Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1992-10-23 / 15. szám

1092. október 23. Csak a nóta marad a régi? Ez a vonat most van... „A MÁV kritikus hely­zetbe került, a végállomás felé halad. Ha így megy to­vább, a vasút a nemzetgaz­daság szűk keresztmetszeté­vé válik, a MÁV és az or­szág kizárja magát az euró­pai vasúti rendszerből.” Mindez a MÁV 2000 cí­mű reprezentatív kiadvány­ban olvasható. Bizonyára igaz a szlogen, de talán az sem mindegy, hogy szerény hazánkban a szállító- és utazóközönség, ha netán azt vette fejébe, hogy vasúton kívánja eljuttatni szállít­­m­ányát, vagy önmagát a szomszéd településre (nem Európába!), sikerülhet-e neki. Nem biztos. Hiszen az ország 7700 kilométernyi vasúthálózatából mintegy 700 kilométernyi szárnyvo­nal veszteségesen üzemel. Éppen ezért nem mindegy, miként alakul az állam és a MÁV közötti egyezkedés, melyről várhatóan a vasúti törvény meghozatalával még az ősz folyamán dönt az országgyűlés. Egy a Népszabadságban megjelent cikk nyomán el­terjedt a hír, hogy a Szen­tes — Csongrád — Kiskun­félegyháza vonal is veszte­séges szakaszok közé tarto­zik, ezért elképzelhető a megszüntetése. Akik rendszeresen utaz­nak ezen a vonalon, egysze­rűen elképzelhetetlennek tartják ezt az intézkedést. A vasúti dolgozók is mél­tánytalannak tartanák, mert több munkahely megszű­nésével járna egy ilyen dön­­tés. Csongrád városának tel­jes mértékben lehetetlenné tenné a vasúti teherszállí­tását és személyforgalmi összeköttetését a főváros fe­lé. Valóban sor kerülhet e fontos vonal megszünteté­sére? Erről kérdeztük Áb­rahám Lajost, a MÁV Sze­gedi Igazgatóságának üzem­viteli igazgatóhelyettesét. — A hírből annyi igaz, hogy a MÁV egy gazdasá­gossági vizsgálatot indított el. A vasúti személyszállítás a MÁV szempontjából vesz­teséges, ezért a vizsgálat el­kerülhetetlen volt. Szeret­ném megnyugtatni a kedves olvasókat, egyben a vasutas kollégákat is, hogy a vonal­beszüntetések nem feltétle­nül következnek be minde­nütt. — Pontosítva a kérdést: A Szentes—Kiskunfélegyhá­za vonal sorsa mi lesz? — Ez a szakasz benne van a vizsgált vonalak jegyzé­kében. Mi — a szegedi igaz­gatóság — e vonalak meg­szüntetését nem tervezzük. Forgalomszervezési, forga­lomtechnikai okokból ezt a szakaszt egyszerűen nem zárhatjuk be. Ide tartozik az is, hogy nemrégiben újí­tottuk fel a csongrádi Tisza hidat, több száz millióért. Sokan megszólhatnának bennünket, ha a híd felújí­tása után gondolnánk arra, hogy ezt a szárnyat meg­szüntetjük. A reális lehető­sége e szakasz megszünteté­sének pillanatnyilag távoli. Ábrahám úr nyilatkozatá­val nyugtatni próbált, s rajtam keresztül az olvasó­kat, vasutasokat és szállí­tókat. Csakhogy ez teljes mértékben mégsem sikerült. Nem egyértelműek ugyanis a kifejezések. Az egyelőre, pillanatnyi­lag, a távoli, engem elbi­­zonytalanít. Főleg azért, mert az is kiderült, hogy a Csongrád­-Szentesi szakasz műszakilag elég bizonyta­lan állapotú és itt bármi­kor életbe léphetnek bizo­nyos korlátozások, mind­össze egy hosszan tartó esős időszak kell hozzá. Van persze egy gyanúm is. Mégpedig, hogy a kor­mány és a MÁV közötti al­kudozásnak, ha úgy tetszik zsarolásnak része ez a szín­játék. Persze ez nem zavarná egyikünket sem, ha mind­ezt maguk között csinál­nák. Mert van itt utazónak és nem utazónak éppen elég baja. És jó lenne nem csak Európába, de a szomszéd­várba is eljutni munkába, gyógyfürdőbe, családlátoga­tóba, fiatalként és idősként is elfogadható áron. Hájas Sándor A zene örök A szépművészetek között a zene ősidőktől fogva a leg­fontosabb szerepet játszó művészeti ág, nyelvezete tértől és időtől függetlenül hat, az ember legbensőbb sajátja a ritmus és a dallam. Ha bánt valami, vagy boldog az ember, a költészeten kívül a zenében lel lelki visszhang­ra, egybesimulásra a szépséggel. A zene minden emberi érzést, az élet minden jelenét és lényegét képes meg­jeleníteni. Felemel, repít, boldoggá és lélekben gazdaggá tesz. A Petőfi Sándor Városi Könyvtár Zenei Szabadegye­temet hirdet rajongóknak, értőknek és zeneélvezőknek, s azoknak, akik ezt a pillanatot választják a zenével való találkozás első alkalmának. A Zenei Szabadegyetem nyolc előadásból áll. Témája felöleli a nagy korszako­kat, megismertet zeneóriásokkal, életművükből képet ad. Zenei ismereteinket gazdagítja a nagy zenei nemzetek zenéjének megszólaltatásával, korszakok zenéjének be­mutatásával zenei műveltségünk gyarapításához apropót ad, alkalmat teremt. Ez év október 13-án „Olaszország, a zene bölcsője”, november 10-én „A német barokk királya, Bach”, de­cember 9-én „A nagy ANGOL zeneszerző”, a jövő év ja­nuár 12-én „A zene óriása Beethoven”, február 9-én „A bécsi klasszicizmus zenéje”, május 11-én „Wagner a né­met opera titánja” címmel zenei bemutatóval egybekö­tött előadásokra kerül sor. A Szabadegyetem szervezője a helyi TIT és a Városi Könyvtár zenei részlege. A Sza­badegyetem előadója Kovács Ferenc tanár. Az előadá­sok 18 órakor kezdődnek. Major Dóra Félegyházi Közlöny Gondolatok egy kiállításról A Móra Ferenc Művelődési Ház Galériája egy régóta aktuális és hiánypótló kiállításra vállalkozott, amikor helyet adott a vallási művészet jeles képviselőjének, Simon András grafikusművész alkotásainak. Azok, akik eligazodnak a Biblia világában, és azok is akik csak most ismerkednek vele, kíváncsian várták, hogy egy hagyományos elbeszélő, vagy az ikonográfia merevebb szabályai szerinti alkotásokkal találkoznak-e. Nos, mindazok, akik e kiállítást látták, meggyőződhet­tek, hogy alkotóművészünk az úgynevezett gondolati képzőművészetet művelő grafikusok körébe tartozik. Műveinek tartalma filozofikus töltésű, lelki tulajdon­ságokról, szívbéli szent buzgóságokról, reményekről, igazságról szólnak. A jellemzés bravúrjai, a bemutatott ilgyefogyottság, hiszékenység, a mementó és vigasz egy­aránt lehet. A tévelygők, a világ szerencsétlenjei, esendői között feltűnik a Megváltó alakja, hirdetve, hogy csak ő az út, az igazság, és az élet. Simon András alakjai a groteszkség mellett egyfajta időtlenséget hordoznak, jól ismert művészettörténeti al­kotók mint Dürer, Bosch, id. P. Brueghel valamint J. Ensor képeiről interpretálódtak. Nem arról van szó, hogy a fiatal grafikusművész alkotásaiban másolja ezen ala­kokat, hanem sokkal inkább arról, hogy ezek a figurák,­­ a bolond, a csőcselék, a kedves naplopók, a szeren­csétlenek, a tévelygők, az idő örvényében keringő kor­talan lények, akik bármely időpillanatban és helyszínen megjelenhetnek, csak legyen aki lehívja őket. Nos, Simon András lehívta őket, elénk állította, és mindenki annyi üzenetet, impulzust meríthetett ezekből a rajzokból, amennyit maga is képes volt megélni. Valóságábrázoló érvelése mellett láthattuk, hogyan nyit utat a szürreális asszociációknak, a fantázia szabad szárnyalásának. A magasztos mondanivaló azonban nem elég egy műalkotás hatásának elérésére. Szükséges még hozzá sajátos szakmai eszközök kifogástalan alkalma­zása. E tárlat megmutatta, hogy a képek alkotója ren­delkezik az efféle gyakorlati felkészültséggel. Rajzveze­tésének bravúrja az a szint, mellyel az ábrázolás hibát­­lanságát biztosítja. Csak hálásak lehetünk, hogy ezt a magas színvonalú kiállítást itt láthattuk városunkban, és a mai magyar grafikai újhullám ígéretes alakját személyesen is üdvö­zölhettük. Igen jó kezdeményezés a Móra Ferenc Művelődési Háztól, hogy teret enged az új magyar grafikának, s ha lesz folytatása az ilyen kiállításnak, megvan a remény arra, hogy városunk bekapcsolódhat a mai modern kép­zőművészeti életbe. Rosta Ferenc tanár Hivatásunk a szeretet Napjainkban egymás után alakulnak különböző társa­dalmi szervezetek, kis kö­zösségek a szociális gon­dokkal küszködő emberek megsegítésére. Egy lelkes kis közösség 1992. szeptember 29-én Kis­kunfélegyházán a Sarlós Boldogasszony plébánián (Óplébánia) megalakította a caritas csoportot. A tevé­keny, a szolgáló, a segítő szeretet csoportját, amely­nek célja a felebaráti sze­retet megvalósítása Krisz­tus tanítása alapján. Min­den emberben Krisztust kell szeretni, aki elsősorban azokkal azonosította magát, „akik éheznek, szomjaznak és ruhátlanok”. Szeretnénk segíteni a plé­bánia területén élő vala­mennyi — nehéz sorsú, megfáradt, elárvult, szenve­déseiben magára maradt — testvérünknek. E feladat megvalósításá­hoz keresünk olyan mun­katársakat, akik idejükből, tudásukból, munkájukból önzetlen szeretettel tudná­nak adni az arra rászoru­lóknak. Mezei Mária színművész­szel együtt valljuk: ... „az önzetlen szeretet kimeríthe­tetlen forrásból táplálkozik; a világot éltető, mozgató, fenntartó isteni szeretetből, s mikor adsz valamit — pénzt, ruhát, munkát, mo­solyt, vagy akárcsak egy si­­mogatást —, akkor látha­tatlan sugarak kapcsolnak össze ezzel a legfőbb for­rással, s Te csak mint köz­vetítő, összekötő vezeték felfogod és tovább adod az „életnek vizét", ami soha el nem apad — amiről Krisz­tus beszélt, s ami a szere­tet. ..az élő szeretet megváltoztatja körülötted az embereket is. Mert az is a szeretet törvénye, akinek egyszer szeretetet adtál, az előbb, vagy utóbb kényte­len azt tovább adni — de vigyázz — nem neked adja vissza, hanem valaki más­nak, „...” és egyszer vala­honnan, valakitől — amikor a legnagyobb szükséged van rá — megnövekedett formában szépen visszake­rül hazád...” (Hoztam va­lamit a hegyekből.) Az Óplébánián várjuk azok jelentkezését, akik e szeretetszolgálatban részt kívánnak vállalni. Sarlós Boldogasszony Plébánia Caritas csoportja Öregek Napja a Szociális Otthonban Az idősek hónapja alkalmából meghitt ünnepség hely­színe volt a Szociális Otthon. Az intézmény lakóit, vala­mint az Idősek Klubjába bejáró idős embereket, az ün­­nepégen megjelent vendégeket, köztük Ficsór József pol­gármestert, dr. Fehérváryné dr. Csölle Yvette jegyzőnőt, dr. Molnár Mihálynét a Népjóléti Osztály vezetőjét és Damásdi Dénes református lelkészt Szécsényi Istvánné intézményvezető köszöntötte. H. I. Irodalmi est a könyvtárban Október 8-án a Könyvtár és a Közművelődési Egyesü­let szervezésében Illésy István tanár úr „Kép és zene a költészetben” címmel irodalmi estet tartott. H. I. Én már teljesen vak vagyok, s vágányt sem látok Napi­ hetilapjainkban újabban a Félegyházi Köz­lönyben is — nyilván nem ok nélkül — mindennapos téma az abortusz. Vizsgál­ják egészségügyi, vallási, etikai oldalról, és ellenzői között főleg férfiak, gyer­mektelenek, egyedülélők vannak, őket ez a dolog csak elvi úton érinti, s hal­vány fogalmuk sincs — nem is lehet! — az abor­tusszal kapcsolatos minden­napi realitásokról. Mégis mit gondolnak, ki szeret abortuszra járni? Megmondom! Senki! Lélek­ölő, megalázó, testi veszé­lyeket rejtő, tudatodból — önbecsülésedből egy darab­kát magával vivő kénysze­rű procedúráról van szó. Vajon az ellenzők mit szól­nának, ha nyitott gerincű, szellemileg visszamaradott gyermeket kellene egész életükben gondozni, azzal a tudattal, hogy esetleg halá­luk után úgyis intézetbe, el­fekvőbe, szociális otthonba kerülne magzatjuk. Soha egy szabadság, egy színház, egy kirándulás, ha csak nem milliomosok. Ez az egyik oldal. A másik a szociális ok. A ruha, a cipő, a lakás, a rezsi, a pénzt nyelő iskolák, maga az Élet! Sajnos, az a tézis még cél, hogy lét határozza meg a tudatot! Ha az egyik nyomorúságos, akkor az a másik is. Mun­kanélküli segélyen, szociális segélyből, kisfizetésekből nyomorgó családoktól ne népszaporulatot várjunk (az ország háromnegyed része!), hanem türelmet, ne az éhe­zők, kukázók táborát gya­­rapítsuk, hanem a jómódúa­­két, s akkor majd születnek gyerekek. Ha azt nézik bo­londnak akinek egynél több gyermeke van, hiszen azo­kat fel is kell nevelni! Fe­lelősen gondolkodó szülők nem mernek a mai gazda­sági helyzet miatt gyerme­keket vállalni. Igaz, hogy vannak szerény anyagi kö­rülmények között élő sok­­gyermekes családok. Na­gyobb részénél a családi pótlékból, segélyekből élnek, a gyerekek utcára csapva, vagy intézetben „nevelőd­nek”. Nem én döntök! Ennyi lehetőség adatott, ide születtem, ebben kelle­ne élnem (nem tengőd­nöm!). Adjunk az emberek­nek (anyagi) lehetőséget, s meglátják, élnek vele! M. H. Láttad? Felháborító! M: Láttad a Parlament október 12-i ülésének tévéközve­títését? Felháborító! K: Kire gondolsz? M: A képviselők két, napirend előtti hozzászólási kísér­letét is meghiúsították dr. Torgyán Józsefnek. Egyik sem kapta meg a szavazatok 51 százalékát. K: Na és? Mi ebben a felháborító? A Házszabály csak a többség egyetértése esetén ad teret a napirend előtti hozzászólásnak. M: Hát, csak az, ha már a Tisztelt Képviselők a tör­vényalkotásaik zömével nem tudnak a tömegek ked­vében járni, akkor legalább azt a kis szórakozási le­hetőséget ne vonják meg tőlük! A beszélgetést hallotta és lejegyezte: N. Gy. Az idősekért A Vöröskeresztes Klub októberi foglalkozása az idősek hónapjának a jegyében zajlott. A klubtagok adták a műsort, szép versek, énekek hangzottak el. Később Fi­csór József polgármester köszöntötte a megjelenteket és röviden vázolta a város gondjait-bajait. Mint mondotta, becsülnünk kell az időseket, mert életükből, tapasztala­taikból erőt meríthetünk az előttünk álló feladatok meg­oldásához is. Héjjas István 3. oldal

Next