Félegyházi Közlöny, 1995 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1995-11-03 / 22. szám
uvinai Polgárként a kultúráért Egyre szigorodó világunkban, amikor mindenütt pénzszűkébe ütközik az ember nem csodálható, hogy egyre kevesebb pénz jut a kultúrára. így van ez a honvédség háza táján is, ahol az értékében egyre csökken a költségvetés, valamint a hadsereg ’’karcsúsítása”, mint mindig a kultúra területén érezteti erősen hatását. Mint egyik ismerősöm említette a gyermekkorában a hittanárától hallott útravalót, ’’Tápláljátok a testet, mert különben a lelket a fene eszi meg!” így esett meg, hogy az országban több helyőrségben ahol Helyőrségi Klubok működnek megalakultak a Honvéd Kulturális Egyesületek, hogy társadalmi kezelésbe mentsék át a megszüntetés réme által fenyegetett közművelődési intézményeket. Kiskunfélegyházán is október 16-án, mintegy 60 ember jött össze, hogy Kulturális Egyesületet alakítva segítse a városban mintegy negyven éve működő Tiszti Klub továbbélését. A létrehozott Kiskun Honvéd Kulturális Egyesület célul tűzte ki, hogy a városban szolgálatot teljesítő honvédségi, rendőrségi, polgárvédelmi és tűzoltó hivatásosak, azok családtagjai, nyugdíjasai, és a testületek polgári állományú tagjai, valamint a város lakóinak kíván közművelődési célokra teret és lehetőséget biztosítani. Az Egyesület tovább kívánja ápolni a honvéd és a város közművelődési hagyományait, lehetőséget szeretne biztosítani új közművelődési formák kialakulásának közéleti tevékenységnek társas együttlétnek, s az emberek teljes szellemi és testi megújulásának. A jelentkezési ívet mintegy 96-an írták alá, ezzel jelezve azt, hogy egyetértenek a célkitűzésekkel, s összefognak a város egyik közművelődési intézményének megmentése érdekében. A Városi Tűzoltóság bejelentette, hogy mint jogi személy részt vállal az Egyesület munkájában, támogatja azt. Várja az Egyesület más jogi személyek jelentkezését és támogatását is. A következő taggyűlésen - mely november 9-én csütörtökön tartanak 17 órakor - sor kerül a választmány, valamint az Egyesület elnökének megválasztására, addig is várják újabb támogató és az Egyesület munkájában részt venni kívánók jelentkezését a Helyőrségi Klubban. Ami Mátyus Imre igazgató ismerteti az új klub alapszabályzatát Fotó: Némedi 25 éves évforduló Családtagok, rokonok, barátok töltötték meg október 22-én a Polgármesteri Hivatal dísztermét. Az esemény apropóját Bartucz Franciska és Réczi László 25 évvel ezelőtt kimondott boldogító IGEN-je adta. Az elmúlt 25 év gyümölcsét két gyermekük Mónika és László, tartalmát pedig gazdasági és társadalmi eredmények bizonyítják. Dr. Réczi nemcsak sikeres vállalkozóként, vagy a mindig tudásszomjban lévő jogászként, hanem sportolóként is beírta magát a történelembe. 1977-ben a svéd Göteborgban megrendezett Birkózó VB-n, súlycsoportjában nem talált legyőzőre. A 25 éve kimondott IGEN megerősítésében tanúként nem kisebb személyek, mint Tóth Gyula vállalkozó /Fuji Fotószalon tulajdonosa/, valamint a legendás hírű Rácz Lajos /egykori sporttárs/ jelentek meg. A Réczi-Rácz páros töltötte be a birkózó válogatottban a „Humorzsák” szerepét. A Rácz nevet is világbajnoki cím, valamint Európa-bajnokságon szerzett ezüst és bronz ékesíti. Jelen volt még a vendégek sorában azon személy is, akit Dr. Réczi pohárköszöntőjében az alábbi szavakkal mutatott be. „Hajdú Imre egykori edzőm, kinek a világbajnoki címet köszönhetem.” Sennyid Alugy HONISMERETI MOZAIK ----------------------- —— ------------------------------------—— Várostörténeti örökségünk része: Kisszállás A jászkun redempció 250. ünnepi évfordulójára való emlékezésünk cikksorozatában Félegyháza határa körüljárásának végéhez közeledünk. Emlékező gondolatsorunkkal most a városbelsőhöz keletről kapcsolódó pusztarészt veszszük történeti vizsgálat alá. Ez az a terület, amellyel az újonnan települt Félegyháza határa a kun földeken kívül még Csongrád megyével is találkozik. Az idegen birtoktesttel való kapcsolat a magyarázata annak, hogy amíg az akkor még állandó határjelek nélküli kun földek elhatárolása testvériesen és gyorsan megoldódott, addig Kiszszállás csongrádi határának kijelölése 1744-től 1764-ig, tehát húsz esztendőre elnyúló határvillongások és határperek után valósult meg csak véglegesen. Ekkor került csak sor Kisszállása puszta felosztására Félegyháza, és a másik birtokos község, Jászalsószentgyörgy között. A határrendezéssel Félegyháza keleti határrésze az egykori Kisszállás puszta része a gróf Károlyi földesuraság földjével közvetlenül határos lett. történetével foglalkozó eddigi cikkeinkből is tudjuk, hogy az 1745. évi redempció alkalmával Félegyháza magához váltotta 2750 rajnai forintért Kisszállás puszta felét, a terület másik fele, a mai Gátér, ugyanannyiért Alsószentgyörgy Jász településé lett. A két pusztafél között meghúzott nyílegyenes határvonal mutatja, hogy itt nem hosszú idő alatt kialakult, tehát történeti elválasztás, hanem emberi közmegegyezéssel meghúzott határ jött létre. A puszta másik, déli felén később a birtokosok többször változtak ugyan, de a Bedekovich-féle /1794/ és a Szarvas-féle /1929/ határképeken is rögzített határvonal a szomszédos békességes kapcsolat őrzője és kifejezője lett. Kisszállás, más szóhasználattal Kisszállása régi törökkori település volt. Nevével a XVI. század derekán, 1548-ban találkozunk először. Ekkor az egri vár ellátási övezetébe tartozott. 1555-ben 17 adóköteles kapuja volt, 1557-ben pedig 18 jobbágyot és 1 zsellért jegyeztek fel rajta. Utóbb, a XVIII. századi összeírásokban - a redempcióig - a szomszédos kun földekkel együtt Kecskemét város pusztabérleteinek sorában találjuk. Kételemű neve /Kis + szállás/ jellemzően a település egykori kun eredetére vall. A Kisszállása névváltozat birtokos szerkezetű összetétele a településnév első tagjában inkább a birtokos személyére mutat, semmint a birtok kiterjedésének nagyságát jelezné. Az egykori Kisszállás - Kisszállása puszta felső része, mint tudjuk, a megváltáskor Félegyházáé lett. Ezen a területen viszonylag korán megtörtént a legeltető, rideg állattenyésztésről a szántóföldi művelésre való áttérés. Itt hamar állandósult a tanyás életvitelt és településformát meghatározó tanyavilág, a magántulajdonos részekre tagolódó gazdálkodás kötöttebb, szabályozottabb formája. A „Kisszállási határ” határrésznév használatában a régi múltra utaló Kisszállás név fokozatosan elhomályosult a nép nyelvében, de a hivatalos névhasználatban is a határrész a Félegyházi tanyák elnevezésbe ágyazódott be. E régi terület most az V.,VI., VII., körzet /nem kerület!/ összefoglaló nevében Félegyháza város keleti határrészének közigazgatási területébe tartozik. Kisszállás puszta másik fele a redempciókor a jászalsószentgyörgyieké lett. A jász község kezdetben bérlet formájában hasznosította távoli pusztáját. A régi bérlőt, Kecskemét városát az osztatlanul lévő legelők bérlet formájú használatában egy időben Félegyháza városa követte. Volt idő, amikor városunk örök tulajdonul is szerette volna magának megszerezni a viszonylag közel fekvő pusztarészt. Ez a körülmények alakulása folytán azonban nem valósulhatott meg. A vízerekkel, szikes foltokkal átszabdalt területet egy tagban bérelte Félegyháza város. A minőségben igen különböző, vegyes értékű területet mérnökileg 10 holdas táblákban hat minőségi osztályba soroltatta; osztályonként határozta meg a parcellánkénti bérleti összeget; sorshúzással gondoskodott a tárgyilagos és igazságos birtokba adásról, s mintegy garanciaképpen a város maga szedette be az esedékes bérleti díjakat és juttatta el határidőre Jászalsószentgyörgy község részére. A kisszállási pusztabérlet 1847. évi levéltári anyagából egy jól működő helyi önkormányzat és közbirtokosság hatékony és figyelemre méltó gazdaságszervező munkáját ismerhetjük meg. Erre most, e cikk keretében csak utalni lehet. A XIX. század ötvenes éveiben Kisszállás puszta másik felének félegyházi bérlete, és a puszta esetleges megszerzésének kilátásai megszűntek. Ugyanis a tulajdonos jászalsószentgyörgyi közbirtokosság fél Kisszállása pusztáját a számára közelebbi és neki kedvezőbb fekvésű Jenő pusztáért a Földváry családdal örökre elcserélte. Évek múltán a Földváry család a Kisszállás puszta birtokát eladta. Az új tulajdonosok, Dessewffy Ottó és érdektársai révén a benépesülő pusztarész önállósodott, majd 1883-tól Félegyháza csatolt pusztája lett. Több, mint negyven küzdelmes év után a településfejlődés új eredményeket hozott, a pusztaiak önállóságért folyó törekvését siker koronázta. ‘Bonyolult és összetett cselekvés-folyamatok eredményeként - előzetesen már többször településnevet változtató Kisszállás puszta déli fele Gátér néven önálló község lett. Ennek a szép és tanulságos községtörténeti folyamatnak leírása és elemző taglalása már nem tartozik e cikk keretébe. Fekete János Tisztelt Szerkesztőbizottság! Ezúton szeretném megköszönni, hogy kedves felmenőimről Ring Mihályról, illetve a Móra Ferenc megemlékezéssel kapcsolatosan nagyanyámról Ring Mária Irmáról olyan meleg hangon emlékeztek meg. Kedvességüket szeretném viszonozni, ezért az 1910. szeptember 19-én készült fotót érdekességként elküldöm. Gondolom, látható az épülő Korona-szálló, a még növendék platánfasor és magyarázat nem kell ahhoz, hogy ez egy esküvői menet. Elölről a 4. pár nagyanyám húga Ring Ilona és későbbi férje Fazekas Szűcs József rendőrtisztviselő. Mint kordokumentum is érdekes lehet, talán érdeklődésre tarthat számot olvasóik között. Ha gondolják a fénykép közlését szívesen veszem. Ha így, ha úgy döntenek szíveskedjenek az eredeti fotót visszajuttatni. Sikeres munkát kívánva, szívélyes üdvözlettel: Simon Norbertné oki. vili. mérnök Budapest Köszönettel és kész örömmel adjuk közre - némi magyarázó kiegészítéssel - kedves budapesti olvasónk levelét és közöljük a hozzánk juttatott dokumentum-értékű fotót, Wesel Hugó félegyházi fényképész alkotását. A felvétel az Ótemplom toronyszobájából készült. A képen nem a Korona épületét, hanem az új, épülő városházát látjuk, amikor még nem készült el a sark.