Félegyházi Közlöny, 2000 (9. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-11 / 3. szám
8. oldal Félegyházi portrék Az ökölvívó edző A Kiskunfélegyházi Honvéd Ökölvívó Szakosztálya évtizedek óta jelentős szerepet töltött be a város sportjának történetében. A sportág mindig értő kezekben volt Egy ilyen neves szakember Molnár László edző is, aki immáron húsz esztendeje irányítja a szakosztályt. Molnár László 1946-ban született Kiskunfélegyházán. Iskoláit is itt végezte, majd 1961-ben jelentkezett az ökölvívó szakosztályba. Jellemző volt az akkori pénzszegény időkre, hogy első bokszcipőjét a MÉH telepen vásárolta. Ebben az időben igen sok kitűnő versenyző öklözött a szakosztályban, akik példaképül szolgáltak számára. Közülük a legjobbak: Nagy Imre, Surján Lukács, Szőke József, a Vígh testvérek voltak. A fiatal tehetség, Molnár László először serdülő, ifjúsági, majd felnőtt versenyzőként szerzett díjakat, értékes helyezéseket. A Tóth György edző irányította csapattal pedig ezüstérmesek lettek a II. osztályú Magyar Bajnokságon. Molnár László korán belekóstolt az edzősködésbe Gyuri bácsi oldalán. Alig négy évvel később már segédedzői oklevéllel, hivatalosan „segített” a mesternek a fiatalok oktatásában. Ő kezdett foglalkozni azokkal a gyerekekkel, akik később kiváló versenyzőként sok örömet hoztak a szakosztálynak. A legtehetségesebbeknek, legeredményesebbnek a Borbély testvérek: Sanyi, Miklós és Pista bizonyult. Borbély Sándor technikailag és szellemileg az egyik legjobb volt közülük. A Magyar Bajnokságig vitte, de a folytatást sérülése megakadályozta. Pista többszörös bajnoki cím után a válogatottba is bekerült. A félegyházi közönség és az ellenfelek hamar megtanulták, rajtuk kívül a Pintér, Hideg és a Samu nevet is. Rajtuk kívül még igen sok neves versenyzővel foglalkoztak, akik itt töltötték ki a katonaidejüket és addig itt versenyeztek Kiskunfélegyházán a Honvéd színeiben. Tóth György nyugdíjba vonulása után 1980-tól Molnár László vezetőedzővé lépett elő. Keze alól olyan ökölvívók kerültek ki mint Mizsei György, Szász Árpád, Gondi János, Rácz Miklós, Rácz Ferenc, Rimóczi János, Magyar István, Hideg Szilveszter. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a katonaidejüket itt töltő versenyzők közül Pintér István, Magyar István, Hideg Szilveszter, Kovács Mihály a leszerelésüket követően magyar bajnokok lettek eredeti egyesületük színeiben. A helyiek közül Mizsei, Szász és Rimóczi voltak a legeredményesebbek. Mizsei Gyuri adottságai, tehetsége révén klubjának és edzőjének, a városunknak, és a magyar válogatottnak is sok szép sikert hozott annak ellenére, hogy tehetségét nem mindig a sportág javára hasznosította. Hét magyar bajnoki cím, két EB bronzérem, egy olimpiai bronzérem, 40-szeres válogatottság bizonyította adottságait, de sokkal többre is vihette volna. Mizsei kisebb kitérő és kihagyás után, most újra felvette a kesztyűt és jár az edzésekre, tehát még nem adta fel. A fiatalabbak közül Molnár László edző most újabb tehetségekkel foglalkozik, akik tovább öregbíthetik a szakosztály hírnevét. Seres Nándor, Szabó Ferenc, Kovács János, Pap László, Nagy Tibor (junior bajnok) és Jókai Zoltán. Bár az utóbbi versenyző egy ifi bajnoki cím, két Diákolimpiai 2. hely, egy Magyar Bajnoki 3. hely után, indoklás nélkül megvált az egyesülettől, ami nagy csalódást okozott edzője számára. Molnár László az elmúlt húsz év alatt közel ezer gyerekkel foglalkozott, közülük azonban - ahogy ez szinte minden sportágban előfordul - mintegy 50-55 gyerekből lett versenyző. Az ökölvívás nem kisasszony sport, kemény munkát, fegyelmet és sok edzést kíván, de aki állja a megpróbáltatásokat, az egy idő elteltével sikereket könyvelhet el. Mindezen túl edzett erős emberré válik. A munkája mellett Molnár Lászlónak a család, a hobby-kert gondozása és újabban Fanni nevű kis unokája jelenti a legnagyobb örömet. Edzői munkájáért már több alkalommal kapott elismerést a várostól és az Ökölvívó Szövetségtől, ami további tettekre ösztönzi a kiváló edzőt. N. L. Jogadási Közlön. 2000. február 11.