Félegyházi Hírek, 1989 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1989-04-18 / 9. szám
2. oldal A Munka Érdemrend Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából elismerésül országszerte kitüntetéseket adtak azoknak akik gazdasági, politikai, társadalmi tevékenységükkel segítették és segítik reformtörekvéseinket. A Petőfi Népe április 3-i számában örömmel olvastak félegyházi kitüntetteteket is, köztük Tápai Ernőné, a Kiskunfélegyházi Takarékszövetkezet ügyvezető-igazgató nevét is. Amikor munkahelyén felkerestem első találkozásunk, rövid beszélgetésünk alatt meggyőződhettem arról: határozott, energikus, kedves asszony. Kitüntetéséről a Munka Érdemrend ezüst fokozatáról kérdezve azonnal a takarékszövetkezetek feladatáról, kollégáiról, munkatársnőiről beszélt. Munkáját elismerték, köszönhető ez annak is, hogy 27 éve „szolgálja” a takarékszövetkezeti mozgalmat. A Félegyházi Takarékszövetkezetet 1976 szeptemberétől vezeti és az eltelt évek alatt hétszer lettek kiválóak az utóbbi 5 évben „zsinórban”, önálló gazdasági egységként igyekeznek minél közelebb kerülni a lakossághoz. Segítenek gazdálkodni, tanácsokat és javaslatokat adnak, a tagságuknak ki hová tegye a pénzét, mibe érdemes befektetni. Egy évtizeddel ezelőtt a kétmilliós betétállomány ma 340 milliós. És a részjegyek értéke 45 millió forint, így lett a veszteséges vállalkozásból nyereséges. A 8000 fős tagság zöme mezőgazdasági munkára kér és kap támogatást és a lakosság szolgálatára Félegyházán kívül Kunszálláson és Városföldön van fiókjuk. Gátér is hozzájuk tartozik. Üdülőjük Vonyarcvashegyen 3 éve a COOPTOURISZT szervezésében működtetik. És alkalom nyílik a szövetkezetieknek is ott pihenni. Mi a titka a sikernek? — kérdezem Tápai Ernőnét: „Bizalom, kedvesség, szolgálatkészség. Nálunk még nem csalódott senki. A kollektívát tekintve pedig a megfelelő anyagi ösztönzés mellett a szakmai munka feltételeinek biztosítása, az emberi kapcsolatok, a vidámság, a mosolygós arcok. Az ügyfél nálunk sohasem érezte, hogy hiába fordult hozzánk!” Csak ennyi lenne a siker titka? Nem, hisz kemény, áldozatkész munka nélkül ez csak reklámszöveg lenne és hogy ez nem így van ehhez is gratulálunk. ezüst fokozatát kapták Dr. Juhász Antal, a város vezető ügyésze nem először vehetett át kitüntetést. A mostani minden bizonnyal a szakmai elismerésen túl azért is, hogy 35 éve dolgozik ezen a felelős poszton Félegyházán. Közéleti tevékenységét már korábban is elismerték, tulajdonosa a Szocialista Kultúráért, Ügyészség Kiváló Dolgozója kitüntetésnek, és a Budai Dezső díjnak. Számára is 1945. tavasza hozta azt a lehetőséget, hogy amit a II. világháború szörnyűségei megszakítottak, befejezhesse az általános iskolai tanulmányait, és ezt követően — a Budapesti Landler Jenő Járműjavító Vállalatnál pályamunkás, majd esztergályos volt — szakérettségit tehessen. Itt figyeltek fel képességeire, és 1953. évben az Államügyészi és Bírói Akadémiai diplomával a zsebében ügyész lett Kalocsán. Munka mellett végezte el a Jogtudományi Egyetemet. Amikor szakmájáról kérdeztem, elmondta: A közvélemény keveset tud az ügyészség munkájáról. Csak azt tudja, hogy vádat emel, és arra törekszik, hogy az esetek többségében a bíróság marasztaló ítéletet hozzon. Pedig tudnunk kellene: többek között felügyeljük a nyomozás törvényességének betartását; törvényességi felügyeletet látunk el a vállalatok; intézmények; tanácsi szakigazgatási szervek; szabálysértési hatóságok felett; foglalkozunk az állampolgárok törvényességi panaszaival. Beszélgetésünk végén, amikor megkérdeztem, hogy lett vezető ügyész, anekdotaként meséli el a „jóslat” történetét. „Anyuskám 1928-ban egy örökösödési ügyben megjelent a bíróságon. Ekkor én még pólyás voltam. És hogy a dokumentumokat elő tudja keresni a zsebéből, az elnöklő bíró megkérte édesanyámat, tegyen le a bírói pulpitusra. Az ügy végeztével a bíró rám mutatott: Asszonyom, ebből a gyerekből bíró lesz.” Tudjuk, hogy ehhez azért több kellett. Dr. Juhász Antal 42 évi állami szolgálat után idén júniusban nyugdíjba vonul. A Munka Érdemrend ezüst fokozata minden bizonnyal emlékeztetni fogja a több mint 4 évtized történeteire is. ük már túl van a krisztusi koron. Belépett a harmadik iksz második felébe. Korán ment férjhez, s hamarosan jöttek a gyerekek is, öt gyermekét már évek óta egyedül neveli. Sorsát szelíd önállósággal viseli, s napról napra létük fenntartásáért folyik a küzdelme. Szerencsére, mint ahogy már lenni szokás, a csemeték nőnek, mindegyiknek testre szabott szerepe van a családi munkamegosztásban. Napi felelősökként mosnak, néha főznek, s rendszeresen takarítanak is. Már nem szorulnak annyira édesanyjuk folytonos figyelésére, szívet szorító aggódására. Családi fészkük a lakótelepen található, igen kicsi, a rezsije viszont nagy. Apródonként összekuporgatva jött össze a bútor, s ami még kell egy háztartáshoz. A sok részlet és egyéb állandó kiadás miatt a megélhetésre valót szemezgetni kell, hogy hó végén is csurranjon-cseppenjen a családi asztalra. Három lánya a pendelyes korból már kikerült, igen- Nem csak figyelnek a divatra. A két férfipalánta, a fiúk magnóért és kerékpárért könyörögnek. Persze, hiába, ezt jól tudja az anyjuk, azért olykor ezzel biztatgatja őket: — Majd spórolok — mondogatja. Amiért fáj a szíve, hogy a rég áhított családi kirándulás időpontja is évről évre halasztódik, mert eddig mindig másra kellett a pénz. Pár évvel ezelőtt a gyerekek kitörő örömmel fogadtak minden ajándékot, amit rokontól, vagy idegentől kaptak. Egy-egy kinőtt ruhát, kisautót, ütöttkopottat, egy-egy agyonolvasott meséskönyvet, vagy egy szeretettől meggyötört babát. Ma már válogatnak. Nem mindegy, milyen fazonú az alj, divatos legyen a pulóver, s csak farmert hajlandó felvenni, de azt sem akármilyent. Valamire való farmert ezerötszáz forinton alul nem lehet kapni. A Centrumból öltözni kész anyagi csőd, még a jobb módúnak is telik! Egy keresetből pedig ez lehetetlen kívánság. Az asszonyra egy időszakban örökösen érzett halálos fáradtság települt. Folyton az volt az érzése, hogy a testét ólomnehéz golyók húzzák lefelé. Ekkor még a gyerekek kicsik voltak, öten követelőztek, ötöt kellett kordában tartani, s folyton folyvást öt felé kellett szakadnia. A férje eközben elkutyult, eljárt másfelé is, s a pénzét se mindig adta haza, pedig minden fillérre szükség volt. Inkább vitt, mint hozott. Juli, ahogy utólag visszagondol erre az időszakra, saját magát is hibáztatja a történtekért. Férje eltávolodását a családtól az is elősegítette, hogy az öt gyerek mellett a korábban imádott férfinak már csak kifacsart citrom jutott, akinek mosolyra sohasem húzódik a szája, csak ha a gyerekeit nézi. Juli elvált az urától, viszonylagos békességben, a gyerekek érdekében. Az élete hajója csendesebb vizeken evez. A napi gondok annyira már nem fárasszák ki, mint még pár évvel ezelőtt. Ahogy nőnek a gyerekek, a szemük is kitágul a világra, jobban meglátnak mindent, ami szép, ami jó, s azt is, ami rossz, amit a bőrükön legjobban megéreznek. Gyakran felhangzó kérdésük: — Nekünk miért nincs? S az anya így válaszol: Tudjátok gyerekeim, mi szegények vagyunk, — s szomorú, szelíd szemeinek nézésével megsímogatja arcukat. — Nekünk nem telik. S amikor a gyerekek épp nem figyelnek rá, egy-egy vérkönnyet hullat a szeme. Az anya akkor szenved legjobban, amikor nem adhat meg mindent szülötteinek, ami kijárna nekik. Ilyenkor magát biztatgatja: — Hisz van tető a fejünk felett, párnánk, min pihenhetünk, ennivaló is jut az asztalra. Egészségünk is rendben. S ami a legfontosabb, még a munkát is bírom. Major Dóra nyemzt 1989. április 18. Beiskolázás Kiskunfélegyházán, az 1989—90-es tanévre a leendő első osztályos kisdiákokat április 27-én és 28-án, csütörtökön és pénteken 8—18 óra között írathatják be szüleik, gondviselőik az általános iskolába. Az új oktatási törvény és a tankötelezettségi rendelet értelmében azok a gyermekek tankötelesek 1989-ben, akik május 31-ig betöltik hatodik életévüket, s az óvodai, nevelési tanácsadói szakvélemény alapján iskolába mehetnek. A szülők kérésére, és az óvoda javaslatára tankötelessé válhatnak azok a gyermekek is, akik nyári születésűek, 6. életévüket június 1. és szeptember 30. napja közt betöltik. Kivételesen indokolt esetben a szülő kérelmére, a nevelési tanácsadó kedvező szakvéleményével felvehető első osztályba az október elseje és december 31. között született gyermek is. A szülő vagy gondviselő, tankötelessé váló gyermekét a meghirdetett időpontban köteles beíratni a lakóhelye szerinti körzeti, illetve tagozatos felvétel esetén a kijelölt iskolába. A beíratáshoz szükséges a szülő (gondviselő) személyi igazolványa, a gyermek személyi lapja és az óvodai szakvélemény. A beíratási kötelezettség elmulasztása szabálysértési eljárást von maga után. A csökkenő demográfiai hullám miatt a mostani 415 első osztályos helyett mintegy 380 kisdiák kerül be az általános iskolákba. Ennek következtében tovább csökken az első osztályokban az átlaglétszám is. Városunkban ebben a tanévben 585 nyolcadik osztályos tanuló végez, 200-zal több, mint a leendő elsősök száma. A nyolcadikosok közül 101-en gimnáziumba, 187-en különböző szakközépiskolákba, 205- en ipari, 27-en mezőgazdasági, 42-en kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőbe, 10-en pedig egészségügyi szakiskolába jelentkeztek. 13 tanuló nem szándékozik továbbtanulni. A jelentkezési arány a korábbi éveknek megfelelő, a továbbtanulásra nem jelentkezettek elsősorban a háztáji gazdaságokban fognak kisegítőként dolgozni. A nagy létszámú korosztályok fogadását, elhelyezését középfokú intéményeink a tanteremépítések eredményeként biztosítani tudják. A helyi gimnáziumban négy első osztály indul szeptembertől. Angol—német nyelvi speciális osztályt szerveznek, és a diákok igényének megfelelően szinte valamennyi tárgyból lehetőség lesz az emelt szintű képzésre. A Gépészeti Szakközépiskolában legjelentősebb változás, hogy szeptembertől a technikus képzésben részesülők elkezdik az 5. tanévet, és az év végén technikusi oklevelet szereznek. A Közgazdasági Szakközépiskolában tovább folytatódik a hagyományos képzési formák mellett az idegen nyelvi gyorsgépíró tagozatos osztály felfutása. Az iskolavezetés további változtatásokat tervez az oktatás szerkezetében, figyelembe véve napjaink (és a jövő) szakemberigényét. Az Ipari Szakmunkásképzőben több mint harminc szakmából választhatnak a tanulók. A hat tantermes bővítés lehetővé teszi, hogy az iskolában csak egy műszakos legyen a tanítás. A Mezőgazdasági Szakmunkásképzőben a húsfeldolgozó, szarvasmarha -és baromfitenyésztő szakmunkásképzés mellett szeptembertől már második évébe lép az általános állattenyésztő szakközépiskolai osztály, ahol olyan középfokú végzettségű szakembereket képeznek, akik jobban meg tudnak felelni az ágazatban periodikusan jelentkező igényeknek. Valamennyi középiskolában napjainkban bírálják el a jelentkezéseket és értesítik a tanulókat a beiskolázásról. A fentiekből is kitűnik, hogy városunk középfokú intézményei széles lehetőséget kínálnak a végzős 8. osztályosoknak. A felvételek után a tanulókon a sor, hogy a választott iskolatípusban megfeleljenek az előlegezett bizalomnak. KAPUS JÁNOS Beszélgetés Gubcsi Lajossal Kedves, rögtönzött iskolai (családi) ünnepséget tartottak a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolában, ahová váratlanul hazalátogatott az 1966-ban itt érettségizett egyik kiváló tanítvány, Gubcsi Lajos. A tornateremben megtartott tanár a diák találkozón kérdeztem: — Milyen megfontolás vette arra, hogy azon a napon, amikor a KISZ KB első titkárától átvette — egy életszakasz lezárásának elismeréseként — az Ifjúsági Érdemérmet és az azzal járó jelentős pénzjutalmat, még aznap felajánlotta a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Szakközépiskola diákszervezetének, illetve diákjainak? Nyilvánvaló, hogy mai eredményeimet legtömörebben gimnáziumi éveim határozzák meg. Az is nyilvánvaló, hogy az ember a kisvárosi életben kisebbségi érzéseket örököl. De az is nyilvánvaló, hogy ezek leküzdhetők, nem lehet a fővárosi központosság, a mai politikai kavargás árnyékában zavarodottan élni. Azzal, hogy átadom volt gimnáziumom mai diákszervezetének az engem ért elismerő kitüntetést, azt szeretném kifejezni, hogy összetartozunk. És azzal, hogy majdan, a ballagás alkalmával a diákok és tanárok közös döntése alapján két diáknak — megosztva — átadom az éremhez járó pénzjutalmat, biztatni szeretnék, mert erre — sokszor keserű tapasztalatból tudom — nagyon nagy szükség van. Két diáknak, aki kiemelkedően tanul — annak ellenére, hogy anyagilag nélkülözésre kényszerül. T. M.