Félegyházi Hiradó, 1899 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

V. évfolyam. Közművelődési. El­őfi­ze­t­ési árak: Egy évre . . . 4 irt ! Negyed évre . . . frt ! Fél évre. . . 2 „ 1 Egy szám éra 8 kr. •­ A kéziratok a szerkesztőségbe küldendők. T&a Kéziratokat nem adunk vissza E­l­ső szára Férenyháza. 1899. j­anuár 1-én. társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik mi mién ratutrnap rigydl. Bitéi ítéletek soronkint I frt. Árvereti hirdet m­­ény 2 frt 50 kr. Nyisttér soronként 50 kr. Hirdetéseket és reclamokat lapunk részére felvesz az „Általános Tudósító“ Budapesten, VII. Erzsébet.körut 14.­­ A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a kiadó­­­hivatalba (Feuer Lajos-féla ház) kérjük küldeni. Gondolatok. Uj estendő! Patvarba uj . Mindössze csak fejelés, Úgy toldotta régi ronzból Össze a gondviselés. (Arany) Sokat tépelődtem, mit írjak újévre? Megírtam talán a törté­netből­, hogy az öreg Dionysius tévedt, nem jól számította az időt, Krisztus óta már 2000 év is el­telt s mi mégis csak az 1899. évbe léptünk a mai nappal. Ha hivalkodni tudnánk, arról is meg lehetne emlékezni, hogy e lap a mai számmal az V. évfo­lyamot kezdi. Belefoglalhatnék e sorokba előfizetési felhívást, fize­tési felszólítást, ilyenekre nincs szükség. Szerkesztőségünk buzgó törekvését olvasó közönségünk méltányolja, el nem csépelt, újabb dolgokról illene az újévhez ír­nom, egy közhasznú indítvány­­nyal lépnék elő, de Aranynak arany szavai, Küleseynek vanita­­tum vani­tás versében lerakott esz­méi erősen kisértenek, hiába hisz: „Mikép széles e világon Minden épül hitványságon ! . .. Pára minden pompa s­ok! Egy ezred egy buborék!“ Vagy talán az új eszmék helyett a régieken évődjünk, a gravame­­nek sorozatából vegyük elő azt, a­melyik legjobban fáj? Dificile est satiram non ser­bere, de ma mégis tartózkodjunk. Eszembe jutott Sylvester szá­madása, a­mint ez tegnap és ma minden gazdaságban s vállalatban megtörténik. Ha a sajtó a közéle­tet napról-napra követni tartozik, úgy ez a legalkalmasabb téma. Egy rövid számadás, saját Capi­­tóliumunk köri,­ a városi köz­élet megnyilu­k­ásairól. A mi kö. A­­parlamentünkbe hét é­­ve. v­áros gazdag kö­zönsége jutott túlsúlyra, belőle alakult a többség. Képviseletünk újabb intézkedéseiben, várható volna, hogy a gazda osztály emi­nens, szembe szökő érdekei érvé­nyesüljenek. A város semmivel sem költött többet a lefolyt év­ben állattenyésztési czélokra, mint azelőtt. A ménlovak csak annyiba kerültek, mint azelőtt; az utcza kövezések talán inkább a keres­kedő osztálynak állnak érdeké­ben, mint a gazdáknak. A dülő­­utak kiigazítása és tenyész állatok beszerzése felső rendeletre történ­vén, ezekben tehát senki se lássa, senki ne keresse a gazdaosztály túlhajtott érdekeit! Eddig tehát még nem tanulta el a többség a megelőző 48-asok azon hibáját, hogy a saját osztály érde­keit elő­térbe tolták. A terhes pótadó kevés szá­zalékkal apadt meg csupán, mert a fokozott kiadások mind nagyobb és több pénzt igényelnek. Olyan­forma ez a pótadó, mint a gumi. Ha egyszer megnőtt, ha kinyúlt, nem lesz az már rövidebb, keve­sebb, ha csak el nem vágunk belőle, ha csak közéletünk vala­melyik szükségletét teljesen el Sylvester este, hullatja a fa az Útra a zúzmarát. Temetjük az évet, Jió a gyászkiséret S a szét játszik hozzá jfa/otti orgonát. Telkemet a vágyók Sajkáján ringatom jytessze végtelenbe’ . .­­ 3 Te hallgat egyszerre egy gyönge koppanás dfat­szik az ablakon. Kinézek a sötét­­­éma éjszakába. az utcza oly kihalt. Ki tudja, hogy ki volt? Tatán az el­szálló idő szárnycsapása. Száll az idő, elszáll, reépül fecskeszárnyon, allig veszed észre. Csak az őszhöz érve Látod, hogy sárga tömb­öt ismét a fákon. Így hervad az étel. Így hullnak a vágyak, D­e most az éjjelen Tíz angyal megjelent S varázsütésére is remény feltámad. fflett gazdag az ember. Tegyen bármily szegény de a hite elveszett ,és nincsen szeretet Szivében; még maradt egy kincse a­ remény. Madarassy László: A­ mesgye. ..Nagy Mihály! mondja el az esetet legjobb lelkiismerete szerint." „Magam is azt akarom, tekintetes bíró úr. Azért jöttem ide a magam aka­ratjából. Hát úgy volt, kérem alásan, hogy én meg a Gorgó János komám már le­gény sorunkban kenyeres pajtások voltunk. Együtt szolgáltunk, együtt jártunk részbe s mikor mind a ketten megházasodtunk együtt tartottuk meg a lakodalmunkat is. Már akkor volt egy kis pénzecskénk. Él- eljárogattunk a vásárokra, disznóval, mar­hával kupeczkodtunk. Jól is imádkoztunk a jó Istenhez­, mert megsegített bennün­ket: 8—10 év múlva 5—6 ezer forintocs­­káért, egyikünk se ment a szomszédba. Ez alatt mindig közös kereseten voltunk. Any­­nyira bíztunk egymásban, hogy még a testvér sem bízhat jobban a testvérben ; az alatt a tíz év alatt még annyi szemre­hányó szó sem jött ki a szá­mon, hogy „ejnye!" Ha az ő feleségének gyermeke született, hát mi, ha pedig az én felesé­gemnek, akkor ők tartották a kereszt­vízre. „A dologra, a dologra!“ szól a bíró. Mindjárt rátérek, kérem alásan. Tet­szik tudni, hogy a magyar ember a földet szereti legjobban, mert hát az az igazi örök. Mi is vettünk közösen egy tag földet. Bár­csak ne vettünk volna! A mérnökkel ha­sítottuk ki a mesgyét köztünk, bele is nyugodtunk mind a ketten s jó barátság­ban éltünk ezután is. Hanem egyszer úgy vettem észre, hogy a mesgye közöttünk nem egyenes, hanem az én földembe haso­nlik. Én nem tudom, hogy mi az, a­mi olyan nagyon húzza a földhöz az embert; az-e, hogy porból lett és azzá lesz, vagy más, de annyi bizonyos, hogy semmiért sem tud úgy fölindulni az ember mint a földjéért. Nekem is valami méregféle futotta el az egész testemet. Azelőtt kupeczkodásomban soha sem éreztem ilyent a koma iránt. Kapható Félegyházán a következő raktárokban : Bleier és Füredi, Borbényi Gyula, Feuer Mihály, lasz testvérek és Perényi Károlynál. Aki egészségére vigyáz, igyék Ferencz­­József, a­melyet 20 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedit tiszteltetett meg­ a nagy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A keserüvizet Ferencz József keserüvizet mindenütt árusítják.

Next