Félegyházi Közlöny, 1995 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-13 / 1. szám

2. Oldal Fi­egyázi Közlöny Vélemények szabadon ... Vélemények szabadon ... Vélemények szabadon ... A választópolgároknak jelentem Köszönetet mondok mind­azon 190 félegyházi polgár­nak, aki kitöltötte és eljut­­tatta hozzám a CÉGÉR hir­detési újságban megjelent kérdőívet. Itt olyan kérdé­sekre kértem választ, me­lyek parlamenti munkám­mal függtek össze, részben lezárt ügyekre vonatkozóan — ezekben az esetekben össze tudtam hasonlítani le­adott szavazatomat a több­­ségi véleménnyel —, más­­részt pedig akkor még csak előkészületi fázisban lévő törvényjavaslatokra, azzal a céllal, hogy jobban megis­merve a választók akaratát, döntéseimnél azt figyelem­be tudjam venni. A 190 visszaküldött kérdőív még nem éri el azt a számot, melyből statisztikailag teljes értékű eredmények várha­tók, de a választások alatt bebizonyosodott, hogy már néhány százas mintából, igen nagy pontossággal le­het következtetéseket le­vonni. Az­ eredmények a követ­kezők: 108 nő és 82 férfi nyilvá­nított véleményt. A nők át­lagéletkora 49 év (hét 30 év alatti, a legfiatalabb 23 éves, négy 70 év feletti, a legidősebb 80 éves), a fér­fiaké 54 év (négyen 30 év alattiak, a legfiatalabb 20 éves, tizenöten 70 év felet­tiek, a legidősebb 79 éves). 1. Egyetért-e azzal, hogy valaki egyszerre töltsön be országgyűlési képviselői, va­lamint polgármesteri tiszt­séget? A döntő többség ezzel nem ért egyet. Nők eseté­ben csak 13 igen, férfiaknál pedig 14 igen válasz volt. A parlamentben is nemmel szavaztam. 2. Egyetért-e azzal, hogy a polgármestereket közvet­lenül válasszák? Elsöprő egyetértés nyilvá­nult meg. Csak egy férfi és 3 nő válaszolt nemmel. A szavazatom itt igen volt. 3. Egyetért-e azzal, hogy az önkormányzati választá­sok ne kettő, hanem egyfor­dulósok legyenek? A többség igennel vála­szolt, csak 15 hölgy és 7 férfi nemmel. A szavazáskor az igen gombot nyomtam meg. 4. Egyetért-e az EXPO esetleges lemondásával? A 190 megkérdezettből 30 hölgy nem értett vele egyet és 16 férfi, tehát a mérleg nyelve jelentősen az EXPO lemondása felé billent. Ös­­­szesen 12 választó jelezte, hogy bizonytalan, mert a rendelkezésére álló infor­mációkat kevésnek, hiá­nyosnak, helyenként ellent­mondásosnak minősítette. Az EXPO lemondása mel­lett szavaztam, mert az azonnal jelentkező, biztosra felmérhető költségek arány­talanul meghaladták a vár­ható bizonytalan, esetleges — és akkor is csak később megtérülő — bevételeket. Döntésemet indokolta az or­szág gazdasági helyzete és teljesítő­képessége, valamint az is, hogy az előzetesen várt vállalkozói tőkének alig több mint 1%-a (!) állt biztosan rendelkezésre ab­ban az időpontban. 5. Az egészségügyben be­vezetett eddigi reformok hatására az ön véleménye szerint, hogyan változott az ellátás minősége? Hölgyek, 47 választó sze­rint nem változott, 45 véle­ménye alapján romlott, és csak öten írták azt, hogy ja­vult. Férfiaknál ezek a számok, ugyanebben a sorrendben: 41, 33, 3. , A számokból az is lát­ható, hogy többen nem is ny­il­vánítottak vélemény­t. Az eredmény azt mutatja, hogy nagyon sok még a tennivaló az egészségügyben azér­t, hogy az ott dolgozók munkafeltételei javuljanak, a betegellátás színvonalá­nak érdekében. ti. Egyetért-e azzal, hogy a családi pótlék, meneket a család jövedelméhez igazí­tanak, úgy, hogy az eddigi juttatások nem változnának, de a későbbiekben az ala­csonyabb jövedelműeknél az esetleges emelés nagyobb mértékű lenne? 69 férfi és 79 nő válaszolt igennel, tehát a többség egyetértene a család jöve­delmi helyzetének figye­lembe­vételével a családi pótlék megállapításánál, a családtámogatási rendszer átalakításánál. A szakértők is ezen a véleményen van­nak, jómagam szintén­­ ezt az álláspontot fogom képvi­selni, amikor ez a téma majd napirendre kerül. Megjegyzendő, hogy igen nehéz olyan igazságos rend­szer kialakítása, mely való­san­ tükrözi családok száz­ezreinek anyagi helyzetét és annak változásait! 7. Egyetértene-e azzal, ha megszüntetnék a gyermekek után járó adókedvezményt, de az így felszabaduló ösz­­szeget teljes mértékben a családi pótlék rendszerében visszajuttatnák a családok­nak? 58 férfi válaszolt erre a kérdésre igennel, 21 nem­mel, míg hárman nem fog­laltak állást. Nőknél 56 vá­lasz volt igen, viszont már 42 nem, tízen nem nyilvá­nítottak véleményt. A höl­gyek 42 „nem” voksa tük­rözi, hogy döntően ők ke­zelik a családi kasszát, így érzékenyebbek, előrelátób­bak, óvatosabbak a család költségvetését befolyásoló tényezőkkel szemben. A sze­mélyi jövedelemadó rend­szer egyes elemeinek alaku­lása, bizonyos kedvezmé­nyek, ellátások várhatóan júliustól alanyi jogon való juttatása (GYES, GYET), sok családot kedvezően fog­nak érinteni, de azt el kell ismerni, hogy a jelenlegi megoldás egyáltalán nem tökéletes, főleg a nagycsa­ládosok számára, remélhe­­tőleg még 1995-ben lesz mód a korrekcióra. A kor­mány előterjesz­tés ezen pontjának hiányosságai, a hatastani vizsgálatok ellent­mondásai és a módosító ja­vaslatok egy részének meg­alapozatlansága miatt a név szerinti szavazásnál tar­tózkodtam, annak ellenére, hogy a parlament szociális és egészségügyi bizottsága — melynek én, is tagja va­gyok — által kidolgozott javaslat alapján a család­támogatási rendszerbe 1,2 milliárd forint többlet­for­rás került az eredeti elkép­zeléshez képest. Személyes sikeremnek könyvelem el, hogy a böl­csődei ellátás támogatásá­hoz benyújtott törvénymó­dosító javaslatom alapján, hosszas viták és egyezteté­sek után — igaz, a remélt­nél kisebb összeg formájá­ban — 335 millió forint épült be a költségvetésbe „gyermekek nappali ellátá­sa” címszó alatt. Ez a pénz pályázható keret, tehát megfelelő program birtoká­ban Félegyházára is kerül­het belőle, de olyan telepü­lések is beléphetnek a rendszerbe, ahol nincs böl­csőde. 8. Egyetértene-e azzal, ha szigorítanák a munkanél­küli ellátás rendszerét? A férfiak elsöprő többsé­ge erre igennel válaszolt, 70 fő, míg a nők közül 78-an. A 28 női „nem” (ketten nem válaszoltak) 3 idősebb válaszolótól eltekintve 55 év alattiakból érkezett visz­­sza. 9. Egyetértene-e azzal, ha a munkanélküliek ellátását szigorúbban kötnék közös­ségi vagy közmunkához? A férfiak közül csak nyolcan válaszoltak nem­mel (koruk 21 és 48 év kö­zött), érdekes viszont, hogy az előző kérdésre mind­egyikük igennel felelt (?!). Nőknél 91 igen, 12 nem volt az arány, 5 kérdőív ezen rovata üres maradt. Mintegy ötvenen részle­tesebben is leírták vélemé­nyüket, kérésüket, tanácsai­kat — egyéb kérdésekről is —, külön köszönöm a bizal­mat azoktól, akik nevüket és címüket is feltüntették. Egy vélmény a sok közül: „Jónak tartom a kérdőíves vélemény szondát. Remé­lem, több is követi. Kíván­csian várom a feldolgozás eredményét”. A közeljövőben ismét ter­vezek újabb kérdőívet köz­zétenni a CÉGÉR-ben, ez­úton is kérem Önöket, hogy minél többet juttassanak vissza hozzám, tiszteljenek meg véleményükkel. Mit mond a közvélemény? Dr. Garai István országgyűlési képviselő Mit vár(sz), mit remél(sz) a 95-ös évtől? Seres Balázs, autószerelő: Azt kívánom a 95-ös évtől, hogy legalább úgy menjen, mint a 94-es, hisz ismerve a körülményeket, sajnos nem lehetnek illúziókra alapo­zott elvárásaink. Gácsi Kisné Genczinger Emese, bölcsődei gondozónő: Azt szeretnénk, hogy a közalkalmazottak bérének meg­állapításánál végre lépnének már túl az 1989-es mini­málbér szorzón és az 1995-öst alkalmaznák. Úgy gon­doljuk, hogy ez, mint minimális elvárás jogos a részünk­ről, hisz borzasztóan alacsony a bérezésünk a megélhetés költségeihez képest. Egyébként a törvény is előírja a béremelés ilyen mértékű alkalmazását. Bodor Béla, a Z-P Formular Kft. (nyomda) ügyvezető igazgatója: El kell mondanom, hogy nagyon sikeres évet zártunk 1994-ben. Azt várom, hogy 95-ben tovább foly­tatódjon a Z-P Formular fejlődése, növekedjen az ár­bevételünk. Úgy ítélem meg, hogy erre megvan a lehe­tőségünk. Fejlesztések előtt állunk. Valószínű, hogy 95- ben mintegy 2 millió márkás újabb fejlesztést hajtunk végre Félegyházán. Azt is várom, hogy a dolgozóink ke­resete tudjon növekedni és természetesen azt is, hogy a tulajdonosok meg legyenek velünk elégedve. Mint köz­tudott, mi egy német-magyar vegyesvállalat vagyunk és csak akkor haladhatunk előre, ha minden érdekelt meg­találja a számítását. Farkas Magdolna, MÁV nyugdíjas: Mintegy 43 éves munkaviszony után kapott nyugdíjas sajnos igen ala­csony. De ez miatt nem is panaszkodni, hisz nincs kü­lönösebb értelme, s eredményre sem vezet. Hogy rend­szeresen emelik a nyugdíjakat az jó, de ez nem jelent­het igazi megoldást. Inkább a szédületesen emelkedő ár­emelkedést kellene valahogy megfékezni, s akkor nyu­­godtabb körülmények között, kevesebb idegfeszültséggel tudnánk élni, mi idős, alacsony nyugdíjasok éppúgy, mint a gyermekes családosok, de talán még a munka­nélküliek is. A 95-ös évtől mindenekelőtt jó egészséget várok mind magam, mind az egész csillád számára, hisz az a legfontosabb. Kis-Elek Imre, vízvezetékszerelő: Kívánságom annyi: ne legyen rosszabb a 95-ös év, mint a 94-es. Molnár Zsigmond, egyéni vállalkozó: A 95-ös évtől azt várom, hogy legalább akkora forgalmunk legyen, mint 94-ben, mert úgy volna esélyünk átvészelni az évet. Bár nem sok reményt fűzök hozzá, mert az emberek egyre emelkedő megélhetési költségei maximálisan ki fognak hatni a fogyasztás szintjének alakulására. Az én véle­ményem szerint — a fentiekből adódóan is — az idén nagyon sok kisvállalkozó tönkre fog menni. Nagyon so­kan csődbe mennek, mert egyszerűen nem tudják fi­nanszírozni a magas költségeket. Ha a kormány továbbra is ilyen drasztikus lépéseket tesz, annak igen káros kö­vetkezményei lesznek. Hogy meg akarják fékezni a „fekete gazdaságot” az helyes elképzelés. De sajnos nem tudják. Nem tudják megfelelően megadóztatni az en­gedély nélküli tevékenységeket, mint ahogy nem tudják megfelelően megadóztatni az elmúlt 4 évben „megszü­letett” milliárdosokat sem. Még sajnos akkor sem fog ez sikerrel járni, ha Békési úr személyesen veszi a ke­zébe ügyeiket, s papírjaikat. Akiket meg tudnak adóz­tatni (fogni) azok a kisvállalkozók és a bérből, s fize­tésből élők. A kisvállalkozók között sok nyugdíjas van, sok kényszervállalkozó, akinek megszűnt a munkahelye és a munkanélküli hivatal helyett vállalta (megfelelő tőke nélkül) ezt a kényszerpályát. Ők lehetetlenülnek el és mennek tönkre, s ez országos szinten nagy gondokat fog előidézni. Nincs más út, mint meg kell próbálni több lábon állnunk. Én is ezt teszem. Csak így van esély a túlélésre. Ennek a reményében — bár szorongással — bízom a 95-ös évben. Nagy György 1995. január 13. Nemes gesztus volt Köszönetemet fejezem ki az alábbi támogatóknak az ötös ikrek karácsonyi megajándékozása alkalmá­ból nyújtott adományaikért: — PRIMŐR Nemzetközi Kozmetikai Kft. Kiss Zsolt úrnak, — CREDO R.T. Berki János úrnak, — SZIGMA Kér. R.T. Bense Zoltán úrnak, — KUNÉP Kft. Bozóki László úrnak, — Kiskunfélegyházi OTP Rt. Kis Ferenc úrnak, — SPRINT Kerékpár szalon, Endre József úrnak, — Pintér Művek, Pintér József úrnak. Segítségükkel sikerült az ikrek karácsonyát bol­dogabbá tenni. . . Tisztelettel: Ficsór József polgármester „A nép jóléte a legfőbb törvény” Valami visszafordíthatatlan történik velünk. Haladunk a korral, de mi lesz az utókorral? Észrevétlenül belénk rögződött a „Mi lesz velünk, hová jutunk így?” — szindróma. Karjába szorított valamennyiünket ez a pénzhiányos világ. Akinek sok van belőle, az még töb­bet akar — és nemcsak álom számára egy nagyobb uta­zás, akár Thaiföldre is. Más beéri a tévében látottakkal, mert más választása nincs. Miután kötelező befizetéseit elintézte , OTP, gáz, villany, lakás stb. osztva-szorozva lép egyik nap hajnalából a másikba és varázsolja elő a családnak — beosztá­s, hogy holnapra is maradjon, a betevő falatot. Valamikor a nagymamám cédulával a kezemben küldött a boltba. Tudta mi mennyibe kerül, és egy fillérrel sem adott többet. Ma már cédula nélkül megyek vásárolni, de sose tudom holnap mennyit fogok fizetni. Elszomorít. Mégis van megoldás, egy megoldás, ami bennünk rejtőzködik. Hisz mint mindent, a válto­zások korát is meg lehet szokni, csak elviselni egyre nehezebb. Fel kell szabadítani a bennünk rejlő energiá­kat és meg kell próbálni lerázni magunkról a hétköz­napok gondjait, hogy életünk elviselhetőbb legyen, ne olcsó regény az utókor számára. Hiszem, mindenkiben ott lakozik egy jó marék életszeretet és kitartás, amit kar gúzsba kötni és elfeledni. Most még mindent újra kezdhetünk, még ma , mert holnap talán túl késő lesz nevetni, bizakodni, biztatni. „A nép jóléte a legfőbb törvény.” (Cicero) M. I. Csak a kutya a hibás? Olvasom újságokban, mos­tanában egyre gyakrabban, hogy kutyák vagy macskák által okozott harapástól emberek meghaltak. Nagyon sajnálom, hogy ilyen esetben nem egy hiva­talos közlemény jelenik meg, mely minden tényt és körülményét pontosan leír. Némelyek nagyon ellensé­gesek, sokkoló hatásúak, és így még az állattartókkal, állatbarátokkal is ellen­szenvet alakít ki. Én azokkal értek egyet, akik különböző olvasói le­vélben úgy reagáltak ha­sonló témára: „... aki az állatokkal szemben szadista, az embertársaival szemben is az ... szadisták ... azok akik akkor érzik jól magu­kat, ha állatot és embert szenvedni látnak ...” Városunkban is sokak úgy állnak az úgynevezett kóbor kutya témához, hogy tele­fon a sintértelepre, itt vagy ott látnak kutyát, hallják éjszaka az ugatást — gyűjt­sék be a sintértelep dolgo­zói. Tisztelettel kérdezem, mi­kor intéződnek el ily gyor­san hivatalos, névvel ellá­tott, esetleg illetéket lerótt ügyeink? A névtelen bejelentők mi­ért nem a megoldás kere­sésén fáradoznak, miért nem a segítő szándék vezér­li őket, hogy javaslatot te­gyenek arra, hogy lehetne odahatni, hogy ne válljanak a kutyák, macskák kóbor­lókká. Miért nem a gazdi megbüntetésének módján fáradoznak, hogy erre te­gyenek javaslatot? Erről, is szeretnék olvasni az újság­ban! Csak a kutya a hibás? Rendelet van alkotva. Ha az utcán gazda nélkül van , megbüntetjük. Jól! Az életével fizet érte. Mert a gazdi nem fizet. Miért fi­zetne? Hisz ő adott túl raj­ta! Napokkal, hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt. Az csak egy kutya. Eszik. Vé­dőoltást kell adatni neki (ivartalanítani is kellene) — ez a cikkíró megjegyzése), ugat (vagy sokat vagy ke­veset — mert gond lehet mindkettő), különben is: „meg tudom én védeni ma­gam —■ szereltetek fel zá­rat.” Életével fizet érte. Ám előtte „elgondolkodhat”, milyen buta mondás. A ku­tya az ember hű társa. Ő lenne! Ha engednék. Járó­kelők után szegődik. Éhes. Vagy csak szeretetre éhes? Szeretne gazdát választani. Ám az ember nem hű társa a kutyának. E témában talán tudna segíteni a városunkban lét­rejött „Fidó-bácsi” alapít­vány, melyről azt hallot­tam, a kóbor kutyák, macs­kák megsegítésére jött lét­re, de sajnos azóta nem hallunk róla — pedig sze­rintem a pénzadomány ké­résén túl, bármiféle ötlet, javaslat propagálása, illetve ilyenre javaslat nagy segít­séget nyújtana e probléma emberséges és állatbarát megoldásához. Név és cím a szerk.-ben

Next