Félegyházi Közlöny, 2006 (15. évfolyam, 1-26. szám)

2006-08-04 / 16. szám

----- Félegyházi Közlöny Történelmi rockopera a laktanyában Újabb történelmű rockoperát mutat be a Félegyházi Táncszínház augusztus 18-án, a volt Bem József laktanya gyakorlóterén. A nagysikerű “István, a király” után Kasza Ákos, a kulturális egyesület vezetője idén a magyarok eredetéről szóló mondavilágot idézi fel saját feldolgozásban A Csodaszarvas le­gendája, Istenek kardja és Attila, Isten ostora regéket egy zenés darabba ötvözve láthatja majd a félegyházi közönség. Az előadást szí­nesíti, hogy a Kikindáról érkezett vendég nép­­táncosok is részt vesznek a produkcióban. Vezetőjüket, Kátai Tudort kérdeztük munkájá­ról, tánccsoportjáról majd Kasza Ákost az előadás részleteiről - Közösen lépnek fel a Félegyházi Táncszín­­házzal a Nimród vére című rockoperában. Mikor alakult ki a félegyháziakkal a kapcso­lat, honnan ered az ismeretség ? - kérdeztük Kátai Tibort. - Tavaly meghívást kaptunk fellépésre a Miénk itt a tér elnevezésű kiállításra és ren­dezvénysorozatra. Előadásunk után nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki a szervezőkkel, va­lamint a táncszínház tagjaival, így Kasza Ákos­sal is. A barátság csak tovább nőtt, amikor decemberben eljött hozzánk Ákos és Csonka Szilvia. Megkérdezték tőlem, szeretnék-e részt venni táncosaimmal a Nimród vére című produkcióban. Megnéztem felvételről a tánc­színház addigi előadásait és nagyon megtet­szett nekem. Természetesen beleegyeztem, hogy közösen szerepeljünk. Úgy gondolom, nagyon egyforma a gondol­kodásmódunk, látásmódunk a félegyházi társulattal. Mi is adtunk már elő hasonló ze­nés darabokat, hasonló feldol­gozásban. Például a Millenneumi koncert kereté­ben a Honfoglalástól István király koronázásáig tartó tör­ténelmi időszakot dolgoztuk fel táncjátékként. Műsorun­kon szerepelt még az Agnes asszony balladája is, melyet szintén táncjáték formájában vittünk színpadra. Az idei évadzáróra is készítettem egy táncjátékot, mely az Égig érő fa címet viseli, s amely egy lánynak az életét mutatja b­e a bölcsőtől a halálig. A produkci­óban a táncegyüttes saját zenekara is részt vett. Nagy kincs, mert ritka az olyan kulturális egyesület, amely saját zenekarral rendelkezik. Nem ismeretlen tehát előttem ez a műfej, örömmel vállaltam ezt a felkérést. - Hasonló kulturális egyesületben tevékeny­kedik, mint a kiskunfélegyházi társulat? - A “Sirülő" (jelentése: pergő-forgó) Nép­tánc Együttes oktatója és művészeti vezetője vagyok. Az együttes a Kisbudai Egység Művelődési Egyesület keretein belül tevé­kenykedik, ahol színjátszó csoport, asszonykó­rus, népzenészek, illetve zenekar is működik. A jövőben citerazenekarral, szavaló csoporttal is szeretnénk bővíteni, színesebbé tenni egye­sületünk életét. A Sirülő együttes mellett még két kisebb tánccsoportnak is művészeti vezetője vagyok, az “Egyedem - begyedem” és a “Róna” gyermekcsoportoknak. Egyesületünk a hiva­talos adatok szerint már hatvan éves, de már az 1800-as évek végén is fellelhető volt szer­vezett magyar kulturális munka a nagyközség­ben. Ott volt ugyanis a Délvidéki Magyarok Művelődési Közösségének a székhelye, s mint kulturális centrum volt jelen a polgárok életé­ben. - Színvonalas munkához elengedhetetlen az oktató magas szakmai felkészültsége... - Igen, így van. A néptánccal már elsős általános iskolásként kezdtem el foglalkozni, első mesterem Kakuszi János volt, akitől el tudtam sajátítani a néptánc titkait, technikáját. Eleinte mint táncos szerepeltem, majd 1986- tól lettem csoportvezető. Már mindjárt az elején három csoporttal is foglalkoztam. Sze­geden 1989-ben fejeztem be az alapfokú nép­tánc oktatói tanfolyamot, ám úgy hozta a sors, hogy most az a bizonyítvány már semmit sem ér. Újra tanulni kezdtem, beiratkoztam Szabadkán a Budapesti Néptáncművészeti Főiskolának a kihelyezett tagozatára. A máso­dik évemet végeztem az idén. Az évek folya­mán lassan kibővült a munkaköröm. Kikindán kívül több más településen is rendszeresen tanítok, például Törökkanizsán, Kisoroszban, Tordán, és Magyarcsemyén. Számos néptánc együttessel vettem már fel a kapcsolatot, otthon és Magyarországon is. A sois csopor­tomban jelenleg negyvenen vannak, a közép­ső csoportban tizenketten, míg a nagy cso­portban, a “Sirülő”- ben tizenhatan táncolnak. A műsorokhoz a koreográfiákat magam állí­tom össze. Elképzelem, majd megtervezem az előadás menetét, azután pontosan kidolgo­zom az apró részleteket. Hozzá a zenét is általában én válogatom össze. Hetente két­szer tartunk háromórás próbákat, a kicsikkel pedig egy-egy órát. Előadásainkban részt vesz­nek a fiatalabbak is, vannak olyan műsorszá­maink, ahol mindhárom csoport tagjai szere­pelnek, a négyéves kortól a nyolcvan éves korig Fellépő ruháink beszerzése anyagi okok miatt - mint minden más közművelődési egyesületben is -némi gondot okoz számunk­ra, nem könnyű a pénzt előteremteni rá. Községi és szponzoroktól kapott támogatások útján valósítjuk meg terveinket. Alapítványo­kon, pályázatokon keresztül igyekszünk a költségekre valót előteremteni.­­ Szereplések, fellépések? - A nagyközségben minden évben rendez­nek népzenei, néptánc szemlét. Azon minden évben rendszeresen részt veszünk. Emellett a Vajdaságban tartományi szinten megrende­zett hagyományos Gyöngyös bokréta fesztivá­lon is bemutatjuk egy-egy új műsorunkat. Ezek amolyan hazai “kötelező” fellépések, ám nagyon sok településsel tartjuk a kapcsolatot. Magyarországra és a Vajdaságban is eljárunk fellépni, hogy csak egyet említsek Hódmező­vásárhelyre, és most már újabban Kiskunfél­egyházára is, melynek nagyon örülünk. Nem csak itt, hanem nálunk is megbecsülik a népi kultúrát, legyen az magyar, vagy éppen szerb származású. Fellépéseink ezért sikeresek a szerb és magyar nyelvű közönség soraiban egyaránt. Köszönhető ez talán annak is, hogy a mozgáskultúrához nem kell nyelvismeret, a látványt mindenki egyformán megérti, hiszen ez egy közös művészi nyelv. - Elismerések, sikerek? - Két évvel ezelőtt részt vettünk az újvi­déki Martin György emlékére rendezett mi­nősítőn, ahol a csoportom a ‘kiváló” címet nyerte el. Ez az elismerés számunkra nagyon sokat jelent. Emellett sok dicsérő levéllel, köszönő oklevéllel is büszkélkedhetünk, ám én úgy gondolom, a legnagyobb jutalmunk a közönség lelkesedése és tetszésnyilvánítása egy-egy előadásunk után. - Milyen munka, feladat várja a csoportot a “Nimród véré”- ben? - A rockoperában Kasza Ákos elképzelését követem, arra támaszkodom leginkább, ami­kor a koreográfiákat összeállítom. A darab felének a tánckoreográfiájának betanítását vál­laltam fel, hozzátéve ötleteimet és tudásomat. Amellett közösen is tanítjuk a fiataloknak a tánclépéseket, mikor, hová induljanak a szín­padon. Mi tizennyolc táncossal veszünk részt a darabban. - Milyen terves elképzelései vannak a jövő­re vonatkozóan? - Jövőre tervezek egy népi tánctábort Kikinda környékén, egy Ids faluban, Kisoroszon, ahol három vajdasági csoport bevonásával szeret­nék egy táncjátékot színpadra állítani. A Gimes együttes Pénz szaga című albumára írok ko­reográfiát. Az elkövetkező két év folyamán Kasza Ákossal közös szervezés keretében, illetve a Félegyházi Táncszínház, a tiszakécskei Néptánc Együttes és az én csoportom közre­működésével szeretnénk létrehozni egy tá­bort, és ott elkészíteni egy táncjátékot. Mind­ez még egyelőre az ötletnél tart, a téma sincs még kiválasztva, nem jött még el az ideje. Most tudásunkkal és erőnkkel erre a produk­cióra koncentrálunk. Szeptemberben szeret­nénk vendégszereplésre hívni Kikindára a Félegyházi Táncszínházat, hogy nálunk is elő­adjuk a Nimród vére című rockoperát. Kasza Ákos, a Félegyházi táncszínház veze­tője már több ízben bizonyította rátermettsé­gét, tehetségét színvonalas színpadi művek megrendezésében. Legújabb munkájáról, a “Nimród vére” című rockopera előkészülete­iről kérdeztük. - Folytatja a Táncszínház a magyar törté­nelem nagy alakjainak bemutatását? Hiszen erre utal a cím: Nimród vére... - Igen, hasonlóan az “István, a király” előadásához, a Táncszínház az idén is a magyar hit és mondavilágba fogja elkalauzolni a nagy­­közönséget. A darabot saját ötletem alapján dolgoztuk ki, mind szövegben, mind látványelemeiben. A ma­gyarok eredetéről szóló monda­világból hármat választottam ki erre a célra, a Csodaszarvas le­gendáját, az Istenek kardját és Attila, Isten ostorát. Ezekből alakult ki ez a két felvonásos rockopera. Szövegkönyvét Re­kedt Gréta írta, ő állította össze a darab­ dramaturgját, valamint az ő utasításait követik a törté­net szereplői. Zenéjének alapját a Kormorán együttes Táltosok fiai című albuma adja. Ennek érdekessége, hogy egy elkép­zelt “redukált” magyar ősnyel­ven szólalnak meg a dalok, melyekhez a néptáncosok egy-egy “álomképet” jelenítenek meg, így a táncosok a koreográfia, néptánc elemek mellett szerepeket is kapnak. Ez az “ős­nyelvű” zene egyfajta különlegességet, h­an­­gulatot ad a darabnak, a történet mégis érthe­tő lesz a nézők számára a narrátori szöveg és szereposztás révén. A történetet - természe­tesen mai nyelven - Vas­­László meséli el­­ , aki egyben a zenei montázsokat válogatta, illetve saját szerzeményt is írt a darabba. A mesélő mellett Koncz Eszter és Rekedi Gréta közreműködésével tündérjelenések, valamint más látványosságok: lovas jelenetek, tüzes íjászok, lángoszlopok, felállított eredeti jurta, háttérkép és filmkivetítés stb. fokozza az él­ményt. Ezek terveit, illetve a színpadképet ezúttal is Lantos Szabolcs készítette el. A rockoperában most is fellépnek helyi kitűnő énekesek, hogy csak néhány nevet említsek: Csonka Szilvia, Fekete Zoltán Gárgyán Ildikó és Pázmándi Judit. - Mióta tartanak az előkészületek, hol tar­tanak most a próbák? - Már tavasszal megindultak Kikindán a darab néptánc elemeinek próbái, ám az igazi munka csak most, a tanév végén kezdődött el. Nyári tábort is szerveztünk, ahol nap­ mint nap tudunk foglalkozni a részletekkel. Az elő­adás a volt laktanya gyakorló terén lesz meg­tartva, ahol már áll a többszintes színpadrend­szer, s ahová ki szoktunk járni próbálni. Hat­van táncos és szereplő jelenik majd meg a színpadon korhű jelmezekben, melyeket Magány Zsuzsa tervei alapján készítettünk el. Kemény munkával, gyakran a tűző napon történő pró­bákkal készülünk az augusztus 18-ai, este 9 órakor kezdődő előadásra. Szeretnénk ismét egy színvonalas, látványban gazdag produkció­val kedveskedni a Félegyháziaknak. 2006. augusztus 4. Bemutatta az MDF polgármester-jelöltjét Önállóan indul az őszi önkormányzati választásokon a Magyar Demokrata Fórum Kiskunfélegyházán. A párt a város mind a 14 körzetében állít képviselő-jelöltet, polgármester-jelöltjük Jászberényi László lesz - derült ki azon a sajtótájékoztatón, melyet sú­dius 19-én tartott az MDF helyi szervezete a TEMA Szakmaközi Művelődési Házban. Jászberényi László, az MDF elnöke bevezetőjében elmondta, a FIDESZ MPSZ helyi szervezetével folytatott eredménytelen tárgyalások és a párt tavaszi sikere adott alapot arra, hogy az MDF önállóan méresse meg magát az őszi önkormányzati választásokon. Céljuk, hogy megismételjék az 1994-es eredményt és legalább három képviselőt juttassanak be a helyi döntéshozó testületbe. A sajtótájékoztatón Jászberényi László polgármester-jelölt vázolta elképzeléseit. Elmondta, az elmúlt években a város vezetése több eredményes projektet vitt végbe, ilyen volt egyebek között az útépítési, csatornázási program, ám néhány hibás gazdasági lépésből adódóan Félegyháza adósságállománya jelentősen felduzzadt. Az egyik hibás gazdasági döntés az volt, hogy a város nem adta át a középiskolák működtetését a megyének. Az évek során így Félegyháza önkormány­zata közel 6 milliárd forintot költött az intézmények fenntartására az állami normatíván felül. Az intézmények a megye fennhatósága alatt is zavartalanul működhettek volna, a város pedig ma néhány milliárd­­dal gazdagabb lenne. A sajtótájékoztató végén a képviselő-jelöltek listáját ismertette dr. Kiss Ákos Csaba és Jászberényi László, az MDF helyi szervezetének elnöke. A jelöltek névsora: 1. v. k.: Palatínus Attila, 2. v. k. : Kovács László, 3. v. k.: Bíró Zoltán, 4. v. k.: Kiss Kálmán Tibor, 5. v. k.: Ladányi Lukács, 6. v. k.: Kovács Tamás, 7. v. k.: Dr. K. Csontosné Tompa Anna, 8. v. k.: Keresztesiné Dénes Margit, 9. v. k.: Gyürky László, 10. v. k.: Seres László, 11. v. k: Kovács Ferenc, 12. v. k.: dr. Kiss Ákos Csaba, 13. v. k.: Gyenes László, 14. v. k.: Tóth László. A jelölteket a Centrum Párt és a Zöld Demokraták Szövetsége is támogatja. Az MDF Bács-Kiskun Megyei választmánya július 31-ei ülésén dr. Kiss Ákos Csaba kapta a legtöbb voksot, s lett a listavezető 10 ezres lélekszám feletti települések jelöltjei között. -­- Beregszászban jártunk A Félegyházi Közlöny július 7-i számában tájékoztattuk olvasóinkat, hogy Beregszász és Félegyháza pol­gármestere, valamint a Beregvidék­ Magyar Kulturális Szövetség és a vele több mint 12 éve kapcsolatban álló Móra Ferenc Közművelődési Egyesület együttműködése, közös meg­állapodása révén Móra-emléktáblát helyez el illetve avat fel a kárpátaljai városban, annak az épületnek hom­lokzatán (volt Kaszinó épülete), ahol Móra Ferenc határon túli utazgatásai során több alkalommal is fellépett, szerepelt, találkozott a város érdeklő­dő közönségével. A Móra-kultusz ápo­lásának törekvéseit szolgáló esemény­re, a táblaavatásra július 14-én került sor ünnepélyes keretek között. A ren­dezvényt Pirigyi Béla, a kulturális szövetség elnöke nyitotta meg. Ficsór József polgármester Móra Ferenc életét, munkásságát méltató ünnepi beszé­dét követően Zubánics László, a szövetség ügyvezető­ elnöke szólt Móra Ferenc irodalmi - újságírói szerepé­ről, sikereiről. Ezután felszólalt a megyei város polgármestere, majd Laczkóné dr. Szabó Klára, a közmű­velődési egyesület elnöke is. Mind­ketten méltatták kapcsolatainkat, tö­rekvéseinket, kifejezve további együtt­működési készségünket. A koszorú­zások befejezése után városunk kül­döttsége (Ficsór József polgármester, Laczkóné dr. Szabó Klára a közmű­velődési egyesület elnöke, Tancsa János a képviselő testület tagja, Bense György) külön koszorút helyezett el az épület előtt álló, egész alakos Petőfi-szobor talapzatán, emlékeztet­ve arra, hogy városunk, Kiskunfél­egyháza Móra Ferenc mellett Petőfi városa is. A Szózat közös éneke zárta a meghatóan szép és színvonalasan szervezett táblaavató ünnepséget. Másnap, július 15-én szombaton, egész napos program keretében részt vett küldöttségünk a Rákóczi­­féle szabadságharc évfordulójára, valamint a dolhai első csata emléké­re szervezett ünnepségeken, koszo­rúzásokon. Szívélyes és maradandó élményeket nyújtó fogadtatás mellett sor kerülhetett a két város, a két kulturális szervezet további szélesebb körű együttműködésének eszmecse­réjére is. Hogy a korábbi elhatáro­zást végül is sikerült megvalósítani, köszönhető elsősorban Dalmay Ár­pádnak, a BMKSZ korábbi elnöké­nek, Ficsór József polgármester úr­nak és nem utolsó sorban Dolx­ Irma keramikusnak, aki megalkotta a táblán elhelyezett Móra-portrét. B. Gy.

Next