Félegyházi Közlöny, 2002 (11. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-11 / 1. szám
2. oldal éleűyházi Közlöny Karácsony, új esztendő, remények... Ismét elrohant egy év, a tyúklépésnyit hosszabbodó nappalok dajkálják a megszületett 2002. esztendőt. Pár napja még pezsgővel koccintottunk, ma már a mindennapokkal gyűrkőzve tesszük dolgunkat. Kétkedéssel, kérdésekkel és talán reményekkel. Karácsony ünnepén feltöltődve emberi érzésekkel - a kíméletlen mindennapos „taposás” után jóleső pár nap szünet -, szerencsés esetben a családi szeretetben eltöltött órák rövid időre feledtetik az elmúlt hónapok kudarcait, csalódásait. Utána Szilveszter, és egy pillanatra megáll az idő. Az emlékezet éveket, évtizedeket ugrik vissza, a karácsonyfa díszítések örömére, a nagymama süteményére, a szeretett szülők könnyes arcára a Himnusz alatt. Ezek a percek soha nem jönnek vissza, de örökké megmaradnak. Egyben a számvetés időszaka is ez, az egyén, a családok, közösségek és az egész ország számára. Vajon megtettünk-e mindent, képességeink és lehetőségeink szerint úgy, hogy közben másoknak nem ártottunk? A megbolondult világ, a gazdagok és szegények között növekvő szakadék, az emberi, erkölcsi értékek fellazulása, a terrorizmus, a földgolyó-szerte fellobbanó háborús tűzfészkek az emberiség létét veszélyeztetik; a hektikus világpiac, a technikai haladás és annak ellentmondásai szüntelenül átrendezik az értékviszonyokat, iparágakat, nemzetgazdaságokat értékelnek le, egész régiókat hozhatnak válságos helyzetbe. Mindig vannak nyertesek és vesztesek. Ezt a társadalom akkor fogadja el - legalább részben ha a szerencsésebbek valóban tehetségük, munkájuk, szorgalmuk révén jutnak előbbre, és nem úgy, mint manapság gyakorta, amikor a sokszor kihívó és kirívó vagyongyarapodás mögött számos esetben nincs teljesítmény, a társadalom számára hasznos tevékenység. A „nyerteseknek” azt is be kellene látniuk, hogy sehová nem vezet az az út, ahol a lemaradóknak, betegeknek, idősebbeknek és gyermekeknek, ha szükséges azok nem nyújtanak segítő kezet, akik tudnának és akiktől elvárható lenne. A politikai és gazdasági elit jelentős része ettől még messze van. Butaságával, kevélységével, harácsolásával, korruptságával talán saját pozícióit is aláássa, ami önmagában nem volna baj, sőt inkább ennek kellene természetesnek lennie. Inkább az okoz problémát, hogy eközben apad a választópolgárok hite a jövőben, a demokráciában, ami szerencsétlen körülmények között magát a demokráciát is veszélyeztetheti, de a társadalmi-gazdasági haladást mindenféleképpen lefékezi, így lassabban léphetünk előre (?) a lehetségesnél, rengeteg a felesleges áldozat, a megtört emberi sors, az értelmetlen, időelőtti halál, a meg nem született gyermek. Az elmúlt év a fenti szempontokból is ellentmondásosra sikeredett. A gazdasági fejlődés jelentős lasssulása - egyre távolodunk a soha el nem ért, és valószínűleg soha nem is komolyan gondolt és ígért évi 7 %-os gazdasági növekedéstől - mellett is az állam igen jelentős többletbevételekre tett szert, melynek elosztása/elosztogatása felemásan történt: szinte semmi nem jutott az egészségügynek, alig a nem kormánybarát önkormányzatoknak, jóval kevesebb a propaganda által sulykoltnál a pedagógusoknak, a többszöri, csepegtetett nyugdíjemeléssel és a szándékosan alultervezett inflációval félrevezetni próbált nyugdíjasoknak, szintúgy a mindennap robotoló bérből-fizetésből élőknek... Kiskunfélegyháza sem kapott 2001-ben az állami apanázsból a kórház, a Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola rekonstrukciójára, a Fürdőszálló és Strand újjáépítésére, ugyanígy nem sikerült előrelépni - talán a miniszteri előszobáztatásig eljutott a terv a várost elkerülő útszakaszok megépítésében, míg az „Orbán-Szabó csomag” keretében felszámolták a nagy múltú laktanyát és helyőrséget. Van és lesz is tennivalónk tehát bőségesen 2002-ben! A mindennapos tisztességes munkavégzéssel, felelősségteljes politizálással, személyes példamutatással - a társadalmi munkamegosztás és a „hatalmi ranglétra” bármelyik fokán -, egymás ember számba vételével lesz esélyünk újra lendületet venni, boldogabbá tenni jövőnket. Ehhez kívánok minden olvasónak, félegyházi polgárnak és családnak, békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt. Dr. Garai István Cél: a vidék felzárkóztatása A FKGP megyei szervezete két országgyűlési jelöltet indít a tavaszi választásokon. A 3-as számú választókörzetben Berecz Józsefet, az 5-ös számú választókörzetben dr. Kovács Józsefet jelölik. Lapunk riportere programjukról faggatta a két kisgazda politikust. Berecz József a 3-a számú választókörzet országgyűlési képviselőjelöltje elmondta, az FKGP programja három részből tevődik öszsze. A legnagyobb hangsúlyt az országos irányvonal, az országgyűlési képviselőjelölt elgondolásai mellett - a lakossági igények kielégítése kapja. Ebből adódóan a legfontosabb megvalósításra váró feladtok: a külterületi utak, úthálózat fejlesztése, a villany, a víz, és a szennyvízhálózat kiépítése a településeken és a tanyás vidékeken. Köztudott, a tanyai földúthálózat jelenleg a senki földje, az önkormányzatok ugyanis nem igazán törődnek karbantartásukkal. Sok esetben az, hogy egyáltalán járhatóak, az ott élőknek köszönhető. Az állatállomány növelése, a mezőgazdaság fokozott támogatása ugyancsak kiemelt feladat. Meg kell állítani az állatállomány csökkenését, hisz a jelenlegire nem lehet piacot építeni. Elengedhetetlen az FKGP eddig még meg nem valósított programjának teljesítése. Megyénkben is akad bőven tennivaló annak ellenére, hogy a programok nagy része már megvalósult. Ez az arány Félegyházán és környékén 60%-os. A teendők között szerepel az idősek ellátásának rendezése, a pályakezdő fiatalok munkához juttatása. A vállalkozók támogatása: kedvezményes hitelek folyósítása, adómentesség. A vadászati törvény megváltoztatása. A földtulajdonosnak ma nincs beleszólása abba, hogy kik, mikor gázolnak át a földjén. Megnyugtatóan rendezni kell az árterületi földek ügyét. A területeket vagy ki kell vonni a termelésből és fásítani, vagy támogatást kell folyósítani a tulajdonosoknak. Dr. Kovács József az 5-ös számú választókörzet kisgazda országgyűlési képviselőjelöltje elmondta, az elmúlt tizenkét évben tapasztalhattuk, a választások előtt számtalan mennyiségben érkeztek ígéretek, melyek később nagyon szerényen teljesültek. Bár külsőre úgy tűnik történtek és történnek a városban intézkedések, fejlesztések, azonban mégis az tapasztalható, hogy a környékbeli települések sokkal dinamikusabban, rugalmasabban, erőteljesebben fejlődnek. Ennek okát szerencsés lenne tisztázni, a problémákat megoldani. Mindenki számára egyértelmű, ennek a városnak egyik szégyene a lepusztulás határára került Fürdőszálló. Az elmúlt tizenkét évben az ígéreteken kívül szinte semmi sem történt. Szerencsés lenne most már érdemben tenni valamit, legalább állagmegóvás szintjén. Ugyanez vonatkozik a Halászcsárdára is. Elengedhetetlen az E5-ös autópálya továbbépítése, az elkerülő út megvalósítása. Addig is meg kell oldani a kamionforgalom kitiltását. Fejleszteni kell a város infrastruktúráját, folytatni kell az útépítéseket, megoldani a parkolási gondokat. Ki kell használni a város természeti kincseit, lehetőségeit a turizmus fellendítése érdekében. Szállodát, sportcsarnokot kell építeni Félegyházán. Az FKGP megyei egészségügyi programjában - melynek elkészítésében magam is részt vettem - kiemelt szerepet kap a megye kórházainak, ezen belül a betegellátás szempontjából számunkra központi jelentősséggel bíró, félegyházi Városi Kórháznak a fenntartása. A másik kiemelkedő jelentőségű feladat a mentőállomások terepes mentőautókkal történő ellátása. (A terepes mentő, a tanyai földutakra tervezett jármű. Úgy gondolom, nem szabad felelőtlenül ígérgetni, csak olyan dolgokat kell felvetni, megemlíteni, amit az ember meg is tud valósítani, mely később számon kérhető az illetőn. Én ilyen szinten gondolom a politizálást. Véleményem szerint csak hitelességgel, őszinteséggel, a problémák mélyének megkeresésével és az igazság kiderítésével tud előre lépni ez a város. Ennek szellemében kívánok tevékenykedni. Berecz József 2002. január 11.