Félegyházi Közlöny, 1997 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM *­ÁRA: 23,50 Ft A VÁROS POLGÁRAINAK LAPJA 1997. JANUÁR 3. Tisztelt Félegyházi Polgárok! Tisztelt Olvasók! Nagy szeretettel köszöntöm Önöket Kiskunfélegyháza vá­ros Önkormányzat Képviselő­testülete és a magam nevében az 1997-es esztendő kezdetén. Ismét eltelt egy év, és külön öröm számomra, hogy a Fél­egyházi Közlöny hasábjain szólhatok a város polgáraihoz. Az óév végén és az új év kezdetén, úgy gondolom, va­lamennyien próbálunk szám­vetést készíteni az elmúlt esztendőről - figyelembe véve annak tapasztalait -, mérlegel­ve és tervezgetve a jövő le­hetőségeit. Nagyon nehéz évet tudha­tunk magunk mögött. Tapasz­taltam és éreztem, hogy az 1996-os év sem a város, sem polgárai életében nem volt problémamentes, sokszor sú­lyos áldozatot is követelt. Tudom azt is, hogy további terhek nehezedtek az elmúlt évben minden félegyházi pol­gárra, családra, s minden kö­zösségre, ami nagyon sok türelmet, erőfeszítést és mun­kát kívánt Önöktől. Mindezek ellenére azt is tudom és látom, hogy ebben a kis alföldi vá­rosban sikerek, eredmények is születtek, gondolok itt egyéni, közösségi, kulturális, sport és gazdasági sikerekre. Úgy hiszem, e gondokkal ter­helt világunkban minden kis sikernek örülnünk kell. Ezen újévi köszöntőm kap­csán szeretném kifejezni nagy­rabecsülésemet és köszöne­­temet városunk minden lakó­jának, szervezetének és gaz­dálkodó egységének, hogy munkájukkal, tevékenységük­kel és támogatásukkal 1996- ban is hozzájárultak Félegyháza működőképességé­nek megőrzéséhez, és elősegí­tették további fejlődését. Külön köszönetemet kívánom kifejezni azért, hogy ezzel is támogatták Kiskunfélegyháza város Önkormányzat Képvise­lőtestületének munkáját. Nem könnyű évet zár az önkormányzat sem, mivel év­közben a különböző gazdasági és pénzügyi változások miatt módosítani kellett a város költ­ségvetését. Ennek ellenére a város megtartotta likviditását és működőképességét. A város 1996-ban is - igaz szigorú megszorításokkal - tudta működtetni mind az ok­tatási, kulturális, egészségügyi és egyéb intézményeit. Úgy vélem, hogy az ellátások, a szolgáltatások színvonala nem csökkent, több esetben viszont fejlődésről számolhatunk be pld. új gyermekkönyvtár, a kö­zépfokú iskolákban új szak­mák indítása (pék, kertész, kereskedelmi és ruhaipari szak), újabb számítógéptermek felszerelése (pld. Petőfi Álta­lános Iskola) stb. Az intézmények fenntartása mellett mindig nagy vita, hogy a város mennyit tud fordítani a fejlesztésekre, induló beru­házásokra. Persze sokszor fo­galmazódik meg a kérdés a viták során, hogy ez a pénz még mindig nem elég, ettől függetlenül úgy hiszem, hogy azok a fejlesztések, melyek 1996-ban valósultak meg, a város eredményeinek tekinthe­tők, s rájuk valamennyi fél­egyházi polgár büszke lehet. Ezek közé sorolható a felújított művelődési ház, a szennyvíz­csatorna-hálózat további kiépí­tése, 12 utca szilárd burkolattal történő ellátása, több milliós orvosi gép-műszer vásárlása a kórház részére, telefonfejlesz­tés és a Móra Ferenc Gimná­zium tornatermének folyamatban lévő építése, va­lamint az Oskola utcai isko­latömb felújítása. Az 1996. évi beruházások közül ki kell, hogy emeljem az önerős útépítéseket, ugyanis ebben a városban eddig még egy év alatt egyszer sem si­került 12 utcát szilárd burko­lattal ellátni. Persze sok gonddal és prob­lémával kellett hétköznapjain­kat megélnünk, melyek közül a legnagyobb az volt, hogy a családok többsége tovább sze­gényedett. Sokasodtak a szo­ciális, egészségügyi, és megélhetési gondok, növeked­tek a különböző szolgáltató egységek kintlévőségei, tovább folytatódott a családok eladó­sodása, s ezt teljes mértékben az önkormányzat támogatásai sem tudták kompenzálni, habár az előző évekhez képest még több pénzt fordított a város e problémakör kezelésére. Tisztelt Olvasó! 1997-ben is nagyon sok ne­héz és összetett feladat meg­oldása vár mind az önkormányzat képviselőtestü­letére, mind a város polgáraira és közösségeire. Termé­szetesen a város szeretné in­tézményeit továbbra is fenntartani és működtetni, fel­vállalni azokat a fejlesztéseket, amelyek elengedhetetlenek akár a városi infrastruktúra, ill. az intézményi felújítások és fejlesztések tekintetében. A polgármesteri munkám elmúlt 6 évének tapasztalatai alapján én továbbra is bízom a kiskun örökség hagyomá­nyaiból táplálkozó, az itt élő emberek küzdeni tudó és al­kotó akaratában, becsületes munkájában és a közösség ere­jében. Ezen nem könnyű fel­adatok során számítok valamennyi félegyházi polgár segítségére, türelmére és meg­értő támogatására. Bízom abban, hogy a közös munka, a közös akarat és a jószándék a város jövőjét fogja szolgálni. Bízom e város kö­zönségének összefogásában, melyre a történelmében is vol­tak szép példák. Tisztelt Olvasó! A karácsonyi ünnepek és az esztendő fordulóján ezek­ben a napokban nagyon sok­szor kívánunk egymásnak boldog, sokszor boldogabb új esztendőt, s ilyenkor mindig eszembe jut Brecht írása: „A boldogság nem ajándék! Na­ponként harcba hív.” Mert valóban így van, harc­ba, küzdelembe és kemény csatába hív. De lehet-e boldog a mi új esztendőnk, amelyről tudjuk, hogy áldozatokat kö­vetel tőlünk? A válasz csak egy lehet, hittel kell hinnünk, hogy a gondokon kívül bol­dogságot is hozhat 1997. Leg­alábbis akkor, ha Brecht bölcs figyelmeztetését megfogadva nem ajándékként várjuk a bol­dogságot, hanem elszánjuk magunkat rá, hogy megszerez­zük, mert megszerezhető. Ah­hoz, hogy könnyebben viseljük nehézségeinket, na­gyobb bizalommal tekintsünk az új esztendő elé - béke is kell. Higgyük, hogy béke lesz a világon, mert akkor bízha­tunk abban, hogy béke lesz a közösségekben, családokban és a lelkekben. Tisztelt Félegyházi Polgárok! Valamennyiüknek itt az új év küszöbén, eredményekben gazdag, lélekben derűs, hittel teli boldog új esztendőt kívá­nok, és ehhez valamennyi fél­egyházi polgárnak nagyon sok erőt és egészséget. Ficsór József polgármester ÚJÉVI KOSZONTO Sikeres körtúra az Annapurnán Bense Zoltán régi álma, hogy az eddigi sikeres, Euró­pai hegycsúcsok meghódítása után, végre egy igazi feladatot tudjon megoldani. Az elmúlt évben (1995.) már bizonyított, amikor a Pa­mir hegység egyik 7 ezer mé­teres csúcsára jutott el, de az igazi feladat minden hegymá­szónak a Himalája megmászá­sa. A Himalája expedícióból anyagi okok miatt kimaradt, de az ősszel szerveződött 10 fős magyar csapattal eljuthatott az Annapurna Trekking kör­túra megmászására. A csapat­ban 3 nő is volt, közöttük a felesége is. A csapat 1996. október 18- án indult Ferihegyről, Frank­furt, Delhi, Kathmandu útvonalon. A magyar csapat az Anna­purna körtúra útvonalat válasz­totta, mely a 8 ezer méter feletti hegycsoport között hú­zódik. Felemelő érzés volt lát­ni a környező 8 ezres Manaslu, Dhaulagiri csúcsokat is. Az elsődleges cél az igen nehéz körtúra teljesítése volt, melynek legnehezebb pontja az 5416 méter magas Thoring La hágón való átkelés volt, melyet sikerrel teljesítettek. Ezen az útvonalon, két nap­pal korábban, két amerikai hegymászó vesztette életét, de a magyarok kedvét ez a tra­gédia nem tudta elvenni. A hideg és a nagy havazás miatt nehézzé vált, közel 260-300 km-es úton, melyen a szint­­különbség 800-5416 méter volt, a csapat minden tagja jól vizsgázott. A szerencsés hegymászás 3 hetet vett igény­be. A túra másodlagos célja a 6500 m-es Chulu West meg­mászása volt, melyet a hetekig tartó havazás meghiúsított. Azzal büszkélkedhetnek még, hogy 10-15 éven belül ezt a körtúrát magyarok még nem teljesítették, de sok kül­földi csapatnak sem sikerült. A Millecentenárium jegyé­ben szerveződött emléktúra si­keréből Kiskunfélegyházának is jutott, hiszen Bense Zoltán és felesége révén képviselték városunkat. Sokat köszönhetnek a Vá­rosi Önkormányzatnak, az If­júsági és Sport Bizottságnak, Nagy Tibor vállalkozónak és a V&B KFT vezetőjének, Vida Pálnak, valamint a Pannon GSM-nek. Az említett támogatóknak és a többi segítőknek, valamint a város lakóinak, élménybe­számolókkal szeretnék meghá­lálni a segítséget. Némedi L. HELYÉBE VISSZÜK A HÍr Félegyházi Közlönyre! Ha január 31-ig egész évre előfizet, akkor KÉT KOMPIG INGYEN OLVASHAT! Részletes információt szerkesztőségünkben, vagy a 467-541-es telefonszámon kaphat! FIZESSÉK­ ELŐ Petőfi Sándorra emlékeztünk Szilveszterkor, Petőfi Sándor születésének 174. évfordulóján, a Petőfi-háznál és a költő szobránál tartottak koszorúzási ün­nepséget. Az Emlékház előtt Juhász István méltató szavai ismét elénk tárták felejthetetlen költőnk gyermekkorát, melyet ebben a ház­ban, Félegyházán élt le. A költő számos versében megvallotta szülővárosa iránt érzett szeretetét, és megtanított bennünket arra, hogy miként kell tisztelnünk embertársainkat és hazánkat. Dalaim című versét Borbás Rita, a Móra Ferenc Gimnázium 4. a osztályos tanulója szavalta el, melynek 5. versszakában a vidám percek, a pohár csengése közben is embertársaira gondolt a költő: „Oh de míg pohár van kezemben, Nemzeteknek keze van bilincsben: S amilyen a pohár csengése, Olyan bús a rabbilincs csörgése. Dalaim, mik ilyenkor teremnek. Felleges bánatos lelkemnek. ” A Petőfi-háztól a költő szobrához vonultak az ünneplők, ahol ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait. A megem­lékezések sorát a Hattyúházban Juhász István irodalmi előadása zárta. N.L. Szuperkoncert karácsonyra Kiskunfélegyházán a zenei élet kimagasló eseményeként értékelhető az Ifjúsági Fúvós­­zenekar karácsonyi koncertje, mely minden szempontból az eddigi legszínvonalasabb ren­dezvény volt. Idén december 21-én és 22-én - az eladott jegyek alapján - 1800-an vol­tak kiváncsiak a két előadásra. A nagy érdeklődés bizo­nyára annak is köszönhető, hogy zenekar és a majorettek egyaránt szép eredményeket értek el ebben az évben. Emel­te az est színvonalát a Kapus Béla karnagy vezette Zeneba­rátok kórusa, és az Ifjúsági Vegyeskar közös fellépése, va­lamint a Batthyány Ált. Iskola kamarakórusának és Marschalek Rita tanár­nőnek szereplése. A műsor első részében Johann de Meij holland zeneszerző, Hollandia 50 éves felszabadulásának emlékére írt művét, majd Balázs Árpád Concertínó­­ját hallhattuk. Rodrigez Adagio c. művében Toldi Károly játszotta a szólót szárnykürtön. Schostako­­vics Jazz Suite c. műve zárta az első részt. A második részben már bemutatkoztak a majoret­tek is. Különösen a Spa­nyol cigánytánc c. zenére ko­­reografált műsorral arattak nagy sikert. Vangelis: 1492 című művét ezúttal Kapus Béla által beta­nított kórussal adta elő a ze­nekar, megdöbbentően szép hangzással. Könyörgés a világ jövőjéért c. művet a Batthyány Ált. Iskola kamarakórusával közösen mutatta be a zenekar, szólót énekelt Marscalek Rita tanárnő. A koncert csúcspont­ját Elton John, The Lion King, és Europe: Végső visszaszám­lálás c. előadása során érte el, ami nem csak a műsor ösz­­szeállításának, hanem a bravú­ros előadásnak is köszönhető. Balázs Árpád a koncert vé­gén a legnagyobb elismeréssel szólt a kivételes teljesítmény­ről, és bejelentette, hogy 1997- ben Magyarországot a kiskunfélegyházi Ifjúsági Fú­vószenekar képviseli majd Lengyelországban, az egyik legnagyobb nemzetközi fúvós­­zenekari versenyen. A Kiskunfélegyházán ülé­sező Magyar Fúvószenei Szö­vetség határozatot hozott, hogy 1997-ben létrehozzák a Nem­zeti Ifjúsági Fúvószenekart, melynek az öt legjobb zenekar közül a kiskunfélegyházi ze­nekar adja majd a gerincét.

Next