Félegyházi Hírek, 1991 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1991-01-11 / 1. szám

IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára: 9,50 Ft A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 1991. JANUÁR 11. máá&üB&i&á Tisztelt Félegyházi Polgárok! 'T'Észlelettel köszöntőm az olvasót, így az év elején úgy gondolom, hogy sokan sok közösségben, munkahe­lyeken, a családokban, de azt hiszem egyénileg is végig gondoljuk az elmúlt évet, mit sikerült teljesíteni, vagy mit nem a kitűzött célból — tehát értéke­lünk, és ezek ismeretében és a rendelke­zésre álló információk alapján elgondol­kozunk, tervezzük az új esztendőre mer­re és hogyantovábbját. Ami elénk vetitődik a jövő év prob­lémákkal terhes lehetőségeiből, nem valami biztató, amely sajnos minden ál­lampolgárt valahogyan érinteni fog. Ügy gondolom, ezeken a problémákon közö­sen, összefogva, együtt gondolkozva és dolgozva a város valamennyi polgárával és képviselőtestület tagjaival — megfele­lő toleranciával és türelemmel, megfe­lelő konszenzussal — túl tudunk lépni, és ha mérséklődnek a város és a polgárok gondjai és problémái bátrabban tervez­hetjük jövőnket és a város jövőjét. Elnézést az ünneprontó szavakért, de azt hiszem, hogy ezekkel a problé­mákkal — melyek már részben meglévő problémák (és újonnan jelentkező prob­lémák) szembe kell néznünk, számolni kell velük az elkövetkező hónapokban, s talán években. Visszatekintve az 1990-es évre elmond­hatjuk, hogy az 1989. évben elkezdődött változások tovább folytatódtak. Tavasz- szal legitim parlamentet választott az or­szág, majd ősszel felálltak az önkormány­zatok az önkormányzati választások ered­ményeként. Városunkban, október 14-én (második fordulóban) megválasztásra ke­rült az a 27 képviselő, akik képviselik a város ügyeiben Félegyháza polgárait. 14 képviselő választókerületből, 12 képvi­selő pedig pártlistáról került a képviselő- testületbe. Sajnos, az országos átlaghoz megközelítő volt a választásokon a rész­vétel, így varosunkban is közel egyhar- mada ment el szavazni a választásra jo­gosult állampolgárok közül. Ezzel kap­csolatban, úgy gondolom a 27 képviselő­nek mindig úgy kell tevékenykednie majd, hogy azok a polgárok is elfogadják és elnyerjék azon polgárok bizalmát is, akik nem mentek el szavazni. Az időrendi sorrendet követve, október 29-én megtartotta alakuló ülését a kép­viselőtestület, ahol megtörtént a polgár- mester és az alpolgármester választás, és december 13-án döntés született a jegyző személyéről is. így városunkban is létre­jött és felállt az önkormányzat és el tud­ta kezdeni a munkáját. Úgy gondolom, hogy a történelem mércéjével mérve is jontos események toltak ezek a választások, amely vissza­dta a települési közösségeknek az ön- ormányzati jogát, olyan képviselőket, .isztségviselőket, vezetőket állított az ön- kormányzatokba, akik tisztában vannak •■*zal, hogy tisztségüket nem a központi Horn jóvoltából, hanem a választó­karok, a civil polgári társadalom aka- .uból és felügyelete mellett, az Ö ér­keik érvényesítése céljából nyerték el. városunkban is így történt, mert ez épviselőtestület is történelmi hivatást dalt fel — egy új polgári társadalom •gteremtésének bonyolult, fáradtságos felelősségteljes munkáját, olyan Idá­kban, amikor az agyakban és a lelkek- i egyaránt elevenen van jelen az el­üt évtizedek minden torzítása, a félel- :k sora és az anyagi szegénység árnyé- i, ezért nagyon fontos lesz a politikai a gazdasági rendszerváltás mellett az iberi gondolkodásban végbemenő vál- -zás is. A sokféle elvi és gyakorlati feladat megoldása, rendezése igen kiterjedt és elmélyült, szakmailag is megalapozott te­vékenységet igényel a választott képvise­lőtestülettől, választott szakbizottságoktól s a hivatali apparátustól egyaránt. Kis- unfélegyháza város önkormányzati kép- iselötestülete is elkezdte ezt a nehéz lunkát, a kezdeti lépések után el kell mondani, hogy a felelősségteljes műkö­déséhez nagyon sok jogszabály hiányzik még, amelyeket a parlament gyorsított ütemben tárgyal és tárgyalni fog. Ezek az új jogszabályok megjelenésükkor, egyrészt lehetőségeket fognak adni a meglévő többéves korlátok, jogszabályok feloldására is, mely még a működésün­ket korlátozzák, másrészt ezek a jogsza­bályok keret jogszabályok lesznek, me­lyeket itt az önkormányzatnak kell ki­tölteni a térségre jellemző, helyi adott­ságaik, sajátosságok, ismeretek és jelleg­zetességek figyelembevételével, A város képviselőtestületének nagyon sok fontos döntést kell majd hoznia, ezek a döntések csak akkor lesznek jók és a polgárok részéről is elfogadhatók, ha a lakosság minél szélesebb rétegeinek az egyetértésével találkozik. Ezért nagyon fontosnak tartom a döntéselőkészítő idő­szakban tudni és ismerni a város lakos­ságának a véleményét is. Keresni kell, illetve létrehozni azokat a fórumokat, önszerveződésű csoportokat, társadalmi szervezeteket, egyesületeket és azon for­mákat, ahol a véleményüket ki tudják nyilvánítani az állampolgárok, de ennek feltétele az időbeni, pontos és valós tá­jékoztatás. Ezzel párhuzamosan fontos lehet az érdekvédelem az érdekegyezte­tés mind az önkormányzat és a kormány és mind az önkormányzat és a lakosság között. Ügy gondolom, hogy az október végi taxis demonstrációból mindenki le­vonta a tanulságot, mivel ez is elkerülhe­tő lehetett volna, illetve másképpen ala­kult volna, ha az érdekegyeztető mecha­nizmusok megfelelően működnek. Bízom abban, hogy az elkövetkező időszakban ezek minden szinten jól fognak működ­ni, és akkor elkerülhetők lehetnek a hasonló konfliktusok. Itt azért azonnal meg kell jegyezni, hogy arra is fel kell készülnünk, hogy az önkormányzati dön­tések között várhatóan lesznek népsze­rűtlen döntések is, melyek esetileg érzé­kenyebben fogja érinteni a lakosság egyen rétegeit. Ezeket a döntéseket annak érdekében kell meghozni, hogy ez a közösség, a vá­ros működni tudjon és az átmeneti idő­szak után fejlődni. Törekednünk kell ar­ra, hogy minél több kérdést helyi kon­szenzussal, helyben rendezzünk le. Az előző gondolatok már tulajdonkép­pen az előttünk álló év feladatainak nagy részét is vázolja, melyek egy önkormány­zat egyre magabiztosabb lépéseinek meg­tételéhez nélkülözhetetlen. Az előttünk álló nem könnyű évben konkrét feladat­ként kell megjelölnünk mindazon prob­lémákat, melyek megoldására nagy mér­séklésére kell törekednünk. A város ve­zetésének újra át kell gondolni és meg­fontoltan dönteni és intézkedni a már meglévő és leendő problémákról, így pél­dául: foglalkoztatottság, lakáshelyzet, nyugdíjasok, fiatalok helyzete; közbizton­ság javítása; szegények, munkanélküli­ség, kisebbség helyzete; oktatás, egész­ségügy, szociális gondoskodás helyzete; környezetvédelem és az egészséges élet­mód. Döntő feladatunk lesz a város vagyo­nával és bevételeivel való ésszerű gaz­dálkodás. Fontosnak ítélem meg a város gazdasági erejének a növelését. összefoglalva, nehéz és összetett fel­adatokkal kell megbirkóznunk az elkö­vetkező hónapokban, de bízom az itt élő emberek küzdeni tudó és alkotó akara­tában, becsületes munkájában és a kö­zösség erejében. E nem könnyű munkában számítunk valamennyi félegyházi polgár segítségé­re, türelmére és megértő támogatására, ahol külön szeretném hangsúlyozni a szavak és a tettek azonosságának fontos­ságát. Az új év küszöbén minden kiskunfél­egyházi polgárnak eredményekben gaz­dag, lélekben derűs, hittel teli, boldog, békés új esztendőt kívánok, abban a re­ményben, hogy a közös munka, a közös akarat és a jó szándék a teljesebb éle­tünk megteremtését és a város jövőjét segíti elő. FICSÖR JÓZSEF Utazás, sötétben I z év első munka- napja. Hogy vár­tam évekkel ezelőtt, megnyugtató, felemelő reményteljes napját. Az év számadását szilvesz­ter napján sorba véve lezárva arra gondolva, hogy ami megtörtént az megmásíthatatlan, és nem is olyan soká tör­ténelem, életem saját történelme lesz. Azzal a jóleső tudattal ülni az írógép elé az új esztendő hajnalán, hogy ezentúl okosabban, jobban, szeb­ben élve jutok, jutunk előre. Talán így volt ez 1990. első munkanapján is. De nem úgy most 1991. január 2-án Ábel nap­ján. Ez a nap valahogy nem úgy kezdődött, ahogy „illene”. Perme­tező hideg eső, csontig hatoló téli szél. A vasút­állomáson öntudatosan lődörgő vasutasuk és ta­nácstalanul toporgó vá­rakozók, riadt utasok. A máskor kellemesen bú­gó hangjával a forga­lomirányító nem mond­ja megnyugtatóan: „és kellemes utazást kívá­nunk minden kedves utasunknak”, hideg ra­cionalitással közli, szin­te sokkolva mindenkit: „a vasutasok figyelmez­tető sztrájkja miatt a vonatok reggel 5 órától 7 óráig nem közleked­nek”. Ismét blokád? Kérdezik többen. Az időjárás pedig, hogy fo­kozza a szomorú hangu­latot, súlyos tompaság­gal szórja hidegen per- metét a vágányokon egymás mögött sorakozó üres vagonokra. Sehol a megérkezéskor felhang­zó vidám köszöntés, Is­ten hozott! Sem a bú­csúzáskor szokásos vi­szontlátásra, jó utazást! Erezd jól magad! S ha ráérsz, írj néhány sort... Többszáz ember néma csöndje a reménytelen­ség szülte kongó üresség. S talán most azt kér­dezik, ott belül öruna- guktól: most nem a fe­jünk felett, nélkülünk döntenek mások, akiké most a hatalom? Talán nem a demokrácia sze­líd álarca mögött meg­bújó kegyetlen terror fel-felbukkanó képe őgyeleg körülöttünk? Mert az „értetek tesz- szük” jelszó hangzik el nap mint nap, legyen az kormányszólam, párt­program, taxisblokád, vagy mozdonyvezetők sztrájkja, üzenet nyuga­ti demokráciáktól. Ifa ennyi a jóakarónk, ak­kor ki az aki ellenünk akar tenni? Akkor hol állok én? Hol vagyunk mi? Hol a kisnyugdíjas? A gyermekeit nevelő család, a pályára készü­lő egyetemista? Kormányfőnk megfo­gadva a tanácsot — fel­épülve betegségéből — őszintén, kíméletlenül kimondta az igazságot, súlyos, válságos helyzet­ben vagyunk, de kö­nyörgöm, ezt tudjuk jól. Mi tudjuk, érezzük. Vo­natra szállva, pénztár előtt sorban állva, orvos­ra várva, a havi fizetési cédulát morzsolva. Nem az igazság fájdalmas, hanem az a tehetetlen fogcsikorgató, idegeket tépő düh, melyet csak egy el nem illanó, meg­fogható, konkrét gazda­sági program, oszlathat­na el. Az pedig nincs. Van helyette parlamenti vitának álcázott politi­kai csatározás, melyet a demokráciára a nyilvá­nosságra hivatkozva, egyenesben láthatjuk a tévében és közben vá­runk. Több millióan ülünk le a „csodadoboz” elé, hogy most igen, pont most megtörténik a cso­da, amitől a pedagógus úgy áll a katedra mögé, az esztergályos a maró­gép mellé, a mozdony- vezető a taxisofőr veze­tőfülkéjébe, hogy tudja mit tanít és miért, s hogy merre kell kor­mányozni járművét Míg a honatyák és tu­dós szakembereik, azon vitatkoznak, mi különb­ség van a sztrájk és a polgári engedetlenség között, addig repülőnk tízmillió magyarral a fedélzetén gyakorlatilag sötétben, vakon repül. A kormánynál ülők, pe­dig mintha minden jel­zőberendezés nélkül ma­guk döntéseire hallgat­va navigálnak úgy, hogy hogy úgy tűnik sejtel­mük sincs, hogy a viha­ros szelek dobálta repü­lőgép utasaival landolni tudnának-e egy békés csöndes közép-európai repülőtéren. CZAKÓ JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék