Félegyházi Hiradó, 1901 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1901-01-06 / 1. szám

VI­. évfolyam. I -so szám. Kis-Kun-Félegyh­áza, 1901 január 6 Közművelődési, közgazdasági, tár­­salmi és szépirodalmi hetilap. E18 f­­­z­e­tfis­­ árak: Egy frvee ... k kor. I 's egyed, évrő­. . ? kor. Fél évre ' . 4 „ 1 Eg­y szám ára 16 fil. KF A köziratok a szerkesztőségbe küldendők'".# Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BERGER KÁR­OLY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák A hirdetéseket, előfizetéseket, re­klam­ati­ok­at a­z adó­hivatalba (Feuer Lajos-féle ház) kérjük kedden 1900 1901. Nem tudunk a szilveszteri­­ vidám hangulat tetőfokára emel-­­ kedni, midőn búcsút veszünk az 1900-ik esztendőtől és üdvözöl-l jük a beköszöntő 1901-iket. A jókedvet és a bizsergető reményt elnyomja a tudat, hogy már hosszú esztendők óta nem hallat­szottak fel oly keserves panaszok a nyomor mélységeiből, mint az idei télen. Úgy az ország fővá­rosában, mint a vidéken, számos járásban éhező emberek vergőd­nek , nem izgatnak, nem fenye­getőznek, esz­ük ágában sincs rá­ijeszteni a polgári társadalomra — csak, kenyeret kérnek, ke­nyeret !­­ Adjunk nekik ! Erőltessük meg a zsebünket, emeljük fel a szívünket és adjunk nekik ! Fe­szítsük meg minden erőnket és segítsünk nyomorgó polgártársa­inkon, hogy ép testtel és lélekkel essenek keresztül ezen a megpró­báltatásokkal teljes téren, hogy uj erővel és muli. .­kedvvel üd­vözölhessék a d­­ologgal kínáló tavaszt, mely meg­váltja őket az­­ ínségtől és a kenyöradomá-­­ nyoktól. Ünnepeljük meg jótékony- j sággal uj esztendő napjait; a ha­­­­zaszeretet és az emberiség pa­rancsainak igy tehetünk most eleget. Nem mezőgazdasági válság az okozója a mostani ínségnek. Az idei termés nem tartozott a rosszabbak közé. A gabona­árak minden alacsonyságuk daczára nem voltak oly siralmasak, mint négy-öt esztendő előtt , és az ín­ség nem is a saját földjén gaz­dálkodó népei , hanem a napszámos osztályt, az ipari és gyári munkások alacsonyabb rendjét. Ipari és kereskedelmi válságban leledzik Magyaror­szág : ez a kútfő­rása a nagy nyomornak. Három esztendő óta szaka­datlanul véres ütközetek híreivel vannak tele a lapok. Háború van künn a nagyvilágban. Délafri­­kában még mindig vér öntözi a burok aranymezejét, halálhörgés, siralom hangját hozza ide az óc­eáni szél Kínából is. Két nagy háború tartja egy időben rette­gésben és állandó készenlétben a világot és nagyon kevés a re­ménység arra, hogy a jövő esz­tendőben megszűnik a vérontás akár Transzválban, akár Kínában. Emberek ezrei pusztulnak el a csaták mezején és milliók százai semmisülnek meg rohamos gyor­sasággal a lőporfüstben és ágy­u­­dörgésben. Irtóztató nagy a pénz­összeg, melyet e két háború el­nyelt és nincs az a nagyszabású hadvezér- vagy finánci politikus, aki­­hoz­záv te­tt dg útira dint szarni-' tani, hány száz millióba fog még kerülni a transzváli hódítás és a kínai keresztes háború. A már elköltött s a még el­költendő milliárdok mind a bé­kés kereskedelmi és ipari forga­lomtól vannak elvonva. Nincsen pénz vállalkozásra, munkás ke- A távolban. Óh jöjj haza drága feleség ! A szabadság nem kell már nekem. Az üdvökben volt részem elég . Hosszúra nyúlt legényéletem. Házasságunk nincsen kötve rég, És ki tudja soká tart-e még­­ ? Nem nyújt nekem már az örömet. Ha kaczérnő rrmosolyog felém , Szeme lángol, ám szive hideg, E világtól búcsút vettem én. Búcsút vettem szinte jól esett Elhagyni e hamis életet. Ha mi néha összezördülünk, Nem táplálunk soká haragot : Lobbanékony­­— ámde jó szivünk Szeretetben összeolvadott. Úgy is kell, hogy a házasfelek Mindhalálig egyek legyenek ! Házasság az élet tüköre, Mely nem szépit és nem hizeleg. Mi fellengést a nő képzele, Eloszlik mint könnyű fellegek, Az életben szegény s gazdagok Küzdés árán lesznek boldogok. Mi is küzdjü­nk bátran, vidáman, Boldogságunk most van kezdetén , Ne keressük azt a világban, Hanem házunk kicsiny tűzhelyén Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk. Ha megvédjük tisztán tűzhelyünk. És ha látjuk mások könyeit. Azt se nézzük tétlen szótalan, Boldog az, ki szenvedőn segít Kincse : nyugodt öntudata van, Oh jöjj haza, jöjj egyetlenem ! . . A távolban én is könyezem ! Béni Vilmos. A Gárdonyi Géza havi rész­letei. Most, hogy a piaczon már javában árulják az egyetlen kelendő magyar köny­vet , a kalendáriumot, érdekes elmondani azt a vidám történetet, mely pár évvel ezelőtt Gárdonyi­ Gézával, a kitűnő no­vellistával megesett. Gárdonyi Géza tudvalevőleg afféle encziklopédikus elme : elbeszéléseket és költeményeket ír, szenzácziót kelt egy történeti regényével, természettudományi megfigyelései sok szakbeli tudóst megszé­­­gyenítenek ; gyermekmeséi, tréfás mókái általános népszerűségnek örvendenek a kis emberek világában. Göre Gáborját pe­dig a legutolsó magyar faluban is szere­tik, olvassák és megkac­agják. . Senki se csodálkozhatik hát, hogy [ Gárdonyi Géza egy síkép őszi napon szen­­zácziós könyvvel lepte meg a magyar ol­vasóközönséget : egy olyan kalendáriumot fundált ki, melyet mindenki kétezer esz­tendeig használhat. Nem kicsiség, t. ol­vasó, ha az ember ötven krajczárnyi ki­adás után elégedetten így szólhat magá­ban : —­ A kalendáriumnak tehát elvettem volna a gondját. Istennek hála, kétezer évig nyugodt lehetek . . A naptárt nagyon megbámulták a könyvesboltokban, a publikum szívesen leszúrta az ötven krajczárt s Gárdonyi Géza derülten élvezhette zseniális mun­kája hatását (ámbár akadt egy-egy skep­­tikus elme, a­ki a könyv lapozgatása köz­ben megvakarta a fejebubját s aggódva igy morfondált magában : Hátha előbb halok meg, semmint a kalendárium lejár !) mikor valamelyik reggel egy zöldhajtókás pénzügyőr csöngetett türelmetlenül a la­kása ajtaján.

Next