Félegyházi Közlöny, 2002 (11. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-11 / 1. szám

2002. január 11. Félegyházi Közlöny Az év első félegyházi babája Az újév első félegy­házi babája, László Alexandra január 2- án, 6 óra 8 perckor született meg a váro­si kórházban, dr. Ri­gó Imre szülészorvos segítségével. Édes­anyja Gál Ilona, édesapja László An­dor, valamint kistest­vére már alig várták, hogy hazavigyék az új jövevényt ottho­nukba. Az újszülöttet és édesanyját január 3-án Ficsór József polgármester kö­szöntötte ajándékkal és virágcsokorral. Ünnepi hangversenyek Idén is színvonalas zenei rendezvények zajlottak városunkban december végén. A Batthyány Lajos Általános Iskola 15-én a Szent István Templomban adott karácsonyi koncertet. Közremű­ködött: Csonka Szilvia, Tóth Anita, Varga Dánia, Szatmári Imre, Muladi József és a Pedagógus Kamarakórus. A József Attila Álta­lános Iskola énekkara 18-án az Ótemplomban tartotta hagyomá­nyos ünnepi koncertjét. A hangversenyt a Pedagógus Kamarakó­rus, Tarjányi Béla, az Ótemplom kántora és Seres József zongora­tanár fellépése színesítette. A legrangosabb esemény azonban az idén is a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar december 22- 23-i, valamint a január 1-i fellépése volt. A Karácsonyi Koncerten Carpentier, John Williams, Philip Sparke, Elton John, Peter Edge, Bryan Adams, Ernest Gold, Julius Fucik, Otto Schwarz művei csendültek fel Jankovszki Ferenc, Sajti Erzsébet és Tóth László vezényletével. A komolyabb darabok után a szórakoztatást szolgáló művek következtek. A hangulat megte­remtésében nagy szerepet játszott a Jankovszki Zoltánná vezette Félegyházi Mazsorett Együttes. Az Újévi Koncert második alka­lommal került megrendezés­re, ami úgy tűnik, ismét egy újabb hagyománnyá váló rendezvénnyel gazdagítja városunk zenei életét, lehe­tőséget adva újabb művek betanulására, és bemutatásá­ra, továbbbővítve a zenekar repertoárját. Nyílt tér Szolgáltatás, vagy kiszolgáltatás? Több bankfalui lakos fordult hozzám felháborodottan az elmúlt hetek sorozatos áramkikapcsolásai miat. Több napon át ugyanis reggel 8-9 órától délután 3 óráig nem volt áram ebben a városrészben. A lakók egy­részt azt sérelmezték, hogy a szolgáltató nem tájékoztatta előzetesen köz­vetlenül a lakókat az áramszünetről, másrészt, a napi hat-hét órás áram­­kimaradás miatt az itteni vállalkozók csaknem egy héten át dolgozni, a kisgyermekes családok pedig fűteni sem tudtak. Felkerestem a DÉMÁSZ helyi kirendeltségét, ám Hatvani Béla üzemeltetési vezetőt csak telefo­non tudtam utolérni. Ő azonban a Szegedi Igazgatósághoz irányított. Kér­déseimet a titkárságon regisztrálták, majd egy óra elteltével telefonon hí­vott vissza Kecse Nagy Sándor kommunikációs vezető. Közölte, hogy az áramkimaradás előre bejelentett áramszünet volt, amit a megyei napilap­ban tettek közzé. A szakemberek egy 20 kilovoltos hálózat átépítésén dol­goztak, ugyanis a korábbi hálózat már életveszélyessé vált. Észrevéte­lemmel, miszerint szerencsésebb lett volna, a lakókat szórólapon, vagy legalább a helyi lapokban, elektronikus médiumokban tájékoztatni az áramszünetről,­­ Kecse úr is egyetértett. Tény ugyanis, hogy csak a lakók kisebb hányada olvassa a megyei lapot, s akkor sem biztos, hogy megta­lálja benne azt a két rövid sort, amely az áramkikapcsolásról informál. A kommunikációs vezető azt is elismerte, hogy télvíz idején hiba volt na­ponta ilyen hosszú időre áram nélkül hagyni a fogyasztókat. ígéretet tett arra, hogy a jövőben átgondoltabban és humánusabban járnak el a hason­ló esetekben. Tájékoztatásul közölte, hogy a munkálatok befejeződtek. A kérdés csupán az, hogy reklamáció nélkül miért nem így működnek a dolgok? Gy. Mészáros Ágnes 5. oldal Hatvannégy perc alatt a bank körül 2001. december 10. (hétfő) 9 óra 52 perc. Megérkezem a (nevezzük) Árucsere és Kölcsönbank pénzkiadó automatájához, s velem csaknem egy időben jön egy munkatársam is. Több sorstárssal várakozunk. Az ügylet viszonylag gyorsan halad. Az automata szelektál. Van, akinek ad pénzt, s van, akinek nem. De nemcsak annak nem ad, akinek nincs pénz a számláján. A kollégámmal mi sem kapunk. A gép indokként kiír ezt, azt. Sebaj. A haverral bemegyünk a bankba, hogy felvegyük a fizetésün­ket. 10 óra 02 perc. Bent 3 ablaknál 3 kedves hölgy, s összesen 5 ügyfél. Gyanútlanul és némi rafinériával az első (ügyfél nélküli) ablakhoz me­gyünk munkatársammal. A másik két ablaknál lehet pénzt felvenni, mondja ő. Odaállunk a másodikhoz, ahol egy ügyfél kiszolgálását vég­zik. 10 óra 04 perc. Ez gyorsan meglesz. - gondoljuk. Az előttünk lévő ügyfél 10 óra 08 perckor elmegy. Na, most jövünk.­­ véljük naivan. A má­sodik ablaknál lévő kedves hölgy azonban szintén elmegy, be valahová a bank belső helyiségeibe. Szó nélkül, ránk se hederítve. Fél szemmel át­sandítunk a hármas ablakhoz, ahol két ügyfél áll az­­egyiket épp ügyin­tézik, s egy táskányi pénz átadását bonyolítják, mögötte egy fiatal házas­pár várakozik. Az anyuka babakocsiban egy 1 év körüli picit ringat, aki mit sem sejtve szemlélgeti a külvilágot. Várunk. 10 óra 21-kor a kettes ablak hölgye kijön a bankbelsőből. Sétál 2-3-at le-föl, de nem foglalko­zik velünk. Egy fél perc múlva a kettes ablak hölgye ismét eltűnik a bank­­belsőben. 10 óra 39 percig nem is látjuk a külső színen, akkor is csak egy rövid kinézés erejéig. Közben az egyes ablaknál a hölgy nyugodtan ül ügyfél nélkül, a hármas ablak hölgye látható koncentrálások közepette küszködik a több milliós hölgy pénzkiadásával, az ügylet adminisztrálá­sával. De, dolgozik becsülettel! Közben kissé megingok, nemcsak a tü­relmemben, de a hitemben is. Lehet, hogy mi vagyunk a hibásak? Miért nem szóltunk a kettes ablak néha kijövő hölgyének, hogy tessék már ki­szolgálni, hisz azért várunk itt régen? Bár­ magától is rájöhetett volna, hisz bankban vagyunk, nem kiállító teremben. Kiszolgálásra várakozunk, nem a berendezésben és az ügyintézőkben gyönyörködünk. Mondanom sem kell, hogy a kettes ablak hölgyének se híre, se hamva. Mintegy 3 perc múlva a fiatal házaspár elmegy, s végre mi is sorra kerültünk a hár­mas ablaknál kollégámmal. Személyi igazolvány, PIN-kód beütés, admi­nisztrálás ide-oda, s fejenként 4-5 perc alatt leküzd bennünket a hármas ablak hősiesen dolgozó alkalmazottja. 10 óra 56 perckor munkatársam­mal boldogan kiléphettünk a bankból a szabadlevegőre, zsebünkben a fi­zetéssel. Mondhatja némely olvasó, hogy jogtalanul rágalmazok. Higy­­gyék el, így történt, ahogy leírtam. Tanú rá munkatársam és sorstársam. De mi alapjában béketűrő állampolgárok vagyunk és szeretjük a bankun­kat, de ha kérhetnénk a 2002-es első pénzfelvételnél egy kicsit gyorsabb ügyintézést szeretnénk! Ebben a reménybeli Boldog Új Évet kívánok a Banknak és Valamennyi Félegyházinak! - engyé­­

Next