Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1992-10-23 / 15. szám
1092. október 23. Csak a nóta marad a régi? Ez a vonat most van... „A MÁV kritikus helyzetbe került, a végállomás felé halad. Ha így megy tovább, a vasút a nemzetgazdaság szűk keresztmetszetévé válik, a MÁV és az ország kizárja magát az európai vasúti rendszerből.” Mindez a MÁV 2000 című reprezentatív kiadványban olvasható. Bizonyára igaz a szlogen, de talán az sem mindegy, hogy szerény hazánkban a szállító- és utazóközönség, ha netán azt vette fejébe, hogy vasúton kívánja eljuttatni szállítmányát, vagy önmagát a szomszéd településre (nem Európába!), sikerülhet-e neki. Nem biztos. Hiszen az ország 7700 kilométernyi vasúthálózatából mintegy 700 kilométernyi szárnyvonal veszteségesen üzemel. Éppen ezért nem mindegy, miként alakul az állam és a MÁV közötti egyezkedés, melyről várhatóan a vasúti törvény meghozatalával még az ősz folyamán dönt az országgyűlés. Egy a Népszabadságban megjelent cikk nyomán elterjedt a hír, hogy a Szentes — Csongrád — Kiskunfélegyháza vonal is veszteséges szakaszok közé tartozik, ezért elképzelhető a megszüntetése. Akik rendszeresen utaznak ezen a vonalon, egyszerűen elképzelhetetlennek tartják ezt az intézkedést. A vasúti dolgozók is méltánytalannak tartanák, mert több munkahely megszűnésével járna egy ilyen döntés. Csongrád városának teljes mértékben lehetetlenné tenné a vasúti teherszállítását és személyforgalmi összeköttetését a főváros felé. Valóban sor kerülhet e fontos vonal megszüntetésére? Erről kérdeztük Ábrahám Lajost, a MÁV Szegedi Igazgatóságának üzemviteli igazgatóhelyettesét. — A hírből annyi igaz, hogy a MÁV egy gazdaságossági vizsgálatot indított el. A vasúti személyszállítás a MÁV szempontjából veszteséges, ezért a vizsgálat elkerülhetetlen volt. Szeretném megnyugtatni a kedves olvasókat, egyben a vasutas kollégákat is, hogy a vonalbeszüntetések nem feltétlenül következnek be mindenütt. — Pontosítva a kérdést: A Szentes—Kiskunfélegyháza vonal sorsa mi lesz? — Ez a szakasz benne van a vizsgált vonalak jegyzékében. Mi — a szegedi igazgatóság — e vonalak megszüntetését nem tervezzük. Forgalomszervezési, forgalomtechnikai okokból ezt a szakaszt egyszerűen nem zárhatjuk be. Ide tartozik az is, hogy nemrégiben újítottuk fel a csongrádi Tisza hidat, több száz millióért. Sokan megszólhatnának bennünket, ha a híd felújítása után gondolnánk arra, hogy ezt a szárnyat megszüntetjük. A reális lehetősége e szakasz megszüntetésének pillanatnyilag távoli. Ábrahám úr nyilatkozatával nyugtatni próbált, s rajtam keresztül az olvasókat, vasutasokat és szállítókat. Csakhogy ez teljes mértékben mégsem sikerült. Nem egyértelműek ugyanis a kifejezések. Az egyelőre, pillanatnyilag, a távoli, engem elbizonytalanít. Főleg azért, mert az is kiderült, hogy a Csongrád-Szentesi szakasz műszakilag elég bizonytalan állapotú és itt bármikor életbe léphetnek bizonyos korlátozások, mindössze egy hosszan tartó esős időszak kell hozzá. Van persze egy gyanúm is. Mégpedig, hogy a kormány és a MÁV közötti alkudozásnak, ha úgy tetszik zsarolásnak része ez a színjáték. Persze ez nem zavarná egyikünket sem, ha mindezt maguk között csinálnák. Mert van itt utazónak és nem utazónak éppen elég baja. És jó lenne nem csak Európába, de a szomszédvárba is eljutni munkába, gyógyfürdőbe, családlátogatóba, fiatalként és idősként is elfogadható áron. Hájas Sándor A zene örök A szépművészetek között a zene ősidőktől fogva a legfontosabb szerepet játszó művészeti ág, nyelvezete tértől és időtől függetlenül hat, az ember legbensőbb sajátja a ritmus és a dallam. Ha bánt valami, vagy boldog az ember, a költészeten kívül a zenében lel lelki visszhangra, egybesimulásra a szépséggel. A zene minden emberi érzést, az élet minden jelenét és lényegét képes megjeleníteni. Felemel, repít, boldoggá és lélekben gazdaggá tesz. A Petőfi Sándor Városi Könyvtár Zenei Szabadegyetemet hirdet rajongóknak, értőknek és zeneélvezőknek, s azoknak, akik ezt a pillanatot választják a zenével való találkozás első alkalmának. A Zenei Szabadegyetem nyolc előadásból áll. Témája felöleli a nagy korszakokat, megismertet zeneóriásokkal, életművükből képet ad. Zenei ismereteinket gazdagítja a nagy zenei nemzetek zenéjének megszólaltatásával, korszakok zenéjének bemutatásával zenei műveltségünk gyarapításához apropót ad, alkalmat teremt. Ez év október 13-án „Olaszország, a zene bölcsője”, november 10-én „A német barokk királya, Bach”, december 9-én „A nagy ANGOL zeneszerző”, a jövő év január 12-én „A zene óriása Beethoven”, február 9-én „A bécsi klasszicizmus zenéje”, május 11-én „Wagner a német opera titánja” címmel zenei bemutatóval egybekötött előadásokra kerül sor. A Szabadegyetem szervezője a helyi TIT és a Városi Könyvtár zenei részlege. A Szabadegyetem előadója Kovács Ferenc tanár. Az előadások 18 órakor kezdődnek. Major Dóra Félegyházi Közlöny Gondolatok egy kiállításról A Móra Ferenc Művelődési Ház Galériája egy régóta aktuális és hiánypótló kiállításra vállalkozott, amikor helyet adott a vallási művészet jeles képviselőjének, Simon András grafikusművész alkotásainak. Azok, akik eligazodnak a Biblia világában, és azok is akik csak most ismerkednek vele, kíváncsian várták, hogy egy hagyományos elbeszélő, vagy az ikonográfia merevebb szabályai szerinti alkotásokkal találkoznak-e. Nos, mindazok, akik e kiállítást látták, meggyőződhettek, hogy alkotóművészünk az úgynevezett gondolati képzőművészetet művelő grafikusok körébe tartozik. Műveinek tartalma filozofikus töltésű, lelki tulajdonságokról, szívbéli szent buzgóságokról, reményekről, igazságról szólnak. A jellemzés bravúrjai, a bemutatott ilgyefogyottság, hiszékenység, a mementó és vigasz egyaránt lehet. A tévelygők, a világ szerencsétlenjei, esendői között feltűnik a Megváltó alakja, hirdetve, hogy csak ő az út, az igazság, és az élet. Simon András alakjai a groteszkség mellett egyfajta időtlenséget hordoznak, jól ismert művészettörténeti alkotók mint Dürer, Bosch, id. P. Brueghel valamint J. Ensor képeiről interpretálódtak. Nem arról van szó, hogy a fiatal grafikusművész alkotásaiban másolja ezen alakokat, hanem sokkal inkább arról, hogy ezek a figurák, a bolond, a csőcselék, a kedves naplopók, a szerencsétlenek, a tévelygők, az idő örvényében keringő kortalan lények, akik bármely időpillanatban és helyszínen megjelenhetnek, csak legyen aki lehívja őket. Nos, Simon András lehívta őket, elénk állította, és mindenki annyi üzenetet, impulzust meríthetett ezekből a rajzokból, amennyit maga is képes volt megélni. Valóságábrázoló érvelése mellett láthattuk, hogyan nyit utat a szürreális asszociációknak, a fantázia szabad szárnyalásának. A magasztos mondanivaló azonban nem elég egy műalkotás hatásának elérésére. Szükséges még hozzá sajátos szakmai eszközök kifogástalan alkalmazása. E tárlat megmutatta, hogy a képek alkotója rendelkezik az efféle gyakorlati felkészültséggel. Rajzvezetésének bravúrja az a szint, mellyel az ábrázolás hibátlanságát biztosítja. Csak hálásak lehetünk, hogy ezt a magas színvonalú kiállítást itt láthattuk városunkban, és a mai magyar grafikai újhullám ígéretes alakját személyesen is üdvözölhettük. Igen jó kezdeményezés a Móra Ferenc Művelődési Háztól, hogy teret enged az új magyar grafikának, s ha lesz folytatása az ilyen kiállításnak, megvan a remény arra, hogy városunk bekapcsolódhat a mai modern képzőművészeti életbe. Rosta Ferenc tanár Hivatásunk a szeretet Napjainkban egymás után alakulnak különböző társadalmi szervezetek, kis közösségek a szociális gondokkal küszködő emberek megsegítésére. Egy lelkes kis közösség 1992. szeptember 29-én Kiskunfélegyházán a Sarlós Boldogasszony plébánián (Óplébánia) megalakította a caritas csoportot. A tevékeny, a szolgáló, a segítő szeretet csoportját, amelynek célja a felebaráti szeretet megvalósítása Krisztus tanítása alapján. Minden emberben Krisztust kell szeretni, aki elsősorban azokkal azonosította magát, „akik éheznek, szomjaznak és ruhátlanok”. Szeretnénk segíteni a plébánia területén élő valamennyi — nehéz sorsú, megfáradt, elárvult, szenvedéseiben magára maradt — testvérünknek. E feladat megvalósításához keresünk olyan munkatársakat, akik idejükből, tudásukból, munkájukból önzetlen szeretettel tudnának adni az arra rászorulóknak. Mezei Mária színművészszel együtt valljuk: ... „az önzetlen szeretet kimeríthetetlen forrásból táplálkozik; a világot éltető, mozgató, fenntartó isteni szeretetből, s mikor adsz valamit — pénzt, ruhát, munkát, mosolyt, vagy akárcsak egy simogatást —, akkor láthatatlan sugarak kapcsolnak össze ezzel a legfőbb forrással, s Te csak mint közvetítő, összekötő vezeték felfogod és tovább adod az „életnek vizét", ami soha el nem apad — amiről Krisztus beszélt, s ami a szeretet. ..az élő szeretet megváltoztatja körülötted az embereket is. Mert az is a szeretet törvénye, akinek egyszer szeretetet adtál, az előbb, vagy utóbb kénytelen azt tovább adni — de vigyázz — nem neked adja vissza, hanem valaki másnak, „...” és egyszer valahonnan, valakitől — amikor a legnagyobb szükséged van rá — megnövekedett formában szépen visszakerül hazád...” (Hoztam valamit a hegyekből.) Az Óplébánián várjuk azok jelentkezését, akik e szeretetszolgálatban részt kívánnak vállalni. Sarlós Boldogasszony Plébánia Caritas csoportja Öregek Napja a Szociális Otthonban Az idősek hónapja alkalmából meghitt ünnepség helyszíne volt a Szociális Otthon. Az intézmény lakóit, valamint az Idősek Klubjába bejáró idős embereket, az ünnepégen megjelent vendégeket, köztük Ficsór József polgármestert, dr. Fehérváryné dr. Csölle Yvette jegyzőnőt, dr. Molnár Mihálynét a Népjóléti Osztály vezetőjét és Damásdi Dénes református lelkészt Szécsényi Istvánné intézményvezető köszöntötte. H. I. Irodalmi est a könyvtárban Október 8-án a Könyvtár és a Közművelődési Egyesület szervezésében Illésy István tanár úr „Kép és zene a költészetben” címmel irodalmi estet tartott. H. I. Én már teljesen vak vagyok, s vágányt sem látok Napi hetilapjainkban újabban a Félegyházi Közlönyben is — nyilván nem ok nélkül — mindennapos téma az abortusz. Vizsgálják egészségügyi, vallási, etikai oldalról, és ellenzői között főleg férfiak, gyermektelenek, egyedülélők vannak, őket ez a dolog csak elvi úton érinti, s halvány fogalmuk sincs — nem is lehet! — az abortusszal kapcsolatos mindennapi realitásokról. Mégis mit gondolnak, ki szeret abortuszra járni? Megmondom! Senki! Lélekölő, megalázó, testi veszélyeket rejtő, tudatodból — önbecsülésedből egy darabkát magával vivő kényszerű procedúráról van szó. Vajon az ellenzők mit szólnának, ha nyitott gerincű, szellemileg visszamaradott gyermeket kellene egész életükben gondozni, azzal a tudattal, hogy esetleg haláluk után úgyis intézetbe, elfekvőbe, szociális otthonba kerülne magzatjuk. Soha egy szabadság, egy színház, egy kirándulás, ha csak nem milliomosok. Ez az egyik oldal. A másik a szociális ok. A ruha, a cipő, a lakás, a rezsi, a pénzt nyelő iskolák, maga az Élet! Sajnos, az a tézis még cél, hogy lét határozza meg a tudatot! Ha az egyik nyomorúságos, akkor az a másik is. Munkanélküli segélyen, szociális segélyből, kisfizetésekből nyomorgó családoktól ne népszaporulatot várjunk (az ország háromnegyed része!), hanem türelmet, ne az éhezők, kukázók táborát gyarapítsuk, hanem a jómódúakét, s akkor majd születnek gyerekek. Ha azt nézik bolondnak akinek egynél több gyermeke van, hiszen azokat fel is kell nevelni! Felelősen gondolkodó szülők nem mernek a mai gazdasági helyzet miatt gyermekeket vállalni. Igaz, hogy vannak szerény anyagi körülmények között élő sokgyermekes családok. Nagyobb részénél a családi pótlékból, segélyekből élnek, a gyerekek utcára csapva, vagy intézetben „nevelődnek”. Nem én döntök! Ennyi lehetőség adatott, ide születtem, ebben kellene élnem (nem tengődnöm!). Adjunk az embereknek (anyagi) lehetőséget, s meglátják, élnek vele! M. H. Láttad? Felháborító! M: Láttad a Parlament október 12-i ülésének tévéközvetítését? Felháborító! K: Kire gondolsz? M: A képviselők két, napirend előtti hozzászólási kísérletét is meghiúsították dr. Torgyán Józsefnek. Egyik sem kapta meg a szavazatok 51 százalékát. K: Na és? Mi ebben a felháborító? A Házszabály csak a többség egyetértése esetén ad teret a napirend előtti hozzászólásnak. M: Hát, csak az, ha már a Tisztelt Képviselők a törvényalkotásaik zömével nem tudnak a tömegek kedvében járni, akkor legalább azt a kis szórakozási lehetőséget ne vonják meg tőlük! A beszélgetést hallotta és lejegyezte: N. Gy. Az idősekért A Vöröskeresztes Klub októberi foglalkozása az idősek hónapjának a jegyében zajlott. A klubtagok adták a műsort, szép versek, énekek hangzottak el. Később Ficsór József polgármester köszöntötte a megjelenteket és röviden vázolta a város gondjait-bajait. Mint mondotta, becsülnünk kell az időseket, mert életükből, tapasztalataikból erőt meríthetünk az előttünk álló feladatok megoldásához is. Héjjas István 3. oldal