Félegyházi Közlöny, 2000 (9. évfolyam, 1-26. szám)

2000-02-11 / 3. szám

6. oldal Programajánló Móra Ferenc Művelődési Központ, Gergely Róbert és Végvári Ádám tart lemezbemutatót Valentin Nap alkalmából február 14-én 18 órától a színházteremben. A Filharmónia bérletsorozat soron következő előadásában február 24-én 15 órakor Káltai Márk és a Kecskés együttes lép fel. A Makói Grafikai Művésztelep alkotóinak munkáiból nyílt kiállítás február 8-án az aulában. A tárlat február 23-ig tekinthető meg. Gubcsi Tibor fes­tőművész képeiből nyílik kiállítás február 17- én 17 órakor a galériában. Szántó Tibor fotóiból láthatnak ízelítőt február 25-től a művészetbarátok az aulában. Iparosok Székháza: A Kender zenekar lesz a vendége február 18-án, a 18 órakor kezdődő Gulyás László féle táncháznak. Kiskun Múzeum: Kincsek az út alatt címmel Wicker Erika régész tart előadást február 14-én 17 órai kezdettel a Félegyháza környéki ásatásokról. Városi Könyvtár: A farsangi néphagyomány jegyében ren­deznek játszó- és fonóházat február 12-én 9-12 óra között a Gyermekkönyvtárban. Szent István koronázása és szentté avatása címmel Talapka István az Ótemplom plébánosa tart előadást február 17-én 18 órakor a Hattyúházban. Pályázati figyelő Városi Könyvtár szolgáltató rovata Soros Alapítvány pályázatai: 1. Betegjog, betegcsoportok néven pályázatot hirdet a betegek jogainak érvényesítését, valamint a krónikus betegek szervezett önsegítését és sorstársi segítését célzó programok támogatására. A pályázók köre: jogi személyek, civil szervezetek, sorstársi- és önsegítő csoportok. Határidő: április 14. 2 East-East program. Célja: a Közép- és Kelet- Európában lezajlott változásokat követően a program segítséget kíván nyújtani abban, hogy az egyidejűleg több országot érintő, együttműködésen alapuló kap­csolatok kiépítésével gyakorlati megoldásokat keres­ni a társadalmak előtt álló komplex problémákra. A 2-3 oldalas angol nyelvű pályázatokat folyamatosan várja az alapítvány. 3 Települési egészségterv elkészítése. Célja: a közösség életminőségét és egészségét javító prog­ramok megvalósításának támogatása. Beküldési határidő: március 31. XII. Nemzetközi Irodalmi Pályázat. A FAOSZ pályázata a hazai és külföldön élő magyar szerzők részére. Célja: hozzájárulni a millenniumi ünnep­ségek méltó megünnepléséhez. Műfaja: líra, kispróza, jelenet. Beadási határidő: június 5. Pro Renovanda Cultura Hungáriáe Alapítvány Karácsony Sándor Emlékére Szakalapítvány pályá­zata. Célja: a helyi művelődési igények kielégítésre, a hagyományok ápolására, újraélesztésére szervező­dött közösségek, egyesületek, csoportok, alkotómű­helyek tevékenységének támogatása. Benyújtási határidő: április 6. A Természetjáró Fiatalok Szövetsége „Bemu­tatkozunk” címmel természetjáró fiatal csoportok részére hirdeti meg pályázatát, azzal a céllal, hogy ezen csoportok tevékenységét megismertesse, rang­ját, szakmai elismertségét erősítse. Pályázhatnak közösségek. A nevezési határidő: február 29. A pályázatokról részletesen tájékozódhat a Városi Könyvtár pályázati lapjaiból. Kállainé Vereb Mária ja&:házi,,Közlö 2000. február 11. „Keserédes kiállításmegnyitó” Lassan 10 éve annak, hogy a Móra Ferenc Művelődési Ház akkori igazgatója - Fenyvesi István - jó kapcsolatot épített ki a dél-alföldi régió művé­szeivel, művészi csoportjaival. Ennek a baráti kapcsolatnak egy újabb bizonyítéka a feb­ruár 8-án megnyílt „Válogatás a Makói Művésztelep grafikai anyagából” című kiállítás a művelődési ház aulájában. Bizony nagyon tanulságos egy ilyen tárlattal szembe­kerülni a szakmabelieknek. Egyrészt, mert vajmi keveset tud egy átlag félegyházi polgár arról, hogy ott a délkeleti végeken, a mai magyar határ mellett milyen művészeti tevé­kenység folyik?! Másrészt, mert a kiállítás láttán kiderül, hogy az érdeklődő néző az 1980-90-es évek magyar grafi­kájával találja magát szemközt. Az előzőekben leírtak miatt talán érdemes röviden foglal­kozni a makói művésztelep történetével. Az előzmények az 1920-as évek közepére nyúlnak vissza, amikor a romantikus lelkületű Rudnay Gyula érkezett tanítványaival a Maros partjára, hogy nyaranta művésztelepet varázsoljanak a közösségek iránt fogékony városkába. Ezt a szellemet élesztette újjá az 1970-es évek­ben, amikor különböző művé­szeket hívtak Makóra belföld­ről, a Vajdaságból, Erdélyből. 1977-től már kimondottan grafikusok érkeztek a telepre, s az akkori modern grafikai stílus, a transzavantgárd vilá­ga, a kísérletezgetés szabadsá­ga e tájékon tért hódított, és biztosította a magas művészi színvonalat. 1980-as évek vé­gére a telep túlnőtte önmagát, majd az addigi világ lassan megszűnt. Ezután ismét „nemzetközi” alkotókat láttak vendégül. Ez a tárlat városunkban meglepetést, csodálkozást eset­leg értetlenkedést fog kivál­tani, pedig a rendezők igye­keztek a 10 művész alkotásait úgy összeválogatni, hogy tükrözze a művésztelep fény­korának főbb jellegzetességeit. A képsor intellektuális alapállású, alkotóik közeledtek a multimedialitáshoz és a gon­dolkodó grafikát művelték. Fő erősségük a fotó, a fotó transz­­formációja, de megjelenik a nyomtatott szöveg is. A jó műhelyháttér nyomán tudták a nagyipari sokszorosító grafikai eljárást ilyen magas szinten megvalósítani, s egyben tanúi lehetünk a grafikák szí­nesedésének. A fotó, az akcióművészet elemeivel, az időtényezőt hangsúlyozták, ezáltal új tartalmi elemekkel gazdagították ezt a műfajt. Ezekkel a megoldásokkal a történelmi idő és a szubjektív idősíkok egymásba csúsznak, tünékeny létünkre emlékeztet­nek miközben kozmikus kép­zetet, a végtelenség érzetét keltik. Láthatjuk tehát hogyan sza­badultak ki a 80-as években a művészek gondolataik szűk köréből, amikor technikát és lehetőségeket kaptak. A sok jeles alkotó közül talán a leg­nagyobb nevet emelném ki. Banga Ferenc grafikus­­művész, akinek sokat sejtető című (Semmi sem az, aminek látszik) sorozata a legjobban hordozza a gondolatiságot. Eddig volt az „édes”. A „keser”? Hát azt bizony sike­rült megint Kiskunfélegyházá­nak produkálnia azzal, hogy egy olyan - jelentős - tárlat nyitódott városunkban, ahol három (!) fő volt a megnyitón. Ami leginkább szomorú, hogy egy olyan kisvárosban, ahol több mint 40 fő vallja magát alkotónak, és működik egy Holló László kör, s ahol egymás kiállításaira virágcso­korral „illik” érkezni, mind­össze egyetlen egy félegyházi művész tartotta fontosnak a megjelenést a magyar grafika jelentős egyéniségeinek képei előtt. Rosta Ferenc Látogatás Morell Mihály műhelyében Bátran kijelenthetjük, hogy az országban kevés az a nagyobb, de főleg az a kisváros, amely annyi neves alkotóművészt adott már eddig is Magyarországnak, a világnak, mint Kiskunfélegyháza. A Holló László, Szántó Piroska, Kovács Ferenc fémjelzett alkotói sor­ban ott találjuk Morell Mihály nevét is. Ő ugyan nem városunk szülötte, a történelem vihara sodorta városunkba a családját, a vaj­dasági Zomborból. A gimnáziumi éveit Szán­tó Piroska osztálytársaként végezte, majd az intézet legendás rajztanárát, Bíró Bélát helyettesítette egy rövid ideig. A tehetsége Budapestre vitte, ahol elsősorban a filmszak­mában, majd a szobrászatban vívott ki orszá­gos hírnevet. A 87. életévét taposó fiatalos lendületű művész az elmúlt héten látta vendégül műtermében Kiskunfélegyháza város küldöttségét. A Lehel utcai lerobbant bérház második emeletén lévő alkotói szen­télyben a polcokon sorakoznak a barátok, filmrendezők, filmes szakemberek, munkatár­sak portréi, s mellettük a jellegzetes morelli figuratív alkotások tekintenek le szigorú rend­ben a betérő vendégekre. A bronz döbbenetes orgiája. Miután megcsodáltuk az ismert, de még inkább a kevéssé ismert remekműveket, a művész úr egy teljesen új, eddig kevésbé előtérben lévő műfajban mutatta meg legú­jabb alkotásait. Megismerhettük a fény és a tér festőjét! Ahogy bemutatta az elkészült képeit, egy igen érdekes, kozmikus világkép bontakozott ki a vásznakon. Ezeken az alkotá­sokon a művész belső világa volt a meghatározó. A színekből, elsősorban a lilák és árnyalataiból indul ki, és olyan konstruk­ciót valósít meg a formákkal ötvözve, mely az élő természetet sugallja. A festett formák illetve ki nem formált absztrakt alakzatok kavarognak, keringenek a kozmikus végtelen­ben. A műveket nézve úgy tűnt, mintha zenét hallgattunk volna. Morell Mihály képein a zene van jelen látható módon, a legkülön­bözőbb formákban és színekben. Egy nagy­szerű hangulat, amely megnyitja a végtelent az ember számára. Ezekből az absztrakt for­mákból egy kiváló tartalmi és formai har­móniát teremtett. A rövid két óra gyorsan eltelt, s olyan élményben volt részünk, mely keveseknek adatik meg, láthattuk egy nagy művész síkkal-térrel való kompozíciós játéká­nak minőségi szinten való megvalósulását.

Next