Félegyházi Közlöny, 2002 (11. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-11 / 1. szám
2002. január 11. Félegyházi Közlöny Az év első félegyházi babája Az újév első félegyházi babája, László Alexandra január 2- án, 6 óra 8 perckor született meg a városi kórházban, dr. Rigó Imre szülészorvos segítségével. Édesanyja Gál Ilona, édesapja László Andor, valamint kistestvére már alig várták, hogy hazavigyék az új jövevényt otthonukba. Az újszülöttet és édesanyját január 3-án Ficsór József polgármester köszöntötte ajándékkal és virágcsokorral. Ünnepi hangversenyek Idén is színvonalas zenei rendezvények zajlottak városunkban december végén. A Batthyány Lajos Általános Iskola 15-én a Szent István Templomban adott karácsonyi koncertet. Közreműködött: Csonka Szilvia, Tóth Anita, Varga Dánia, Szatmári Imre, Muladi József és a Pedagógus Kamarakórus. A József Attila Általános Iskola énekkara 18-án az Ótemplomban tartotta hagyományos ünnepi koncertjét. A hangversenyt a Pedagógus Kamarakórus, Tarjányi Béla, az Ótemplom kántora és Seres József zongoratanár fellépése színesítette. A legrangosabb esemény azonban az idén is a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar december 22- 23-i, valamint a január 1-i fellépése volt. A Karácsonyi Koncerten Carpentier, John Williams, Philip Sparke, Elton John, Peter Edge, Bryan Adams, Ernest Gold, Julius Fucik, Otto Schwarz művei csendültek fel Jankovszki Ferenc, Sajti Erzsébet és Tóth László vezényletével. A komolyabb darabok után a szórakoztatást szolgáló művek következtek. A hangulat megteremtésében nagy szerepet játszott a Jankovszki Zoltánná vezette Félegyházi Mazsorett Együttes. Az Újévi Koncert második alkalommal került megrendezésre, ami úgy tűnik, ismét egy újabb hagyománnyá váló rendezvénnyel gazdagítja városunk zenei életét, lehetőséget adva újabb művek betanulására, és bemutatására, továbbbővítve a zenekar repertoárját. Nyílt tér Szolgáltatás, vagy kiszolgáltatás? Több bankfalui lakos fordult hozzám felháborodottan az elmúlt hetek sorozatos áramkikapcsolásai miat. Több napon át ugyanis reggel 8-9 órától délután 3 óráig nem volt áram ebben a városrészben. A lakók egyrészt azt sérelmezték, hogy a szolgáltató nem tájékoztatta előzetesen közvetlenül a lakókat az áramszünetről, másrészt, a napi hat-hét órás áramkimaradás miatt az itteni vállalkozók csaknem egy héten át dolgozni, a kisgyermekes családok pedig fűteni sem tudtak. Felkerestem a DÉMÁSZ helyi kirendeltségét, ám Hatvani Béla üzemeltetési vezetőt csak telefonon tudtam utolérni. Ő azonban a Szegedi Igazgatósághoz irányított. Kérdéseimet a titkárságon regisztrálták, majd egy óra elteltével telefonon hívott vissza Kecse Nagy Sándor kommunikációs vezető. Közölte, hogy az áramkimaradás előre bejelentett áramszünet volt, amit a megyei napilapban tettek közzé. A szakemberek egy 20 kilovoltos hálózat átépítésén dolgoztak, ugyanis a korábbi hálózat már életveszélyessé vált. Észrevételemmel, miszerint szerencsésebb lett volna, a lakókat szórólapon, vagy legalább a helyi lapokban, elektronikus médiumokban tájékoztatni az áramszünetről, Kecse úr is egyetértett. Tény ugyanis, hogy csak a lakók kisebb hányada olvassa a megyei lapot, s akkor sem biztos, hogy megtalálja benne azt a két rövid sort, amely az áramkikapcsolásról informál. A kommunikációs vezető azt is elismerte, hogy télvíz idején hiba volt naponta ilyen hosszú időre áram nélkül hagyni a fogyasztókat. ígéretet tett arra, hogy a jövőben átgondoltabban és humánusabban járnak el a hasonló esetekben. Tájékoztatásul közölte, hogy a munkálatok befejeződtek. A kérdés csupán az, hogy reklamáció nélkül miért nem így működnek a dolgok? Gy. Mészáros Ágnes 5. oldal Hatvannégy perc alatt a bank körül 2001. december 10. (hétfő) 9 óra 52 perc. Megérkezem a (nevezzük) Árucsere és Kölcsönbank pénzkiadó automatájához, s velem csaknem egy időben jön egy munkatársam is. Több sorstárssal várakozunk. Az ügylet viszonylag gyorsan halad. Az automata szelektál. Van, akinek ad pénzt, s van, akinek nem. De nemcsak annak nem ad, akinek nincs pénz a számláján. A kollégámmal mi sem kapunk. A gép indokként kiír ezt, azt. Sebaj. A haverral bemegyünk a bankba, hogy felvegyük a fizetésünket. 10 óra 02 perc. Bent 3 ablaknál 3 kedves hölgy, s összesen 5 ügyfél. Gyanútlanul és némi rafinériával az első (ügyfél nélküli) ablakhoz megyünk munkatársammal. A másik két ablaknál lehet pénzt felvenni, mondja ő. Odaállunk a másodikhoz, ahol egy ügyfél kiszolgálását végzik. 10 óra 04 perc. Ez gyorsan meglesz. - gondoljuk. Az előttünk lévő ügyfél 10 óra 08 perckor elmegy. Na, most jövünk. véljük naivan. A második ablaknál lévő kedves hölgy azonban szintén elmegy, be valahová a bank belső helyiségeibe. Szó nélkül, ránk se hederítve. Fél szemmel átsandítunk a hármas ablakhoz, ahol két ügyfél áll azegyiket épp ügyintézik, s egy táskányi pénz átadását bonyolítják, mögötte egy fiatal házaspár várakozik. Az anyuka babakocsiban egy 1 év körüli picit ringat, aki mit sem sejtve szemlélgeti a külvilágot. Várunk. 10 óra 21-kor a kettes ablak hölgye kijön a bankbelsőből. Sétál 2-3-at le-föl, de nem foglalkozik velünk. Egy fél perc múlva a kettes ablak hölgye ismét eltűnik a bankbelsőben. 10 óra 39 percig nem is látjuk a külső színen, akkor is csak egy rövid kinézés erejéig. Közben az egyes ablaknál a hölgy nyugodtan ül ügyfél nélkül, a hármas ablak hölgye látható koncentrálások közepette küszködik a több milliós hölgy pénzkiadásával, az ügylet adminisztrálásával. De, dolgozik becsülettel! Közben kissé megingok, nemcsak a türelmemben, de a hitemben is. Lehet, hogy mi vagyunk a hibásak? Miért nem szóltunk a kettes ablak néha kijövő hölgyének, hogy tessék már kiszolgálni, hisz azért várunk itt régen? Bár magától is rájöhetett volna, hisz bankban vagyunk, nem kiállító teremben. Kiszolgálásra várakozunk, nem a berendezésben és az ügyintézőkben gyönyörködünk. Mondanom sem kell, hogy a kettes ablak hölgyének se híre, se hamva. Mintegy 3 perc múlva a fiatal házaspár elmegy, s végre mi is sorra kerültünk a hármas ablaknál kollégámmal. Személyi igazolvány, PIN-kód beütés, adminisztrálás ide-oda, s fejenként 4-5 perc alatt leküzd bennünket a hármas ablak hősiesen dolgozó alkalmazottja. 10 óra 56 perckor munkatársammal boldogan kiléphettünk a bankból a szabadlevegőre, zsebünkben a fizetéssel. Mondhatja némely olvasó, hogy jogtalanul rágalmazok. Higygyék el, így történt, ahogy leírtam. Tanú rá munkatársam és sorstársam. De mi alapjában béketűrő állampolgárok vagyunk és szeretjük a bankunkat, de ha kérhetnénk a 2002-es első pénzfelvételnél egy kicsit gyorsabb ügyintézést szeretnénk! Ebben a reménybeli Boldog Új Évet kívánok a Banknak és Valamennyi Félegyházinak! - engyé