Félegyházi Hiradó, 1895 (1. évfolyam, 4-19. szám)

1895-07-14 / 4. szám

Nem vallunk szégyent félegy­­házi borainkkal, melyeket eddig is mint alpárit és csongrádit hoz­tak forgalomba. A félegyházi bor, melyet a borkereskedők előszere­tettel vásárolnak össze már évek óta, kiállotta a versenyt az őszi kiállítás alkalmával is, melyen minőségileg kitűnő borokat volt szerencsénk láthatni. Ne engedjük, hogy az élelmesebb helyek el­nyomjanak bennünket, hisz g­yü­­­mölcskivitelünkkel is az a m­os­­tohaság történik, hogy kecskeméti czím alatt jön a nagy forgalmi piac­ra. Ne késsenek bortermelőink, még nem késő, bejelentéseik még elfogadtatnak és saját érdekükben tegyék meg azt, a­mi egyrészről nekik hasznot és a többi városi termelőknek keresett piaczot te­remthet. Nagy kihatása lehet e kiállí­tásnak borforgalmunk egész jövő alakulására, talán sokkal nagyobb, semmint képzelnek. A külföldi kereskedő is itt találja a legjobb alkalmát annak, hogy borainkkal megismerkedjék s ennek követ­keztében egész uj, oly irányokban indulhat meg kivitelünk, melyek eddig borforgalmunk terén semmi­nemű szerepet nem játszottak. Néhány megrendelő százakat teremthet s homokos vidékünk bortermelése nagyobb lendületet vévén, a legjobb borpiaczcvá fej­lődhetik. Azért ne késsünk, törjünk utat előre borainkkal, itt a kínálkozó alkalom, hogy Félegyháza termő­folyó futásában mindenütt meredek szik­lák között kering aldunai részében s e meredek sziklák összeköttetésben állanak egymással a folyó medrében elvonuló szik­lák által. E „ katarakták“-nak nevezett vízalatti sziklák képezik az összekötő hidat a fo­lyam két partján elterülő sziklafalak kö­zött, s a h­aj­ózásra nem csekély hát­rány­nyal vannak. Az Izláz (mező), Greben (fésű) és Jucz elnevezésű katarakták kisebb sziklák s csakis a Duna sekély vízállása mellett hátráltatják a folyam habjait hasitó gő­zösöket, mig a „Vaskapu“ sziklái oly magasak, hogy a legnagyobb vízállásnál is megtöri a Duna habjait s gátolja a hajózást. Volt idő, beszéli a monda, midőn a Duna sekély vize mellett a „Vaskapu" úgy kiemelkedett a fejedelmi folyó hab­jaiból, hogy a romániai pásztorfiu fej­szével vállán a sziklákon átjárt Szerbiába a kecskéit ott legeltető lángszemü pásztor­leányhoz csókot adni s csókot venni élet­­veszélyes útja jutalmáért-S a mondának van alapja. Ha a Duna vízállása csekély, a legkisebb gőzös is csak nagy elővigyázat mellett surran­hat keresztül a „Vaskapun“ s az is csak egyetlen helyen, hol a „legnagyobb ma­gyar“ fáradhatlan buzgalmának sikerült pár méterre szétrobbantatni a sziklákat. Hajmeresztő s mégis oly szép e pontja lésére irányíthatjuk a borkeres­kedők köreinek figyelmét, mely mindenesetre csak vagyonosodá­­sunkat mozdíthatja elő. Itt a tizenkettedik óra. Ne sza­­lasszuk­ el a kínálkozó alkalmat, mert termelésünk ez ágának talán egy újabb s jobb jövőjét kezd­hetjük meg vele. A munka nem szégyen s annak gyümölcse csak édes lehet. Mentsük meg, mikor megment­hetjük homoki boraink becsületét! Félegyháza, Julius 13. Lapunk most számában említett, a vietinális közútit érdekében Julius 9-ikére kitűzött tárgyalás eredményeként közöl­jük olvasóinkkal, hogy városunk polgár­­mestere és mérnöke a kiküldött királyi főmérnökkel azon át­ tervezetet, melyet városunk közgyűlése még 1890. évben 137. számú határozatával ajánlott elfoga­dásra, tüzetes, alapos és lelkiismeretes tárgyalás alá v­ették s annak részbeni módosítását indokoltnak találták. A 137. sz. határozat g) és f) pontjai alatt felsorolt ,„kis szegedi“, illetve „kis mindszenti” utak nem kötnek össze szomszéd községeket, tehát ép oly kevéssé sorolhatók a viezinális utak közé, mint a­hogy a félegyházi vasúti állomási­ út sem tartozik­­ addig, a­míg a kövez­eti vám­­szedési jogosultság fennáll a vasutak­hoz hozzájáró utak csoportjába. Félegyháza területén tehát öt útirány bír viezinális közúti jelleggel; u. m. 1-ször a félegyh­áza-hit „u, 2-szor a félegyháza­­kömpöci (eselyesi), 3-szor a félegyháza­­mindszenti, 4-szer a félegyháza-csanyi és végre 5-ször a félegyháza-nagykőrösi. Az elsőbb említett alföldi transversa­­lis műútból a haleszi szőllők sarkairól ágazik ki, ezen műúttól északra fekvő számos tanya mellett elhaladva, legrövi­debb irányban köti össze Félegyházát Halassal. A 2-ik szám alatti Félegyháza és szegedi-határbeli csengelei legelőn lévő tanyákat egymás között és a majsa-kis­­teleki tervhat, közút mentén lévő Kömpöcz pusztával és Félegyházával, másrészt a tervezett szentes-bajai h. érdekű vasút „Fáczányos“ elnevezést nyerő rakodó­állomásával köti össze. A 3-ik félegyházi út P.­Péteri és Tömörkény majorokon át Mindszentet kötné össze a legrövidebb irányban ; míg 4-ike, a csanyi út, az alföldi műútból ki­ágazva, a Fehértó-csárda mellett elvonulva, a szentes-bajai helyi érdekű vasúton ter­vezett „Tömörkény“ rakodó állomás, Zsi­­gerhát, Ravagy és Csanyhoz tartozó ré­szeket, magát Csanyt és a hozzá tartozó Siróhegyet, tehát csongrádvármegyei köz­ségeket is, összekötve az uj vasúti állo­­­m­ással. Végre a félegyháza-nagykőrösi út, mely előbb törvényhatósági jelleggel birt, mint számos tanyát érintő és 5 kilomé­terrel rövidebb összekötő útja és Kecske­mét határán is a bevonuló törvényható­sági közút, mely Czegléd, Tapló-Szele és Jász-Berény felé folytatással bír, amennyi­ben nem lehetne keresztülvihető, hogy ismét a törvényhatósági közutak közé fel­vétessék, viezinális jelleggel leendő fen­­tart­ása biztosíttassák. Tekintettel arra, hogy a félegyháza­­nagykőrösi utak két-két rendezett taná­csú város és egy törvényhatósági­ város területe között több főszolgabírói járást érintenek, az 1890. évi I. t. sz. értelmé­ben Pestvármegye alispánja v­an hivatva az érdekeltségi tárgyalást vezetni; továbbá mivel a félegyháza-mindszenti és csanyi utak v­iez­i­nál­is jellege, mint­ olyan utaké, melyek Csongrád vármegyében foly­tatódnak — a félegyháza-kömpöczi pedig a törvényhatósági Szeged szoros tulajdo­nát képező pusztát érintvén, szintén csakis az érdekelt törvényhatóságok előzetes megállapodása és az általuk kiküldendő vegyes küldöttségi tárgyalás útján bizto­sítható ; ennélfogva a bizottság a fenti utak elnevezését irányviszonyaik körül- FÉL­EGYHÁZI HÍRADÓ, 1895. Julius 14. az „Áldanának". Jobbra Szerbia őserdői­től fedett hegyek merednek a magasba, mig balra az Albion hegy tetején törik meg a nap sugara, megaranyozva az an­nak tövében diszlő „Korona - kápolna“ csillogó kupoláját. A román pásztorfiu furulyájának bús danája lehangzik a Du­nára, melybe a Szerbia erdeiben legelő nyáj kolompjának hangja, mint esti harat­gs­zó, vegyül belé, s hajmeresztő, mert a kormányos arczán aggódás tük­röződik, midőn a kormánykereket két kézre fogva, sas szemeivel méri az irányt, melyen egyedül haladhat, egy méterrel jobbra vagy balra a „Vaskapu“ szikláiba ütődik a hajó, s a habok temetővé vál­nak, keblükbe zárva a járművet utasaival együtt. S alig veszi észre az utas e végzetes perczet, szemei nem a kormányos arczát vizsgálják, tekintete ott tévelyeg a Duna kellő közepén kiemelkedő szigeten álló Ada-Ivalén (vizivár), melynek ódon bástyái között a mosodó sugár minaretjének ár­nyékát visszasugározza a viz tükre. E kis város, mely a Duna közepén épült, sokszor játszott döntő szerepet a magyar-török történelemben. Még egy pillantást vetünk „Ada- Kaléra“ s hajónk átsiklik a „Vaskapun" s teljes erővel hasítva a folyamot, nyíl­­sebesen siet le a végtelen tenger felé. A milliomos bankár. (Elbeszélés.) Irta: Radinovich Ida. A fővárosi vigadó táncttermei csillá­rok milliárdjaitól vakító fényben úsznak. Piros bársony pamlagok szolgálnak majd üléssel a ropogós csárdástól kifárasztott szép hölgyeknek. Délszaki növények és nagy velenczei tükrök díszlenek minden egyes fülkében. A fess tüzér- és huszár­tisztek nem kíméltek sem költséget, sem fáradságot, hogy báljukat a legfényeseb­bek egyikének nyilvánítsák a lapok. * Elérkezett a várva várt nap. A táncz­­terem zsúfolásig megtelt a sok, mennyből leszállt angyalokhoz hasonló szép hölgyek­kel. A fess tüzér- és huszár­tisztek táncz­­rendet és élő virág­csokrokat hordanak körül az érkezett szép hölgyeknek, nagy ezüst tábclán. Hirtelen rázendített a világhírű Radios zenekara egy ropogós csárdásra, s meg­kezdődött a táncz. Ifjú pár siklik tova a parkírozott sima termen. A hölgy, kinek rózsaszín selyem ruha födte bájos alak­ját, alabástrom fehérségű vállai és karjai meztelenen voltak hagyva. Pipacs, búza­virág, mezei virágok ékesítik hullámzó keblét. Rizsporos hajától körített vénusi szépségű fejét az ifjú vállára hajta. A férfi fekete frakkot viselt. Fehér selyem nyakkendő emelte olaj barna ar­­czának szépségét. Gyémántköves arany­

Next