Félegyházi Hírlap, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1995-10-06 / 1. szám
2. oldal FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1995. október 6. Minőség, megbízhatóság, rugalmasság Ahol e lapot olvassák a BESSZ üdítőkről írni felesleges lenne, hiszen mindenki ismeri. Azt már kevésbé, hogy annak idején, amikor a volt Lenin Tsz. ellehetetlenült, néhányan úgy döntöttek, kezükbe veszik saját sorsukat, s a gyümölcsfeldolgozót. Megteremtették ezzel 28 tapasztalt szakember munkahelyét, és egy kiváló termék forgalmazásának további lehetőségét. A MARILLEN Gyümölcsfeldolgozó 1993-tól működik, megtartva a korábbi üzleti partnereit, vevőit. Tartósítószerektől mentes gyümölcspüréiket, mint félkész terméket, nem kisebb üdítőital előállító cégek vásárolják, mint a SIÓ gyümölcsleveket gyártó SIÓ ECKES Kft., a HEY-HO italokat készítő ELMA Rt., valamint az OLIMPOS-TOP Élelmiszeripari Kft. Buszlai István, ügyvezető igazgató ma már joggal büszkélkedik, amikor a cég anyagi helyzetét kell mérlegelni. A három jelzálogot jegyző bank közül egynek már minden tartozást kiegyenlítettek, a másik kettő felé is tisztességgel tudják fizetni törlesztőrészleteiket. E helyzetben akár így is megfogalmazható a cég filozófiája: minőség, megbízhatóság, rugalmasság. „Az utolsó mentsvár a nyilvánosság” Mai rohanó világunkban, hazánk ellentmondásokkal teli politikai és gazdasági átalakulása közepette felerősödött az emberekben a hiteles tájékoztatás iránti igény. Egyszerre tapasztalható a politikai jelszavak és programok inflálódása és a közérthető, őszinte emberi szó felértékelődése. Az átlag állampolgár a döcögve működő államgépezettel, a demokratikus jogait korlátozó gazdasági ellehetetlenüléssel szemben sokszor utolsó mentsvárként fordul a nyilvánossághoz. A politika és a pénz külön-külön, vagy együttesen egyszer finomabb, máskor durvább és átlátszó eszközökkel a világon mindenhol próbál nyomást gyakorolni a tömegkommunikácóra. Az „írástudók” felelőssége ezért óriási. A szakmai és emberi tisztességük az egyetlen, mellyel megpróbálhatják kihámozni az igazságot az érdekellentétek kusza össze-visszaságából. A valóságról, a legbonyolultabb kérdéstől a legegyszerűbbig az emberek véleménye lehet erősen megosztott, ez így természetes. A szabad véleménynyilvánítás, mely nélkül nem létezik demokrácia az egyetlen mód, hogy a nyilvánosság előtt a részérdekek és részigazságok kínkeservesen csiszolódva olyan végső formát vegyenek fel, melyet az adott közösség - pl. ország, város - elfogadva egy irányba tudja elmozdítani a kátyúba ragadt szekerét. A szabad véleménynyilvánítás egyben hite és gyakorlata a demokráciának, az egyén vagy csoportok abbéli reménye, hogy egyenlő tagjaik a társadalomnak, gondolataikkal és tetteikkel formálhatják környezetüket, és ezt tehetik úgy, hogy nem kell félniük a mindenkori „hatalom” retorziójától. E folyamat támogatása, felkarolása a sajtó elsőrendű feladata, kötelessége, legyen szó országos, megyei, városi írott, vagy elektronikus sajtótermékről. Az egyének és közösségek véleményének formálásához, döntéseik előkészítéséhez elengedhetetlen az ehhez szükséges tények széleskörű és pontos ismerete. Ezt kell, hogy szolgálja a sajtó részéről a tények hozzáférhetőségének a biztosítása, a szakszerű téjékoztatás. A demokrácia gyakorlatában nagy jelentőségű, hogy a választópolgárok rendszeresen tájékozódhassanak választott döntéshozóik tevékenységéről és hogy erről a munkáról nyilvánosan véleményt alkothassanak. ... hogy hírül vigyük... Úgy csillan fel, mint harmatcseppen a napsugár. Csak egy pillanatra, s ha nem kapjuk el, hát mehetünk utána nehéz utakon. Megtesszük érte az utat, vállalva akár haragot és megvetést Igen, keressük az IGAZSÁGOT, mert mindenkié, azaz a KÖZ-é, nekünk pedig ez a fontos. Mondhatnám a vérünkben van, hevít mint a szerelem. Ez a dolgunk egy életre, meg az, hogy hírül vigyük. Ehhez kell az Újság. ALAP. Ezt az újat közös akarattal írjuk Önökért, és ha lehet Önökkel együtt a városért. Szerettük a régit és nem mi akartuk, hogy így legyen, de egyszer minden véget ér. Egyetlen dolog marad örök. Az ember olthatatlan szomja az igaz szóra. Ezt szeretnénk biztosítani olvasóinknak úgy, ahogy hitünk szerint tettük eddig is. Bízunk abban, hogy hitünk mellett van hitelünk. A Tisztelt Olvasóé a megítélés joga. Józsi Bevallom, KÖZLÖNYT a legkevésbé sincs kedvem vásárolni, szívesebben veszem, ha a helyi lapot, Hírek, Hírlap, Tükör, vagy egyszerűen a HELY neve szerint hívnak, ám éledő lokálpatriotizmusomat ez sem gátolta. Megért az nekem még 14,50-et is! így mulat egy magyar újságíró! Vettem, olvastam, s megtudtam belőle egyet s mást a városról, olyannyira, hogy munkámban fel is használtam némely témát. Forrásnak sem volt tehát rossz hibái, gyengeségei ellenére... Aztán egyszer csak olvastam, hogy dobra verték a főszerkesztői posztot, s a felelős önkormányzati testület nyilvánosan meghirdette az intézményvezetői pályázatot. Sajtószakmában ezt úgy hívják: lapkiadói iroda, hivatal, miegymás, s általában nem azonos a főszerkesztői poszttal - itt viszont a kettőt egynek írták ki. Sebaj, megpályázom, abban a hitben, hogy „szabad a gazda”, nyílt a verseny, s hátha segítségére lehetek a jobbat akaró városnak. Elmentem a testületi ülésnek nevezett arénába. Beálltam a reflektorral megvilágított „küzdőtérre”, s vártam a kérdéseket. Megkaptam. Rövid időn belül kiderült számomra, teljesen mindegy, ki az, aki komolyan vette a magát felelősnek tekintő testület nyíltnak hirdetett pályázatát, s az is, milyen az addigi lap, a Félegyházi Közlöny minősége, s hogy egyáltalán, ki, milyen szakmai tudással mit, hogyan változtatna - ha mellette voksolnának a felelős képviselők. Nem, azon az ülésen - ahol egy meghirdetett posztra hét szakember pályázott, s hat a formai szempontoknak is megfelelt - mellékessé vált ki, kicsoda és mit akar. A puszta jelenlétüket két honatya együttes fellépése az addigi megbízott főszerkesztő elleni merényletnek tekintette. Az ellen aki hetedikként ANNAK a pályázatnak nem felelt meg, s akinek az addigi munkáját NEKI szemtől szembe megnyugtató módon senki nem értékelte, méltatta. Nyilvánvalóvá vált: rajtam akarják „leverni”, hogy olyan pályázatot írtak ki, melyének Ő OTT ÉS AKKOR nem felelt meg, s hogy tisztázatlan, kik akarják őt továbbra is főszerkesztőnek, s kik nem. Eszközökké váltak a gyanútlan jelentkező HATOK a hetedik bőrére történő alkudozáshoz, s a megoldatlan belső feszültségek levezetésének kétségbeesett kísérletében, a demokrácia szabályai szerint. Egyik gyanútlan jelentkező pályázótársamat egyszerűen SZERENCSELOVAGNAK nevezte az egyik hangadó - szószóló. Elnézést sem kért érte. Ekkor telt be nálam a pohár. Visszavontam a pályázatom. Felelősen. A felelős testület előtt. Nem leszek főszerkesztő Félegyházán. Ezennel Közlöny. Pardon. Közlöm. Tisztelettel: Igriczi Zsigmond főmunkatárs. Képes Újság, felelős szerkesztő, Békés Megyei Nap. Nagyon Kiskun Úgy hozta a sors, hogy egy ideje többször előfordulok az ország legszebb városháza köré épült városban,s mert szakmámnál fogva gyógyíthatatlan kíváncsiságban szenvedek, érdeklődéssel figyeltem a helyi „Kis piszkost”, a „Kicsi is vagy csúnya is vagy de csak az enyém vagy” helyi lapot a Félegyházi Közlönyt. Mindennapi kenyerünk... ... add meg nekünk ma, és add meg Uram holnap is, mert csak benned bízhat Mária országának népe. Csak benned, mert az ország földi helytartói eladták népünk kenyerét. Hogy miért? Nem tudok válaszolni a kérdésre. Mindenesetre a magyar föld termette búza helyett most külföldről kell behozni a kenyérnek valót Ennek egyenes következménye, hogy drágább lesz, sokkal drágább a mindennapi kenyerünk. Hovatovább vetekedni fog a benzin árával. Innentől azután mindenki eldöntheti, hogy kenyérgőzősön jár, vagy autón. Lassan eben guba. Értetlenül állok a helyzet előtt, de nálam ez már a sokadik eset. Biztos bennem van a hiba, amiért nem tudom felfogni a gazdaságpolitikát azt viszont tudom, hogy a földet szerető, a kenyeret vallásosan tisztelő magyar emberben csúnya gondolatok ébrednek. Mi jöhet még ezután? Mondják kérem, az ország még a miénk? És az életünk? víg Józsi Egy városi lap szellemiségével, munkatársaival, tágabb értelemben vett „holdudvarával” támogatója lehet a helyi kulturális és civil szerveződéseknek, ami szintén az adott közösség hasznára lehet. Fenti sorok, gondolatok aktualitását az adja, hogy új városi lapot tart kezében az olvasó. Remélem, hogy a Félegyházi Hírlap szolgálni fogja városunk polgárait, megőrzi mindazon előremutató, jobbító szándékot, amit az elmúlt években a helyi tömegkommunikációban tapasztalhattunk. A munkatársainak sikeres munkát és jó egészséget kívánok! Garai István országgyűlési képviselő Tavaszt remélve... Beköszöntő Az illúziónak vége. Még dacolunk a hideggel, de előbb-utóbb úgyis be kell gyújtani. Még a legtöbb fánzöld a levél, de nem szabad azt hinnünk, hogy az idén nem fog mind megbámulni, s lehullni. Learattunk, lassan a szüretnek is vége. Ősz van, és könyörtelenül közelít a tél. Elkészültek a számvetések, megdöbbentünk, mily keveset végeztünk. A veszteségeket megsirattuk, s bármily furcsa, tudtunk örülni is. Most viszont hiába is szépítenénk, annak, ami volt, visszavonhatatlanul vége van. Könnyű lenne azonban téli álomra hajtani fejünket, s várni valami jótékony Napra, csak-csak életre melenget egy most még végtelenbe vesző tavaszi reggel. A jó gazda is tesz félre a magból, és a vetésre gondol. Minden elmúlás fontos figyelmeztetés az újrakezdés kötelességére. Nincs idő tavaszig várni! A faültetés ideje most jött el, a mélyszántást is el kell kezdeni. Nekünk sem volt időnk sírni a romokon! Nekünk, akik a Félegyházi Közlöny eddigi létét jól-rosszul elősegítettük, be kellett látnunk, gátjai vagyunk a lap további működésének. Nem azért, mert hitünk, erkölcsi kiállásunk, gondolkodásunk megváltozott, hanem a körülmények változtak megítélésünk szerint nagyon kedvezőtlenül. Tudomásul vettük. De rosszul ismertek bennünket azok, akik azt hitték bele is fogunk törődni. Hogy mennyire nem, annak tanúja most a Kedves Olvasó. Elég volt a Közlöny romlásának puszta látványa, hogy megszülessen az új lap nagyszerű gondolata. És felmelegedett a szívünk a beállt kegyetlen hidegben is. A tervezgetés, az alkotás mámora hat át valamennyiünket. Városunk legnemesebb újságírói hagyományait szeretnénk folytatni, erre utal névválasztásunk. De tekintetünk a jövőre irányul. Új keretek között sokkal többet, sokkal jobbat szeretnénk Önöknek nyújtani. És nem Önök nélkül, nem az Önök feje felett. Ezért is hívjuk Kiskunfélegyháza valamennyi polgárát társul ebbe a csodálatos intézménybe, az újságba, ahol az emberek isteni képességüket gyakorolhatják, szólhatnak egymáshoz! Hívunk tehát mindenkit, akinek mondandója, híre, véleménye van. Tudjunk egymásról, ki milyen fontosat csinál, így jut eszébe majd újabb, jobb ötlet sorsa irányítására valamennyiünknek. Hívjuk a mostanában oly sokat szidott értelmiséget! Ne dőljenek be azoknak, akik szereptévesztéssel, tétlenséggel vádolják Önöket. Az így okoskodók sem tudják, mit csináljanak. Ez a lap viszont egy lehetőséget kínál a keresésre, a sokarcú igazság minél több titkának felkutatására. Hívunk minden intézményt, hiszen a letéteményesei annak, hogy a város város legyen. Hívjuk tehát az önkormányzatot is, mert amire fölesküdtünk, a város szolgálata, olyan közös cél, ami mindenképpen összeköt. Hívjuk a fiatalokat. Hívó szavunkat nekik kell leginkább érteni, az újra, a változásra mindig készeknek. Hívunk minden vállalkozót! Lássák meg az üzletet egy szabad, független tájékoztatás következtében megpezsdülő közéletben. Segítsék elő, hogy soha ne kelljen „izomból”, alantas hatalmi érdekeket szolgálva írni, se szolgalelkűen hízelegni senkinek. Egyre hűl a levegő. A Nap látszólag erőtlen. Illúzióink nincsenek. De sárban-kabátban összebújva tenni szeretnénk valamit, a tavaszt őszintén remélve! A SZERKESZTŐSÉG