Félegyházi Hiradó, 1895 (1. évfolyam, 4-19. szám)
1895-07-14 / 4. szám
I. évfolyam. 4-ik szám. Félegyháza, 1835. julius 24. Előfizetési árak: Egy évre . . . 4 frt I Negyed évre . . I frt Fél évre. . . . 2 „ Egy szám ára 8 kr. A kéziratok a szerkesztőhöz (főgymn. épület) küldendők. — Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden esasárnap reggel. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Szalay Gyula. Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel. Velünk összeköttetésben levő hirdető irodák, előfizetőink vagy a gyakori hirdetők tetemes díjkedvezésben részesülnek. A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a kiadóhivatalba (bazárépület) kérjük küldeni. A magunk érdekében. Egy nagy hibája van a magyar gazdának s ez az, hogy városa határából nem akar kitekinteni s nem akarja észrevenni, ami azon túl történik. S ha a körülmények reáutalják és kényszerítik arra, hogy tegyen valami olyast is, amit apáitól nem látott, jó Petőfink Pató Páljaként czitálja reá a refraint: „Ej, ráérünk arra még!“ E nagyon is jellemző szavak jutottak eszünkbe akkor, a midőn a földmivelési m. kir. ministerium 1896-iki kiállítási irodája kényszerült a szőlészeti és borászati alcsoportokra vonatkozó bejelentések határidejét augusztus hó 1-ig meghosszabbítani. Mindenesetre a bejelentések hiányossága okozta ezt. Márpedig az országnak, ha azt akarja, hogy a magyar bor a kiviteli kereskedelemben ismét szerepet játszon, hogy ne csak régi jó nevét nyerje vissza, hanem a külföldi fogyasztó közönség előtt kellő és osztatlan méltánylásban részesüljön, hogy a.v. erős külföldi versenyt kellőleg ellensúlyozni tudja, minden kínálkozó alkalmat vasmarokkal kell megragadnia. Mikor lesz még egy ily kínálkozó alkalom, mint az ezredéves kiállítás, melyre az idegeneknek ezrei látogatnak el? S midőn az ország őstermelésének egyéb ágai s kifejlett ipara diadalmasan lesznek képviselve, a szégyen súlyos bélyege égethetné büszke homlokunkat, ha bortermelésünk képviseleti ágai kedvezőtlen fényt vetnének bortermelési állapotainkra, hogy ily kínálkozó nagy alkalommal képtelenek vagyunk borainknak teljes s minőségével és sokféleségével in.,, vátógyűjteményét adni. Pedig e szomorú tényről kell sajnálatosan meggyőződnünk, ha a jelentkezett kiállítók teljes névsorát áttekintjük. Mióta a philloxera hazánknak borággal koszomzott hegyeit kopárokká aratta le s mióta leghíresebb boraink produkcióját a minimumra apasztotta le, az alföld a maga ellentálló homokjával bámulatos haladást tett bortermelésünk terén. Egymásután virágoznak fel a dúsan virágzó szőlőtelepek a mi homokbuczkáinkon, s ahol azelőtt istenkisértés volt egy borágat leültetni, most duzzadó fürtöket érlel a napnak meleg sugara. A rész hirü karczosok produkáló helyeit ma előszeretettel keresik fel bornagykereskedőink s ezer hektoliteren kint szállítják el ma már jó hírnevű borainkat, melyek nagy kelendőségnek örvendenek, természetesen élelmesen más név alatt hozatva a forgalomba. És ezen alföldi boroknak egyetlen képviselője sincs ezredéves kiállításunkon. Ezen segíteni mulaszthatatlan kötelességünk. Fogjuk fel jól érdekeinket. Ne hagyjuk kihasználatlanul az évtizedekben egyszer kínálkozó alkalmat. Mariska. Irta: Mikes zajos. I. Ha lelkem húrja néha-néha rezdül, S egy-egy sóvárgó dal kel ajkamon: Nem az emlék szellője leng keresztül. A vágy fakasztja mindenik dalom. Felülről a dicsőség képe éget. Mért higyyem én el, hogy csak hiteget ? Bár rég születtem, múltam még nem élet! Nem érdemlem meg még szerelmedet. Mely a magasba törni hajt, az eszme Lelkemben él és el nem vész soha. Szerelmedért, rózsáival övezve, Számomra üdv a küzdés mámora. Föl a magasba! Hajt a vágy viharja. Talizmánom fénylő szemed leszen. S emeljen a sors, vagy sújtson le karja, Hogy érted küzdök, nem feledhetem! II. Zúgó város hangjai a szellemi szépség istennőjének ünnepeinek. Nem ismer engem senki, névtelen Hordom öldöklő fájdalmát szivemnek. Kévéig lány vagy te, én meg büszke költő. Bókot vársz, s én nem koldulok kegyért. Körülzsiborognak, szédülsz, mámoros vagy. Isten veled! hiúságod meg nem ért. De majd szerelmem lángja, ha eléget, S a névtelenből lesz neves halott. Ha kikutatják, Múzsám örök éltet A sok lány közül melyiknek hagyott: És dalba tépett lelkem majd eléd lép, S el-elmerengsz egy-egy dalom felett: Megérem holtan tán, hogy olykor értem Egy pár könycseppet hullat szép szemed. Visszaemlékezés keleti utamra. Irta : D. Elmira. A fejedelmi folyó utolsó kanyarulatát teszi meg a „Kazánénak nevezett hegyszorosnál, üdvözli az utolsó magyar várost Orsovánál; elsiklik a történelmi nevezetességű „Korona-kápolná“-nál, mely évtizeden át jelzi a helyet, hol a szent király koronázási jelvényei el voltak rejtve, s az Albion hegy lábainál elsurranva, végleg elhagyja hazánkat, siet a tenger ölébe, mely karjai közé zárja, mint a szerető anya gyermekét. De mily sajátságos , mintha nehéz volna a megválás a magyar földről, mintha a búcsú megrázná kebelét a folyamnak, s mintha csókokkal halmozná el még egyszer a szeretett földet, mielőtt elhagyná a magyar területet, megtörnek habjai, hullámzani kezd a folyó mint a szenvedő kebel s csapkodja a partokat a nap fényében megtört viz tükre. Természet játéka vagy a hullámokat felkorbácsoló vihar tünete ez ? Oh nem csöndes a táj, szellő sem lengeti a fák zöld leveleit s a folyam tengerzöld szine sima, mint egy színpadi diva velenczei tükre, s mégis egy ponton egész széltében hullámzik, zajong a csöndes fejedelmi folyam — háborog a Duna. Búcsúzik a szeretett magyar földtől, még egyszer hömpölyög a hab, s átcsap idegen ismeretlen földre, elhagyva azt a földet, melynek termékeny tájain aranykalász hajlongva üdvözlé áthaladtában, elhagyva a tért, hol a halászkunyhóból barátságos barna leány járt le naponta meríteni a folyóból az ízletes halászléhez főzni való vizért; elhagyja a tért, hol „tisztább a jég, virulóbb a határ s a fülem ile hangja is bájosabb“ — elhagyja a szép Magyarországot. Bucsucsókokkal halmozza el s igy zengi el „Isten veled“-jét a partokon, még egyet hömpölyög, visszatekint az elhagyott térre — s átsiklik Románia hegyes szorosai közé. A Vaskapu a válaszfal, mely természetes határát jelzi a Dunának Magyarország és Románia között. A fejedelmi