Félegyházi Hírek, 1988 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1988-10-11 / 20. szám

2. oldal AZ OLVASÓ KÉRDEZ A közvilágításról Igaz, hogy nem gyűjtöttem aláírásokat, de sokan sze­retnénk választ kapni az illetékesektől arra, hogy miért van városunkban az utcákon sötétség hajnaltól kezdve. Sokan járnak ilyen korán dolgozni és nem kis bosz­­szankodással botorkálnak, bukdácsolnak a sötétségben, legyen az kerékpáros vagy gyalogos. Tudom, a nehéz gazdasági helyzet megköveteli a ta­karékosságot, de ennyire talán mégsem kellene, annál is inkább, mivel az új „táppénz törvény” bevezetése a törött kéz­ láb miatt még jobban megnehezíti a családok anyagi gondjait. Több olvasó nevében kérem, hogy az illetékesek in­dokolják meg, hogy miért van ez így Félegyházán. Ha annyira takarékoskodunk, miért nem lehetne 0 órától 3 óráig kikapcsolni az áramot, illetve csökkenteni a vi­lágítást. Ebben az időben jóval kevesebben járnak az utcákon, mint hajnalban. Ha szükséges, aláírásokat is tudok ezzel kapcsolatban küldeni. Tisztelettel: Zolnai Imréné Az illetékes válaszol! Az elmúlt hetekben több panasz érkezett a városi tanácshoz azzal kapcsolat­ban, hogy este túl későn kerül bekapcsolásra a köz­­világítás, reggel pedig már a hajnali órákban kikap­csolják azt. A városi tanács közvilá­gítása központilag kiadott úgynevezett közvilágítási naptár szerint működik. Az 1987-ben végrehajtott kétszeri áramdíj­emelés és a központi támogatások megszüntetése miatt a vá­ros áramszámláján közel 1 millió forintos túllépés ke­letkezett. A városi tanács költségvetésében közvilágí­tásra szánt keretösszeg ez évben sem látszott elégsé­gesnek az évi áramszámla kiegyenlítésére, ezért a műszaki osztály a nyári időszakban korlátozásokat vezetett be, amely a közvi­lágítási naplótól esetenként másfél óra eltérést jelen­tett. A jogos lakossági pana­szok miatt a városi tanács vezetése úgy döntött, hogy 1988. szeptember 21-étől visszatérünk a közvilágítási naptár szerinti világításra, ami azt jelenti, hogy a lámpatestek 18 óra 55 perc­kor kerülnek bekapcsolásra és reggel 6 óra 5 percig világítanak. A ki- és be­kapcsolás a jövőben 10 na­ponként módosul akként, ahogyan a nappalok rövi­dülnek. A takarékossággal kap­csolatban többen felvetet­ték, hogy miért nem az éj­szakai órákban kapcsolják ki a közvilágítást. A je­lenlegi jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, első­sorban közbiztonsági okok miatt, ezért a jövőben más energiatakarékos megoldá­sokat fogunk keresni. Dr. Kardos András tanácselnök A polgári iskola volt tanulóihoz 1939-ben készült el az Állami Polgári Fiúiskola új épülete a Kossuth utcán, szemben a Tanítóképző Inté­zet hatalmas épületével. A nagy udvar bekerítésére pénzhiány miatt­­ csak évek múlva került sor. Félegyházán új volt akkor ez az iskolatípus, és épület hiányában 1926-tól, 12 évig, az amúgy is szűk Iparos- és Kereskedő Tanonciskolában folyt a tanítás, a vas­rácsos ablakú, Olajos padlós, dohos tantermekben. Nagy minőségi változás történt tehát életében, amikor átköl­töztek az akkori legkorszerűbb új iskolaépületbe. Jogutóda, a mai Petőfi Sándor Általános Iskola eb­ben a tanévben akarja megünnepelni az 50. évfordulót. Ezért arra kéri a volt tanítványokat, a tantestület volt tagjait és mindazokat, akik valamilyen tárgyi emlékkel rendelkeznek, szíveskedjenek azokat kölcsön adni a ter­vezett kiállítás idejére. Kéri azt is, hogy aki teheti, se­gítse a tantestületet a rendezés nehéz munkájában. finévH Azt Kérdőjelek a szennyvíz körül... A hatvanas évek eleje óta folyamatosan és jelen­tősen emelkedett a lakóte­lepi lakások száma, sőt a családi házak komfortosí­tása, ami a fürdőszobát és vízbevezetést jelentette. Az üzemeknek, nemcsak a száma növekedett, hanem a kapacitás­bővüléssel a vízigényük is. E fejlődés tehát több vízfogyasztást jelentett, melynek egyenes következménye a több szennyvíz. Kezdetben emésztő derí­tőket építettek, majd a szennyvíztisztító beléptével a csatornázás is növeke­dett, ha nem is az igények­nek megfelelően. Mi történik azzal a szennyvízzel, ami nem ke­rül a tisztítóüzembe? Ez a szennyvíz a házi derítőkbe kerül. Ezeknek két típusa található, az egyik az „emésztő” jellegű, melyekből a talajba szivá­rog le a szennyvíz. A má­sik a zárt derítő, melyből szippantós tartálykocsikkal időközönként kiszívatják és elhordják a derítő tartal­mát a bugaci úton kijelölt helyre. Napjaink gondját a kö­vetkezők képezik: 1. Az emésztő derítőkből sok szennyvíz kerül a vá­ros alatti talajba, olyan sok, hogy a szakértők vé­leménye szerint szinte a szennyvíz felett úszik a város. Már következményei is tapasztalhatók, ilyenek az állandó magas talajvíz­szint, a talajvizek erősen szennyezetté váltak. 2. A szennyvíztisztítás elégtelen kapacitása. Ez a 40—50% hatásfok, 1990-ig 72% hatásfokra fog nőni a tisztítómű fejlesztése kö­vetkeztében, amely jelen­leg folyamatban van, ha az összes szennyvizet vesz­­szük figyelembe és a to­vábbi mennyiség növeke­dést, még egy kis idő eltel­tével megint kevés lesz. Ez a hatásfok akkor lesz eny­­nyi, ha az összes keletkező szennyvíz bekötésre kerül­ne a csatornarendszerbe. Ugyanakkor a csatorna­­fejlesztés az anyagiak szűk volta miatt minimális­nak mondható. Jelenlegi szennyvízcsatornák összes hosszúsága városunkban 20,5 km, melyből úgyneve­zett nyomott (nyomással történő továbbításé) veze­ték 9,6 km. Az összes szennyvíz kiszállításához még 40 km hosszúságú csa­tornára lenne szükség. 3. Amíg be nem lép 1990-ig a tisztítómű meg­emelt kapacitása, addig a korábban említett hatás­fokkal működik, s így foly­tatja a környezet károsító hatását. Feltehető a kérdés, hogy miért kell ezzel a témával ilyen részletesen foglalkoz­ni? Az eddig említett prob­lémákon túlmenően azon­ban súlyosabb a helyzet, mint amilyennek látszik. Néhány fórumon már je­lezték a szakemberek, de eddig nem lett foganatja, pedig az intő jelek sűrű­södnek, s nem árt ezeket komolyan venni. Néhányat felsorolok az észlelt jelek­ből: 1. A magas talajvíz ká­rosítja a város épületeit. 2. A talajvíz az elszeny­­nyeződése következtében olyanná vált, mint egy környezetet rongáló hang­talan robbanó­anyag, ami­ről nem tudjuk mikor és hol fog robbanni. Egy ilyen eseményt sikerült idejében felfedni, mely ki tudja milyen balesetet okozhatott volna. A Fürst Sándor utcán az úttesten a Gyapjúforgalmi Vállalat előtt a telephelyükről ki­jövő szennyvíz az úttestbe épített betonaknából a só­der közül a cementet eltün­tette! Ez pedig, hogy mit jelent, talán nem kell rész­leteznem, itt a szerencse még segített, hogy épp idő­ben felfedezték. Mit lehet tenni? Úgy néz ki, hogy ebben a tervidőszakban (1990-ig) már nem sokat, mert a tanácsnak már nincs pénze. Lakosságra sem lehet ezt a terhet már hárítani, mert akár a csatornaépítés, akár szippantós derítő építés ke­rülne szóba, ez olyan sok­ba kerülne, hogy nem le­hetne elviselni. Egy utat lehet választa­ni, mégpedig azt, hogy a lakosság a tanács tagjait inspirálja, szorgalmazza, hogy a következő időszak­ban nagyobb összeget ter­vezzen és fordítson a szennyvíztisztítómű és a csatornázás fejlesztésére. El kell érni, hogy vala­mennyi tanácstag értse és képviselje a lakosság jogos igényét, mely ismereteim szerint igenis aggódik lakó­helye és környezete védel­méért. N. K. Van-e fajgyűlölet? Elnézésüket kérem, hogy saját problé­mámmal fordulok Önökhöz, de szeretném tudatni, hogy a 20. század végén még min­dig van fajgyűlölet. Mert származásomra nézve sajnos cigánynak születtem, de ez az egyetlen bűnöm. Indokaimat részletezem. Mai helyzetben hiába próbál meg az ember beilleszkedni, fentebb emelkedni és becsületesen élni, sajnos nem lehet. Egy kis történettel is tudok szolgálni, a következő történt: Egy évig nem tudtam elhelyezkedni dolgozni. Ezt mindenhol azzal indokolták, hogy fia­tal vagyok. Egyszer kimentem a városi kórházhoz. Nagy örömömre felvettek a gyermek­osz­tályra kisegítő ápolónőnek. Nagy ambíció­val kezdtem el dolgozni, és büszke voltam rá, hogy az egészségügyben dolgozhatok. 1988. szeptember 13-án reggel álltam mun­kába. Sajnos már az első napon éreztették velem, hogy cigány vagyok és nem illek közéjük. Még a köszönésemet sem viszo­nozták. Pedig alkalmazkodtam és kedves­kedtem, de a szó­ szoros értelmében kikö­zösítettek és megaláztak. Az egyik ápolónővel így ismerkedtem meg; én illendően bemutatkoztam, meg­mondtam a nevem, ő pedig így válaszolt: „Te vagy Piroska én pedig a farkas leszek és majd kergetősdit játszunk”. Ez be is bi­zonyosodott, mert levegőnek néztek, egy levegőt senki sem akart velem szívni. Ahol én megjelentem, onnan mindenki távozott. Ebédelni mentünk és szinte elszöktek elő­lem, nehogy lássanak egy cigányt is a tár­saságukban. " Képzeljék el, hogy mit éreztem, a meg­aláztatástól csak könnyezni tudtam. Rosz­­szabb volt ez, mintha a bőrfejűek bántal­mazását kellett volna elszenvednem. Egy hét alatt olyan lelki fájdalmat okoztak, amit talán soha nem heverek ki. Kényte­len voltam otthagyni ezt a munkahelyet, igaz, hogy cigány vagyok, de lelkem ne­kem is van. Tisztelt Szerkesztőség, kérem Önöket, hogy közöljék a cikkemet! Mert kérdem én, hogy mi lesz így velünk? Az üzletek­ben és a szórakozóhelyeken, sőt az utcán a pici gyerekek mellett sem lehet elmenni anélkül, hogy meg ne jegyeznék: „cigány” és az anyukája pedig mosolyog rajta. Mi erre mit tehetünk, megyünk tovább és csendben nyelünk egy nagyot. (Név és cím a szerkesztőségben.) 1988. október 11. Hetven éve a gyalupadnál Kiskunfélegyházán, a Széchenyi utca 20/b. számú ki­csiny, kertes házban él feleségével, és szorgalmasan dol­gozgat egy 83 éves asztalos mester, Szabó Lajos bácsi, aki pontosan 70 éve, 13 éves korában jegyezte el magát a fafeldolgozó iparral. Hat évig volt bognár inas, két évig segédként is dolgozott abban a szakmában (már akkor is voltak elhelyezkedési nehézségek), így átváltott az asztalos szakmára, ahol két évig gyakornokoskodott. Ma így mondjuk, átképezte magát. Jászszentlászlóról indult és Szeged, Pécs, Mezőtúr, Budapest után Kiskunfélegyházán kötött ki véglegesen. 1931-ben váltott iparengedélyt, 1933-ban megnősült, en­nek éppen 55 éve. Van két leányuk, 3 unokájuk és 5 dédunokájuk. Mestersége mellett azok töltik ki minden idejét. Amikor az Asztalos Szövetkezetben jártam, azt írtam, hogy teljesen eltűntek, és múzeumi tárgyak lettek az „embernyúzó” kézi fűrészek és gyaluik, s a gépek vették át ezt a nehéz munkát. Lajos bácsi kis műhelyében is­mét felfedeztem, mint nélkülözhetetlen kenyérkeserő szerszámokat. Tóth Miklós A benzinkút forgalma, szolgáltatásai (Folytatás az 1. oldalról) mást és egyelőre az ólom­mentes benzin forgalmazá­sát sem. Ilyen benzint Kecskeméten és Kisteleken lehet jelenleg kapni. Or­szágosan a 90-es évek ele­jére várható a kétfajta ben­zin gyártása és forgalma­zása. A kiskunfélegyházi töltő­­állomás forgalma 1987-ben 10 millió 652 ezer forint, a nem kőolajipari termékből pedig több mint 2 és fél millió forint. 1988-as év első felében eddig közel 5 és fél millió forint volt a bevételük, egyéb termékek­ből pedig 722 ezer forint. A beszámoló után több kérdést tettek fel a bizott­ság tagjai. A kérdések kö­zött szerepelt a biztonság, a nagyobb áruválaszték, a még színvonalasabb kiszol­gálás, melyre a válasz a beszerzési lehetőségek be­szűkülése és az anyagi le­hetőségek korlátai. A cseh gyártmányú ku­tak jelenleg nyugati alkat­részekkel működnek, be­szerzésük valutahiány mi­att akadozik, s bizony elég gyakran meghibásodnak. Többen hiányolták a pon­tos és megbízható komp­resszort, melynek kicseré­lése, illetve beszerzése szin­tén nagyon nehéz. Tető a töltőkutak fölé kívánatos lenne, de jelenleg nincs le­hetőség. Az új kutakat már min­denütt az országban így építik. A fáradt olaj átvé­telére az állomáson csak kisebb mennyiségben van lehetőség, 2—300 liter ese­tén viszont házhoz mennek tartálykocsival és elszállít­ják.

Next