Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1992-11-06 / 16. szám
1992. november 6. Félegyházi Közlöny Kié most tulajdonképpen a teherautó? Energia nem vész el, csak átalakul. — mondja az ismert természeti törvény. Ennek analógiájaként mondhatjuk: teherautó nem vész el, csak „gazdát cserél”. Ez utóbbi az esetek többségében semmi különöset nem jelent. Valaki eladja, valaki megveszi, kifizeti, kész. Szabályos csereügylet zajlik le, ami szóra sem érdemes. Én azonban egy egészen másfajta esettel ismertetem meg a Tisztelt Olvasót. Egy különös módon eltűnt teherautónak és pórul járt tulajdonosának a történetével. Előre bocsátom, hogy szegény kárvallotton kívül a tengerikígyóvá dagadt ügy többi érintettjével nem beszéltem. (Nem is állt szándékomban.) „Csupán” az ügy levélváltásait, dokumentumait, határozatait, végzéseit ismertem meg, amit az egykori (talán mostani is?) teherautó tulajdonos bocsátott a rendelkezésemre. Nem áll szándékomban kibogozni, megoldani a gordiuszi csomót sem. Miért is én oldanám meg, ha az üggyel kapcsolatba került intézményeknek, hatóságoknak — akiknek azért megítélésem szerint valahol a feladatuk lett volna — ez idáig, több mint három éve nem sikerült. Nem szándékozom továbbá különösebb tanulságokat sem levonni az ügy kapcsán. Tegye ezt meg (ha akarja) az igen Tisztelt Olvasó. Csupán időrendi sorrendben — már amennyire ezt egy cikk terjedelme lehetővé teszi — próbálom ismertetni a történteket, amelyek 1989 februárjában kezdődtek. Ekkor adta kölcsön Agárdi József egy ismerősének a teherautóját. Akkor még nem sejtette ... — Hogy is volt? — kérdezem a károsultat. — „1989 februárjában kölcsön adtam kipróbálás céljából teherautómat M-nek, aki a későbbiekben, mint mondta, meg szerette volna venni azt. Átvettem tőle továbbá tízezer Ft megvásárlási előleget. De semmiféle adás-vételi szerződést (még előzeteset sem) nem kötöttünk. Ezután ő tudtomon és beleegyezésemen kívül eladta az autót J-nek. Erről én csak úgy szereztem tudomást, hogy J. felkeresett és kérte tőlem az üzemeltetési engedélyt. (Ez az engedély még abban az időben szükséges volt.) Az engedélyre azért volt szüksége, mert közben ő is eladta a gépet K-nak — kiskőrösi lakos — aki kérte tőle ezt az okmányt is. Az eset megdöbbentett, s miután M.-mel nem tudtam rendezni az ügyet, a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitánysághoz fordultam panasszal. Az ügyeletes a Félegyházi Városi Bírósághoz küldött, hogy peres úton követeljem az autót, vagy az árát. A pert megnyertem, a bírósági ítélet jogerőre emelkedett. Végrehajtást kértem, de ez nem vezetett eredményre, mert az autót nem találták meg, és M-nek lefoglalható ingósága nem volt. Én vártam türelemmel és bíztam az igazságszolgáltatásban, hogy csak megoldódik az ügyem. Egészen 1992-ig. Ekkor az Adóhivatal felszólított, hogy fizessek ki harmincezer Ft adót az autó után. Mondanom sem kell, hogy nem tettem. Jelentettem a hivatal felé problémámat, továbbá bírósági végzéssel igazoltam, hogy végrehajtási eljárás van folyamatban M. ellen. De ennek ellenére végrehajtási jegyzéket küldtek ki ellenem az adóhátralék végett. Tanácsért és segítségért a Polgármesteri Hivatal egy magasrangú tisztviselőjéhez fordultam. De ő sem tudott mást javasolni, mint hogy fizessem ki az adóhátralékot — arra az időre, amíg nem is láttam az autót — azután az autó árával együtt pereltem érte M- et. Mondanom sem kell, hogy nem fizettem ki. Hogy azután bottal üthessem még ennek a pénznek a nyomát is? A hatóságok hosszú tehetetlenségét tapasztalva magán nyomozást indítottam. A rendszám nyilvántartón keresztül kiderítettem, hogy az autó tovább került O-hoz (szintén kiskőrösi lakos). Közben további kérelmemre az adóhatóság szerencsére elállt, hogy végrehajtsa rajtam az adóhátralékot. Miután kiderítettem, hogy a kocsim nál van, 1992 január 15-én feljelentést tettem a Kiskőrösi Rendőrkapitányságon. Ahol ígérték, hogy egy hónapon belül rendezik az ügyet. Kértem továbbá a rendőrséget, hogy az ügy végleges tisztázásáig — nehogy az autó közben tovább kerüljön 6., 7., sokadik kézbe — vegyék hatóságilag zár alá a gépet. Sajnos, ezt nem tették. Azt a választ kaptam, hogy nem áll módjukban. Csupán színfolt az ügyben, hogy a kocsival közben karamboloztak, aminek kapcsán — mivel úgy tudták, én vagyok a tettes — kishíján megvertek a károsultak. Azután a Biztosítónál a nevemben felvették a biztosítási összeget. Közben az autó továbbadása („átíratása”) folytán felmerült az okirathamisítás tényének vélelme is. Ezt nem én állítom, ez hatósági írásos anyagban szerepel. Azt is csak mellékesen említem meg, hogy számtalanszor ingáztam Kiskunfélegyháza és Kiskőrös között, természetesen a saját költségemre. Jellemző az ügyre, hogy a hivatalos tárgyalások, rendőrségi beidézések során szinte mindig csak én jelentem meg, a többi fél nem. 1992. márciusában a Félegyházi Rendőrkapitányság a nyomozást megszüntette, „mivel bűncselekmény alapos gyanúja hiányzik”. Az volt az érzésem az egész ügy kapcsán, hogy egyik hatóság sem tekinti különösen a sajátjának a kérdést és engem légüres térben küldözgetnek. Látva ezt a tehetetlenséget, úgy gondoltam a nyilvánossághoz fordulok, hátha ez segít. Írtam egy levelet a TV Ablak című műsorának. Azt a választ kaptam, hogy majd több hasonló esettel együtt foglalkoznak ügyemmel. Továbbá a Félegyházi Közlöny rendelkezésére bocsátottam az ügy dokumentumait, hátha a nyilvánosság ereje segít jogos tulajdonom visszaszerzésében. Most, ’92 novemberében itt tartok. Elmondhatom: volt egyszer (van?) egy teherautóm. Köszönöm a lapnak a nyilvánosság lehetőségét.” Ezek történtek — a károsult elmondása és az általam látott, hivatalos dokumentumok szerint ’ 89 februárja és 92 novembere között akörül a fránya teherautó körül. Közben volt egy rendszerváltás, szabad választások zajlottak le, amelyek következtében eléggé átalakult Magyarországon az intézmények felépítése, azok vezetése, személyi összetétele. Agárdi József „elkóborolt” teherautójának az ügyén már a régi rendszer intézményei is „nagy erőkkel dolgoztak, így teszik ezt az új rendszer intézményei is.” Sajnos, eleddig nem jutottak érdemi eredményre. Én kívánok az üggyel kapcsolatba került intézményeknek, hatóságoknak, alkalmazottainak további jó erőt, egészséget ehhez a „borzasztóan nehéz” munkához. Hátha végre sikerül nekik megoldani tisztességgel a kérdést. A károsultnak pedig kívánok további türelmet, jó szerencsét, s népiesen mondva „egy nagy rakást”. Azt ígértem az elején, hogy nem vonok le tanulságokat. Ezt meg is tartom. De azt elmondom, hogy az ügy kapcsán egy gyermek mondóka ötlött fel bennem: ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez a kis huncut meg ham, ham, ham mind megette. N. Gy. A város szélén! Mint ismeretes, a Csongrádi út mellett, valamint a Bajcsy-Zs. út végén van a zsib-piac, tojás átvevő, és a (KGST) piac. Működési napok kedd-péntek. Aki arra szokott járni biztosan tapasztalja, hogy a stabil helyéről kitelepített (KGST) piac ide költözött át. Ez nem jelentene különösebb gondot, mivel ez idáig nem túlzottan tiltott a működése, azaz szemet hunynak felette. Az is igaz, hogy a hűvös idő beálltával némileg csökkent a résztvevők száma, de azért mindig jelentős a forgalom a jelzett napokon. A. külföldiek már előző nap, napokban a környéken táboroznak és kellőképpen fertőzik a területet. Ugyanis nincs illemhely, megfelelő szeméttároló, így kénytelenek a szemetet szétdobálni, illetve folyó és nem folyó dolgaikat a környéken szégyenérzet nélkül elvégezni. Még egy részlet: a T. külföldiek attól sem idegenkednek, hogy aközeli lakókat háborgassák dolgaik elvégzésére. Végül is kényszerhelyzetben vannak. Elvégre ez emberi szükséglet. Ha belegondolok, hogy a piac területétől alig 70—80 m-re az út túloldalán van a tejüzem, hát bizony ez felháborító. Továbbá egy elég forgalmas út mellett, amely az útszéli elgazosodás miatt, a leparkoló járművek miatt még balesetveszélyes is, az az érzésem, sürgősen tenni kellene valamit. Meglepő még, hogy a volt ÁFÉSZ átvevőben (vasház) van WC, de nincs vécés néni, vagy bácsi aki vállalná az üzemeltetését. A rendszeresen külföldre járók igazolják, hogy kellő aprópénzzel kell elindulni, mert a határokon csak pénzért vehetik ezen kis helyiségek szolgáltatását igénybe. A környékbeli lakók, valamint a Tejüzem érdekében sürgős intézkedést vár az érintett körzet lakossága. Igaz, történt már jelzés az illetékes osztály felé (5979/ 1992. sz. alatt), 1992. szeptember 1-jén kelt válasszal, de a helyszínen ez eddig semminemű jele nem látszik az előkészületeknek. Az illetékes ugyan közli, hogy ismerik a problémát és az 1993. évi költségvetésben ezt szerepeltetni fogják... És addig? Rácz Zoltán Ejtőernyősök Félegyházán Néhány napon keresztül a város fölött többször is láthattuk a HalANC, népszerű nevén „Ancsa” típusú repülőgépet, amint különböző magasságból szórja bátor utasait, akik hol szélcsendes, hol pedig szeles időben ejtőernyőjük kormányzásával igyekszenek a célhoz közel földet érni. Két napig kiképzőtábor volt, majd további két napon a megyei edzőtábor mintegy 100 résztvevője végezte a napi 4—5 ugrását ezer, ezerötszáz méteres magasságból. A sporttábor résztvevői voltak azok is, akik a nyáron alakították meg a megyei „Veterán Ejtőernyős Bajtársi Szövetséget”. A szövetség elnöksége Budapesten van. A 92 fővel megalakult megyei szövetség elnökhelyettese Dobos Mihály, aki 780 ugrást teljesített eddig. Az edzéseket a 3850 ugrással és nagy tapasztalattal rendelkező Rácz Szabó Mihály vezette. Az edzőtábor végén jubilánsokat is avattak. Cséplő Sándorné 100, Horváth Sándor 200, Kalocsai Tibor pedig a 600. ugrását teljesítette. Félegyháziak közül mintegy 20-an tagjai a klubnak. Közülük Szabó István és Mészáros László a két nap alatt 11—11 ugrást teljesítettek. Az ejtőernyőzés népszerűségére jellemző, hogy 28 újoncot is avattak, akik most ugrottak először. N. L. A Magyar Áruk Hete keretében a Centrum Áruház élelmiszer osztályán ezúttal a kiskunfélegyházi Tejüzem mutatta be termékeit Az árubemutatóval egyidőben kóstolót is tartottak, ahol a Csongrádi natúr gombás és rrm, 11 fr 1 drágább, hasonló külföldi tejtermékek a Centrumban te£éí új,“let-félaggy házi Tejüzem szinte teljes paprikás krémtúrókat, kapudingot kóstolhatták meg áruválasztéka kapható, bikaós tejet, félegyházi jog- az áruház vendégei, zonyítva a hazai termékek hurtot és az új termékként Az új termék 15 dekás és kitűnő minőségét, bemutatott vaníliás krém- csak 14,5 Ft-ba kerül a N. L. 7. oldal A „Gomba” végnapjai A Kossuth Lajos Szakmunkásképző Intézet tanulói a volt „Gomba” utolsó darabjait emelik ki a földből. Fotó: Némedi Kössön önt, hogy lefröcskölt Lehet, hogy mire ezek a sorok nyomtatásban megjelennek, visszatér a szárazság, de az is lehet, hogy esetleg hó borítja be a hepehupás talajt. De bízom abban, hogy (sajnos) nem veszti el időszerűségét, mert lesznek még tócsák a járdákon és az útszegélyek mellett, és az intelmet felhasználhatják tanulságul az autósok és gyalogjárók egyaránt. Mindannyian tudjuk, akik még ezen a földön járunk, hogy mennyi veszély leselkedik a járókelőkre. Sok „úrvezető” kínai császárnak képzeli magát, és a régi „gyaloghintónál” kissé gyorsabb járművével behajt a gyalogszerrel kutyagoló „bulik” közé, s ha nagyobb kárt nem is okoznak nekik, a szennyes-sáros esővízzel befröcskölik ruhájukat, szemüket-szájukat. (El se merem képzelni, hogy talán a munkától irtóznak és a ruhatisztító által juttatott csekély jutalékból próbálják tengetni életüket.) így jártam én is több sorstársammal együtt a minap, amikor a Kossuth utcán a Wesselényi és a Széchenyi utcák leágazásához értem. Elsőbbséget adtunk a beforduló két kocsinak, akik megköszönve az előzékenységet, lépésben elhaladtak az úttest domború közepén. De nem így a harmadik, pedig első látásra azt is mintha EMBER vezette volna, de tévedtünk, mert kihúzódott a szegélyig és a legsimább víztükörbe teljes erővel belehajtott. De az a bosszantó, hogy utána néhány méterre már megállt, tehát kár volt a benzinért és nagy röhögés közepette eltűnt a műszakiban. Az „ördögszekér” rendszámát megjegyeztem azzal a nem titkolt szándékkal, hogy „elégtételt” kérek a nyilvános megaláztatásért, de elállok ettől, hátha többen is illemet tanulnak ebből a mindennaposnak tűnő esetből, és utólag levizsgáznak még a kresznél is nehezebb Emberségből. Tóth Miklós Gázfűtés a Bajcsy iskolában A 30. születésnapját ünneplő Bajcsy-Zsilinszky Endre Általános Iskolában október 14-től széntüzelésről, gázfűtési rendszerre tértek át, utolsónak Kiskunfélegyházán az iskolák közül. A környék lakossága is megnyugodhat, hiszen nem kell tovább szívni a sok problémával működött kazánok füstjét és nyugodtan kinyithatják majd az ablakaikat is, nem száll be a korom. Érdekes egybeesés az is, hogy Kiskunfélegyházán 20 évvel ezelőtt gyűlt ki az első gázláng. Nagy öröm ez az iskolának is, hiszen az első hidegebb napon a tanulókat és a pedagógusokat kellemesen fűtött iskola várta. Teljesen automatikusan vezérelt 4 kazán a legoptimálisabb (gazdaságos) fűtést teszi lehetővé. Ezzel egyidőben két bojler melegvizet is szolgáltat, mely eddig sajnos, nem volt az iskolában. A nagy figyelmet és pontosságot igénylő kazáncserét és gázszerelést Kővágó Gyula tervei alapján, az Előszer Kft. végezte, Seres József fővállalkozó és a Polgármesteri Hivatal beruházási osztálya, Ipacs László vezetésével. A kőműves munkákat a Zöldmező Tsz Lócskai István vezette építőbrigádja az ács, állványozó munkákat Kiss László magánvállalkozó végezte. A Városi Önkormányzat 1992. évi tervében 3 millió forintot fordított a Bajcsy-Zsilinszky Iskola fűtésének korszerűsítésére, s az építők betartva a vállalt határidőt, a költségeken belül maradva, kitűnő munkát végeztek és egy sokéves problémát megoldva, biztosították az iskola nyugodt munkáját. Némedi