Félegyházi Hiradó, 1899 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
3 FÉLEGT HÁZI ITRAD 6. 1899. julius 30. Mint tehát ha komoly bevallásról van szó, a költő sohasem tagadja kis-kőrösi eredetét; másrészt Selmeczi tanulóskodása óta általában kun fiúnak, sőt kiskunsági születésűnek is tartja magát. Komoly alkalmakkor születése helyéül mindig’ Kis-Kőröst vallotta, bizonyítják ezt barátai : Sárkány az id. helyen és Várady Antal. (Magyar Politika, 1873. 210. sz. Hol született Petőfi !) Meg kel’ itt röviden bár említenünk, hogy a költő szülővárosa tárgyában még’ háromszor indult meg a vita, először 1864-ben, midőn Zilahy életrajza a költőről • • megjelent, másodszor 1867-ben, midőn emléktáblával jelölték meg a félfegyházi házat, harmadszor 1872-ben Rónay már ismertetett czikkére, melyben leírja a költő szülőházát Kis-Kőrösön. Mind a háromszor megindítója s mondhatni egyetlen folytatója Pásztor Ferencz félegyházi lakos volt, kinek állítólag csalhatatlan adatai voltak birtokában. A két első esetben a vita rövid ideig tartott , de 1872 ben egész kis irodalmat termett, ez okozta Várady Antal idézett fölszólalását is. E vita folytán történt, hogy Petőfi keresztapját, Marling Károlyt, ki Széchenben Zmeskál Kálmánná rokonánál létig megvakulva még v élt, Simonides, Széchenyi ev. ref. lelkész közbenjárására biróilag is kihallgatták, ki szintén megerősítette az ismert adatokat. Voltak olyanok is, kik a költő félegyházi eredetét úgy magyarázták, hogy útközben, a mlegyházi határon egy tanyán született, honnan szülei nemsokára Kis-Kőrösre tértek vissza, mint a hol laktak. Szabadszállással meg az okozta a zavart, hogy Sándort fölcserélték öcscsével, Istvánnal, ki csakugyan Szabadszálláson született 1827-ben. — A kis-kőrösi, akkor még élt tanuk kihallgatásáról szintén jegyzőkönyvet vettek fel, mely u. ott a járásbirósági levéltárban van. Lásd bővebben : Várady Antal idézett czikket. Simonides : Hol született Petőfi ? (Pesti Napló, 1872. 700. 1.) ; Simonides : Petőfi keresdatyjának vallomása. (U. o. 1872. 211. sz.) ; Petőfi születéshelyére vonatkozó viták. (Hazánk s Külföld. 1872. 38. sz.j ; Hol született Petőfi? (Igazmondó. 1872. 39. sz.) Petőfi István : Petőfi szüleiről. (Vasárnapi Uijság. 1872. 40. sz.j ; Pesty Frigyes : Petőfi születéshelyéről. (Magyar Hajló, 1857. 14. sz.) Fővárosi Lapok 200., 21 3—205., 210. sz. V. ö. szerzőtől : A Petőfi szülővárosáról folyt viták. P.M. 180., 126. 1. Ennek oka a szláv eredettől való ellenszenvében rejlik s ez az ellenszenv benne már Aszódon fölébredt, meg inkább kifejlett Selmeczen, a hol először volt alkalma a pánszláv törekvéseket megismerni. Ekkor felébred büszke dacza s ő, ki sem vallásánál, sem neveltetésénél, sem lelkiismereténél fogva nem akar, csak tősgyökeres magyarnak tartani , magát kun eredetűnek vallja s igy születése helyével és származásával egyaránt tiltakozni kívánt tágabb és szűkebb értelemben minden szláv eredet ellen , ezért szülővárosának előbb Szabadszállást, majd Félegyházát mondja. Hogy a költő Félegyházát mondta is születése helyéül, erről egyebek közt tanúskodik Pesty Frigyes, ki ez iránt kérdés terén egy nagy-körösi tanárhoz (Arany Jánoshoz) azt a feleletet nyerte, hogy Petőfi Félegyházán született s ezt a többi tanárok is erősítették, kik ezt a költő „saját szájából hallották és tudják“. (Petőfi születéshelyéről. Magyar Sajtó, 1857. 14. sz.) Pesty különben e czikkében szintén Félegyháza mellett marad, mely egyébként előbb jelenn meg, mint a kérdést véglegesen eldöntő adatok, belsőleg tekintve joggal is. Ő már 22 hónapos korában elhagyja szüleivel Kis Kőröst, 1830 ig Félegyházán, azontúl Szabadszálláson lakik ; tíz első, a legédesebb benyomások, e helyekhez s tehát a Kis Kunság e két feléhez kapcsolták ; szülei, mint birtokosok, Szabadszálláson szereztek honosságot : ez a vidék ,volt hát a költő szellemi hazája ; ennek tiszta magyarsága s lakóinak ősi vonásai nevelték az ő szellemét, lelkesítették költészetét, kötötték le egész szenvedélyes ragaszkodását. Sőt Petőfi szenvedélyes magyarságában még tovább ment; nem szerette azt sem, hogy lutheránus, szintén azon okból. Hazánkban a lakosság vallási megoszlásában nemzetiségi szinezet is mutatkozik; az alföldi magyarság pl. főkép református s ezért ő is ezt a vallást szerette leginkább. Ezért, midőn említették neki szülőföldje megtagadását, azt felelte : „mert bánom, hogy látok közt születtem" s Váradynak meg igy nyilatkozol : „Kis- Kőrösön születtem, csak az t restellem, hogy lutheránusnak.' * Vörösmarty L: Petőfi. születéshelye és gyermekkora. (Vasárnapi Újság. 1857. 26. l. Petőfi lórván: Újabb adatok Petőfi gyermekkorából. ( Vasárnapi Újság. 42. l.) Gyulai Pál : Meg egyszer Petőfi szülővárosáról. (Pesti Napló. 1857. 25. sz.) V. ö. Vasárnapi ifjság 1857. ul. 1. Petőfinél tehát ez a tagadás nem folyt sem szeszélyből, sem affectatióból ; nála ez a szenvedély kérdése volt s kapcsolatban állt léte gyökereivel, a Kis- Kunságot pedig, ahol gyermekkori benyomásaiban eltelt lelke a puszta képeivel és szeretetével, bevitte költészetébe s nemcsak jeleneteit rajzolja költeményeiben a szülőföld iránti meleg ragaszkodással, hanem eszményíti is, mint a szabadság jelképét. III. FEJEZET Gyermek-évek. A félegyházi bérlet. — Szabadszállási bérlet. — Második félegyházi bérlet. — Petrovics István vagyont szerez Szabadszálláson. A költő gyermekkora Félegyházán. — Adomák. Olvasni tanul Kis-Kőrösön. Iskolába jár Félegyházán. — Kecskeméten tanul két és fél évig. — Szülei Szabadszállásra költöznek. — Tanul Szabadszálláson. — A szent-lőrinczi algymnasiumba megy. — Iskolai élet Szent-Lőrinczen. — Fejlődő tulajdonai. — A férfi vonásai a gyermekben. — Lakása Kittign él. — Hittig Amália. — Pesten tanul 1833/34- ben az evang. és P 33/35-ben a piarista gymnasiumban. A költő szülei 1824. október 1-ig laktak Kis-Kőrösön s a körülmények arról tanúskodnak, hogy e bérlőtök is jól sikerült; az apa már itt laktában terjeszkedni kezdett és hogy a nagyobb félegyházi bérletet előkészítse, még 1822- ben kibérelte jó embere, Wagner József és Gőszwein János társaságában a Hattyúhoz czimzett városi korcsmát, mibe kezdő létére egyedül fogni még nem mert. A félegyházi mészárszéket 1824. jul. 29-én a helyben tartott „közbeneficiumok licitatiójába-n vette ki az 1824/25— 1826/27 esztendőre október 1-jétől számitva 550 „váltóczédulabeli forintokban“, mely évenként 4 részletben előre volt fizetendő. A félegyház városa levéltárában ránk maradt szerződés értelmében, a bérlethez tartozott Ferenczszálláson 85 hold kaszáló, a város tanyáján 26 hold szántóföld, a város ferenczszállási csordájában pedig tarthatott a erre 120 ökröt s a szükségesnek meg tő számú juhot és bárányt. Érdekes, hogy a szerződés, viszont a szerződést jóváhagyó augusztus diki tanácsvégzés, tekintettel szabadszállási házára és földjeire, et „szabadszállási lakosnak, most kis körösi székárendásának nevezi, miből világos, hogy az öreg Petrovics magát szabadszállásinak mondta s ott illetőségi jogott szerzett magának. Némely adat szerint ugyane tájt, még 1823 ban Hábel József polgár társaságában kibérelte a kecskeméti mészárszéket is, ez azonban nem való ; ő sohasem volt kecskeméti székárendás , hanem már ekkor tervbe vévén, hogy Szabadszálláson fog megtelepedni, ott 1824 től újra kibérelte nemcsak a mészárszéket, hanem a város két boltját, is, ez utóbbiakért évi 100—100 váltóforintot Szervén. Molnár László.Petőfi Félegyházán (Budapesti Hírlap, 1882. 286. sz.) állítja, hogy Petrovics kecskeméti székárendás volt Hábellel együtt , ámde ennek a város levéltárában nincs nyoma. Hábelről továbbá egykorúak beszélik, hogy egy ideig székálló legény volt Petrovicsnál Félegyházán s igy nem lehetett bérlő. Másrészről Habel nem is volt ekkor még kecskeméti polgár s annál kevésbbé lehetett bérlő , mert Kecskemét városában csak csak városi polgár vehette ki a városi beneficiumokat. A valóság az, hogy Hábel József 1826-tól fogva albérlője (subarendator) volt Kecskemét mészárszékei egyikének s hogy főbérlő lehessen, 1832 április 27-én folyamodott a tanácshoz, hogy a 24 írt szokásos taxadij lefizetése mellett adják meg neki az illetőségi jogot, melyet az idézett tanácsi végzés szerint, tekintettel jó szolgálataira, meg is kapott. (L. tanácsi jegyzők 1832. 712. l.) Magát az eredeti szerződést, mely szerint Petrovics a szabadszállási széket és boltokat kivette, hiában kerestem Szabadszállás levéltárában, de hogy itt bérlő volt, világos Félegyháza tanácsi végzéséből 1827 julius 28-dikáról, melyben azt határozta, hogy az uj „licitálón“ csak oly bérlőt fogad el, ki másutt nem az; mert megtörtént már, hogy a város helyén legeltetett imarhák idegen helyt vágattak le a város lakosainak kárával (Félegyháza tanácsának jegyzők. 1827.), de világos abból is, hogy Szabadszállás városi jegyzőkönyve 1828 márcz. 4-én Perovicsot ..helybeli lakos, egyébiránt szintúgy a helybeli, mint a félegyházi székeit árendásának“ nevezi s ugyancsak ott 1820 desz. 13-án folyamodván, Irigy város két boltjának bérletéből, tekintettel, hogy egy év óta nem subarendálhatta őket, felerészt (100 forintot) engedjetek el s egyszersmind a vasáruláshoz csatolják hozzá a sóárulás jogát is annál inkább, mert a sót újabb rendeletek szerint csak redemptusok árulhatják : a város tanácsa mindkét kérését megadta, mert „Petrovics több esztendőktől bérelvén a város beneficiumait, ennek jövedelmét szapori... hottá". (L. Szabadszállás tanácsi jegyzőkönyveit, az illető évekről.) A Petrovics-családot maga Félegyháza városa költöztette át október havában, az érte küldött hét szekeren és Bánhidy Gáspár házába költözött, melyet a család barátja, Wagner József bérelt ki számokra. E házacska a róm kath. templom megött a mai Petőfi téren feküdt s akkoriban egy törpe, rozzant, nádfedelű, az udvarra benyúló épületecske volt, melynek ma már csak egy része van még meg a mai díszesebb kőháznak udvar felőli végén. Ma a háznak a térre néző falán egy szürke márvány-emléktábla hordja e föliratot: „Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének tisztelői 1861.“, a melyben az „itt“ szó a kehelyet s nem a házat akarja jelölni ; mert ez jelenlegi alakját csak a forradalom után nyerte. Pásztor Ferencz : Petőfi gyermekkori lakhelye. (Vasárnapi Újság, 1867. 4. sz.) Az emléktábla a mostani Szabó féle ház falába van illesztve s Reményi Ede eszméje volt. Ugyanis ő 1860 nov. 18- án ott hangversenyezvén, a tiszteletére adott estélyen azt indítványozta, hogy azt a házat, melyben Petőfi élete első éveit töltötte, jelöljék meg emléktáblával. A rögtön eszközölt gyűjtés a Reményi adományával 110 forint 50 krt tett s ezen az üszszegen azonnal megrendelték Gerenday budapesti szobrásznál az emléktáblát szürke márványból. A tábla már 1861 elején készen volt ugyan, de a politikai viszonyok miatt a leleplezés csak 1867 október 13-án történhetett meg, mely alkalommal a Kisfaludy-társaságot Szász Károly, az akadémiát Gyulai Pál képviselték s jelen volt Reményi Ed® is. Ekkor kapta Reményi indítványára a ház előtti tér a Petőfi-tér nevet. Az ünnepély részleteiről lásd Emlékirat Petőfi Sándor emléktáblájának 1S(17-dik évi október 13-án Félegyházán történt, leleplezési ünnepélyéről. Szerk. Pásztor Ferencz. Szeged, 1868. 231. Legyen még megemlítve az, hogy a rendező bizottság az ünnepély tiszta jövedelméből 250 írttal 1868-ban egy Petőfi-alapot tett le a város tanácsánál, melynek kamatait jutalomul adják a helybeli róm kath. gymn. legjobb IV. oszt. tanulójának, a ki főleg a magyar nyelvből a legkiválóbb. Az alapot a város 1889-ben 1000 frtra egészítette ki. Az ünnepről az egykorú tudósításokat 1. Vasárnapi Újság 1867. 504—6. lap. Szász Károly : Petőfi gyermekkori lakhelye (költ). — a — r — : A Setőfi-ünnep Félegyházán. U. o. 519. 1. V. o. még 533. 1. Rodiczki Jenő: Álomképek Petőfi életéből. Szeged, 1867. 30. 1. s az egykorú lapokat. Ugyanekkor Keserű Bérczi Ilontól Petőfi emlékezete czimü alkalmi színdarabot adtak elő. A költő szülői kivált Félegyházán vetették meg vagyonosodásuk alapját, a bérletet olcsón bírták s a majdnem 15 ezer lakóju városban nagy volt a forgalom. Azonban a város nem volt bérlőjével egészen megelégedve , ezért 1827. julius 28-án, midőn a városi „beneficiumok licitatióját“ aug. 9-ikére kitűzte, egyszersmind elhatározta, hogy jövőre a két mészárszéket külön adja ki és úgy a kaszálókat 40—40, valamint a szántóföldeket 12—12 holdban megosztja a két bérlő, között mindeniknek legeltetésre 60—60 drb. marhát és 140 juhot engedélyezvén, egyszersmind megtiltván, hogy a bérlő más helyen is akár külön, akár mint társ, bérletet tarthasson. E határozattal azt akarta elérni, hogy a két bérlő versenyre keljen, másrészt, hogy a város legelőjén táplált marhákat máshová ne vigyék. Ekkor Petrovics nem vette ki a mészárszékeket, e helyett ferenczszállási csárdát bérelte ki 18 hold kaszálóval és szántóval, 10 hold szabad legelővel, mivel a szerződést 1827. augusztus 9-dikén meg is kötötte a várossal. Azonban a mészárszékek bérlő nélkül maradván, az augusztus 10-dikén tartott tanácsülés utólag mégis elfogadta Petrovics ajánlatát, ki évi 1000 váltóforinton újra kibérelte a két széket a fenti kívánalmak teljesítésének ígérete mellett, míg a ferenczszállási csárdát visszabocsátotta a városnak. Bárha azonban a félegyházi bérlet lényegesen megdrágult, e mellett 6 hold földet is elszakították tőle s a legeltethető marhák és juhok számát is megszorították, az új három év nem sikerült rosszul , ele az apa csak annál komolyabb