Félegyházi Közlöny, 2007 (16. évfolyam, 1-48. szám)

2007-01-26 / 2. szám

4. oldal Programaj­ánló Programok a Móra Ferenc Művelődési Köz­pont Ifjúsági és Közösségi Házában (Kossuth Lajos u.12., volt Tiszti Club), ingyen csocsó a Non Stop és a Közpatika között hétköznap­okon 14-20 óráig az aulában. Érvényes diákiga­zolvánnyal rendelkezők számára ingyenes Internetezési lehetőség minden hétköznap 14- 18 óráig. Kiállítások a Móra Ferenc Művelődési Köz­pontban: A Móra Ferenc Művelődési Központ galériájába Csontos Katalin grafikus és Farkas István festő kiállítása látható január 18-án 17 órától. Nosztalgia bérlet I. előadás: február 27- én, 19 órakor, Grease című produkció a Sziget Színház előadásában. Második előadás, március 27-én, 19 órakor Bangó Margit koncertje, köz­reműködik Szabó László - gitár, Barkóczy Jenő - billentyű. Harmadik előadás áprilisban, Korda György és Balázs Klári koncertje. Jegyek és bérletek megválthatók a Móra Ferenc Művelő­dési Központban (Kiskunfélegyháza, Petőfi tér 1. sz.), vagy telefonon megrendelhetők a 76/ 466-843-as telefonszámon. Pályázatfigyelő A Petőfi Sándor Városi Könyvtár Pályázatfigyelő szolgáltatása Író-Deák. A hódmezővásárhelyi Szent Ist­ván Általános Iskola és Halmay Zoltán Sport­iskola 14. alkalommal hirdeti meg hagyomá­nyos ÍRÓ-DEÁK vers- és novellaíró pályáza­tát. KATEGÓRIÁK: Novella: 10-14 éves ko­rig, 14-18 éves korig; Vers: 10-14 éves korig, 14-18 éves korig. A pályaműveket legfeljebb 4 gépelt oldal terjedelemben név, cím és telefonszám feltüntetésével 2007. február 1- jéig várjuk az iskola címére. Szent István Általános Iskola és Halmay Zoltán Sportisko­la, 6800 Hódmezővásárhely, Szent István utca 75. Minden pályázó mellékelten előre meg­címzett, bélyeggel ellátott válaszborítékot, a munkája mellé, melyre írják rá: ÍRÓ-DEÁK 2007., valamint a megfelelő kategóriát és kor­osztályt! (Ahány kategória, annyi boríték!) Bővebb felvilágosítást munkaidőben a 62/ 245- 066-os telefonszámon kérhetnek a magyar szakos szervezőtanároktól. Mesés Tokaj meseillusztrációs pályázat óvo­dások és alsó tagozatos iskolások számára A tokaji hegyen régen tündérek is éltek, akik sok nehézséget okoztak a halászoknak, de akik nem voltak rossz lelkűek és segítet­ték a Tokajban élő emberek munkáját. Nekik köszönhető, hogy a tokaji bor olyan értékes, nekik köszönhető, hogy a Bodrog medre olyan köves, vagy hogy a Tisza halban gazdag erre­felé. A tokaji népmesék egy különleges vilá­got mutatnak be az itteni emberek büszke alázatáról a természet kincseivel szemben - a mesék nagy része arról szól, hogyan lehet úgy kiaknázni a természet kincseit, hogy azt még­is büszkén az utókornak lehessen hagyomá­nyozni. Célunk, hogy mind a mai felnőttek, mind a következő generációk megértsék ezt az üzenetet. A Tourinform Tokaj 2006 októbe­rétől 2007 márciusáig minden hónapban közzé tesz honlapjának (www.tokaj-turizmus.hu) Gyer­mekeknek rovatában két tokaji mesét. Várjuk óvodások és alsó tagozatos iskolások ilusztrációit a mesékhez, amelyeket aztán közzéteszünk honlapunkon, illetve 2007 tavaszán kiállítást készítünk belőlük, amelyre meghívjuk a pályá­zat minden résztvevőjét. A rajzokat két kategóriában várjuk, legké­sőbb 2007. március 15-ig:­­ óvodások rajzai, - alsó tagozatos diákok rajzai. A legjobb munkák beküldői értékes jutalomban részesülhetnek. A pályázatokon kérjük feltüntetni a beküldő gyermek nevét, életkorát, lakcímét, illetve értesítési címét, valamint szülői hozzájárulást a rajzok közléséhez.Bővebb információ, bekül­dési cím: Tourinform Tokaj - 3910 Tokaj, Vá­rosház köz 1. Tel. / Fax: +36-47-352-259; e­­mail: tokaj@tourinform.hu; www.tokaj­­turizmus.hu A pályázatokról érdeklődni lehet a Városi Könyvtárban, a Hírlevél és a Sansz januári számaiban és az Interneten. Félegyházi Közlöny Összegzés Már hagyomány, hogy egy új év kez­detén visszatekintünk az elmúlt eszten­dő képzőművészeti kínálatára. Most is érdemes egy kicsit elidőzni a különböző bemutatótermek falaira tavaly felkerült képzőművészeti anyag kínálatán. Már elöljáróban érdemes leszögezni, hogy 2006-ban minden eddiginél több kiállítás várta a félegyházi közönséget. Szám szerint 61, melyből legtöbbet a művelődési ház vállalt magára, 36-ot. Az aulában megnőtt a kiállítási kedv (17), amely teljesen érthető, hiszen a város szinte legforgalmasabb helyszíne. Talán ennek fényében meglepőnek tűn­het, hogy a galériában “mindössze” 8- szor nyitottak meg tárlatot. A teljes igaz­sághoz hozzátartozik, hogy az intézmény­hez csatolták a volt HMO Vadásztermét, ahol régebben is szorgalmasan tartottak kiállításokat. Ez a mostani ifjúsági ház jó szervezőmunkával 9 bemutatónak adott otthont. Amint arról már többször hírt ad­tunk, a Dózsa György Általános Iskola galériája sikeres ötletnek bizonyult, és alaposan hozzájárult ahhoz, hogy váro­sunkban élénkülhetett a képzőművészeti kiállítás-kínálat. 14 tárlatot állítottak a diákifjúság és a felnőtt érdeklődők elé. A szervezésben mindenképpen elismerés illeti Horváth Zoltánt, aki elsősorban a dunántúli alkotókkal ismertette meg az itteni érdeklődőket. Ez szakmailag is frissességet hozott. A TE­MI Szakmaközi Művelődési Ház 6 tárlatot rendezett, köztük a már évti­zedes hagyományokkal rendelkező Móra Ferenc Gimnázium Biennáléját, sőt egy ugyancsak hagyománnyá váló gyermek­­rajz-kiállításnak, a Lélegzet Alapítvány gyermekrajz tárlatnak is ők adtak helyt. A Kiskun Múzeum az elmúlt eszten­dőben visszafogott volt képzőművészeti kínálatában, a hagyományos festészetből mindössze egy bemutatót szerveztek, melyet még egy egyéni fotókiállítás követett. A négyes számot az inkább néprajzi jelle­gű Pásztorélet emlékei, illetve a Jászfényszaru képekben című bemutató­val érték el. Emellett a Városi Könyvtárban egy képeslap-kiállítás volt és két igazán nagy­szabású - ugyancsak hagyományos ren­dezvény tette többé-kevésbé teljessé a 2006-os képzőművészeti kínálatot. Még egy kicsit a számoknál időzve rábukkanunk néhány érdekesebb dolog­ra. Például arra, hogy tavaly milyen sok alkotókör, közösség, műhely hozta el munkáit városunkba, illetve állt közön­ség elé. 20 ilyen eset volt, ez a teljes kínálat 1/3-a! Elsősorban a festészet do­minált és némiképp ugyancsak meghök­kentően a fotóbemutatók száma is több volt mint 10! Tavaly a grafikai bemuta­tók is lecsökkentek, a kerámia, a szob­rászati anyag, szinte csak elvétve jelent meg. A hely nem elégséges ahhoz, hogy mind a 61 tárlatot elemezzük, felsorol­juk, ezért csak néhányat szeretnék ki­emelni a gazdag kínálatból. A csoportos tárlatok közül a legmaga­sabb szintet kétségkívül a Nyíregyháza- Sóstó nemzetközi érem, kisplasztika és fametsző alkotótelep bemutatója, a feltrei olasz művészek kiállítása és talán Kalo­csa képzőművészeinek tárlata jelentette. Az egyéni alkotók kiállításai meglehe­tősen egységes ízt mutattak. Hogy mégis kiemelek néhány nevet, azt inkább csak a megszokás sugallja. Walter Gábor, Sáska Tibor, Dulity Tibor, Fekete Zsolt, Mészáros Imre, Vincze László, Lizák Pálma képanyaga mellett Kádár-Dombi Péter agyagszobrait, Kampost Éva kerá­miáit emelné ki e sorok írója. Emellett talán a legkülönösebb bemutató M­agony Zsuzsa nevéhez fűződik, akinek öltözé­kei, ruhatervei fővárosi színvonalat je­lentettek. Feltétlen figyelmet érdemel a Holló László Képzőművész Kör tiszaalpári kiállítás-sorozata, ahol valamennyi köri tag bemutatkozott. S bár nem a hagyo­mányos értelemben vett kiállításról be­szélhetünk, mégis fontos megemlíteni, hogy az Innovációs Központ előadóter­mében decemberben falra került Ko­lozsvári Sándor­­ friss, új, egészen ki­váló képe. A kör szimbolikájára épülő sorozat pontosan illeszkedik az új épület jellegéhez, hangulatához, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy annak szellemiségé­hez is. Remek ötlet volt ilyen módon és formában bemutatni a félegyházi mű­vész alkotásait. Végül elmondhatjuk, eredményes évet zártak Kiskunfélegyháza azon intézmé­nyei, ahol képzőművészeti bemutatókat, kiállításokat, rendeztek. Köszönet és dicséret illetheti a szer­vezőket, a rendezőket, mindazon mun­katársakat, akik igényes és lelkes mun­kájukkal meglehetősen széles kínálatot tártak az érdeklődő közönség elé. R.F. Évkezdés... Januárban több érdekes bemutatót szerveztek a kü­lönböző kiállító intézmények. A Dózsa György Általá­nos Iskolában BORS ILDIKÓ anyagát láthatták az érdeklődők. A kiállító neve errefelé teljesen ismeretlen, ami nem is csoda, hiszen Veszprémből érkezett váro­sunkba, és hozta el pasztell képsorát. A kiállított művek kellemes összbenyomást mutattak, természethű festészetet követő, fegyelmezett forma és vonalvezetésű alkotót állítottak elénk, aki az épített környezetet, valamint a természeti táj egy-egy szeletét igyekezett megragadni. Szépen és tisztán, teljesen megrajzolt és felületet kitöltő módon használta a pasztell technikát. Képein a fény-árnyék viszonyokat élesen, határozottan érzékeltet­te. Ismertetőjében azt írta, 6 éve került közelebbi kapcsolatba - “véletlenül” - a festékkel. 2001-től voltak csoportos tárlatokon művei, s úgy tűnik ez volt az első önálló bemutatkozása. Nyugodt, jól felépített kompozí­ciói egészen látványos hatást keltettek. Igazán jó kezdés egy kedvtelésből, szeretetből rajzoló, festő, fiatal alkotó­nak. A művelődési ház rögtön egy ugyancsak pályakezdő alkotóval indította képzőművészeti évadját. Pálfi István szintén első, komolyabb kiállítása azonban meglehető­sen érett alkotó benyomását tükrözte. Grafikai munkái a szellemességet, a groteszkséget is felvonultatva, mar­káns, biztos vonalvezetésről árulkodtak. A tárlat meg­nyitóbeszédében Szabó Ildikó művésztanár - aki lénye­gében, “felfedezte”, elindította, bátorította a kiállítót, utalt arra, hogy milyen fontos a kellő időzítés. Amikor már eléggé érett egy alkotó, akkor lépjen a nyilvánosság elé. Ez ebben az esetben pontosan ült, ezért is üdvözölhettük Pálfi Istvánt a félegyházi képzőművészeti életben, mint új tagot! A művelődési ház galériája egy kedves művészhá­zaspár együttes kiállítását rendezte meg január végén. CSONTOS KATALIN és FARKAS ISTVÁN LÁSZ­LÓ Várpalotáról érkeztek városunkba, és szerencsés “összetételű” anyagot hoztak el. A festő féli képanyagát jól kiegészítette a grafikus feleség igényes képsora. A félegyházi érdeklődők egy könnyedebb hangvételű, jól rendezett tárlatra érkezhettek a galéria két termébe. A külső szoba falára Farkas István vidámságot sugárzó tájképei kerültek. Uralkodott nála a derű, még a télies képek is fényben fü­rdöttek. Kifejezetten jó mestermun­kák voltak, de a nézők viszonylag gyorsan áthaladtak a termen, nem voltak az anyagban mélyebb gondolatokat hordozó, megállásra késztető alkotások. A vidám hang­vétel bizonyos könnyedséget eredményezett a festő által “techno realizmusnak” nevezett korszakában készült valósághű képsorának. A Veszprémi Művész Céh titká­ráról írt sok szép elismerést tartalmazó ismertetőt olvas­va nyilvánvaló lett, hogy a most kiállított művek inkább csak jó kiegészítői a művész tényleges alkotói világának, melynek krémje ezen időszak alatt Pápán volt látható. Amikor a néző kényelmes sétával kellemes hangu­latban a belső terembe érkezett, óhatatlanul le kellett lassítania. CSONTOS KATALIN anyagában a bejárat két oldalán finom pasztell színvilággal készült könnyed képecskéket találtunk, melyek azután átadták a helyet egy figyelemre méltó grafikai világnak. Fokozatosan haladhattunk a szimbólumokat hordozó, mélyebb gon­dolatokat tartalmazó alkotások felé. A főfalon tetőzött a kvalitásos képsor. Különösen a Kút című volt igen-igen érdekes és újszerű, de a Saját kabin furcsa, bezártság érzetét hordozó kerek ablak órával is alaposan elgon­dolkoztató volt. Hasonlóan a Felmosórongy illetve a Kocka című alkotások is. Igen érdekes volt megfigyelni, hogy a grafikai munkák milyen mívesen hordozták a finom, érzékeny nőiességet. Összegezve, jó ötlet volt ilyen tárlattal indítani a galéria idei kiállítás sorozatát.­­sta­ így beszélünk mi A Napkút Kiadó és a Cédrus Művészeti Alapítvány - az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Anyanyelvi Konferencia elnöksége védnökségével - országos szó­gyűjtő pályázatot hirdetett középiskolások, egyetemi és főiskolai hallgatók és pályakezdők, illetve középiskolai tanárok számára az elmúlt év őszén, a fenti címmel. A szervezők magyarországi iskolákból és határon túli magyar, illetve vegyes nyelvű környezetből vártak pályázatokat. Erre a felhívásra figyelt fel a kiskunfél­egyházi Móra Ferenc Gimnázium 9/B osztálya és megírták pályaművüket. Az alábbiakban a kiskunfél­egyházi Móra Ferenc Gimnázium diáknyelvi szótára című, mintegy 90 oldalas munka előszavából követke­zik részlet: “...A szótár készítésének az ötlete még az előző tanév végén merült fel, amikor májusban nyelvtan­órán a rétegnyelvekről tanultunk, köztük az ifjúsági nyelvről is. Ekkor házi feladatként kaptuk, hogy mindenki gyűjtsön 50 diáknyelvi szót. Ez lett az év legsikeresebb házi feladata, mert igencsak megmoz­gatta az egész osztály fantáziáját. Mindenki lelkesen vágott bele, sokan a kötelezőnél jóval több szót is gyűjtöttek. A következő órán jót szórakoztunk, amikor felolvastuk ezeket a listákat. Magunk sem hittük, hogy ennyi és ilyen sokféle szó gyűjthető össze. E tanév elején már komolyabban és tudatosabban folytattuk a megkezdett munkát. Elhatároztuk, hogy kibővítve és rendszerezve szótárba foglaljuk az össze­gyűjtött anyagot. Eleinte könnyű feladatnak tűnt, hi­szen “csak azokat” a szavakat kellett összegyűjteni, amelyekkel nap mint nap találkozunk, és amelyeket egymás közt használunk. Azonban minél inkább be­lemerültünk, annál inkább láttuk, hogy ez valójában nagyon komoly gyűjtő- és csoportosító munkát igényel. Iskolánk anyanyelvi diákkörében már korábban is foglalkoztak a diákok hasonló témával. Elődeink 1992- ben elkészítették Kiskunfélegyháza diáknyelvi szótárát a “Hogyan beszél ma az ifjúság?” anyanyelvi pályá­zatra. Ebből a gyűjteményből is merítettünk ötleteket, bár ez tizennégy évvel ezelőtt készült, így a szavak egy része számunkra ismeretlen, “elavult”. Ezen fogal­mak megjelölésére mi már más, újabb diáknyelvi szavakat használunk. Gyűjtésünk négy forrásból táplálkozik. Először a házi feladat diáknyelvi szavait írtuk ki cédulákra. Ekkor már több száz szó jött össze. Ezután különböző magyar nyelvű szótárakat felhasználva a különböző köznyelvi szavak általunk ismert diáknyelvi megfelelőit rögzítettük. Majd diákkörön elővettük a már említett pályamun­kát, amely akkor II. helyezést ért el, és anyagát felhasználták a Diáksóder című szótárban. A régi pályamunkából a diáknyelvi szavakat cédulákra írtuk, és szétválogattuk két csoportba: ma nem ismert, nem használt és általunk ismert, használt szavakra. Meg­lepett bennünket, hogy az akkori gyűjtésből mi már sok szót nem ismerünk, vagy ha értjük is, már nem használjuk Elődeink gyűjtőmunkája is adott így ötleteket ah­hoz, hogy gimnáziumunk mai diáknyelvi szótárát minél teljesebbé tehessük. Rendkívül érdekes, élveze­tes munka volt, és sok vidám, hangulatos órát töltött együtt az osztály. Jót derültünk egymás példamonda­tain, és ízlelgettük a diáknyelv humorát, ízét, találé­konyságát. Hatalmas mennyiségű anyag jött így össze. A következő csoportokat különítettük el: cselekvések, tör­ténések /308 szó/ iskolai élet /309 szó/ öltözködés, tartozékok /62 szó/ számítógépes kifejezések /61 szó/ ételek /61 szó/ testrészek /67 szó/ személyek /175 szó/ tulajdonságokat kifejező szavak /460 szó/ kapcsolatok / 59 szó/ szórakozás, szabadidő /35 szó/ káros szenve­délyek /46 szó/ járművek /37 szó/ kifejezések, monda­tok /192 szó/ helyek, helységek /23 szó/ Ez a többhetes munka rendkívül tanulságos és néha mulatságos volt számunkra. Nagy összefogást, szervezettséget és kitartást igényelt. Közben jókat ne­vettünk, játszottunk, de sokat tanultunk is. Munkánk eredménye tükörkép arról, hogyan élnek, gondolkodnak, beszélnek a mai diákok...”. És az elmúlt héten levelet kapott az iskola a szervezőbizottságtól, melyben leírták, hogy a várakozá­sukat messze felülmúlóan sok kézirat érkezett be a legkülönbözőbb műfajokban a felhívásra. A beküldött 80 pályamunka elbírálása után a következők részesül­tek elismerésben: I. helyezett: Parapatics Andrea­­egyetemi hallgató (ELTE), II. helyezett: Dóka Máté - Boros Csaba - főiskolai hallgatók (EGER), III. helye­zett: Gárdonyi Éva - egyetemi hallgató (Károly Gás­pár Egyetem). Különdíjat vehetnek át: Dr. Somogyi Erika - Sió­fok, MÓRA FERENC GIMNÁZIUM 9/B osztálya - Kiskunfélegyháza, Voroszilnik Anita - Kisgyóc, Ukraj­na, Rónak­­ Edit - Murath Gergely - Pécs (tanárok). A fentiekből kiderül, hogy milyen rangos sorba verekedték be magukat a mórás fiatalok. Természete­sen az osztály munkáját, magyartanáruk, osztályfőnök­ük, a Péchy Blanka-díjas tanárnő irányította: Dr. Borbélyné Szabó Katalin. Az osztály képviseletében három diák utazik a tanárnővel a január végi díjátadásra, melyre a Magyar Kultúra Alapítvány épületében kerül sor. Hát így beszéltek ők- a Móra Ferenc Gimnázium 9/B osztálya - sikeresen! 2007. január 26.

Next