Félegyházi Hiradó, 1903 (9. évfolyam) 1-24. szám

1903-01-04 / 1. szám

IX. évfolyam e­l-ső szám. Kiskunfélegyháza. 1903. január 4. Közművelődési, közgazdasági,társadalmi és szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre .... kor.­­ Negyed évr­e . . 5 kor. Fél évre . . . . 4 „­­ Egy szám ára . 18 áli. M." A kéziratok a szer­etőségbe Vesszösi József könyvkereskedésébe küldendők.­­lv. Kéziratokat nem adunk vissza. A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS VESSZÖSI JÓZSEF LAPTULAJDONOS. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák. A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiókat a kiadóhivatalba (Vesszösi József könyvkereskedésébe) kérjük küldeni. Magyar sovinizmus. Az uj esztendő küszöbén kis városi krónikát írhatnánk mind­arról, a­mi történt a letűnt, az elkoptatott 6-esztendőben, mérle­get állíthatnánk mindarról az apró-cseprő eseményről, a mi fog­lalkoztatta csendes körünket, gyors fényképet adhatnánk mindazokról a tényezőkről, a­mik e város külső arczulatát az utolsó esztendőben is megváltoztatták. S talán czélra­­vezetőbb volna, helyi irányú mun­kálkodásunknak megfelelőbb, ki­szabott kereteinkben maradni. De a tollat, mely az eseményekről akart számot adni, a nemzeti han­gulat forgószele ragadta magával. Körülöttünk millióm kezével tesz-vesz, dolgozik a munka. Hol lankadó, hol erősödő, de soha meg nem szűnő folyamat ez,­ a legne­hezebb n egyszersmind a legdicső­ségesebb harcz az életért, az élet javaiért, mely emészti ugyan a benne küzdőket, de felemeli a fajt, a nemzetet, az államot. Jól­lehet, e küzdelem a maga apró vonásaiban nincs alárendelve a fajnak, a­ nemzetnek, az államnak.. S midőn ez a küzdő elem számba veszi az apró bánatokat, az ered­ményeket, az elhullatott veríték­­csöppeket, nemkülönben az elron­gyolt ruhákat és elfogyasztott eledeleket, mi, új magyar roman­tikusok, ballagjunk el a nemzeti érzések csodaforrásához, merítvén kiszáradt al­a­kunkra hűsítő habok­ból, hogy a bekövetkezendő idők­ben újult erővel hirdethessük a tant a magyar hazaszeretetről, a magyar sovinizmusról. Ezer esztendő alatt sok, vá­logatott csapás látogatta meg ha­zánkat. Fű módjára lekaszált a tatár, rabszolgamódra harczolt a török, végig szántott rajtunk a különböző dinasztikus érdekek minden szedett-vedett zsoldosse­rege, kiharácsolt a tanultabb, le­leményesebb nyugat minden kul­­turnépe. Sokszor elvették alólunk a földet, fölülünk az alkotmányt ; vérrel, verejtékkel, kenyer ázott itt minden talpalatnyi anyaföld s a kenyér s az imádság minden­napi kenyerének aczelas búzája porlott szivek talajából nőtt. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy a szá­zadévek határmesgyéi között nagy emlékek őrzik fajunk nevét s a dicsőség napjából reánk nem az utolsó sugarak ragyognak. De ezer év alatt nem tanultuk meg : szeretni a fajt, a..nemzetet, a ha­zát. Épen azért, mert csak nagy eseményeknél jutott eszünkbe s mert akkor is csak a kivándor­lottak kincse volt a hazaszeretet. 1848. még nem volt az egész nemzeté s a nemzet hirtelenül felszabadított tagjai nem tudták egész értelemben magukévá tenni. Hazát szeretni csak rajongó köl­tők, melegszívű elmélkedők s azok tudtak, a kiknek ehhez ősi joguk volt. Innen van, hogy a köznép, hazánk mai ereje a haza- és faj­­szeretet fogalmát csak az elemi iskolából ismeri, künn az életben, kiesik tudatából. Mi pedig, a'kik járunk a világnézlet hideg hegy­tetőin ,­ csodáljuk kis nemzetek­nek is olykor bámulatos életere­jét s látjuk a magunk ijesztő törékenységét, a hazaszeretetet, vagy olyan klenodiumnak tekint­jük, a mit hétköznapokon üveg­szekrényekben tartunk s csak vasárnap tűzünk fel a kalpagunk mellé, vagy szellemi tőkének te­kintjük, de sokkal kényelmeseb­bek vagyunk, semhogy megosz­­szuk másokkal is. Hazaszeretet, faj­szeretet, úgy­nevezett sovinizmus nélkül nem állhatunk meg a szomszédos né­pek hasonló áramlataiban. Ez vezeti most az őseurópát, minden újkori művelődésünk termőföldjét. A középkori egyedek küzdelme helyett a faji küzdelemmel, a sovinizmussal párosult millióm­ +» Tárteza.­­«• Heti krónika. B. u. é. k. ez a jelszó Most az egész vonalon, fiái a ttját én Arivánhatnók Néked kedves magyarom ! Valamennyi szokás szólás, Jókívánság oly kopott. S az ilyenért a magyar még Sohasem kapott, csak adott. Ezerkilenczszázháromra Fordult az idő rúdja, De hogy mit rejt ő magában, Megmondani ki tudja ? ! Nézd mily csábosan mosolyog, Mily kaczéran integet ! Vájjon jobb lesz mint elődje, Vagy csak ő is hiteget ? Egy redővel több az arc­zon, Egy hajfürt tán szürke lett, Egy év a­hogy átviharzott, Átrepült a szív felett, Kevesebb lett egy reménynyel, Egy bánattal több talán, Így kárpótol éveinkért A sors minket mostohán. No de mindegy, gratulálunk Nyakra főre mi azért, Minek törjük s zúzzuk többé Magunkat a múltakért/ Feledjük el a mi rossz volt Feledjük el örökre, Hátha majd az ujesztendő Dérit minket örömre. Öli ez a kis hátha szócska Jaj bizony ha nem lenne, Idő előtt annyi ember Kifáradva kidőlne, Ez a kicsiny remény szála, Mely ideköt bennünket, Fűszerezi annyit megunt Keserves életünket. Azért kitör belőlem is A rém­ sok jókivánat, Nem is tudom hol is kezdjem S ugyan miket kívánjak ?­­ Annyi minden kéne nekünk Annyi minden igazán, Hogy csak igy egy lélekzetre El sem mondhatom talán. Legyen búzánk mindig bőven, Zsúfolva a magtárak .... Teljék mindig azoknak is, Kik tán segélyre várnak. Borban sohase legyen szükség, Jusson is, meg maradjon, Határunkban szegényember Ira magul se’ akadjon. S e kettő közt amiket csak Elképzelhet az ember, Minden szépből, minden jóból Legyen annyi mint tenger Kékes hasú nagy bankókkal Legyen zsebünk telitve, Fumigáljuk a bajokat Rájuk sem hederítve ! A­mi csak rossz, kerüljön el, Soha ránk ne találjon, Vigan éljünk friss erőben Mint a madár az ágon, Minden vésztől óvjon minket A kegyes Mindenható , Kerüljön el a fináncz és Lejebb szálljon az adó ! Hegedés.

Next