Félegyházi Hiradó, 1896 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

II. évfolyam. l-sö s:ám. Félegyháza, 1896. január 5. Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap. Egy évre Fél évre . Előfizetési Arak: 4 frt 2 „ Negyed évre . . I frt Egy szám Ara 8 kr. A kéziratok a szerkesztőhöz (főgymn. épülőt) kül­dendők. — Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik mindre vasárnap reggel. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Szalag' Vyiila. Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fol./y.­Velünk összeköttetésben levő hirdető irodák, elő­fizetőink vagy a gyakori hirdetők tetemes dij- kedvezésben részesülnek. A hirdetéseket, előfizetéseket, redamatiokat a kiadé- hivatalba (bazárépület) kérjük küldeni. Szépet a hasznossal. Tagadhatatlan, e két eszmének összekapcsolása vezette mindazok törekvéseit, kik valamely mara­dandóbb dolgokat akartak létesí­teni. A haladásnál is, melyre ma minden téren gondolunk, ezeknek tekintetbe vétele szabja meg cse­lekvéseink irányát. Mióta a mű­velődéssel együtt jár az Ízlés fino­modása, a hasznos mellett egy­szersmind keressük az örök aes- thetikai szépséget. Ma, midőn a városok fejlő­désére a fenntartó és intéző testületek annyi időt, munkát, s anyagi tőkét áldoznak, csak hogy a kortól eine maradjanaks százados re«lasztásokfc* * pőMjandk, -feltűnő módon sokat adnak a csínra, tisztaságra s a külső formabeli szépségre. E törekvéseknek elő­térbe tolulásait látjuk különösen az alföldi városok rendezéseinél, melyekről el kell ismernünk, hogy az utóbbi évtized alatt nagvon Rózsaprotekczió. Beszélyke. A „Félegyházi Hiradó“ számára irta: Horváth Sándor. Még a nyár elején történt. Nagyon meleg nap izzasztotta a vi­déki város járókelőit; én pedig, hogy meg­meneküljek a forróság elől, kis szobám négy fala közé zárkózva illatos czigarette füst mellett töprengtem, mint üssem agyon az időt ? . . írjak valamit ? De mit és mi­ről? .. . Az ablak csipkefüggönyein át beszű­rődött az aranyos napsugár, s enyelegve játszadozott az úszkáló füstfelhőcskékkel; én pedig ezen ábrándozva átadtam ma­gamat röpke gondolataimnak, különféle mezbe öltöztetve őket .... Édes merengésemből szobácskám aj­tajának hirtelen felpattanása riaszt fel. Egy jó barátom, Falusi Elemér top­pant elibém. — Szervusz Jenő! —- Isten hozott ! — Talán megint tárczaczikken töröd a fejedet? — Meglehet, hogy az lesz belőle, még nem tudom! | sokat haladtak ; nagyon sokat áldoztak. E tekintetben, a mi városunk szere csésebb mint szomszédaink, melyek keletkezése vagy tovább fejlesztése belenyúl a török hó­doltság szomorú napjaiba, mely békóba verte az építkezést s a háborús viszonyok a kényelmes «. te terjeszkedést.' A mi városunk sokkal fiatalabb s nagyobb része az utczáknak egyenes vonalaival torkollik be a népesebb és tágas- sabb főutczáiba s a tovább fej­lődésre önkényt kínálkoznak, s nem járnak oly nagy mérvű rom­bolással, melyekkel a legtöbb alföldi városokban találkozunk. A terjeszk' eés is a legtöbb oldalról n?;vT ' kínálkozik a nyomás földek miatt, hol meg­történhetik, a vásártérnek egy szerencsés kihelyezésével. Egynek azonban nagy híjával vagyunk s ez; egy nagyobb sza­bású piacztér. Az eladók nagy hosszába megoszolnak, a kínálat-- Ejnye, én tudnék egy jó anyagot, bizonyára hasznát fogod venni; majd ké­sőbb elmesélem. Beszélgettünk egy darabig, s azután csakugyan hozzáfogott s az Ígért anyagot elmesélte. * * * Azt tudod, hogy nemrég vagyok eb­ben az állásban, nohát ennek az elnyeré­sét fogom most néked elmondani. Úgy mondom el, ahogyan megtörtént. Néhány évvel ezelőtt igen alacsony állásom volt s az is ideiglenes. Megkap­tam a júniusi fizetésemet s mire minden tartozásomat leróttam, csupáu egy forint és 12 krajczárom maradt. Ugy-e sok egész hónapra? Hátha még azt is megmondom, hogy ezzel a fizetésemmel lejárt az ideig­lenes állás ideje is ?! . . . Töprengtem mit csináljak? . . . Pályázati kérvényemet benyújtottam ugyan, de még reményem sem lehetett a kinevezéshez, mert fiatal voltam. Hogy is részesülhettem volna ón ilyen szerencsé­ben, hisz olyan messze állottam a prote- zsált pajtásoktól, mint Soroksár Chinához .. Nem volt nékem a jó Istenen kívül senki pártfogóm. Az utolsó délutánt töltöttem ideiglenes állásomban s éppen ez alatt jött meg a hir: — kibuktam . . . nem tömörülhet eléggé központba, hogy a kereső nagyobb kényelem­mel és kevesebb utánjárással mindent megtaláljon. A szem, mely a jövendőkbe néz, egy nagy ház­csoport kisajátításával alkalmas piaczot nyer, de ha mérlegeli az értéket, melyet ezek a város kellő^ középpontján képviselnek, szegé­nyes anyagi helyzetünk mellett kivihetetlennek látszik. De ez al­kalommal nem is szándékunk ily messzire ható dolgokkal foglal­kozni, mert a közszükséglet a mint más dolgokat megteremtett, úgy idővel ezt is meg fogja te­remteni. Mindez alkalommal piaczunk külső képével foglalkozunk s benne is csak azt említjük fel a mi az aesthetikai Ízlést bántja. Értjük ez alatt az ócskasá­gok nagy tömkelegét és az ura­sa goktól levetett dolgok mil­lenniumi kiállítását, melyben talán egy-egy lelkesült régiségbuvár a kun nemzetség nemzeti viselete Őszintén mondom, nem lepett meg e hír, mert előre tudtam; csak az keserített el, hogy még helyemet is mással töltötték be, még azt sem hagyták meg számomra. Elbúcsúztam pajtásaimtól, s még egy­szer körültekintve a szobában, hol egy évig görnyedtem az asztal fölé hajolva, kiballagtam az utezára . . . Egyre gyötört a gondolat: Én Istenem mi lesz velem ?!.. Járás-kelésemben révedező tekintetem megakadt egy hirdetésen, mely ugyanazon nap délután, a városház körüli sétányon tartandó rózsaünnepélyre invitálta a kö­zönséget, ötven krajczárnyi belépti díjjal. Tovább bolyongtam s egész akaratla­nul az ünnepély színhelye felé vitt az. utam. A rácsos kerítésnél meg sem volt sza­bad állani, mert a „rendező“ urak rögtön továbbították a kiváncsi közönséget. „AJd látni akar valamit, kerüljön beljebbb, öt­ven krajezárért végig nézheti“! . . . Épen előttem is tovább menesztettek egy nálamnál jóval elegánsabb urat, ki végig nézve az őt kihivólag tovább me- nesztő rendezőt, tassu léptekkel folytatta útját s a kapunál befordulva jegyet vál­tott. Mintha valaki rám parancsolt volna, én lépten-nyomon követtem s a jegyet én is megváltottam.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék