Félegyházi Közlöny, 2000 (9. évfolyam, 1-26. szám)
2000-08-11 / 16. szám
6. oldal Programajánló Félegyháza 2000 Városunk képzőművészeinek, alkotóinak, szakköreinek nyílik közös kiállítása augusztus 16-án 16 órakor a Szakmaközi Művelődési Házban. A kiállítás fővédnöke Endre Sándor országgyűlési képviselő, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke. A tárlatot Ficsór József polgármester nyitja meg. Az alkotásokat augusztus 24-ig, naponta 8-18 óra között tekinthetik meg az érdeklődők. Libafőző verseny Ki-mit tud sütni-főzni a libából? címmel, rendez versenyt szeptember 16-án 8-16 óra között a Kiskunfélegyházi Libafesztivál keretén belül a Móra Ferenc Művelődési Központ. A „szakácsok” három kategóriában: leves, egytálétel - sültek - pörköltek, mérhetik össze tudásukat. Minden nevező egy egész libát kap nyersanyagnak, ám a sütő-főző alkalmatosságról és a hozzávalóról mindenki maga gondoskodik. Jelentkezni a Móra Ferenc Művelődési Központban lehet személyesen, vagy a 76/466-843-as telefonszámon. Nevezési díj: 500 Ft. Pályázati figyelő A városi könyvtár szolgáltató rovata Pályázati felhívás nyugdíjasoknak. „VIII. Ősszel is nyílik még virág” novella- és versíró pályázat. A pályázatra minden nyugdíjas nevezhet. Egy személy legfeljebb 2 jeligés pályázatot nyújthat be. Határidő: szeptember 10. Pályázat költőknek. A Petőfi Irodalmi Múzeum pályázata Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulója alkalmából, „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” címmel. A pályázatot kizárólag már kötettel rendelkező költőktől vagy íróktól várják szeptember 15-ig. „Magyar Kultúra Lovagja” cím adományozása. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány alapította lovagrend cím adományozásához történő csatlakozásra hívja a magyar kultúráért tevékenykedő társadalmi szervezeteket, alapítványokat az Alapítvány, amelyek tagjaik, támogatóik áldozatos munkáját az elismerés ezen formájával kívánják megköszönni. Jelölési határidő: november 30. Hétköznapok és ünnepek a hazában és a családban. Szociofotó pályázat általános és középiskolai tanulók, főiskolai, egyetemi hallgatók részére. Cél: bemutatni a különböző korosztályok hogyan, miként látják a 2000. év ünnepeit és hétköznapjait szűkebb és tágabb környezetükben. Határidő: november 1. Utazás a világ körül 2001. Fotópályázat turistáknak, utazóknak, fényképezőgéptulajdonosoknak, a Magyar Művelődési Intézet meghirdetésében. A fotók beküldési határideje: december 30. A pályázatokról részletesen tájékozódhat a SANSZ 2000/5. számából és az Interneten. Kállainé Vereb Mária Régi vágya teljesült azoknak, akik szerettek volna a város nagy szülöttének, a Kossuth-, Munkácsy-díjas Szántó Piroskának egy állandó kiállítást Kiskunfélegyházán. A 2000. augusztus másodikéval megnyílt emlékkiállítással méltó helyre került az itt lévő 18 alkotás, és néhány személyes tárgy. A Kiskun Múzeum hűvös csendjében, a Holló László terem melletti helyiségben várják a művek az érdeklődőket, akik szinte valamennyi jellegzetesen „szántópiroskás” korszakból láthatnak alkotást. A művésznő sajátos egyéni életutat futott be, mindig a saját képére gyúrta át a számára fontos értékeket - a vegetációt, az életet, a szerelmet és a halált, de ragaszkodott ahhoz, hogy az Alföld és a gyermekkor éles benyomásai is a vászonra kerüljenek. Az alábbi írás ezt az anyagot próbálja meg az olvasó számára elhelyezni Piroska néni életművében. Életének legtragikusabb fordulópontja ötéves korában történt, amikor egy pisztolylövés (édesanyja öngyilkossága) nyomán különválik a kisgyermek lelkében, a szülői ház, s az otthon fogalma. Testvéreivel a nagymamához költöznek, ahol véget értek a téli esték kályha körüli játékok, énekek sugallta boldogsága. (Ezek alámerültek az emlékezet mélységeiben, hogy majd 50 - 60 év múltával elemi erővel bukkanjanak fel művészetében.) Az otthoni ház életformája, a különös elvárások (menj ki a strandra pénzért portrét rajzolni!) egyre erőteljesebben késztették menekülésre. Egy kislány, aki a társadalomban többszörösen kívülálló maradt, s ezt folyton éreztették vele. Ezek a lelke mélyét elérő gyötrődések felett azonban az otthon látszatbékéje, nyugalma húzódott. Amint az a 14 éves korában készült OTTHONI HÁZ című gyermek rajzán is látható. A Szent László Gimnázium tanulójában, az osztály „szépségkirálynőjében” Bíró Béla tanár úr felfedezte a tehetséget, s a KULACS című vízfestménye csak megerősíti rajztanára ítéletét. 1931-től a fővárosban éli az akkori időszak értelmiségi, művész tanulóidejét, nyomorát. Hiába sorolták be a Szocialista Képzőművészek Csoportjába, őt a proletár témák nem érdekelték, s bizony megizzadtak a teoretikusok is, mégsem tudták művészetét „rendszerbe rakni”. Igazából Szentendrén szabadult meg véglegesen a tematikai kötöttségektől Vajda Lajos sajátos szürrealizmusa volt rá nagy hatással. Érdekes, hogy a következő viszonylag boldog időszaka, egy nehéz és veszélyes történelmi helyzethez kötődik. A német megszállás elől az erdők, hegyek övezte parányi gerecsei faluba húzódik. Bajót csendje, békéje, de egyben mérhetetlen szegénysége elemi erővel hat rá. Innen ered a növények lelkiesítése, emberi tulajdonságokkal való felruházása. Ezen időszakra utal az ESŐ című pasztellképe. A háború befejeztével a nagyvilághoz való művészi felzárkózás ígéretét hozta a fiatal, lelkes művésznek az Európai iskola, amely jóízű és tudatépítő eszmecserék elsőszámú színtere volt. Szántó Piroska itt nagyon jól érezte magát, alkotói világában megerősödött a vonalak játéka, a természetből való absztrahálás. Az erdők, mezők látványa szolgált alapul a költői megfogalmazáshoz. E korszakból való a ZÖLD DOMB című akvarell képe. Ennek az iskolának köszönhető az elvonatkoztatókészség megerősödése. Ez az időszak, azonban nagyon hamar elmúlt, s a kommunizmus évei a megcsalatottság, a bezárkózás évei lettek. A szorongás fájdalmas nyomokat hagyott az életmű egészén is. Legjobban talán a sematikus emberábrázolástól viszolygott, s amennyire kényszeríteni akarták erre, ő annyira menekült előle. Nyolc évi hallgatás után született a TAVASZI DOMB című képe. Az 1960-as években kezd újra erőteljesebben megszólalni. A balatonfelvidéki pléhkrisztusokban, kissé naiv, tiszta népi istendicsőítés összekapcsolódik a művésznő megtérésének bonyolult folyamatával. Ő ugyanúgy rátalált Istenére, mint jeles társa, Vas István. Szántó Piroska antropomorfizmusának tengelyében az élet és a halál, illetve a szerelem - szeretet áll, s annak tökéletes kifejezése, hogy Krisztus győzedelmeskedik a halálon. A ROZSDÁS KRISZTUS című képe talán az emlékkiállítás egyik fő műve. A csorgatásos technikájú képei, egyetlen lendülettel készültek, a vonalvezető gesztus ismételhetetlensége jelenik meg, s a vonalrend annyira felmagasodik, hogy képes a legfőbb értékké válni. Ilyenek a LÁMPA ALATT, illetve az ELMOZDULT SÍR, az ARANYKOR, SZERELMESEK című alkotások, a szerelmesek sorozatból. Különösen ez utóbbi képsorozatán érződik a létezés igenlése és szépsége, hiszen ezek időtlen képek, egy síron túli örök szerelem képei. Társa, Vas István, aki megjelenik a LÓ ÉS LOVASA című alkotáson, de ott van a ló is, amit felfoghatunk a szabadság szimbólumának, a Pegazus lovának, vagy a vágtató sors megjelenítéseként, de ott érezzük Szentendre lovai mellett, a gyermekkorban megcsodált félegyházi lovakat is. S milyen szeretetet sugároznak a BEVONULÁS TOLEDÓBA c. kép Szent családjának összehajtó arcai? De a szerelemben, a fényben ott lapul az árnyék is, az élet mellett, a halál is. Az ÖNGYILKOSOK vagy ZUHANÁS emberpárja a megsemmisülésbe bukás alakjai. És itt van a híres, az utolsó időszakban készült KÉK SZERELMESEK sorozat egyik nagyszerű darabja is. A 80-as években megjelennek a fakult-barnás, régi fényképekre emlékeztető formációk. Az idő fátyla mögül előúsznak, egy sosemvolt családi album komoly képei. Egy olyan albumé, amely más családoknál a szekrények polcain, vagy a fiókokban van. Szántó Piroska kénytelen a gyermekkori emlékekből öszszerakosgatni az ősök alakjait, és idillivé varázsolni az összhangot. Ilyen alkotás a KÖTŐISKOLA c. festménye. Az utolsó években, bár képein, rajzain mindig ráismerhetünk a tárgyra, vagy részleteire, a művésznő eljut odáig, hogy a látványelemek megszabadulnak a naturalista jelentésüktől. A finom pasztellképek valósággal lebegnek a háttérben, újra előkerülnek a soha el nem feledett növények, s előttünk áll a természettel rokon nyugalmú és fenségesen dolgozó ember örökkéválósága. A KARFIOL, a BARNASZEMŰ, a FOSZTÁS, a BAGOLY alkotások puha valóságukban pihennek a helyükön. S mielőtt elhagynánk az emlékkiállítás termét, nézzünk még egyszer vissza. Minden alkotásból Piroska néni aggódó tekintetét érezhetjük, vajon tetszik-e az otthoniaknak? Mert élete utolsó hetében is nagyon készült, nagyon aggódott, hogy hogyan fogadják az „otthoniak” a képeit, tetszik-e nekik! Most már megnyugodhat Piroska néni, tetszik az itthoniaknak! Rosta Ferenc Üzenet Piroska néninek 2000. augusztus 11.