Félegyházi Hiradó, 1901 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1901-01-06 / 1. szám

VI!. évfolyam. I -so szám. Kis-Kun-Félegyíiáza, 1901 január 6 Közművelődési, közgazdasági, tár -salmi és szépirodalmi hetilap. E18 f i z e tfis i árak: Egy frvee ... k kor. I 's egyed, évro'. . ? kor. Féí évre ' . 4 „ 1 Eg-y szám ára 16 fii. KF A köziratok a szerkesztőségbe küldendők'"®# Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BERGER KÁÍ CLY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák A hirdetéseket, előfizetéseket, re clam ati ok at a k adó hivatalba ÍFeuer Rajos-féle ház) kérjük kőiden 1900 1901. Nem tudunk a szilveszteri j vidám hangulat tetőfokára emel- i kedni, midőn búcsút veszünk az 1900-ik esztendőtől és üdvözöl-* jük a beköszöntő 1901-iket. Ä jókedvet és a bizsergető reményt elnyomja a tudat, hogy már hosszú esztendők óta nem hallat­szottak fel oly keserves panaszok a nyomor mélységeiből, mint az idei télen. Úgy az ország fővá­rosában, mint a vidéken, számos járásban éhező emberek vergőd­nek ; nem izgatnak, nem fenye­getőznek, esz ük ágában sincs rá­ijeszteni a polgári társadalomra — csak, kenyeret kérnek, ke­nyeret !- Adjunk nekik ! Erőltessük meg a zsebünket, emeljük fel a szivünket és adjunk nekik ! Fe­szítsük meg minden erőnket és segítsünk nyomorgó polgártársa­inkon, hogy ép testtel és lélekkel essenek keresztül ezen a megpró­báltatásokkal teljes télen, hogy uj erővel és muri. .{kedvvel üd­vözölhessék a < (doggal kínáló tavaszt, mely mer váltja őket az i ínségtől és a konyöradomá- j nyoktól. Ünnepeljük meg jótékony- j sággal uj esztendő napjait; a ha- i zaszeretet és az emberiség pa­rancsainak igy tehetünk most eleget. Nem mezőgazdasági válság az okozója a mostani ínségnek. Az idei termés nem tartozott a rosszabbak közé. A gabona árak minden alacsonvságuk daczára nem voltak oly siralmasak, mint négy-öt esztendő előtt ; és az Ín­ség nem is a saját földjén gaz­dálkodó népei . hanem a napszámos osztályt, az ipari és gyári munkások alacsonyabb rendjét. Ipari és kereskedelmi válságban leledzik Magyaror­szág : ez a kútfő rása a nagy nyomornak. Három esztendő óta szaka­datlanul véres ütközetek híreivel vannak tele a lapok. Háború van künn a nagyvilágban. Délafri- kában még mindig vér öntözi a burok aranymezejét, halálhörgés, siralom hangját hozza ide az oczeáni szél Kínából is. Két nagy háború tartja egy időben rette­gésben és állandó készenlétben a világot és nagyon kevés a re­ménység arra, hogy a jövő esz­tendőben megszűnik a vérontás akár Transzválban, akár Kínában. Emberek ezrei pusztulnak el a csaták mezején és milliók százai semmisülnek meg rohamos gyor­sasággal a lőporfüstben és ágy u- dörgésben. lrtóztató nagy a pénz­összeg, melyet e két háború el­nyelt és nincs az a nagyszabású hadvezér- vngv fináncrpolitikus, aki 'hoz záv tó Őt dg útira dint szarni-' tani, hány száz millióba fog még kerülni a transzváli hódítás és a kínai keresztes háború. A már elköltött s a még el­költendő milliárdok mind a bé­kés kereskedelmi és ipari forga­lomtól vannak elvonva. Nincsen pénz vállalkozásra, munkás ke­A távolban. Óh jöjj haza drága feleség ! A szabadság nem kell már nekem. Az üdvökben volt részem elég : Hosszúra nyúlt legényéletem. Házasságunk nincsen kötve rég, És kitudja soká tart-e még 1 ? Nem nyújt nekem már az örömet. Ha kaczérnő rrlosolyog felém ; Szeme lángol, ám szive hideg, E világtól búcsút vettem én. Búcsút vettem szinte jól esett Elhagyni e hamis életet. Ha mi néha összezördülünk, Nem táplálunk soká haragot : Lobbanékony -— ámde jó szivünk Szeretetben összeolvadott. Úgy is kell, hogy a házasfelek Mindhalálig egyek legyenek ! Házasság az élet tüköré, Mely nem szépit és nem hizeleg. Mi fellengőst a nő képzele, Eloszlik mint könnyű fellegek, Az életben szegény s gazdagok Küzdés árán lesznek boldogok. Mi is küzdjiink bátran, vidáman, Boldogságunk most van kezdetén ; Ne keressük azt a világban, Hanem házunk kicsiny tűzhelyén Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk. Ha megvédjük tisztán tűzhelyünk. És ha látjuk mások könyeit. Azt se nézzük tétlen szótalan, Boldog az, ki szenvedőn segít Kincse : üyugodt öntudata van, Oh jöjj haza, jöjj egyetlenem ! . . A távolban én is könyezem ! Béni Vilmos. A Gárdonyi Géza havi rész­letei. Most, hogy a piaczon már javában árulják az egyetlen kelendő magyar köny­vet : a kalendáriumot, érdekes elmondani azt a vidám történetet, mely pár évvel ezelőtt Gárdonyi' Gézával, a kitűnő no­vellistával megesett. Gárdonyi Géza tudvalevőleg afféle encziklopédikus elme : elbeszéléseket és költeményeket ir, szenzáeziót kelt egy történeti regényével, természettudományi megfigyelései sok szakbeli tudóst megszé - gyenitenek ; gyermekmeséi, tréfás mókái általános népszerűségnek örvendenek a kis emberek világában. Göre Gáborját pe­dig a legutolsó magyar faluban is szere­tik, olvassák és megkaczagják. . Senkise csodálközhatik hát, hogy [ Gárdonyi Géza egy sí$ép őszi napon szen- zácziós könyvvel lepte meg a magyar ol­vasóközönséget : egy olyan kalendáriumot fundált ki, melyet mindenki kétezer esz­tendeig használhat. Nem kicsiség, t. ol­vasó, ha az ember ötven Krajczárnyi ki­adás után elégedetten igy szólhat magá­ban : —- A kalendáriumnak tehát elvettem volna a gondját. Istennek hála, kétezer évig nyugodt lehetek . . A naptárt nagyon megbámulták a könyvesboltokban, a publikum szívesen leszúrta az ötven krajezárt s Gárdonyi Géza derülten élvezhette zseniális mun­kája hatását (ámbár akadt egy-egy skep- tikus elme, a ki a könyv lapozgatása köz­ben megvakarta a fejebubját s aggódva igy morfondált magában : Hátha előbb halok meg, semmint a kalendárium lejár !) mikor valamelyik reggel egy zöldhajtókás pénzügyőr csöngetett türelmetlenül a la­kása ajtaján.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék