Félegyházi Hírek, 1991 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1991-01-11 / 1. szám
2. oldal meetHrmm Petőfiről, születésének évfordulóján — Rapszódikus vallomástöredékek — Íegedvés Barátaim, Tanítványaim, Ismerőseim, Félegyháziak! Petőfi Sándorról, szellemköröm örökös tagjáról írni mindig boldogság számomra. Arról vallok töredékesen Önöknek, miért szeretem Petőfit, miért nélkülözhetetlen számomra, miért nézek fel rá, miért az eszményképem. * Szeretem, mert olyan költői világot teremtett, ahol emberi arca és hangja van mindennek. Ahol „fejét egyik vállára bocsátja a pufók kemence”, ahol „a nap leszáll pihenni ágyába”, ahol „a harmat a szánakozó csillagok könnye”, ahol „a szivárvány a megengesztelődött Isten mosolygása”, ahol „a kikelet a vén tél ifjú lánya”. * Példaértékű számomra az az odaadó, mély ragaszkodás, amellyel az Élet dolgaihoz fordul, akár a tyúkanyóhoz, akár a Szabadsághoz! „És mi a kő, tyúkanyó, kend / A szobában lakik itt bent?” Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe, / Oly sokáig vártunk rád epedve... * Szeretem költészetét, mert világa tágas: a vakondtúrástól, a pihenő tarkagyíkoktól a csillagokig ível láthatóra. * Szeretem ezt a „menynyeien nagyságos suhancot” önzetlen ember — és világboldogító szándékáért, amit így fogalmazott versbe: „S hogyha földobnám az égre Szívemet, Melegítené a világot Nap helyett.” * Szeretem azt a Petőfit, aki a Felhők verseit írta, „homlokán az ifjúság gyönyörű komorságával.” Ezeket a verseket csak olyan fiatalember írhatta, aki eszmények vonzásában él, aki nem hajlandó szótlanul együttélni az emberi hitványsággal. * Szeretem, mert jelentőséget tudott adni a köznapi eseményeknek: egy esti borozásnak, a családban töltött napoknak, egy baráti találkozásnak. * Szeretem humorát, szellemességét. A Fülek városbeli kocsmában mért borról azt írta, hogyha a hajdan itt tartózkodó törököknek naponként abból a borból kellett volna inniuk, amiből ő ivott ottjártakor, „száz évvel előbb szabadult volna meg tőlük Fülek.” Szeretem, mert azt vallotta: „A szeretet örök, mint az Isten...” Nincs hatalma rajta semmi erőnek. Nem lehet elpusztítani, ellenben újra lehet vele kezdeni az életet. * Szeretem, mert tőle megkapták a magukét a korabeli „Tökmag Jankók”. Olvassák csak el a Császár Ferenc őnagyságához c. versét! Szeretem, mert a demokrácia az ő eszmerendszerében, nem elvont politikai kategória, hanem „életes fogalom”, nép- és közösségteremtő eszme. * Felnézek erre a káprázatos fiatalemberre, aki huszonegynéhány éves korára, országgyaloglásai közben négy nyelven tanult meg olvasni, eredetiből fordította Shakespeare-t, s Tacitust olvasta eredetiben. * Felnézek rá, mert kora műveltségének és emberi törekvéseinek a csúcsain járt. * Megindító az a melegszívűség, ahogyan a magyar kultúra, szellem hőseiről szól. Széphalom, Kazinczy kúriájában járva írja: „Kötelességem volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia, hiszen a szent öreg fél századig tartó vállán, mint Atlasz az eget, a nemzetiségnek ügyét.” Csekén Kölcsey sírját kereste fel, Peleskén szeretettel emékezik Gradányira, a Ki „sok jó órát szerzett olvasóinak.” * Felnézek Rá, mert az igazságra hangolta lantja húrait, s mondta szép dalait haláláig.” * Szeretem gyöngéd, szerelmes dalait, kedvre derítenek fiatalos lázongásának remekbeszabott megnyilatkozásai, bordalai: „Ha szívünk összeolvadna Rám de szép hajnal hasadna!” „A búbánat szívet rágó üregfi, Borral lehet, borral kell kiönteni!” Nagyrabecsüléssel nézek Rá, mert tevékeny harcosa volt annak a korszaknak, amit reformkorként jegyez a magyar történelem, és szívdobogása volt Márius 15- dikének! Ő tette, hogy a magyar Marcus Idusa, a gondolat Szabadságának, a magyar ifjúságnak, a jobb jövő reményének, magyarság megújhodásának napja lett. * Szeretem, mert kételyei, pokoljárása közepette is megőrizte az Élet iránti bizalmát, hitét. Felnézek Rá, mert fényes példát adott emberségből, magyarságból, hazafiságból, barátságból, nagylelkűségből, melegszívűségből. * Ma is nélkülözhetetlen számomra a János vitéz, a legköltőibb mese, mert megerősít abban a tudatban, hogy a jók, a hűségesek a tiszteségesek elnyerik jutalmukat. * Szeretem, mert szinte vallásos áhítattal szólt mindig a természetről, a „szent közös édesanyáról”. És elemerenge, oh természet, örök szépségedre nézek, S szemeinek bámulatában,, Néma, de szent imádság van. * Petőfi versei életem során sokféleképpen hatottak rám. Voltak, amelyek belém nyilaltak, akár a fájdalom: Hegyen ülök, Temetésre szól az ének. Voltak, amelyikek az életkedvem, a sors iránti bizalmaim adták vissza: Egri hangok, A négyökrös szekér. A Magyar vagyok nemzeti identitásomban erősítettek meg. A Bolond Istók elhitette velem, hogy „míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat”. * Öröm tölti el a szívem, hogy újra írhattam Róla. JUHÁSZ ISTVÁN * * * Czakó János rézkarca VIDEÓT IS NYERHET! Keresse a Félegyházi Kalendáriumot újságárusainknál! Családok és vállalkozók hasznos segítsége az 1991-es esztendőre videót 75 forintért! Dr. Cselle Yvette leteszi az esküt. Némedi László felvétele. HONISMERETI MOZAIK BABAY JÓZSEF: AZ ÖRÖM Fájt tegnap nagyon a szívem, Jaj, mit lehetne tenni, S eszembe jutott hirtelen, — Örömet kéne venni ... De hol van olyan bolt, ahol A pulton kicsi mérleg S a stanicliba kedvesen Tízért örömet mérnek. Hiába jártam mindenütt, Ily boltot nem találtam. Hazaballagtam csendesen, Bútól halálra váltan. Kereskedők, kereskedők, Ó, nyissatok egy boltot, Ne legyen benne drága kincs, Se kincset érő dolgok, Ne áruljanak aranyat, Se ékszert, selymet, pálmát, Se ékkövet, se sírkövet, Se csipkét, paplant, párnát, Kereskedő Testület, Víg ifjak, drága vének, írjatok kérvényt, kecseset Az egek Istenének És szépen könyörögjetek, Hogy boltról boltra sorba Exportáljon kis örömöt Minden kis földi boltba ... Te is veszel, vesz kegyed is, Se a kedvesének ő is... Én is veszek neked tízért S anyósának a vő is ... S meglátjátok majd jó szívek. Megváltoznak a dolgok. — Ó, Isten add, hogy örömöt Áruljanak a boltok ... Babay József (1898. nov. 29. — Bp. 1956. júl. 20.) író, újságró. Nagyatádon született. Szalay Gyulával való rokonsága révén került Félegyházára, s az itteni tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet 1916-ban. Katonai szolgálata után különböző fővárosi lapoknál volt újságíró. Ugyanakkor sikeres, népmeséi motívumokkal átszőtt paraszti tárgyú színdarabokat is írt. Számos regény, novellás kötet reprezentálta írói tevékenységét. írt verseket és filmforgató könyveket is. A sokoldalú író félegyházi diákéveinek élményanyagából írta 1932-ben a „Mi huszonketten” című ifjúsági regényt. Most közölt verse a privatizációs útkeresés idején időszerű gondolatokkal fejezi ki a nehézségekkel szembenézni akaró társadalmi örömigényt. FEKETE JÁNOS Örömünkről Túl vagyunk az ünnepek melegséget adó, családot összetartó meghitt találkozásain. Elcsendesültek az esztendőforduló petárdákat durrogtató, papírtrombitákat harsogtató, lampionos vígasságai. Mondani szoktuk, így ünnepek után, hogy az élet visszatér a rendes, megszokott kerékvágásába. A földeken, a munkapadoknál, alkotóasztaloknál a munkás mindenapok építő emberi tevékenysége folytatódik; a kitűzött célok elérése érdekében feszülnek az izmok, okosan munkálkodik a szellem és az akarat. Milyen jó volna, ha most is szépen, rendben váltakozva követné egymást a termelő munka, az ünnepek pihentető felszabadultsága, s az újból folytatott munkafolyamatok alkotó öröme, a társadalmi és egyéni célok megvalósításának irányába húzó, értékalkotó emberi tevékenység! Csak hát! A televízió, a rádió, a sajtó közleményei, az év végi különféle társadalmi összegezések, a jövő reményei felé mutató országgyűlési eszközfelmérés és beosztás nehézségei egyaránt sugallják, s annak felismerésére ösztökélnek, hogy a régi társadalmi gyakorlat felváltását követő demokratikus újjászületésnek embertpróbáló szakaszához érkeztünk. 1991- ben még csak a mély társadalmi gödör alját érjük el, súlyosbodó társadalmi és gazdasági válság összes bajainak (infláció, drágaság, romló életszínvonal, növekvő munkanélküliség stb.) terheit hordozva. Lemondások és nélkülözések közepette kell maradék erőnket okosan megőrizve a kibontakozás érdekébe állítani, tudva azt, hogy a jövő reményeit alapozó keserves erőfeszítéseink hordozzák magukban a jövendő örömének csíráit is. A privatizáció, a vállalkozások újrapróbálásának nehéz időszakát éljük most át hasonló kétségek és várakozások között, mint várostelepítő őseink immáron 250 esztendeje. Az akkori vállalkozó lelkes csapatnak öröm volt az új otthonteremtés lehetősége, igazi örömük azonban csak az alapozó munka elvégzése után lehetett. Addig azonban áldozatosan, keményen kellett munkálkodniok! Igen nehéz, de nem kilátástalan küzdelmüknek hű tükrei a levéltári dokumentumok. Az akkori vállalkozás emberi nehézségeit látjuk megelevenedni, amikor a telepítési szándékkal ideérkezett 1744-ik évi és a ténylegesen telepítő redemptusok (földmegváltók) 1745-ik évi névjegyzékének adatait összevetjük. A XVIII. század közepe után készült Liber Fundiból (telekkönyvből) a tulajdonosi változásokból kiolvashatjuk, hogy bizony az eredeti vállalkozók közül sokan kényszerültek reményeik feladására. A város azonban élt és fejlődött. A közösséget érintő kedvező változások örömét azonban sokszor halványították el, vagy rontották le társadalmi bajok és megpróbáltatások. Háborúk (török hábor világháborúk), forradalmak (1848— 1918—19) okoztak mély fájdalmat; pádátlan aszály, ínség (1794, 1863, 18) pusztított; kolera, pestis járványok (17 1831), tbc tizedelték a lakosságot. Hoszan tartó társadalmi válságok rontotta a város lakosságának szinte sohase felhőtlen helyzetét. Az öröm lelki állapota, az egész nyünket átfogó, derűs és vidám életvit társadalmi méretekben sohasem vol tartós nálunk és mindig keményen meg kellett küzdeni nemcsak az örömért, hanem az apró örömökért is. Úgy vagyunk mostanság, hogy az öröm ismét hiánycikk lett. — De mi örülni akarunk! Dolgos kezünk munkája révén mihamarabb érezni szeretnénk személyi és társadalmi létbiztonságunkat. Eredményes erőfeszítéseink nyomán élvezni kívánjuk az e kotó munka öröméhez kapcsolódó állános örömet, amelyet a társadalomainak kedvünkre való alakulása tör meg! Ebben az érdekeltségben kell a vezetésnek a bölcsességből inő társadalmi erőket összefogni és o kitettekre mozgósítani. Örömünk valaha csak ebben az összefüggésben lehet a bizakodás, a derű, a jó társadalmi közérzet valóságos kifejezője. FEKETE JÁNOS 1991. január 11. Csküt tett Kiskunfélegyházán az önkormányzati választások után sikeresen lezajlott a polgármester és helyettesének megválasztása, ám a jegyző személyére pályázatot írtak ki. December elejére kitűzött határidőig öten nyújtottak be pályázatot, melyet az Ügyrendi Bizottság elfogadott, így a december közepén megtartott választáson mind az öt jelölt közül, kétfordulós választáson, minőségi többséggel dr. Fehérváriné dr. Csölle Yvettet választotta meg, aki 1991. január 1- től látja el feladatát. A választás után az új jegyző letette az esküt, a végleges kinevezésre azonban csak márciusban kerül sor. Tudósításunkat az önkormányzati ülésről lapunk 4. oldalán olvashatják.