Félegyházi Közlöny, 1994 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-14 / 3. szám
6. oldal Félegyházi Közlöny Illusztrációk kicsiben és nagyban Szecskő Péter grafikus és festőművész 1976-tól él Kiskunfélegyházán, miután felesége Ivanics Klára idevaló születésű. Péter csendes, szerény, mondhatnánk visszahúzódó természetű művész, aki a lakásán dolgozik szorgalmasan, különféle hazai és külföldi könyvkiadók részére. Időnként egy-egy kiállítás megnyitóján lehet vele találkozni, baráti kapcsolatban van a Holló László Képzőművész Kör tagjaival, s alkalmanként szakkört vezet a Móra Ferenc Gimnáziumban Szegeden a Juhász Gyula Főiskolán biológia, rajz szakon tanult, ahol mesterei közöt volt Winkler László, Fischer Ernő és Dér István. Itt tanulta meg a portré, alakrajz és a festészet alapjait. Korábban apja hatására már foglalkozott illusztrációkkal. Négylábú barátaim című képeskönyvhöz állatfigurákat, Jack London: A vadon szava c. ■könyv magyar kiadásához illusztrációkat készített a Móra Ifjúsági Könyvkiadó felkérésére. Az állatok rajzolása már gyermekkorától szenvedélye volt, s így került kapcsolatba a Móra kiadón kívül a Tükör, Ország Világ és a Kincskereső c. lapokkal is. Később a Corvina és a Tankönyvkiadó is felkérte pl.: biológia szakkönyv illusztrációinak elkészítésére. A Móra és a Corvina kiadók ajánlására több külföldi kiadóval is (német, francia, orosz, cseh) kapcsolatba került. Talán sokan emlékeznek Szecskó Tamás — Péter édesapja — tankönyv illusztrációira, aki 1955—87- ig a legtöbb tankönyvet különféle rajzokkal látta el. Péter így ezt a hajlamot édesapjától is örökölte, akinek a könyvein több nemzedék nevelkedett fel. Szecskó Tamás a Jeruzsálem lovagjai c. könyvének illusztrációival a világ 10 legjobb könyve közé került. Életében mintegy 500 könyvet illusztrált. Szecskó Péter Zebegényben Szőnyi István szabadegyetemét látogatta nyaranként, ahol Gyémánt László festőművésztől festészetet tanult. 1976-ban került Kiskunfélegyházára, ahonnan lehetőségek hiányában legtöbb művész elpártolt. Péter vonzónak találta a várost, így azóta itt él és dolgozik. Megrendelői is itt keresik fel. Műterme ugyan nincs, de egyelőre ettől még nyugodtan alkot a lakásában, ahol barátai is sokan felkeresik. Eddigi életében közel 50 könyvet illusztrált. Legszívesebben emlékszik Hermann Ottó: Erdők, rétek, nádasok és Tandori Dezső: Afrika, India a vadállatok őskora című könyvekre, melyekben az illusztrációkon kívül társszerzőként is szerepelt. Legtöbb könyvében állatfigurákat rajzolt, de újabban regények illusztrációival is foglalkozik. Nemrég adták ki az Ember és állat, Két kicsi hód, és a Mikulás lámpája c. könyveit, remekül ábrázolva a regény szereplőit egy-egy jelenetben. Ezekkel szeretne kilépni a már megszokott keretből. A most 43 éves művész ebben az évben már a kissé „elhanyagolt” festészettel is kacérkodik, képünkön éppen egy virágcsendélet festésébe kezdett. Kép és szöveg: Némedi László Vonzónak találta a várost (is) ... és itt maradt! Eredményhirdetés A Tájak — korok — múzeumok műveltségi vetélkedő, melynek három hónapon át 4 fordulója volt végetért. 1994. január 19-én tartották az ünnepélyes eredményhirdetést a Szakmaközi Művelődési Házban. A vetélkedőre 20 általános iskolás diák nevezett be, csoportos és egyéni pályázóként. A diákok mindvégig bizonyították, kutató munkát végeztek, sok új információval lettek gazdagabbak, míg megszülettek a kérdésekre adott válaszok. Egyéni, részletes, több adatot is összegyűjtő megfejtéseket küldtek, melyek mindvégig kiegyensúlyozott teljesítményt mutattak. Az elbírálás, rangsorolás ezért nehéznek bizonyult. Végül, a hellyel-közzel azonos teljesítményért egységes elbírálásban részesültek a diákok, részletes indoklással. Jutalmuk egyénileg vásárlási utalvány és könyvjutalom. Kellemes, baráti hangvételű ismerkedéssel, beszélgetéssel és az egyesület vendéglátásával ért véget az eredményhirdetés. A diákokat patronáló tanárok is megtisztelték öszszejövetelünket. Személy szerint Kapus Béláné tanárnő, aki a Móra F. Álalános Iskola növendékeit kísérte el és dr. Szabó Gáborné ig,helyettes a Platán Utcai Általános Iskola diákjaival érkezett. Ezúton mondunk még köszönetet Kapus Krisztina könyvtárosnak, aki sok segítséget adott a hozzáforduló diákoknak, valamint Gulyás Katalin édesanyjának, aki szintén gyermeke segítője volt a felkészülés során. Egyesületünk nem feledkezett meg a segítő felnőttekről sem, részükre a Szakmaközi Művelődési Ház anyagi segítségével mondhattunk köszönetet. Végül ismerjük meg a pályázaton eredményesen szereplő diákok neveit: Faragó Péter, Hatvani Gábor, Tarjányi Tünde, Borbély Ingrid, Farkas Attila, Folyt Mária, Koncz Eszter, Nagy Katalin, Solymosi Sarolta, Vízhányó Erika a Platán Utcai Általános Iskola, Iványi Andrea, Tőzsért Gellért, Elek János, Kis Szilvia, Kiss Andor, Mészáros Beatrix, Mencser Krisztina, Rákóczi Gabriella a Móra F. Ált. Iskola, Gulyás Katalin a Bajcsy-Zs. E. Alt. Iskolából. Az egyesület nevében továbbra is biztatom az ifjúságot minden hozzájuk szóló pályázaton való részvételre. Későbbi találkozás reményében jó eredményeket kívánok a tanulásban és a művelődésben is. Marosvölgyi Ferencné TKME Kiskun tagcsop. elnöke A túri fazekasok kiállítása Dr. Nagy Molnár Miklós a Túri Fazekas Múzeum, igazgatója nyitotta meg — szépszámú érdeklődő jelenlétében — január 27-én a Móra Ferenc Művelődési Központ Galériájában a Mezőtúron élő, a Túri Fazekas KFT-ben alkotó művészek munkáiból rendezett kiállítást. Mezőtúron igen nagy hagyománya van a fazekasságnak, a népművészeti hagyományok ápolásának, művelésének. Már 1813-ban megalakult a fazekas céh, s azt követően, ha különböző szövetkezési és társulási formákban is, de folyamatosan dolgoztak ezen népi mesterség, művészet kiválóságai. Egymást segítve, ösztönözve, csiszolgatva, továbbfejlesztve a technikát a korongozástól a fülezésen, a rátét díszítéseken át, a festések, mázok elkészítéséig. Az idők folyamán úgy alakult ki az itt élő embereknek egy sajátos stílusa, hogy mindig igyekeztek kitekinteni a világ felé is. Ennek hatására alakult ki az az egyéni, mégis sokszínű túri stílus, melyben a helyi, alföldi hagyományok mellett fellelhetők, nyomon követhetők dunántúli, bakonyi, erdélyi, de más tájegységek formái, motívumai és mintái is. Kezdetben máztalan, fekete edények voltak túlsúlyban, később megjelentek a mázas edények, használati tárgyak, sárgás, barnás és zöld színekben.. A korsók, kanták, csaliedények, köcsögök, tányérok használati edényekként funkcionáltak a múltban. A túri fazekasság a 19. század vége táján élte egyik fénykorát, ekkor már nemcsak használati eszközöket, de dísztárgyakat is készítettek. Az 1920-as évek után erős visszaesés jellemző, melyet az 50-es évek végén fellendülés követ. A 60-as években, a táncházak elterjedésének időszakában a népművészetek újból előtérbe kerülnek, támogatásban részesülnek, szinte reneszánszukat élik. Jól tükröződik ez Mezőtúron is — tudhattuk meg dr. Nagy Molnár Miklóstól. A kiállításon résztvevő alkotók: Busi Lajos (a népművészet mestere), Gonda István (a népművészet mestere), Kőműves Lajos (népi iparművész), Tóth Géza (népi iparművész), kiváló munkái szemléletesen érzékeltetik a túri fazekasság legjobb hagyományait, s méltó keresztmetszetet adnak napjaink népi ihletésű művészetéből. A fazekasok munkáinak színvonalához méltóak Nadobán László (textiltervező népi iparművész) szőttesei, melyeket makói, szegedi motívumokat is felhasználva készít. A régi takács mesterséget újította fel. Ő tervezi a makói Háziipari Szövetkezet által gyártott termékeket, melyek az ország határain túl is elismertek. Úgy szintén igen sikeresek és keresettek Nyugat-Európában, de a tengerentúl is a mezőtúri fazekasok által készített termékek, alkotások. A külföld ilyen fajta ellátása termékekkel egyrészt öröm, hisz elkerül a hírük a világba, másrészt viszont kényszer is, hiszen önellátásra, önfenntartásra kell berendezkedni, mivel az állami mecenatúra egyre inkább kivonul a művészetekből. Ez a változás, ezek az önfenntartó kényszerek nem kifejezetten segítik a művészi továbbfejlődés lehetőségeit, az alkotók szabad tevékenységét. — hallhattuk a művészektől a megnyitó utáni kötetlen beszélgetésen. A kiállítás február 13-ig várja a látogatóit. Érdemes megnézni! Nagy György 1994. február 11. Nyelvészsarok Sok gondot okoz a mindennapok során az egybe- és különírás. Annak is, aki ír, de annak is, aki olvas. Bálásruhakereskedő — olvassuk. Zavarbaejtő. Ki is hever bálákban? A kereskedő? Mert ha a ruha, akkor bálásruha-kereskedő a helyes fölirat. Persze az előbbi forma is ezt szerette volna közölni, de nem sikerült. A napi- és hetilapok, különösen pedig a hirdetési rovatok százszámra ontják a legelképesztőbb példákat. Ízelítőül nézzünk néhány „mesterremeket”! Eladó: gyermek és felnőttruházat (ez nyílt gyermekkereskedelem; helyesen: gyermek- és felnőttruházat). Nem cserélhetjük fel a következő párok tagjait sem: robbanó gázgyár — robbanógáz-gyár; vad hússzállító — vadhússzállító; hideg vízcsap — hidegvíz-csap; hajlított bútorgyár — hajlítottbútorgyár; vak ablakkészítő — vakablakkészítő; ellető gépkarbantartó — illetőgép-karbantartó, korhadt favágó — korhadtfa-vágó stb. Példáinkban az eredetileg zömmel különírt szókapcsolatok újabb szószerkezetté bővülnek. Sokan úgy érzik, hogy az eredeti írásmód sérthetetlen. Például a bálás ruha, hideg víz, hajlított bútor, korhadt fa szókapcsolatokat különírják akkor is, amikor az egész szerkezet együttesen kap újabb fölérendelt tagokat. Ekkor az említett szókapcsolatok fogalmi egységét egy beírással kell jelölnünk, az utótagot pedig kötőjellel kell kapcsolnunk az alakulathoz. Ez az ún. mozgószabálynak, helyesírásunk legrugalmasabb értelemtükröző szabályának a lényege. (Három alapesetét A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának 55—56. oldalán találhatjuk meg.) Az említett — mindennaposnak mondható — hibák másik oka az, hogy az egybeírástól is nehezen szakadunk el. A vízcsap, gázgyár, gépkarbantartó vagy ruhakereskedő ugyanis már annyira összeforrott szókapcsolat, hogy gondolkodás nélkül egybeírjuk Ez azután a fenti humoros-groteszk példákhoz vezethet. Gondolkodjunk hát, mielőbb a megszokástól vezettetve szabadjára engedjük tollunkat a becsületet érdemlő tiszta lapon! Hogy mindenki „vehesse a lapot”... H. Tóth Tibor TV Szerencsekerék félegyházi győztessel Január 16-án este a Szerencsekerék műsornak a játék történetében először volt félegyházi győztese, aki a fődíjat is elnyerte. Petyesz Istvánnéval készült beszélgetésből kiderült, hogy erre a játékra nem egykönnyen lehet bejutni, hiszen a televízió már az ezredfordulóig kiválasztotta a szereplőket, biztosította a játék folyamatosságát. A jelentkezését rövid önéletrajzzal kiegészítve még 1993 szeptemberében elküldte, s még ebben a hónapban behívták meghallgatásra. Igen sok tesztkérdésre kellett válaszolni, több fotót is készítettek róla, majd a többi „megfelelt” jelentkezővel együtt később szóbeli beszélgetésre is meghívták. A két találkozón a műveltség fokát, a hazai és a világ dolgaiban való tájékozottság mértékét és sok egyéb dolgot vizsgáltak. Majd értesítették a felvételről, melyet még december 11-én készítettek, adásra pedig január közepén került a felvétel. Természetesen örült a jó szereplésnek és az 50 ezer forintot érő fődíjnak. Rajta kívül korábban Félegyházáról még ketten jutottak idáig, de sajnos nekik a fődíj elnyerésére nem volt lehetőségük. Ezen a játékon egyébként mindenki csak egyszer vehet részt. Kép és szöveg: Némedi Potyesz Istvánné a fődíj egy részével. Gratulálunk! Ha péntek, akkor Blues Klub Az ismert,, szinte szállóigévé vált mondás némiképp átalakított változata, melyet az írás címéül kölcsönöztem, jól ráülik a félegyházi művelődési központ programjaira. Ha Blues Klub, akkor viszont teltház. Így volt ez január 28-án a budapesti Herfli Davidson együttes koncertjén is. Magyarország legjobb szájharmonikásai között jegyzett Ferenczi György irányította zenei csapat mintegy két és fél év óta játszik együtt ebben a felállásban. Ennek ellenére igen jól együtt van a gárda. A blues zene hagyományos, klasszikus stíluselemei mellett rockos hangzások is színesítik előadásmódjukat. Különösen jellemző a rockos hangzás Gyenge Lajos dobos játékára, aki nemcsak kiegészítő ember — mint jónéhány ütőhangszeres kollégája — hanem egyenrangú partner a zenekarban A ritmusszekciót erősíti Kepes Róbert basszusgitáron és Szendi Róbert kongán. A líraibb dallamokat és szólókat Benkő Zsolt varázsolja elő gitárjából. Az együttes vezetője a szájharmonikát olykor hegedűre cseréli, de ezen hangszer kezelésében is eléggé járatos. Az énekes szerepét is a kiváló herflis tölti be a bandában. A fergeteges szájharmonika szólókat, s az improvizációkkal sűrűn teletűzdelt éneklést esetenként olyan sebességgel válogatja, hogy a hallgató elcsodálkozhat, hogyan lehetséges ezt hanggal és tüdővel végrehajtani. Mindent egybevetve jó zene, s az általa teremtődő oldott, közvetlen hangulat jellemezte a 28-ai estét a Blues Klubban. N. Gy.