos dörgölődzésre össze­vissza csókolta. Ismétlem, nem egyedül magunknak és szilárdak, mint a szikla; ne oszoljunk nagyon hasonlítanak a mi cseresznyéinkhez, sok ember meg sem tudná különböztetni azoktól. A kávé magvakat vastag bőrszerű burok veszi kö­rül, melyet pergamennek neveznek. Miután a magvakról a vastag húst eltávolították, a magva­kat egy garmadába rakják össze, s ott hagyják míg erjedésnek nem indul; a mozgás nyakot ek­kor könnyen lemossák róla és következik a kávé szárítása. A kávé­szárítás igen fontos eljárás. Ha a kávét a kávét az eső megveri, a babok megszin­­telenednek, s értékük tetemesen megcsökken. M­iért is a munkások szakadatlanul vizsgálják az eget, váljon nem közeledik-e valami esős felhő? Éktelen lárma és zaj keletkezik, ha az ültetvény szárító helyén az értékes pergamen kávé felett fenyegető felhő vonul át. Ha a pergamen teljesen megszáradt, zsákokba rakják, hogy a meghántás­­ra előkészítsék. A meghántás úgy történik, hogy a kávét kerek teknőkbe rakják, a­melyekben nehéz hengerek mozognak a kávé­szemek fölött, és széttörik azoknak burkolatát, a­nélkül, hogy a kávészemeknek ártanának. Ekkor a kávét osz­tályozzák, úgy, hogy­ a nagyobb magvakat külön választják a közép­­nagyságunktól és az egészen kicsinyektől.. Ezt azért teszik, hogy a pörkölés egyenletesen történhessék,­ mert különben a kis kávészem porrá égne azon idő alatt, mig a flagy kellőleg megpörkölődik. köszönhetjük, h­anem országos rázkódásunk­nak, mely városunk ügyeiben rendelkez­­hetési jogainkat kezeinkbe adó. Ámde, hogy e virányos ösvényről le ne tántorodjunk, legyünk éberek, tömörek külön tömegekre, s ne hátráltassuk a város boldoggá tétele ügymenetét, hanem ipar­kodjunk azon, hogy városunk szellemi és anyagi előrehaladásának fejlesztésére mind­annyian kezet fogjunk s a közjólét előmoz­dítása körül se politikai nézetkülönbség, se személyes ellenségeskedés ne vezesse lép­teinket, mert ki városa javáért nem birja leküzdeni előítéleteit, avagy eltűrni ellen­ségeit, hitvány jellem, ki nem érdemli meg, hogy levegőjét szívja. Rázzuk fel az alvó erőket, serkentsük munkára városunk boldogithatásában azt, ki elmaradt; polgártársaink mindegyikét buz­dítsuk közjólétünk előmozdításában s tegyük városunk ügyei iránt az érdekeltséget álta­lánossá; mert a ki magát a néptől egészen elkü­lönzi, az tehetetlenné válik s viszont a polgárok részvétlensége meddővé teszi a buzgó törekvést. Ne csüggedjen el senki, ha akarjuk s kell akarnunk, hogy teljes és összes erővel működjünk városunk boldog­­­ságán, annyi jólétre és boldogságra tehe­tünk szert, hogy városunk valódi kis pa­radicsommá válhat. Föl tehát Félegyháza város derék polgárai, kik a város boldo­g­kását sziveiteken hordozzátok, kik a város ügye iránt lelkesedéssel viseltettek, kik a tétlenséget nemes önérzettel utasítjátok el. Mutassuk meg, hogy elég érettek vagyunk megragadni mindazt, mi egyéni körülmé­nyeink javítása s városunk jövendő felvi­rágzására szolgál. És e feltett szándék mellett nyújtsunk egymásnak baráti jobbot; mutassuk meg, hogy munkálkodni és fáradni együttesen akarunk ott, hol azt tőlünk városunk bol­dogsága méltán megköveteli. Ez leg­yen ezentúl legszentebb köteles­­ségünk, mert e város nekünk nem saját tulajdonunk, hogy azzal öntetszésünk sze­rint rendelkezzünk : e város őseinkről ránk szállott h­itbizomány­, melynek közjava felett őrködni tartozunk ; e város jólétéért felelő­sek vagyunk a történelem birószéke s az utókor megvesztegethetlen ítélete előtt. Le­gyünk összetartók, hogy e város, melyet őseink nekünk megtartottak s folyvást gya­rapítva reánk bocsátottak, mi is megnyug­tató önérzettel bocsássuk az utánnunk kö­vetkező nemzedékre, hogy igy unokáink leg­alább annyi jót mondhassanak el rólunk, mint a mennyi áldással tartozunk mi őseink dicső emlékének. Végh Ferencz í­ rási­adónak az 1883. évben leendő kezelésére nézve véleménye a javaslattétel beterjesztésével megbízott küldöttség jelentése. A felolvasott ja­vaslat egész terjedelmében elfogadtatott s annak folytán az 1883-ik évi összes hús- és borfogyasz­tás után s a pénzügyőri eljárást kívánó szőlőbir­tokosoktól járó fogyasztási adó beszedőjéül Hor­váth­ Gábor 1200 frt évi fizetéssel kineveztetett, tartozván, a beszedést a pénzügyi szabályok s a részére kiadandó utasítás értelmében eszközölni. Jelentést tevő küldöttség pedig utasíttatik, hogy a városi számvevővel együtt Horváth Gábor be­szedő könyvét s kezelési eljárását havonként meg­vizsgálván, eljárása eredményéről időszakonként tegyen jelentést. A szőlőbirtokosok által fizetendő fogyasztási adó beszedésével, 300 frt évi fizetés mellett Endre Imre tanácsnok bízatott meg. Bemutattatott Vona Mihály és érdek­­társainak felebbezésük Félegyháza város képvi­selő gyűlésének 1882. deczember 8-án 174. szám alatt hozott végzése ellen. A kellő időben beadott felebbezés a megye törvényhatóságához felterjesz­tetni rendeltetett. Olvastatott Pest-Pilis-Solt-Kis­kun megye közigazgatási bizottságának 1983/1882 szám alatt hozott, Bajáki János és Szabó Mihály tanitók fizetésének a múltra nézve azon időtől kezdve, mióta illetményük megcsonkítottak teljes megté­rítésére, a jövőre nézve pedig az iskolaszék által eredetileg megállapított fizetésük kiszolgáltatására kötelező végzés. Ezen közigazgatási végzés ellen leendő felebbezés benyújtásával Móczár Kálmán t. ügyész bízatott meg. (Folytatása következik.) (Folytatása következik.) Városi közgyűlés, 1882. deczember­ 211. Elnöklő polgármester megnyitván a gyű­lést, felolvastatott a városi tanácsnak a közpénz­­tár kisegítésére 3000 frt ideiglenes kölcsön fel­vétele iránti előterjesztése. Miután a felolvasott tanácsi előterjesztés folytán meggyőződött a kép­viselő­gyűlés arról, hogy még a folyó 1882. évet illetőleg elodázhatlan fizetéseket kell ez idő sze­rint tennie a közpénztárnak, egyhangúlag kimon­dott határozatba ment, hogy a helybeli takarék­pénztárból 3000 frtnyi ideiglenes kölcsön vétes­sék fel, oly feltétel mellett azonban, hogy a vá­rosi tanács minden törvényes eljárás felhasználá­sával oda hasson, miként ezen kölcsön a jövő 1883. év első negyedében a pótadó-hátraléknak bahajtása folytán mulhatlanul visszafizettessék. Utasíttatott továbbá a tanács, hogy hasonló és törvénybe ütköző eljárástól óvakodva, mindannyi­szor eleve­ korán tegye meg a szükséges intézke­dések iránti előterjesztését, valamint hogy figye­lemmel legyen aziránt, hogy a költségvetésben ezentúl csak a biztosan reménylhető bevételek szerepeltessenek. A felveendő kölcsönre nézve pedig úgy intézkedjék, hogy ez közhírré tétessék, még­pedig oly kijelentéssel, hogy szabadságában áll minden adózó polgárnak ez ellen való neta­­lánt észrevételeit 30 nap alatt megtenni, s hogy az annak felvétele a megye törvényhatóságának bejelentessék. Olvastatott az összes hús- és borfogyaszt­ Pest - Pilis - Solt ■ Kiskunmegye köz­gyűlése 1883. január 8. A megye főispánja gróf Szapáry István meg­nyitván az ülést, olvastatott az alispán évnegye­­des jelentése, amely a megye közállapotait telje­sen megnyugtatónak mondja. Csak a Duna ára­dása veszélyezteti a partszéli községek jólétét. A­­ pilisi felső, a solti felső és alsó és a pesti felső járásban egyes községek határai egészen víz alatt állanak. Nagy veszélyben van a többi községek kö­zött Pócsmegyer is, hol a szolgabiró a padlások­ról s a házak tetejéről szedette le az embereket. Az alispán­ jelentés tudomásul vétele után a belügyminiszter leirata vétetett tárgyalás alá az 1883. évi megyei költségvetés tárgyában, mely szerint ugyanis törülve lett a kért újabb munka­erő költségei, a volt csendbiztosok lakbérilletmé­nye 1883. évi julius 1-ig, a csendbiztosok által la­­­­kott megyei épületek bérbe nem adása pedig hely­­telenittetett. Ezután az állandó, választmány javaslatai olvastattak föl. A közgyűlés elhatározta, hogy egy levéltári segédi állomás a könyvnyomda-alap ter­hére szerveztessék; az árvaszékhez két dijnek alkalmaztassák s hogy a megye területére kine­vezendő 14 közigazgatási gyakornok közül 5 a megye székhelyén, 9 pedig a járási szolgabirák mellett alkalmaztassák s e végből a megye közön­sége feliratot intéz a belügyminiszterhez. A járási szolgabírák azon jelentésére, hogy járási börtönök vétessenek bérbe, a közgyűlés­­el­határozta, hogy e tárgyban a belügyminiszterhez felír, addig pedig a községek lesznek utasítandók, hogy börtönhelyiségeiket használható állapotba he­lyezzék. A Czegléd város és az ottani róm­. kath. hit­község között az iskolai földek tulajdon­joga iránt fölmerült vitás ügyben Földváry Mihály alispán elnöklete alatt kiküldött bizottság javaslata, mely szerint az egyezség nem sikerült s az ügy a tör­vény rendes útjára volna utasítandó, a közgyűlés által elfogadtatott. Ugyancsak egyhangúlag s min­den vita nélkül elfogadtatott az állandó választ­mány javaslata Félegyháza város s az itteni köz­birtokosság közti vitás kérdésben is, s igy a 108/882. számú közgyűlési végzés, melylyel a vá­rosi közgyűlés egy teljhatalmú bizottságot küldött ki, hogy esetleg per útján is kényszerítse a birto­kosságot a másfélmillió értéket meghaladó föld­birtokok átadására — feloldatott s a városi köz­gyűlés uj határozathozatalra utasittatott. A központi választmányban gr. Sládai Ge­deon és Hindy Géza lemondása és Tóth Ferencz elhalálozása folytán üresedésbe jött tagságra Föld­váry Miklós, Fazekas Ágost és L.­Kovács Gábor választtattak meg. A megyei árvapénztár pénzkészleteinek 1883. évben leendő elhelyezésére a közgyűlés egyhangú­lag a hazai első­ takarékpénztárt jelölte ki. Olvastatott:az Arany János emlékszobor-bi­­zottság átirata. Örömmel értesült a megye közön­sége, hogy a nagy költő­ emléke éremszobor által fog megörökittetni s megbizta az alispánt, hogy a megye területén indítson gyűjtést s a befolyt ösz­­szeget juttassa a szobor-bizottság kezeihez. Föld­váry Miklós azon­ indítványa, hogy a megye kö­zönsége is járuljon 200 írttal a szobor-alaphoz, nem fogadtatott el. A megyei állattenyésztő egyesület választ.

Next